A középszerű tiniügynök kalandjai Kezdésként leszögezném, hogy a regényeket nem olvastam, de a szériáról alapvetően jókat hallottam, és a kémes filmek sem állnak tőlem távol, így belevetettem magam a sűrűjébe. Összességében ugyan tetszett maga a megvalósítás, de azért nem vágtam hátast tőle. Először is nem tudok egyetlen színészt sem megemlíteni, akinek a játéka igazán tetszett volna. Továbbá az alakváltást vagy klónozást alkalmazó történetek sem kedvenceim, így a sztori sem jelentett érdekfeszítő alapot számomra. Valami azonban mégiscsak lehetett benne, mert aztán végig nézette velem magát a sorozat. Egyszóval nem kiemelkedő, de bőven nézhető, sőt esetenként még szórakoztató is volt.
Szabadság, Egyenlőség, Kékvérűség! Ebben a sorozatban mindössze csak pár évvel járunk a közismert nagy francia forradalom kitörése előtt. A harc kezd kiéleződni a szegények és a gazdagok között, melynek oka egy betegség, melytől az arisztokraták olthatatlan éhséget éreznek. Ezt az elnyomott rétegek húsának elfogyasztásával próbálják ellensúlyozni, miközben kékvérűekké és egyben halhatatlanná is válnak, míg el nem vesztik fejüket. A két oldal ellenkező céljairól és harcáról szóló történetet remek körítéssel teszik még emlékezetesebbé a készítők. A széria egyébként remekül fényképezett, képei szépen érzékeltetik a kontrasztot az arisztokrácia és az elnyomottak között. A sorozat hangulatára szintén nem lehet panasz, mint ahogy a... több»
Űrwestern a javából Az elmúlt évtizedek során kevés olyan anime sorozat készült, amely annyira megbecsültté vált, mint ez a széria. Ezért is volt bátor döntés egy élőszereplős adaptációt készíteni belőle. A sorozat főszereplői olyan fejvadászok, akik körözött bűnözőkre vagy éppen bűnbandákra szakosodnak. Céljuk a rosszakat elkapni vagy likvidálni, és pénzre váltani őket. A széria alkalmanként a főszereplők személyesebb történeteire fókuszál, és ez jól is áll neki. Némi módosítással ugyan, de nagyrészt ugyanúgy kapjuk meg az ismert sztorikat, mint az alapműben. Ez a széria a szellemes párbeszédekkel és poénokkal, a sokszor laza, némelykor pedig igencsak véres akcióival hozta az általam elvárt szintet, így összes... több»
A CIA a családban marad, slussz-passz! Arnold Schwarzenegger első saját tévésorozatától nem vártam sokat, de nyilván kíváncsivá tett, már csak a korábbi filmjei iránti tiszteletből is. Nos, a történet szerint főhősünk a nyugdíjról egyenlőre csak álmodozhat, mert szereznek neki még egy utolsó utáni megbízatást, amit már nem vállalna be, ha nem derülne ki, hogy lánya veszélyben van. Ráadásul ő is CIA-nak dolgozik. Apa és lánya teljesen kivan, amiért végül kiderült, hogy hazudtak egymásnak, így pont kapóra jön nekik a gonosz Boro után folytatott hajsza, amitől az ellenfél likvidálásán kívül titkon kapcsolatuk rendeződését is várják. Ez a felütés még jó is lehetne, de amit látunk, az már kevésbé. Schwarzeneggeren látszik a kor, főleg... több»
78 Alex Rider (2020)
Kezdésként leszögezném, hogy a regényeket nem olvastam, de a szériáról alapvetően jókat hallottam, és a kémes filmek sem állnak tőlem távol, így belevetettem magam a sűrűjébe. Összességében ugyan tetszett maga a megvalósítás, de azért nem vágtam hátast tőle. Először is nem tudok egyetlen színészt sem megemlíteni, akinek a játéka igazán tetszett volna. Továbbá az alakváltást vagy klónozást alkalmazó történetek sem kedvenceim, így a sztori sem jelentett érdekfeszítő alapot számomra. Valami azonban mégiscsak lehetett benne, mert aztán végig nézette velem magát a sorozat. Egyszóval nem kiemelkedő, de bőven nézhető, sőt esetenként még szórakoztató is volt.