Sajnos túl sok időm volt arra, hogy kitaláljam fejben, miről szólhat ez a film, mert ekkorát csalódni riktán szoktam. Kicsit unalmas és nagyon lapos történetet sikerült kihozni egy amúgy jónak ígérkező alaptörténetből, ráadásul olyan kurtán-furcsán csapták össze a végét, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. És a narrátor - miért van ebben a filmben narrátor? Hacsak nem azért, mert a rendezés nem nagyon tudta volna amúgy megmagyarázni az alapsztorit, ezért tessék, nesze, narrátor, majd ő megmondja a frankót. Hát megmondja. De minek.
Aki volt kamasz, az együtt tud lenni ezzel a filmmel - olyan kamaszfilm, ami szépen felteszi sorjában azokat a kérdéseket, amiket egy serdülőkorú ember újra meg újra. Nyilván ettől válik talán nézhetetlenné más generációk számára, de aki szereti a coming of age történeteket, annak nem lesz vele baja.
Simán végig tudom nézni bármikor és bárhol, és természetesen akárhányszor. Ez a film pont abban az életkorban kapott el, amikor valamiért nagy szükségem volt rá, és azóta sem ereszt: hangulatos, finom romantika, egy kis drámával és apró otthoni tragédiákkal, de ettől még van benne valami könnyed báj, ami olyan kellemesen fogyaszthatóvá teszi.
Pure giccs az egész, hatásvadász és érzelgős. Elhiszem, hogy valakinek hat - nálam viszont a bőven túl sok kategóriába esik, ráadásul nem érzem valódinak a rendező nézőpontját, így pedig olyan, mintha másodkézből, túlságosan felnagyítva mesélné el a történetet, amit el akar. Megnézni érdemes, de csak azért, hogy elmondhassa az ember, hogy látta.
A nyári forróságban kifejezetten jól jön egy kis havas nyomasztás, úgyhogy nekem pont betalált a sorozat – de tény, hogy abszolút hangulatfüggő, hogy valaki élvezi-e vagy sem. Kifejezetten lassan bontják ki a cselekményt, ráadásul sok az apró részlet, amiből össze kell rakni a sztorit. Ha valaki bírja az északi stílusú mozgóképes alkotásokat, akkor ezt is szeretni fogja.
Különleges, szokatlan, de ettől még kifejezetten remek hangulatú sorozat a krimi nagyasszonyának munkássága nyomán, ami ugyan szakít a Agatha Christie-feldolgozások stílusával, ettől még igen hatásosan adja át a kor hangulatát. Az operatőri munka nagyon szép, a díszlet és a jelmez már önmagában megér egy misét, úgyhogy abszolút érdemes, ha valaki kedveli a lassú és nyomasztó krimiket.
Amikor először láttam kamaszként, totál lekötött és lenyűgözött, hogy egy filmnek lehet ilyen szerkezete és formanyelve, és sokáig emlegettem is, mint egy jó filmet – csak akkor még sokkal kevesebb filmet láttam. Ennek ugyanis nem igazán áll jól az idő, vagy az, ha valaki sok egyéb remek alkotást megnéz mellé, mert utána újranézni nagy csalódás. Az alapötlet egyébként elég érdekes, és hosszú-hosszú remek beszélgetéseket eredményezhet.
Nehéz, megosztó, lassú és kicsit szokatlan film, ami fokozatosan és szinte észrevétlenül bontakozik ki. A sallangmentesség ellenére mély nyomot hagy a fogékony nézőben – engem pl. még évekkel később is elkísér egy-két jelenete. A két színésznő vitathatatlanul remek teljesítményt nyújt, és annyira közel hozza hozzánk a történetet, amennyire egy film csak engedheti ezt.
Damian Lewis nagy kedvencem, mert remekül tudja hozni a szimpatikus és az antipatikus karaktereket is, és külön élmény lett volna itt igazi antagonistaként nézni – igen kár, hogy egy kissé modoros, helyenként erőltetett, néha pedig kifejezetten idegesítő történetet kerekíteni a sorozathoz, amiben megpróbálják ugyan árnyalni, több oldalról megmutatni a karaktereket, mégsem válnak valódi, hús-vér emberré.
