Robinson76

Csak az a fránya orrvérzés ne lenne...
Adott egy lepusztult panelház, aminek lezárták minden kijáratát. Odakint az emberek szörnyekké válva tombolnak, elpusztítva ezzel szinte az egész várost. A szörnyek más-más alakkal és képességekkel rendelkeznek, amit az emberek belső vágyai torzítanak el. A ház lakói széles skálán mozognak - nekem speciel a basszusgitározó rocker csaj volt a kedvencem -, van, akin a gyávaság vagy a kapzsiság vesz erőt, és van, akiből hős születik. A karaktereknek mind a külső, mind a belső szörnyetegekkel meg kell küzdeniük... A szörnyek amúgy nem a legjobban kidolgozottak, viszont változatosak és leküzdhetetlenek. Persze minden egyes epizód valami újat hoz, újabb és újabb akadályokat gördítve hőseink elé. M... több»

Egy dráma a művészetért
A cselekménybe ott kapcsolódunk be, hogy éppen mindenen végigsöprő influenzajárvány veszi kezdetét, ami a civilizált társadalom végét jelenti. Majd két idővonalon kezdenek mozogni a szálak: egy múltbelin, ami a járvány utáni eseményeket követi nyomon, és egy húsz évvel későbbin, amikor a túlélők keresni és építeni kezdik azt, amiért még érdemes élni. A kezdés nekem nem talált be igazán, amit a lassú folyásának tudok be, és lehet, hogy ez is rányomta a bélyegét a továbbiakra. A sorozat egyébként nem kevesebbet vállal, mint művészet akar lenni, és ezért mindent meg is tesz. Egy igazán felnőtt sorozat az érzelmekről és a művészetről, ami az egész történet keretét adja. Emiatt sem hiszem, hogy m... több»

A vicces bilisisakos Békeharcos és csapata
A Békeharcos egy olyan képregény-adaptáció, amely el mer rugaszkodni a megszokásoktól. Tud önfeledten hülyéskedni, bizarrnak és furcsának lenni. Ezt még akkor is el kell ismernem, ha számomra ezek az ismérvek nem igazán fontosak, sőt nálam ez nem is feltétlenül jár pluszponttal. Hősünk fejében továbbra is ott ketyeg a bomba, így kénytelen újra az Argus szolgálatába állni, hogy egy enyhén szólva is érdekes különítmény tagjaként megvédje Amerikát ellenségeitől. Főhősünk nem rendelkezik szuperképességekkel, és az oldalán harcoló csapattagok is egyszerű, hétköznapi figurák, így talán nem is annyira meglepő, hogy az akadályokat is ehhez mérten, nem akcióközpontúan igyekeznek megoldani. A sorozat ... több»

Ez a könyv nem a címszereplőtől lett színesebb
A legendás fejvadászról szóló széria nekem összességében tetszett, bár az némileg beszédes, hogy pont a sorozat 5. és 6. része nyerte el a tetszésem a legjobban. Ezek ugyanis azok az epizódok, amikor egyáltalán nem szerepel Boba Fett. Ahogy a The Mandalorian főszereplője meghatározó volt a maga sorozatában, itt a címszereplő sajnos korántsem volt az. Így viszont pont, hogy az értelmét veszíti el a széria, mert Boba Fett ebben se érdekes, se fontos nem tud lenni. Ettől függetlenül az utolsó 3 rész miatt felfelé kerekítve adom az 5 zöld csillagot!

Sok hűhó Abbyért
Az alapkoncepció nagyon jó, amolyan "Tíz kicsi néger"-es, de ez a híres elődhöz képest modernebb korba lett áthelyezve, és itt a résztvevők bizony nagyon is jól ismerik egymást. Krimi, thriller és némi horror egyvelege a széria, ami kellően csavaros, sőt néha olyan érzésem volt, hogy már-már túlbonyolított. A sorozat elég sok karaktert mozgat, de csak egy darabig, mert azok meglehetős gyorsasággal fogyni kezdenek... Azonban minden rosszban van valami jó, így legalább könnyebben követhető a történet, ami eléggé megdöbbentő véget ér. Sok értelmetlen és érthetetlen dolog történik gyors egymásutánban, és emiatt bennem sok kérdést vetett fel a lezárás.

