Meglepődve láttam átnézve a szereplők listáját, hogy Dorothy Malone (aki szerintem érdemtelenül kapott Oscar-t a "Szélbe írva" című filmben nyújtott ripacskodásáért) ebben a filmben - igaz, hogy csak epizód szerepben - elég jó teljesítményt nyújtott. Természetesen Kim Novak tündöklő szépségét nem tudta elhomályosítani.
Úgy látszik, ha jó filmet akarok megnézni, válogatni kell a gyűjteményemből. Ez a film egy lemezem van a "Kramer kontra Kramer" című filmmel, a kettőt Dustin Hoffman zseniális játéka köti össze. Fantasztikusan jól összerakott akciófilm, szerencsére nem az utóbbi idők „minden elképzelhetetlent beletömni” stílusában és a CGI-nek még nyoma sincs benne. A szereplők nagyszerű játéka (nem szabad megfelejtkezni Sir Laurence bravúros alakításáról, aki az Ördög megtestesülése, kéjelegve élvezi a kínzást és a gyilkosságokat), a történet viszonylagos egyszerűsége, a hangulatos zenei aláfestés az egész filmet hitelessé teszi. Már láttam néhányszor, de a mostani alkalom is teljes élményt nyújtott.
Szerelmi történet, de nem a csöpögős fajtából. Felváltva beszéltek benne olaszul és franciául, mert Genovában játszódik és egy francia szökevénybe szeret bele Isa Miranda. Tiszteletbeli Oscart nyert a legjobb idegen nyelvű filmként.
Egy amerikai remake, a „Ragyogó napfény” után A. Minghella újragondolta és adaptálta az egyik kedvenc írónőm (direkt nem teszem hozzá a krimi szót!) P. Highsmith zseniális regényét, igazi sztárparádéval (Damon, Law, Paltrow, Blanchett). A megvalósítás méltó a megismételhetetlen könyvhöz.
Két napot gondolkodtam, hogy mit is írjak erről a förmedvény filmről. Ami teljesen kiakasztott, az az incesztus! Egyébként is teljesen hiteltelen és érdektelen az egész történet, jó dolgukban nem tudták, hogy mit is csináljanak.
Hiába a sztár szereplőgárda, ez egy halálosan unalmas, hiteltelen krimi. Nem is értem, hogy miért adták a nevüket O. Welles, A. Perkins, M. Piccoli, M. Jobert ehhez az 1971-es Chabrol-filmhez.
A második, és egyben az utolsó olyan film, amelyben Sacha Baron Cohen a főszereplő és én a megnézésére vetemedek! Egyszerűen nem tudom elviselni a fazont, aki ugyan elég tehetséges, de nem vagyok vevő a humorára! Ennyi gusztustalanságot egy filmbe belepakolni félelmetesen beteg elmére vall. Elérte, hogy a tiltólistámra került, vagyis azt a filmet amelyhez valami kis köze is van kilométerekre kell kerülni.
Az első olyan film, amelyben Sacha Baron Cohen a főszereplő. Nem voltam tőle elragadtatva, bár volt benne pár poén, például az olimpián elért 14 aranyérem, de több volt a gusztustalan agyszülemény.
Chris Cleave elsőkönyves pszichológus: „London lángokban” c. könyve alapján készítette egy Sharon Maguire nevű rendezőnő. Nekem eléggé tetszett, különösen a női főszerepet játszó Michelle Willams (Egy hét Marilynnel, Viharsziget, Szex telefonhívásra, stb.), de csak ebben a filmben figyeltem fel rá, noha a férjét rendszeresen megcsaló nőt játszik benne. Egy terrortámadás során elveszti férjét és négyéves kisfiát, mialatt ő éppen szeretkezik az egy napja felcsípett Jaspers (Ewan McGregor) nevű férfivel. Ennek ellenére végig lekötött a film, a megértéséhez sokat segített az előzetesen elolvasott könyv.
Nem valószínű, hogy lesz olyan idő, amikor újra meg fogom nézni, mert az az igazság, hogy untam. Sokkal jobbra emlékeztem, de most újranézve bizony eléggé giccses. Amikor először láttam az újdonság erejével hatott és csak a vége felé jöttem rá, hogy a könyvből felolvasott történet saját maguk fiatalkori emlékei. Most ez a meglepetés elmaradt. Már a kezdő képsorok is kicsapták a biztosítékot, a vége pedig az együtthalásról számomra émelyítő. Érdekesség, hogy a rendező Nick Cassavetes a saját édesanyját rendezte Allie szerepében. Major Melinda sipítozó hangja élvezhetetlen számomra. Elátkozom azt, aki a szinkronizálást feltalálta.
Jópofa akció-vígjáték, amiben a sztárok és a beköpések viszik a prímet, mert a cselekményt nem lehet komolyan venni. Bruce Willis, Malkovich (hogy megöregedett!) A. Hopkins, H. Mirren, C. Zeta-Jones, szinte az egész stáblistát kell felsorolni, Béka, a francia méregkeverő alakítója pedig David Thewlis. Az a két akciójelenet különösen tetszett: amikor a Han nevű szereplő (Lee Byung-hun) verekszik. Fantasztikus, hogy mit tud! A majdnem két óra minden percét élveztem.
70 Pushover (1954)