A nyolcadik utas a pszichológia A horrorfilmeknek köztudottan két főbb ígéretük van a nézők felé: rettegést, illetve undort vagy viszolygást fognak kiváltani a potenciális nézőből. Nos, ebben a koronázatlan darabban mindkettőt megkapja a közönség. Nem mellesleg valóban elképesztő, hogy ilyen korai műben – amikor még a vad ihletettségű elképzeléseket nem eresztették ki a palackból a szelek szárnyán – mennyire fején találták a szöget. Azt nem tudni, hogy az idegen lény karakterének az előkészületekben mennyi előzménye volt pontosan, mindenesetre tudvalevően számos elkészült maszkot dobtak ki a kukába, míg végül megszületett a… nem is tudni pontosan mit szimbolizáló lény.
Jóllehet igen összetett pszichológiai konformációval ... több»
Extravagáns film, amely nagyon megkövesedett tabukat próbál döntögetni. Mindenképpen ajánlott mozi, amennyiben minden prüdériáját félreteszi a néző. Arra próbálja sarkallni az embert, hogy nagyon mélyen nézzen szembe önmagával, mint a „teremtés koronája”.
Felkavaró film briliáns színészekkel Döbbenetesen felkavaró film, elképesztő érzelmi hatást gyakorolhat az érzelmileg felkészületlen nézőre.
Témáját illetően – ami a 90-es évek tematikus mozijait illeti – első pillantásra azt is mondhatnánk, hogy bizonyos jól körvonalazható emocionális hangulatra épít, amelyről nem tudomást venni csaknem lehetetlen, amellett, hogy az ember érveket vagy ellenérveket sorakoztat fel. A halálbüntetés – melynek filmes feldolgozása általában mindig együtt jár az értelmetlen, embertelen erőszak társadalmi megjelenésével – mibenléte, ahogy a filmben is elhangzik, egyáltalán nem valami újdonság. Ami az elítéltnek a túlvilágra történő átsegítését illeti, a korai brutális halálnemeket felváltotta a sokka... több»
Elvárásokon felüli gondolati tartalommal bír ez a film. Nos, attól nem kell tartani, hogy a szürrealisztikus érzelmi tartalomtól távol maradunk – minden, amire nem is számítottunk, hogy kimondható, az kimondásra kerül. Kissé hasonlít a Nem félünk a farkastól című filmes eposzra. Hogy mi is az alapkonfliktus? Az nem kevesebb és nem több, mint a házastársi, vagy még inkább emberi kapcsolatoknak a mindennapok szürkesége révén állóvízzé lett mivolta. Nem túlzás állítani, hogy az összetűzések elemi jellege nem csupán a nő-férfi civódások egymásutánja, hanem egy kicsit mélyebb. A freudi értelemben vett elfojtás, mint egy hosszan tartó terápiában, mind felszínre kerül. Szereplőink az érzelmek felka... több»
Legendák keringenek róla, milyen elképesztő hatással bírt a gyerekekre, kik később visszaemlékezve maguk sem tudták mit néztek. Abszolút nem gyerekeknek való - rettenetes atmoszférát képes kölcsönözni. Gyakorlatilag egy horrorsorozat - kis túlzással. Önmagában azonban nagyon-nagyon kreatív, látszik hogy az óceán másik oldalán készült.
Különösen alkalmas gyermekkorban - ha feltétlenül muszáj mozgóképes mesét nézni - az intonációk elsajátításához. Ugyanis elképesztően remek szinkron készült hozzá, csodálatraméltó, hogy a korszak nagy színészei ekkora bedobással voltak képesek részt venni egy kis mesefilm elkészítésében.
Legendás rajzfilm a Tom és Jerry Mondani is felesleges, hogy a rajzfilm történetében az egyik legikonikusabb, legeredetibb rajzfilm-sorozat. Persze ehhez hozzá kell tennünk, hogy mindez főleg az eredetibb epizódokra jellemző – végtére is azt mondhatjuk, hogy a sok-sok évad az idő előrehaladtával folyamatosan veszít minőségéből, kreativitásából.
Nem is tudni, hogy vajh a macska-egér harcnak az ún. eszmeiségét a múltbéli anekdoták és szárnyra kapott mesék, vagy a fent nevezett széria szolgáltatta – mely lassan-lassan már egy évszázados múltra tekint vissza.
Anélkül, hogy mélyebb társadalom lélektani elemzésekbe bocsátkozna a néző, ha komolyabban átgondolja, akkor rájöhet, hogy a történetfolyam belső erkölcstana jórészt egy ... több»
Már első látásra feltűnhet a mai szemnek a sajátos múlt századbeli hangulat, hosszú beállításokkal, film noir-szerű fényviszonyokkal. Mondhatni, s külső cselekmények hiánya arra enged következtetni, hogy intenzív belső történések zajlanak a háttérben. Az csak később derül ki, hogy a dialógusok egyszerűsége nem csak a köznapi eseményekre utalnak, hanem egymás mögött tornyosuló, feldolgozatlan konfliktusokat takarnak.
