Minden bizonnyal egyike azon néhány (nagyon kevés) filmnek, amely 1980 után készült, és átlépte azt a lélektani vonalat, amely egy minőségi színvonalat jelentett sok-sok évtized alatt a magyar filmgyártásban. Nyilván persze eme alkotás is koprodukció, és valószínűleg sokszorosan több gázsi nyugszik benne, mint általában a fentebb jelzett fércműveknél, amelyek szinte teljesen annulállták a hazai filmgyártást. Nem mellesleg teljesen érthetetlen, hogy miért is történt ez, nyilvánvalóan sem igény, sem motiváció, sem kreatív tehetség nem volt jelen. És most inkább ne is említsük azon filmes személyiségeket, akik sajnos fémjelezték eme nem is rövid korszakot.
Üde színfolt azon jelenségkört tekint... több»
Hihetetlen lelki erőt képes sugározni, bár rettentő nyomasztó képsorok árán. Meglehetősen a kard élén táncol – mármint a teljes dramaturgiai összhangot illetően –, de tulajdonképpen azért a végkicsengése mindenképp pozitív. Egy kicsit meseszerű.
Megelevenedett reneszánsz olajfestmény, a számos hosszú beállítás ezt az asszociációt még inkább alátámasztja. Leone tökéleteset szeretett volna alkotni, s ez nagyjából sikerült is. Annyira szofisztikáltan bánik a dramaturgiával, hogy minden egyes beállítása szinte a végletekig kiaknázza a néző érzelmi és minden más munícióját.
Minden képe metafora, minden párbeszédben valamilyen allegória rejlik, a legtöbb karakter akár egy Zodiákusba is beilleszthető lenne, ha ugyan nem egy-egy lapját ábrázolják egy tarot kártyának.
Számos elemzés szerint az akkor már évtizedek óta giccses ábrázolásmódjukkal valóságromboló álwesternek koncepciózus lezárásaként született. Mindamellett a Leone életműben is v... több»
Remek kis film Bármennyire is fanyalogtak a kritikusok, ez a mozi egy remek kis film - még a 80-as évek hőskorát idézi fel. Tekintsünk túl kicsit a szigorú dramaturgián és az egyéb patinás alkotások elemzésekor szóba kerülő magasztos jelzőktől és állandóan hangoztatott kritikai jellemzőktől. Ez a film ugyanis összességében vonz magával és nem az egyes filmes esztétikai jellegzetességek meglétében vagy hiányában.
A főszereplő - Hawk - igazi vadnyugati magányos farkas karakterét ölti magára, a múltjában fájdalmas emlékeket őrző kemény, de végletekig becsületes volt családapát. Egy életszakasz ér véget, mikor újra találkozik tinédzser fiával, ezt jelzi a külcsíny jellegzetes megváltozása is.
Sajnos a keménys... több»
Voltaképpen egy remek családi film lenne, de számos olyan momentum található benne, amely mérföldeket vetnek vissza a kvalitásából. George Carlin csípőből kivágja a laza bohóchumor megszokott jellegzetességeit, és a kislány valóban megérdemelte filmes díjait, mert a kora ellenére meghökkentő színészi teljesítmény mutatott.
Hogyan lehet humora egy olyan mozinak, amelyben a filmvilág legmarkánsabban semmitmondó, az árnyékban elveszni látszódó – legalábbis ennek az attitűdjét felvonultató – figura a főszereplője és a rendezője (gyakran az írója is) az alkotásnak? Ez előtte Buster Keatonnal fordult elő. Meglehetősen visszás emlékek fűződnek ezen filmekhez, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az egyszemélyes alkotógárda úgymond nem kifejezetten a briliáns képi megjelenítések tárházát szüli meg. Persze nem utolsósorban kijelenthető az is, hogy a stílusában partvonalra sodort művek azért mindenképp rejtenek – ha nem is a széles nézőközönség számára is – valamiféle megelégedettséget [?], hogy nem a szokásos képi vil... több»
Komikus formában mutatja meg, hogy a valóság hogyan reprezentálódik egy képzeletbeli mesevilág dimenziójába. Mindenképpen ihletszerű a konspiratív nézők számára.
Rendkívül kiváló film, amely fantasztikusan ötvözi a természet- illetve a játékfilm elemeit. Mindenképpen ajánlott megtekintésre, például gyerekeknek, a modern „mesék” helyett.
Eposzi drámába ágyazott megváltástörténet, melynek mindkét eszmei vezérfonala a kimértségével, lágyságával, a kollektív és egyéni érzelmek finom vezetésével építkezik. Az isteni indíttatás és a rendszerbe belegyömöszölt hitrendszer, a bűn és vezeklés, valamint a katartikus megváltás éles szembenállása egészen példásan bontakozik ki a filmben. Tulajdonképpen semmilyen ilyen irányú disszonancia nem fedezhető fel a történet kibontakozása során.