Terra Nova, ami jó is lehetett volna...
A bevezető dupla rész még tetszett, de a középső amolyan családias, drámázós részek már kevésbé, aztán jött az utolsó 3 rész, ami felvezette a folytatást, amiből végül nem lett semmi. Azt vártam, hogy több dinoszaurusz, még több rejtély és szövevényes történet lesz benne, de ehelyett inkább a család és a kolónia mindennapjaira mentek rá. Hiába tűnt érdekesnek és izgalmasnak a felütés, a megvalósítás klisés és erőltetett lett. A sorozat elejébe és végébe volt ugyan potenciál, a közbeeső részek viszont csak tölteléknek nevezhetőek. Így pedig nem csoda, hogy nem váltotta meg a világot, és végül kasza lett a vége.

Többet vártam tőle...
Jó kritikákat olvastam a szériáról, aztán egyre többen jelezték, hogy leginkább csak az első évad a tuti, de nekem ez sem tetszett annyira, hogy átlagosnál jobbnak ítéljem. Tudom, hogy sci-fi, misztikus és krimi a műfaja, de számomra sok érthetetlen, földön túli dolgot erőltettek bele, és egy kicsit X-aktás hatása van a sorozatnak. Vannak itt tömény izgalommal és rejtélyekkel teli részek, de valahogy mégsem volt az igazi, így a további évadokba már bele sem kezdek.

Holdvíz okozta tengernyi izgalom
Csatlakoznék az előttem íróhoz - himi85-höz -, mert magam sem írhattam volna le lényegre törőbben a véleményemet a sorozatról. Csak a pontozásban lesz különbség, mert nekem különösen zsánerem a rejtély központú történet, kaland, krimi vagy jelen esetben fantasztikus formába ágyazva. Nekem sem a színészekkel, sem a befejezéssel nem volt különösebb gondom, a többi pedig szerintem nagyszerű munka. Szóval nálam ez inkább 9/10, azaz ötcsillagosnak ítélem meg a szériát.

Tapsi Hapsi és a többiek
Nem véletlenül kapta roppant találó nevét a sorozat kis hazánkban. Temérdek vicces, már-már bolond(os) szereplő adja ki, mintegy hangjegyekként, a bolondos dallamot. Élükön Tapsi Hapsival vagy éppen Kengyelfutó Gyalogkakukkal, mert talán őket tekinthetjük karmesternek és első hegedűsnek. Szóval sok színes egyéniség van a soraikban, így ígérve felhőtlen szórakozást a rajongóknak.

A magyar Don Quijote
Ez a mese valahogy sosem tartozott a kedvenceim közé. Itt is egy középkori lovag rója a mesevilág útjait, mint nagy spanyol elődje, csak itt szó sincs szélmalomharcról. Annál inkább 14 mínusz egy fejű sárkányról, aki egyfajta mesélője is lovagunk kalandjainak, és teszi mindezt az erszényében lévő 3 fejű gyereksárkánynak. Szóval értitek? Az se baj, ha nem. Elég, ha megnézitek.

Megszereted e remek mestert
A legjobb szó erre a mesére az, hogy szenzációs! Már maga az ötlet is nagyszerű, hogy hősünk mindenféle szakma mesterének adja ki magát, de a kivitelezés még ennél is nagyszerűbb. Mármint természetesen nem hősünk kivitelezése... Mert hát ugye kecskére káposztát... Szóval az alkotók nagyon kitettek magukért, és remek mesét prezentáltak nekünk!

Denver dinó jóbarát, ősidőkből szól hozzád...
A rajzfilm maga is nagyon tetszett anno, de a főcímzene az, ami igazán slágergyanús szerzemény és remek felvezetése a mesének. Ha valami jó kis 80-as évekbeli feelingre vágysz, akkor ne habozz, és nézd meg a gyerkőcökkel.

Örök hála, Éder bátya, finom ez a csokoláda!
Akár magunkénak is tekinthetjük mi, magyarok, a kis koboldot: Pumuklit, hisz Ternovszky Béla és csapata animálta és felelt érte, hogy hiteles és mutatós legyen a rakoncátlan, olykor pimasz, de igenis szerethető főhősünk. Remek a magyar hang és a kobold dumái is, így bátran megadhatom a maximális pontszámot.