Érdekes tapasztalat ez a sorozat, mert adott egy elég erős történet, egy igen jó szereplőgárda, és nyilván a keret is, amiből nem csak valami okosat, hanem látványosat is ki lehetett volna hozni - ennek ellenére a Birmingham bandája minden egyes ziccert kihagy. Túl sok benne a merengés és a hangulatfestő elemek használata, mintha a rendező nagyon szerette volna leplezni a tényt, hogy a forgatókönyvben tátong egy-két lyuk. Ráadásul sokszor annyira szájbarágós, mintha nagyon kicsi gyerekeknek mesélne egy csúnya, gonosz bácsiról.
Igazi Chevy Chase-darab egy írói babérokra törő sportújság-íróról, aki vidékre költözik a feleségével, hogy megírhassa élete regényét. A vidéki élet persze nem olyan nyugis és ideális, ahogy azt az elején gondolják, ám szép lassan belerázódnak az ottlétbe. A film érdekesen rétegezi egymásra a történetszálakat, és az elején nem tudni, hogy pontosan mi is lesz a fő csapás - de ennek ellenére kellemes filmélmény egy közepesen álmos téli délutánon. Egy kis groggal.
Az egész estés animációkkal sokszor az a bajom, hogy csúnyán rajzolják meg a karaktereket, vagy nagyon ügyetlenül mozgatják a figurákat, akiknek egyébként pont illene nagyon elegánsan suhanniuk a levegőben. Ez a rész üdítő kivétel, egész szépen és igényesen csinálták meg - egy kellően izgalmas történethez. DC, tehát olyan, amilyen, de aki rajongó, az úgyis megnézi.
Túlzás nélkül az egyik legjobb sorozat, ami valaha készült. A hiperreál ábrázolásmódja és történetvezetése miatt talán sok embernek nem fog tetszeni, mert mentes a túlzásoktól és klasszikus atmoszféra-teremtő elemektől, de pont ettől válik annyira húsba vágóan életszerűvé, hogy nem lehet abbahagyni. Ebben a sorozatban nincsenek hősök és gonoszok, jók és rosszak, csak esendő és hibákkal teli szereplők, akik a legjobb tudásuk szerint próbálnak túlélni egy eleve rossz rendszerben. A különböző évadok nagyon szépen és finoman tologatják a nézőpontokat és a hangsúlyokat, hogy akkor, amikor már azt hiszed, szintet fog lépni - akkor tér vissza a kiindulási pontra, és dörgöli az orrod alá, hogy életb... több»
Az egyik legjobb összeomlás-film, ami valaha készült arról, hogyan nyomorít meg egy életre a háború, amit éles kontrasztba állít egy álmos kisváros semmirekellő és unatkozó rendfenntartóival.
Indokolatlanul kevés szó esik a gyémántokról, és indokolatlanul sok a párkapcsolatokról. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy pontosan miről is szól ez a film.
Ennek a filmnek minden képkockája aranyat ér, mert annyira túltolták benne az orosz életérzést, mintha pl.: én írtam volna, aki pont ennyit tud Oroszországról: a medve, a balerina, a hegyi pásztor & a közép-ázsiai vérvonal, mint szuperképességű lény. Azt vártam, mikor kezdenek el vodkázni vagy néptáncolni a filmben, de ez sajna kimaradt. A szőke orosz katonatiszt: mintha most lépett volna le a gyártósorról, ahol a kívül kemény, belül lágy orosz nőket gyártják. A szupergonosz: nyilván ATOMENERGIÁVAL DÚSÍTOTT, mi más! A szuperfegyver: ofkorsz hidegháborús műhold.
És a vége (bocs a spolierért): találtak még védelmezőket? Miért, előkerült a matrjoska-baba, a szalma- vagy krumplibűvölő muzsik meg... több»
Jól összerakott és nagyon skandináv film, amiben minden annyira szenvtelen, mint maga Hamilton. Ügyesen mozog a mozifilm és a tévéfilm határán, és, kifejezetten olyan napokra ajánlott, amikor nem valami hülye vígjátékot, szirupos szerelmes filmet vagy döngölős drámát akarunk, csak: néznénk ki a fejükből.
Bár ismerek olyan embert, aki szerint a film megúszós, és nem elég bátor bevállalni, hogy pontosan miről is akar szólni, szerintem pont eléggé nyomasztó és sebekben vájkáló lett ahhoz, hogy megértsük: a kognitív disszonancia milyen mélységekbe tudja vinni azt embert.
84 Adaline varázslatos élete (2015)