Robinson76

Csak körvonalaiban emlékeztet a klasszikusra
Klasszikus alatt természetesen a könyvet értem, ami méltán lett népszerű szerte a világon. A széria talán nem lesz ennyire sikeres, de nekem hozott egy megfelelő szintet, elsősorban a látványnak köszönhetően. Bár számomra több fontos dologban is csak közepesen teljesít, a képi világa és annak megvalósítása miatt felfelé kerekítettem. A sorozat tulajdonképpen egy társadalomtudományi és történelmi megközelítésű sci-fi, melynél ha el tudunk vonatkoztatni az ötletet adó műtől, akkor kellemes szórakozást nyújthat.

Egy szolid skandináv
Szeretem a disztópikus műveket, amik egyfajta pesszimista jövőképet, negatív társadalomképet jelenítenek meg általában... Szeretem a skandináv műveket, nem egy és nem is kettő sorozat vagy film vált kedvencemmé közülük... Nos, ez disztópikus is, és skandináv is, de nem nyert meg magának. Lassan indul be, nem túl acélos kinézetre, és a színészek sem nyerték el a tetszésem. Viszonylag gyorsan kaszáltam, mert tucatjával vannak ennél jobb szériák manapság.

Ez bizony felejtős...
A film tetszett, ezért adtam egy esélyt a feldolgozásnak is, amit sorozat formájában szállítottak a készítői. Hát ebben sajnos csalódnom kellett. A filmnek szerintem a közelébe sem ért. Legalább egy kis változtatást eszközölhettek volna, vagy tehettek volna bele egy kis csavart vagy valamit. Próbálkoztak ugyan, de nyögés lett a vége. A stáb tagjai közül senkit sem tudok kiemelni, de a színészeknek még ezt a nem túl magas színvonalat is sikerült jelentősen alulmúlniuk. Szóval nem is lehetett más a vége, még az elején elköszöntem a szériától.

Sajnos ez nem győzött meg...
Az elején egy öt szálon futó, a világ öt különböző táján élő átlagos ember története bontakozik ki. Nos, a gond csak annyi, hogy számomra ezt nagyon lassan, kicsit nyögvenyelősen teszik a széria készítői. Fogalmazok inkább úgy, hogy alaposan megalapoznak az esetleges inváziónak, mert az első részek alapján csak feltételezheti a néző, hogy egyszer majd valami lesz... Az alaptéma tehát korántsem volt rossz, csak nem a legjobban használták ki a rendelkezésre álló játékperceket, és ezért nem tudott rendesen kibontakozni a széria, így a manapság látható sorozatdömpinget tekintve a kasza mellett döntöttem.

Egy világsiker margójára
Bevallom, nekem zsánerem a rejtélyközpontú, nyomozós, túlélős, szabadulószobás vagy versenyzős témájú sorozat. Nos, ez a széria pont ilyen, ráadásul a feltörekvő koreai felhozatalból, ami egyre inkább megkerülhetetlen a mai, globalizált világban. Mindez társadalomkritikával fűszerezve, gyerekjátékok alkalmazásával teremti meg a véres valóságot. A sorozatban részről részre tucatnyi morális kérdés kerül előtérbe, és az egyre kiélezettebb helyzetben minden döntés súlya megsokszorozódik egyenes arányban a véres jelenetek számával, és fordított arányosságban a túlélő játékban résztvevő, a társadalom lecsúszottjainak számával. A képi világ egészen remek, és a legmagasabb minőséghez a különleges ... több»