A hétköznapi hősök, ha összefognak...
Az elmúlt időszakban átrágtam magam hőseink önálló sorozatain, így már neki mertem állni ennek a szériának, ami hozta is az általam elvártakat. Itt az első rész felhelyezi a bábukat a táblára, de a nagy találkozás a hősök között csak a harmadik részben történik meg, majd megismerhetjük a rossz oldalon álló szervezet: a Kéz öt vezetőjét, akik meg akarják semmisíteni New York városát. Bár a négy karakter egyedül is jól tud(na) érvényesülni és nem igazán csapatjátékosok, itt nem volt ezzel különösebb probléma. Ugyanis hőseink csapatának dinamikája rendkívül fontos volt a széria sikerének szempontjából, és a négy szuperhős remekül helyt is állt együtt és jól kiegészítve egymást, remekül valósít... több»

Sólyomszem és hű társa
Szépen felvezetett sztori, ahol a két főszereplő egymásra gyakorolt hatása a sorozat mozgatórugója. Közös dinamikájuk tökéletessége egyértelmű már az első perctől, és ez az utolsó pillanatig kitart. Családbarát, habkönnyű történet, ami nem váltja meg a világot, de talán nem is ezt várjuk tőle. Egy kedves, aranyosan szórakoztató, de igazából felejthető széria. A Marvel talán legemberibb sorozata ez, amivel ismételten leszállította a kötelezőt, így tőlem is megkapja a gyártó sorozataira általánosan jellemző jó besorolást.

Csiri Bú, Csiri Bá!
Egy tipikus varázslós fantasy, egyedi angolos stílussal felvértezve. A címadó két főszereplő furcsa személyek és mágiáról alkotott elképzelésük sem egyezik igazán, de közösen akarják visszaállítani a mágia korábbi elismertségét Angliában. Lassú történetvezetés jellemzi, ami egy darabig jól felépített, a vége mégis kissé összecsapott lett. Van akiknek be fog jönni a sorozat stílusa, és nyilván lesznek olyanok is akiknek nem, én pedig valahol középen foglalnék állást.

Munkásököl, vasököl, odacsap ahova köll!
Engem kicsit a Zöld Íjászra emlékeztet a sorozat, hiszen hősünk itt is hosszú idő után tér vissza kényszer távollétéből, és felhasználva a távolléte alatt kifejlesztett harcművészeti tudását és különleges képességét veszi fel a harcot ellenfeleivel, miközben személyazonosságát is tisztázni szeretné. A cselekmény ezzel együtt fokozatosan bontakozik ki, de túlságosan vontatott. A forgatókönyv sem erőssége a szériának, ami sajnos rá is nyomja bélyegét a sorozatra. A harci jelenetek rendben vannak, viszont a széria pont kétszer hosszabb, mint kellene. A sztori fele ennyi játékidővel lényegesen feszesebb és pörgősebb lehetett volna. Halovány négy csillagot adok neki.

Harlem hőse
A felszín alatti bűnözéstől bűzlő Harlemben húzza meg magát a szuper képességekkel megáldott hősünk. A fekete Harlem amúgy sem egyszerű világa, egy rosszul elsült fegyverüzletet követően még inkább felbolydul, amely az egész környéket háborús zónává teszi. Hősünk azonban felveszi a kesztyűt, hogy rendet tegyen ebben a zord és rideg világban. A legnagyobb gond a sorozattal a a hossza, mert nem tudták végig azonos szinten tartani. A sorozat második felében ugyanis leül, sőt ellaposodik a sztori. A széria hangulata és Harlem világa abszolút átjött, a bunyók és az összecsapások koreográfiája azonban nem ütötték meg az általam elvárt szintet. Összességében gyenge négyesre értékelem.

Bingó!
A bevezető rész után gondolkodtam a folytatáson, de szerencsére jól döntöttem, mikor a döntően 20-25 perces részekből álló sorozatot tovább néztem. A 2. rész vége ugyanis kellően berántott ahhoz, hogy a végéig kitartsak. Összességében egy nem hétköznapi és alapvetően jól összerakott, fordulatos szériáról van szó, amin jól szórakoztam.

Kedvellek is meg nem is
Egy ismerősöm ajánlotta a szériát, de csak húztam-halasztottam a megtekintését. Aztán egyre több dicséretet hallottam róla és utána is olvastam, majd ezek hatására elkezdtem nézni. Pár részt követően úgy voltam vele, hogy jó jó, de a 7 évad ebből túl sok lenne, így még idejében abbahagytam. Elég sok szálat indítanak be az elején, de bevallom egyik sem fogott meg annyira, és a főhősön kívül egyik további karakter sem hozott lázba. A sorozatot az első évad alapján lehúzni nem akarom, de folytatni sem.