Robinson76

Az arany(ozott) öszvér
Sokat gondolkodtam azon, mennyire legyek irgalmas, végül egy kegyelem kettes mellett döntöttem. A filmes megvalósítás néhol jó, néhol közepes, de leginkább még annál is gyengébb. A dokumentumfilmes felütéskor a megszólaltatott szakértők igyekeznek pontosan bemutatni a korszakot, de a narráció ezzel többször teljesen ellentétes, és a szakértők bevágásánál sokszor éreztem azt, hogy megtöri a sorozat lendületét, vagy épp nem oda illő. Ez így se nem akciódús sorozat, se nem szakértőkkel megtámogatott dokumentumsorozat, hanem összességében olyan öszvér megoldásnak tűnik. A felvételek és a vágás leginkább a History Channel dokuszériáival állítható párhuzamba, semmint egy komolyabb gigaprodukcióval... több»

A Hetek története
Szerintem korántsem volt annyira rossz ez a sorozat, mint ahogyan az előttem írók értékelték. A felvezetés, amíg összeáll a Hetek társasága, valóban kissé lassúnak hatott, de én mégis élveztem az első két részt. Aztán a folytatásban közepes szinten teljesített nálam, hogy a végére az összecsapottság érzetét keltse. Megértem, ha a rajongók a csalódottságuktól vezérelve hajlamosak lepontozni a szériát, de ettől még nézhető és időnként még élvezhető is a sorozat. Szerintem tehetettek egy próbát vele!

Az év pozitív csalódása
Számomra ez a széria volt az év legkellemesebb csalódása. A filmeket ugyan láttam, de azok nem hagytak bennem túlságosan mély nyomot, ez a sorozat viszont minden várakozásomat felülmúlta. Maga a történet, a szereplők, a látvány és hangulat is magával ragadó. Talán a Vajáknál éreztem utoljára azt, hogy a főszereplő ennyire azonosulni tudott a szerepével, és az amúgy is szuper alkotáshoz jelentős pluszt tudott hozzáadni. Szóval erősen ajánlom mindenkinek.

Nomen est omen
Mivel nagyon szeretem a spanyol alkotásokat, kérdés sem lehetett, hogy meglesem ezt a sorozatot is. Számos spanyol szériát láttam már, és pár kivételtől eltekintve mind nagyon tetszettek. Talán pont ez miatt voltak magasabbak az elvárásaim, de nem kertelek, ez csak egy átlagosnak nevezhető sorozat, pláne ha a rendkívül erős spanyol mezőnyből indulok ki. Szóval lehet tenni vele egy próbát, de valószínűleg nem ez lesz senkinél a feledhetetlen sorozatainak egyike.

Jövőbeli életképek
Leginkább egy sci-fi-tech szériának tudnám leírni, ezeket a nem túl távoli jövőben játszódó, érdekes kalandokat csokorba gyűjtő, antológiaként tálalt történeteket. Itt minden rész más és más problémát és élethelyzetet tár elénk, melyekkel érdeklődésük vagy épp kíváncsiságuk okán kell szembenézniük gyerekkorú hőseinknek. Nem szokványos és nem is hétköznapi történetekkel találhatjuk szembe magunkat, és talán épp ezért egy próbát mindenképp megérhet.

Stranger Things ultra light
A sorozat több hasonlóságot is mutat a Stranger Things szériával, de ahogy haladunk előre a történetben, már egyre érezhetőbb, hogy ez csak a felszín, ha jobban belenézünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy egy többé-kevésbé működőképes és önállóan is érvényesülni tudó sztorit kapunk, csak itt más karakterekkel és még inkább elgondolkodtató kérdésekkel megtámogatva. Tulajdonképpen egy időutazós felnövés történetet kapunk, csak sajnos nem a jobbik fajtából. Nekem leginkább a körítés nem tetszett, néhol megmosolyogtató volt a kivitelezés, erősen látszott a alacsony költségvetés. Többekkel ellentétben én a főszereplőket sem kedveltem meg igazán, és a színészi játékkal sem nyújtottak maradandót. E... több»

A rettegett gesztenye
A sorozat készítői nem totojáznak sokat, egyből belökik a nézőt az események sűrűjébe. A gesztenyeember mindenben követi a klasszikus receptet: a nyomozópáros kölcsönös ellenszenvét az összecsiszolódásuk, a nyomozás kezdeti fásultságát a megoldás követi, és mindvégig izgalmasan vezeti végig a nézőt a cselekményen. Mindemellett a hamisítatlan skandináv krimis hangulat sem maradhat el, ami azonnal be is kúszik az ember bőre alá. Ebben a szériában minden megvan, ami miatt rajongani lehet a borongós, sötét északi krimikért. Ez a sorozat a legjobb krimihagyományokat követi akkor, amikor egy nyomozópáros kapja meg az ügyet, és akiknek a nyomozással egyidejűleg remekül épül fel a karakterük. A tört... több»