Ez maga a társadalom
A sorozat Hawaii egyik szigetén, egy gyönyörű környezetben fekvő hotel szállóvendégeinek és a vendéglátóknak néhány napját öleli fel. A párhuzamosan futó történetek az egész amerikai társadalom groteszk karikatúráját hivatottak bemutatni. Minden szereplő valamilyen módon kapcsolódik a másikhoz, a sztorit azonban a kettősség uralja. A helyszín egyszerre gyönyörű és frusztráló, a vendégek egyszerre irritálóak, ugyanakkor akár kedvelhetőek is. Az egész helyzet irigylésre méltó és szánni való is egyben, és a változékony társadalmi trendek mellett az állandót is szem előtt tartva akár izgalmas karaktertanulmány is lehetne, azonban a komikusnak szánt elemek túlsúlya kissé felszínessé teszi. Idővel... több»

Egy kicsit idegenkedek tőle
Már a sorozat legelején belecsapnak a készítők a lecsóba. Az utazó embereken keresztül mutatják meg, mire is számíthatunk és milyen problémák miatt döntöttek amellett, hogy igénybe veszik a majdnem wellness intézmény szolgáltatásait. Vannak karakterek, akik már az elején összerúgják a port, de olyanok is, akik egy húron pendülnek. Aztán a szálak gyorsan összekuszálódnak és természetesen annak rendje és módja szerint el is szabadul a pokol. Sajnos azért vannak itt üresjáratok és némelykor akadnak hiányosságok is. A szereplők és azok tragédiái csak lassacskán kerülnek a felszínre, amivel fokozatosan adagolták a feszültséget az alkotók, de számomra kevésbé tudták mindezt szórakoztatóan tálalni... több»

Ez a spin-off egy kihagyott ziccer
Az új sorozatot az jellemzi leginkább, hogy (majdnem) minden epizód egy más történetet dolgoz fel, így a főszériához képest nem évadosak az antológia építőelemei. A hangulata, fényképezési stílusa és atmoszférája is olyan, mint az anyasorozatának, mindössze annyi különbséggel, hogy a kevesebb játékidő hatására a karakterek nyilván nem tudnak kellően kibontakozni. Cserébe itt nincs helye üresjáratnak, de a végeredmény így is felemás lett, mert az új széria egyszerre akarhatott új nézőket csalogatni, de megfelelni a már meglévő rajongóknak is, ez pedig csak részben sikerülhetett.

Kettő(s) rejtély egy misztikus krimiben
A sorozat öt különböző perspektívával kívánja felfedni a rejtélyt. A fejezetek mindig egy másik szereplőt követnek, így az eseményeket két különböző idősíkon, több nézőpontból látjuk megtörténni, amely lehetővé teszi, hogy csak lassan csepegtessék, sőt időnként akár szándékosan tévútra tereljék a nézőt. Kettős rejtély: 2010 évéből, a másik pedig a jelenből. A sorozat jól és következetesen bánik a visszatekintésekkel, az utolsó epizódban pedig megmutatja, mi történt a rejtély kulcsmomentumaiban. A széria tempója ugyan lassú, és hiányoznak az igazán feszült pillanatok, de a sztori végig fenntartja a figyelmet. A végén pedig képes egy váratlan fordulattal igazán ütős meglepetést okozni. Nálam b... több»

Erős kezdés után jött a visszaesés
A széria nagyon erős alapszituációval kezd, és szépen halad, de a végére mégsem lett az igazi, pedig volt benne bőven muníció. Amíg jobban megismerkedünk a főbb karakterekkel és az áldozattá váló férfival való kapcsolatukkal, addig haladunk előre a cselekményben és a nyomozásban is, és így válunk egyre inkább beavatottá. Több szemszögből láthatjuk az eseményeket és azok hatását, egy-egy szereplővel szoros köteléket alkothatunk nézőként is. Ahogy közeledünk a befejezéshez, sajnos úgy esik a színvonal, és pont a legizgalmasabbnak szánt utolsó rész második fele mintha elvesztette volna minden súlyát. A vége kissé erőltetett, már-már hihetetlen és szinte megmagyarázhatatlan lezárással, amiért ig... több»

Nem kell ide kép, a hangtól is eldobod az agyad
9 rövid telefonhívást, 9 rémisztő, sokszor kegyetlen és vérrel átitatott sztorit mutat be. A 20 perc alatti játékidők jóvoltából gyorsan ledarálható, amúgy is pörgős és elgondolkodtató szériáról van szó, melyhez még csak hasonlóval sem találkoztam. A leírtak miatt kezdtem bele a sorozatba, és nem bántam meg.