A rendezőnek óriási mázlija volt, hogy két ilyen nagyságú színésszel dolgozhatott együtt, mert más felállásban szinte már nem is lenne ugyanaz a mű. Vagyis gyakorlatilag senkit nem lehetne kimozdítani a helyéről úgy, hogy nem szenvedne csorbát az érzelm... több»
A nyolcadik utas a pszichológia A horrorfilmeknek köztudottan két főbb ígéretük van a nézők felé: rettegést, illetve undort vagy viszolygást fognak kiváltani a potenciális nézőből. Nos, ebben a koronázatlan darabban mindkettőt megkapja a közönség. Nem mellesleg valóban elképesztő, hogy ilyen korai műben – amikor még a vad ihletettségű elképzeléseket nem eresztették ki a palackból a szelek szárnyán – mennyire fején találták a szöget. Azt nem tudni, hogy az idegen lény karakterének az előkészületekben mennyi előzménye volt pontosan, mindenesetre tudvalevően számos elkészült maszkot dobtak ki a kukába, míg végül megszületett a… nem is tudni pontosan mit szimbolizáló lény.
Jóllehet igen összetett pszichológiai konformációval ... több»
Extravagáns film, amely nagyon megkövesedett tabukat próbál döntögetni. Mindenképpen ajánlott mozi, amennyiben minden prüdériáját félreteszi a néző. Arra próbálja sarkallni az embert, hogy nagyon mélyen nézzen szembe önmagával, mint a „teremtés koronája”.
Felkavaró film briliáns színészekkel Döbbenetesen felkavaró film, elképesztő érzelmi hatást gyakorolhat az érzelmileg felkészületlen nézőre.
Témáját illetően – ami a 90-es évek tematikus mozijait illeti – első pillantásra azt is mondhatnánk, hogy bizonyos jól körvonalazható emocionális hangulatra épít, amelyről nem tudomást venni csaknem lehetetlen, amellett, hogy az ember érveket vagy ellenérveket sorakoztat fel. A halálbüntetés – melynek filmes feldolgozása általában mindig együtt jár az értelmetlen, embertelen erőszak társadalmi megjelenésével – mibenléte, ahogy a filmben is elhangzik, egyáltalán nem valami újdonság. Ami az elítéltnek a túlvilágra történő átsegítését illeti, a korai brutális halálnemeket felváltotta a sokka... több»
Elvárásokon felüli gondolati tartalommal bír ez a film. Nos, attól nem kell tartani, hogy a szürrealisztikus érzelmi tartalomtól távol maradunk – minden, amire nem is számítottunk, hogy kimondható, az kimondásra kerül. Kissé hasonlít a Nem félünk a farkastól című filmes eposzra. Hogy mi is az alapkonfliktus? Az nem kevesebb és nem több, mint a házastársi, vagy még inkább emberi kapcsolatoknak a mindennapok szürkesége révén állóvízzé lett mivolta. Nem túlzás állítani, hogy az összetűzések elemi jellege nem csupán a nő-férfi civódások egymásutánja, hanem egy kicsit mélyebb. A freudi értelemben vett elfojtás, mint egy hosszan tartó terápiában, mind felszínre kerül. Szereplőink az érzelmek felka... több»
Legendák keringenek róla, milyen elképesztő hatással bírt a gyerekekre, kik később visszaemlékezve maguk sem tudták mit néztek. Abszolút nem gyerekeknek való - rettenetes atmoszférát képes kölcsönözni. Gyakorlatilag egy horrorsorozat - kis túlzással. Önmagában azonban nagyon-nagyon kreatív, látszik hogy az óceán másik oldalán készült.
Különösen alkalmas gyermekkorban - ha feltétlenül muszáj mozgóképes mesét nézni - az intonációk elsajátításához. Ugyanis elképesztően remek szinkron készült hozzá, csodálatraméltó, hogy a korszak nagy színészei ekkora bedobással voltak képesek részt venni egy kis mesefilm elkészítésében.
Legendás rajzfilm a Tom és Jerry Mondani is felesleges, hogy a rajzfilm történetében az egyik legikonikusabb, legeredetibb rajzfilm-sorozat. Persze ehhez hozzá kell tennünk, hogy mindez főleg az eredetibb epizódokra jellemző – végtére is azt mondhatjuk, hogy a sok-sok évad az idő előrehaladtával folyamatosan veszít minőségéből, kreativitásából.
Nem is tudni, hogy vajh a macska-egér harcnak az ún. eszmeiségét a múltbéli anekdoták és szárnyra kapott mesék, vagy a fent nevezett széria szolgáltatta – mely lassan-lassan már egy évszázados múltra tekint vissza.
Anélkül, hogy mélyebb társadalom lélektani elemzésekbe bocsátkozna a néző, ha komolyabban átgondolja, akkor rájöhet, hogy a történetfolyam belső erkölcstana jórészt egy ... több»
Már első látásra feltűnhet a mai szemnek a sajátos múlt századbeli hangulat, hosszú beállításokkal, film noir-szerű fényviszonyokkal. Mondhatni, s külső cselekmények hiánya arra enged következtetni, hogy intenzív belső történések zajlanak a háttérben. Az csak később derül ki, hogy a dialógusok egyszerűsége nem csak a köznapi eseményekre utalnak, hanem egymás mögött tornyosuló, feldolgozatlan konfliktusokat takarnak.
Való igaz – ami sok kritika utalásaiban szerepel –, Elizabeth Taylor itt még korántsem az a Richard Burton mellett kialakult intrikus személyiség, hanem valami egészen más. Mindez nyilvánvalóan nem csak a korai szerepeknek köszönhető, hanem ámulatba ejtő színésznői tehetségének.... több»
73 Szabadság, szerelem (2006)