Középszerű nyári dráma
Ami tetszett, az a sorozat hangulata, és nagyon érdekes az idősíkok közötti ugrálás is. A főszereplő lány és a többi fontos szereplő kinézetével is érzékeltetik az idő múlását, így viszonylag könnyű követni, hogy hol és melyik évben tart a történet. Ugyanakkor egy pillanatra sem lehet kizökkenni, mert a néző elveszítheti a fonalat. Főleg azért lehet ez érdekes, mert az első két rész után eléggé leül a történet, és csak az utolsó pár részben történik említésre méltó dolog. A köztes epizódok erősen felejthetőek, nem adnak hozzá túl sokat sem a történethez, sem pedig az élményhez, talán ezért is ért nálam csak közepes osztályzatot ez a próbálkozás, pedig potenciál volt benne bőven.

A beszédes vírus
A török szériák egyre nagyobb fejlődést mutatnak, s bár szerintem ez csak egy átlagos közülük, mindez pont azt erősíti meg, hogy a korábban gyakran lesajnált török sorozatokkal már komolyan számolni kell, és egyre több érdemes arra, hogy egy próbát tegyünk vele. Itt a történet szerint a jövőben egy olyan járvány pusztítja az emberiséget, ami a kimondott szóval, vagyis a nyelv és a beszéd révén terjed. Az egyetlen személy, akit ez nem érint, az egy volt nyelvész, akit a kegyetlenségeiről hírhedt Járványügyi Hatóság próbál elkapni. Tovább is van, mondjam még? Nos, akinek ez felkeltette az érdeklődését, az bátran tehet vele egy próbát, még akkor is, ha láttam már ennél jobbat és ötletesebben ki... több»

Egy meg nem értett zseni jellemfejlődése
Egyik kedvenc polihisztoromról szólt, így nyilvánvalóan számomra kihagyhatatlan volt ez a sorozat, és szerencsére minden elfogultságommal együtt is hozta azt, amit elvártam tőle. A szériát egyébként cselekményét tekintve egy fiktív gyilkossági nyomozás keretezi. Leonardót azzal vádolják, hogy megmérgezte múzsáját, és az őt kihallgató nyomozó – akinek előléptetését felettesei a gyanúsított beismerő vallomásának megszerzéséhez kötik – folytatott beszélgetéseinek során tárul fel előttünk. Amúgy minden egyes epizód más-más da Vinci-alkotás keletkezésére fókuszál, ami külön plusz pontot jelentett nálam. A széria azonban nemcsak a munkát hátráltató nehézségeket mutatja be, hanem magát az alkotási ... több»

Már a labdarúgás sem szent
A futballért rajongó emberként nekem ez egy kötelező darab volt. Bár a dokumentarista sorozatokat nem követem túlzott figyelemmel, ezt az aktualitása miatt kiemeltként kezeltem, hiszen a jelenleg is zajló katari világbajnoksággal kapcsolatos dolgok igencsak fontos szerepet kaptak a szériában. Mindezt érdekfeszítően és a laikusok számára is érthetően tálalták az alkotók, így összességében jóra értékelem a sorozatot.

Pedig nagyon várós volt
A sorozatot a Dark készítői jegyzik, és mivel az a széria szenzációs volt, ezért nagyon vártam egy újabb gyöngyszemre. Az 1899 viszont csak egy csiszolatlan féldrágakő. A sztori nagyon felkeltette az érdeklődésemet, már hónapokkal korábban lehetett tudni, hogy ebben a történetben sok lehetőség van, ezért is bíztam annyira benne. A sorozat eleje teljesen rendben volt, hozta is a várakozásaimat és kellően beszippantott, hogy aztán a közepe táján kicsit túlcsavarttá, mégis kissé felületessé váljon. Volt itt misztikum és rejtély bőven, olykor utalások is, de alapvetően az utolsó 2 részig meglehetősen kétségek között hagyták a nézőt. Voltak dolgok, amikből hirtelen túl sokat kaptunk a megemésztés... több»

Túlszínezett fenegyerekek
Adott pár tettvágytól túlfűtött katona, akik egy különleges ejtőernyős brigádot alakítanak meg, és az észszerűség határait figyelmen kívül hagyva, dacolva mindennel és mindenkivel egyetlen célt kívánnak megvalósítani: elvágva a németek utánpótlásvonalát, elősegíteni a háború megnyerését az afrikai hadszíntéren. Ahogy haladunk a történetben, úgy lesz aztán szép lassan az elterelésnek kitalált fantomosztagból csodafegyverré előlépő különítmény, a maga élvezhető akcióival, de egyértelműen túlszínezett kalandjaival.