Való igaz – ami sok kritika utalásaiban szerepel –, Elizabeth Taylor itt még korántsem az a Richard Burton mellett kialakult intrikus személyiség, hanem valami egészen más. Mindez nyilvánvalóan nem csak a korai szerepeknek köszönhető, hanem ámulatba ejtő színésznői tehetségének.... több»
Az animáció kissé visszafogott, az ún. modern Barbie-feldolgozásokhoz képest gyengébb. Sok benne a kommersz epizód, szereplő. Értelmes gyerekek számára inkább más ajánlott.
Karakteres érzelmi benyomást kelt, kifejezetten szombat esti tévéfilm. Csupó Gábornak - annak ellenére, hogy más pályán indult a karrierje - jó érzéke lett az ilyen típusú filmes megjelenítéshez.
Egy történetileg teljesen fel nem tárt korszakról nagyon halvány benyomás képzés. Hiteltelen, félrevezető. Hogyan lehetne egy 1600 évvel ezelőtt élt történelmi személlyel kapcsolatban feddhetetlen tudomása az emberiségnek, ha még a 30 éve történt eseményekről sincs ismerete.
Érdekes hogy minden korban magához vonzza a történet a legkiválóbb színészeket. Ez persze sokkal jobban érvényes a múlt század közepe táján készült remake-ekre. Itt különösen megemlítendő Tim Curry (az örök intrikus) és nem különben Michael Wincott.
Megjegyzendő, hogy az események valódiságának eufemisztikus bemutatása, a kontraszt, a ismert történelmi tények mellett csak még inkább furcsa szájízt okoz a megtekintése után. A színészi munka miatt képtelenség négynél rosszabbat adni neki.
Érdekes és egyáltalán nem számít sztereotípiának, hogy immár sok-sok évtized távlatából csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Egyébiránt még egy jellegzetes mémet hordoz a film a kiváló Henry Fondával kapcsolatban, nevezetesen, hogy elképesztő emberséget hordoz magában a karaktere. Ez abból a szemszögből tekintve is érdekes, hogy minden valószínűség szerint a hazai közönség (is) sokkal előbb láthatta őt példaként a Volt egyszer egy vadnyugat című ismert klasszikusban, ahol tipikusan a főgonosz szerepét öltötték rá. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy nem is szívesen adta be a derekát. Márpedig, ha a néző ekkora kontrasztban láthatja újra, igencsak meglepően hathat. Hiszen egy csupa mele... több»
Az igazság, hogy az úgymond Barbie mémet összehozni egy klasszikussal, nem igazán helyeselendő. Ugyanakkor ahhoz képest hogy 3D-s, viszonylag jó. Három csillagot érdemel, de a melódia miatt nem lehet négynél kevesebbet adni.
Még mindig nem tudtak kinőni a rajzfilmek sem a megszokott drámai alapfelállásból. Egy furcsa szituációból sikerült (magától értetődően) üzletet csinálni, plusz folytatást is.
Érdekes átalakuláson ment át a páros, egészen a 60-as évek végétől (melyet például az Isten megbocsát, én nem című, félig-meddig önmagát már komolyan vevő film fémjelez), csaknem a 90-es évek közepéig, a Bunyó karácsonyig klasszikusáig terjedően. Minden valószínűség szerint – és ezt talán még a készítők vagy a főszereplők sem tagadnák (sem cáfolnák) – nem igazán volt eldöntött tény, hogy mi is legyen az alapkoncepció. Tekintve a történeti dramaturgiát (ha van), a szereplők alapkarakterét, és így tovább. Kezdetekben észrevehetően maradtak az európai alapokon, betartva az olasz (nyugat-német) westernek jellemzőit, esetleg némi kezdeményezést átvéve Sergio Leonétól valóban komolyan szerettek vo... több»
Minden valószínűség szerint az ősmozi, A texasi láncfűrészes mészárlás keblein nevelkedett újkori mozi. Több, megbízható forrás szerint kétségtelenül izgalmas, de szűk szubkultúra nézőinek szánt.
Kultmozinak minősül, melyet gyakran láthattunk az HBO késő esti kínálatában. Később alakult ki valamilyen módon a klasszikus jellege, nyilván Stephen King miatt, mert egyébként gyakorlatilag a B kategóriából is kiesik. Többnyire nevetséges, de például alkalma lehet a nézőnek Del Shannon klasszikusát is hallgatni.
88 A dzsungel könyve (1967)