Varga_Júlia

Rettentő viccesnek tartom azt a tényt, hogy A Riviéra vadorzói remake-jének főszerepeit két nőre osztották. Mégis mit gondoltak az alkotók? Avagy mégis mit gondolnak az eredetiről? De komolyan. És nem, nem a nőkkel van bajom, hanem ezzel az erőltetett girlpower koncepcióval.

Ez egy remek film, ami nem akart sem drágának, sem ostobának tűnni, ezért tényleg igencsak figyelni kell, hogy pontosan mi történik benne, és hogyan. Valóban nem ad sok kapaszkodók, hogy megértsük, mi történik, de nem is akar. Az pedig, hogy alacsony költségvetésből készült, semmit sem ront ezen. Sőt.

Az az érdekes, hogy ugyan sok folytatás szokott rosszabb lenni, mint az előző, mert túl szeretnék tolni benne a működő paneleket, ez a film üdítő kivétel. Az első rész is rettentően szórakoztató, ha az ember nem veszi komolyan, de a második meg aztán kifejezetten. Itthon több szállóigét is gyártottunk belőle, hiszen néhány mondata tökéletesen ül. Igazi, önmagát hülyének tettető vígjáték, amit nagyon okosan rakott össze pár nagyon okos ember, remek arányérzékkel.

Nekem ez a film – még moziban láttam, te jó ég! – a klasszikus wtf-élmények közé tartozott, amit csak nézek, nézek, nagyon nézek, és próbálom megérteni, hogy mi van, aztán kiderül, hogy szerencsére nem kell mindig mindenben a logikát keresni. Nem tudom, hogy érdemes-e többször megnézni, mert nem vagyok benne biztos, hogy igen, de egy nagyon unalmas estére végül is kifizetődő választás lehet. De csak egy nagyon unalmas, mondjuk egy november közepei estére.

Hát Dan Brown.... az Dan Brown, és ezzel nagyon sok mindent el is mondtunk. Mert ugye az van, hogy Brown a krimik Coelho-ja, és nincs ezzel semmi baj, egy centet sem irigylek tőle, amiért ilyen okosan és ügyesen össze tudja pakolni ezeket a nagyon bonyolultnak tűnő történeteket, de azért nem egy Foucault-inga egyik sem, ugye. Aztán persze kell belőle filmet forgatni, nyilván, ami a maga módján még izgalmas is tud lenni, ha, de én kifejezetten viszkettem tőle. Hanks azért ennél egy picit többet érdemel, mint Langdon szerepe. Az egész egy felszínes parasztvakítás egy igazi ponyva alapján.

Bár nagyon szeretek olvasni, krimikből csak a klasszikusokkal szoktam tölteni az időm - én valahogy nem ezt keresem az irodalomban, de ez egy tök más tészta. A lényeg annyi, hogy a könyv elolvasása nélkül láttam a filmet, és nagyjából fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Először is: nekem abszolút nem volt kellemes élmény, de ez nem a film hibája, viszont a párkapcsolati abúzus, illetve az alkoholproblémák nem azok a könnyed témák. Más kérdés, hogy ennek ellenére izgalmas film kerekedik az adaptációból, amit érdemes végigülni.

Egy jó ötletre épülő film, már az elején borítékolható csavarral, amiben az ember hol élvezettel, hogy őszinte sajnálattal nézi a főhős vergődését a komoly morális dilemmák között. Persze minél többször nézzük újra, illetve ahogy telik felette az idő, a felmerülő problémák mintha egyre kisebbnek és súlytalanabbnak tűnnének, de ezt tényleg nézője válogatja. Az ilyen filmekben az a remek, amikor az okos forgatókönyv sé dialógok, illetve a színészi munka tényleg leköti a nézőt, nincs semmilyen egyéb csiricsáré, kamu csomagolás, ami elvenné a lényegről a figyelmet. Nem a kedvenc filmem, de mindig örülök annak, ha van ilyen alkotás.

Remek kis filmre sikeredett a Tőrbe ejtve, amiben hiába derül ki viszonylag hamar, hogy mi a helyzet - az azért elég nyilvánvaló, hogy a film maradék kétharmadában azért történni fog még egy s más. A remek szereposztás hálásan bontja ki a kataktereket, és mindig külön öröm Christopher Plummert filmen látni, mert még ennyi idősen is annyira karizmatikus, hogy még ilyen rövid idő alatt is meghatározza a film hangulatát. A Tőrbe ejtve ügyesen mozog a paródia, a vígjáték és a nagyon mai, nagyon modern krimi műfajai között, és mindezt úgy teszi, hogy az eredmény élvezhető - és kifejezetten cuki. Remek szórakozás bármikorra.

Amennyire cuki és szórakoztató volt az előző rész, annyira fogyott el a lendület a másodikból. Nehezen nézhető, döcög, nagyon rá akar pakolni az első felvonásra, csak épp nem tud, mert pont annak maradt a legkevesebb tér, amitől működött. Kár érte.