Nálam ez kiesett, mint a rá szánt idő
Vannak jó, sőt egyenesen kiváló ázsiai sorozatok, több kedvencemmé is vált, de ez a széria nem tartozik közéjük. Két fő problémám is van vele. Az egyik, hogy sokáig bizonytalanságban tart a történet, hiszen fogalmunk sem lehet, mi történik, és ez valahol kissé kiábrándító tud lenni. Másrészt egyetlen kedvelhető főszereplőt sem találtam benne, így pedig nem is érdekel már annyira a sorozat, hogy további időt fektessek bele. A középszerű szériákkal tele a padlás, és miután ez a széria semmiképp sem emelkedik ki közülük, kiesett, mint a sorozatban az idő.

Lehet, hogy még visszatérek
Az első epizód egészen megnyerő volt, egészen a 60. percig. Aztán a semmiből előkerült, majd a semmibe veszett 2 szuper járgány, és akkor már tudtam, hogy hiába az amúgy remek látvány és a korrekt rendezés, engem egyelőre elveszített a széria. Nekem ez egy kicsit sok volt, mert szeretem, amikor nem rugaszkodnak el ennyire a valóságtól. Ugyan nem mondtam le teljesen róla, de kivárom, amíg lefut az évad, aztán lehetséges, hogy adok neki egy második esélyt. Talán valaki majd meg tud győzni róla, hogy érdemes.

A sorozatdömping ára
Bevallom, ez nem lett az én sorozatom. Pedig érdekes történetet sejtetett a leírás, ami alapján belekezdtem, de nem nyerte el a tetszésemet. Többször jártam már úgy, hogy nem voltak túlzottan szimpatikusak a szereplők, a történet sem lett kellően erős, mint vártam és ezért nem is erőltettem az adott szériát. Most is ez történt, és - sajnos vagy sem - a ránk zúduló szériadömping során sokszor muszáj szelektálni, ezért most én is megtettem. Ettől függetlenül nem írnám le a bevezető részt követően, de meglepne, ha valami kihagyhatatlant hagytam volna ki a döntésemmel.

She-Hulk, a nem túl vérmes Amazon
Semmivel sem rosszabb, mint a többi Marvel-sorozat, igaz, nem is emelkedik ki közülük. Pontosan azt hozza, amit ezektől a hasonszőrű szériáktól várni szoktunk: nem túl vicces, nem túl komoly, amolyan nézhető darab, annak minden kötelező elemével együtt. A kezdés kifejezetten biztató lehetett annak, aki adott neki egy esélyt és nekiállt. Az erős kezdés lendülete egy darabig kitart, majd kissé bizonytalanná válik és meginog, hogy végül a zárás apropóján adjunk neki még egy esélyt.

Vállalható remake
Sokszor kell szembesülnöm azzal, hogy egy sorozatot előre leírnak, főleg, amikor az egy feldolgozás. Sokan még szinte bele sem kezdenek, de már zsigerből utálják. Mások pedig nosztalgiázni szeretnének rajta, azt várva, hogy ugyanúgy képes lesz őket lenyűgözni a sorozat, mint az elődje. Szerintem ez a széria igenis szórakoztató, csak nem kell túlságosan komolyan venni, de talán nem is ezért készítették el a gyártók. A barkácsolás szerencsére itt is jelen van és érezhetően próbálják minél hitelesebbre írni ezeket, hiszen ez adta a régi szériának is a sava-borsát. A történések ugyan valóban kiszámíthatóak és az akciók is csak átlagosak, a karakterek pedig nincsenek túlgondolva, de van köztük el... több»

A nyers valóság visszaköszön
Ennek a remekbe szabott sorozatnak a legnagyobb erénye, hogy végig hiteles tud maradni, és jól egyensúlyoz a harcban álló két szervezet és azok tagjai között. A széria ugyanis sokszor megrázó és megindító is egyben. Nemes egyszerűséggel mutatja be a szemben álló felek egymáshoz fűződő menthetetlen viszonyát, és hogy mennyire nincs esély arra, hogy ez a konfliktus valaha rendeződjön vagy legalábbis normalizálódjon. A forgatókönyv jól megírt és a színészek is jól teljesítenek, semmi üresjárat vagy felesleges maszlag nincs benne, végig érdekfeszítő és izgalmas. Kicsit nagyobb költségvetéssel és látványosabbá téve még nagyobbat üthetett volna, de így is abszolút rendben van ez a sorozat.

Eszementek szigete
Az első 2 rész igencsak érdekfeszítően hatott, hogy aztán lassan, de biztosan alábbhagyjon a lelkesedésem. Egy szigeten egymástól egyforma távolságra, pontosan 39 lépésnyire térnek magukhoz emberek, de nem az óceán mosta ki őket a partra. Aztán nyilvánvalóvá kezd válni, hogy ez a tíz fura figura egy bekamerázott emberkísérlet része. Majd jön hihetetlen mennyiségű logikai lyuk és egy túl korán ellőtt csavar, valamint a rendkívül érdektelen feszültségteremtés sem igazán vált előnyére a sorozatnak. Szóval dacára a jó színészeknek és az izgalmasnak tűnő koncepciónak, a hibái és logikai bukfencei miatt ez csak egy középszerű szériává lett.