Széplelkű kisleányoknak nagy-nagy szeretettel
Gyermeki báj, móka és kacagás, na és számos tanulságos történet elevenedik meg az elefántlány kalandjait magába foglaló mesesorozatban.

Fura, de szerethető gyurmafigura
Egy gyurmafigura, aki mivel gyurma, lehet sokféle fura forma... Szóval érted... Ha mégsem, akkor adj neki egy esélyt, és majd megérted!

Mókuskaland tanulságokkal
Egy jól sikerült bábsorozatban dolgozták fel a címadó mókus kalandjait, melyek esetenként komoly tanulsággal szolgálhatnak gyermekeknek. Láthatunk itt ravasz madarászt, szökést, potyázást a tengeren, és van itt nagy bölcs és örökké termő fa is, de a legjobb mégis a hazai mogyoró.

Kan-dúrrr!
4 év alatt 52 rész készült el belőle, ezért valami biztos volt benne, csak sajnos nekem nem sikerült ezt felfedeznem. Ez nálam bizony csak közepes, de elnézve a jelenlegi pontszámát lehet, hogy bennem van a hiba.

Kutya-macska barátság
Ez a mese sem volt igazán kedvencem anno, mert a macskákat már akkor sem szerettem, és erre csak rátett egy lapáttal a nyervogó, már-már a kiállhatatlanság határát súroló két bolhás. Még szerencse, hogy volt azért ott egy Károly bácsi, no és Frakk, a macskakarbantartó.

Tojásból lett a csoda
Ugyan nem tartozott gyerekkorom kedvenc meséi közé, de magyar rajzfilmként kicsit elfogultan és felfelé kerekítve azért eléri a jó besorolást.

A magukra hagyott tinik társadalma
A sorozatból megtudhatjuk, hogy mi történik, ha egy csapat fiatal felnőttek nélkül marad, így pedig nincs senki, aki szabályozná az életüket, és nincsenek társadalmi normák, illetve szabályok sem. Az elején még nem veszik komolyan a kialakult helyzetet, de később rájönnek, hogy szabályokra lesz szükség, és mindenkinek meg kell, hogy legyen a saját maga feladata. Számtalan problémával szembesülnek az idő előrehaladtával, próbálnak mindent beosztani és megfelelni a kihívásoknak. Az alapszituáción kívül van itt politikai, egészségügyi, oktatási, élelmezési és egyéb probléma is bőven, és nem is lehet más a cél, mint a túlélés, amelyet beárnyékol az emberi gyarlóság. Úgy, mint a féltékenység, a h... több»

A nem szokványos szuperhősök
Adottak főhőseink, akik kicsit sem szokványos teremtmények. Mindegyikük egy igazi egyéniség, nem a szokványos 12 egy tucat... Sok minden más mellett ettől is válik egyedivé ez a szuperhősös széria, amelynek igenis van létjogosultsága. Sokszor szókimondó és vicces, nem túl akciódús, de mindenképp szerethető.

Egy Tarantinós latin ponyva
Főhőseink a három erotikus munkás hölgy, akik egy affért követően menekülni kényszerülnek a night clubot üzemeltető főnökük két kopója elől. Azonban bármennyire is igyekeznek, mágnesként vonzzák őket a balhés szituációk, hiszen hullák és sérültek tarkítják menekülési útvonalukat. Mindez Tarantinós köntösbe bújtatva, annak minden pozitívumával együtt... Aki egy könnyed, már-már faék egyszerűségű, de folyamatosan pörgő, üresjáratok nélküli csajos kalandra vágyik, az biztosan nem fog csalódni.