Csak azért adtam neki egy esélyt, mert épp nem volt jobb ötletem, de be kell vallanom, hogy nagy meglepetést okozott. Johnson és Hart kémiája egész egyszerűen elviszi a filmet a hátán, egy Jack Black pedig kifejezetten tökéletesen egészíti ki a párost. A történet ugyan nem okoz sok meglepetést, de ez nem is ez a film - szórakoztat és ez a lényeg.

Gyerekként, felnőttként, előszörre és sokadszorra is egy megunhatatlan film, brilliáns főszereplővel és remek történettel. Az a fajta tökéletes hollywoodi családi dráma, amiben tökéletesen pakolták össze a karaktereket, nagyon precízen mérték ki a humor és a dráma arányát, és még arra is jutott idő, hogy követhető, érthető, élvezhető legyen a történet.

Az angol beteg egy igazán embert próbáló film, hosszra és történetre is. Igazán grandiózus és nagyívű cselekményt álmodtak a filmhez a grófról, aki amúgy is hasonlóan nagyívűen és grandiózusan élt. Ez egy igazi romantikus-kosztümös dráma, ami nagyon jól esik egy doboz csokoládé vagy fagylalt mellé, amikor az ember hinne egy kicsit a halhatatlan romanitkának.

Tornatore egyik remekül sikerült filmje a Maléna, gyönyörű helyszínnel és főszereplővel, igazi olasz hangulattal és történettel. A rendező sokat dolgozik saját, gyermekkori élményeiből, és hihetetlen hangulatos módon tudja visszaadni egy korabeli kamaszgyerek vágyakozását, rácsodálkozását ez életre és a felnövés kegyetlen pillanatait. Szépen megkomponált, érzéki alkotás.

Jó humorú, jó tempójú, felnőtt fejjel is tökéletesen élvezhető animáció, ami tele van egy csomó pici geggel és jelenettel, amik már önmagukban is rettentő szórakoztatóak – és ez szerencsére igaz a folytatásokra is. Szépen adagolták benne a vizuális humort, az érzelmeket és a szerethető karaktereket – nekem egy igazi kikapcsolódós film, amit jó élmény nézni.

Filmrajongóknak, illetve a filmtörténet iránt aktívan érdeklődőknek nyilván kötelező darab – mások meg úgysem nézik meg, mert egy _nagyon_ régi filmről van szó, aminek a befogadásához kell a kontextus, az idő és a történelem ismerete, különben rohadt fárasztó és unalmas. Ennél a filmnél tudni kell, hogy mit néz az ember, és miért.

Én valamiért bírom ezt a filmet. Már nehezen tudnám megmondani, hogy miért, de lekötött, és szerettem nézni akkor is, ha nem a legerősebb sci-fi, amivel valaha találkoztam, de egy-két év elteltével simán újra lehet nézni, és akkor is szórakoztató. Ha épp nincs jobb ötlet. Órákat ugyan nem lehet róla utána dumálni, de kiváló szemcukorka.

Alap, avagy kötelező, már ha az ember tudja, hogy mit néz, érti az áthallásokat, és fel tudja dolgozni, amit lát. Imádtam, hogy annyira olyan, amilyen, hogy szokni kell, hogy végig ott van benne valami borzasztóan zavaró és nyomasztó, és hogy ésszel készült.

Fúúú, na ez a film azért volt egy nagyon kellemes csalódás – vicces, nem? –, mert pont annyit ad és rak bele, mint amennyit várnál tőle az előzetes infók alapján. Se többet, se kevesebbet, és oooolyan jó volt végre egy ilyen filmélmény, amikor is nem akarnak engem nagy dolgokkal zsibbasztani, hanem már az elején megmondják, hogy lesz benne verekedés, robbanás, feszes fenék meg Vin Diesel – és az is van! Semmi moralizálás vagy ilyenek. Elalváshoz tökéletes, a végét úgyis megálmodod.

Ha már űrös filmek, akkor ez egy alapdarab, hiszen törekszik a történelmi hűségre - és az Apollo 13 balul elsült küldetése egy olyan történet, amit érdemes ismerni és tudni. Ha a film legalább egy kicsit kedvet csinál ahhoz, hogy utánaolvassunk a NASA publikusan elérhető munkásságának, az űrkutatás történetének, illetve mindannak, amit a nagy űrversenyben az országok elértek, már megérte. Ja, és ez nem sci-fi, ugye :D

A film nagyon szeretne felnőni a regény renoméjához, és erre be is vet mindent, sőt, még egy kis modern csavart is szeretne adni a dolognak, csak... hát nem ment, na. Van ez így még Leóval is, ugye. Nem mondom, hogy messziről kerülni kéne, szó nincs róla, csak nem tud újat adni, mutatni vagy hozni a regényhez képest, abban viszont minden benne van.