Csak rászántam magam, hogy megnézzem. Elég jó kis film lett, tetszett, hogy végig egy érzelmi hullámvasúton éreztem magam. Egyszer szomorkodik az ember, de a következő jelenetnél már jókat kacag. És a film is az utóbbira próbál összpontosítani, a nevetésre, az életszeretetre. De az élet sosem happy end, ahogy mindegyik film vége se az.
Ha azt nézzük, Tolkien élete akár egy hollywoodi törénet is lehetne. Egy gyermek, aki árva lesz, majdnem kicsapják az egyetemről, élete szerelme más valakihez megy férjhez ... Túlságosan is elcsépelt lenne, ha nem Tolkienról szólna. A világirodalom legnagyobb fantasy írójának korántsem unalmas életébe nyerhetünk bepillantást.
Az utóbbi évek vígjátékainak színvonalát bőven hozza. Vannak benne egyedi poénok és nem csak klisékkel humorizál, pörgős, akcióban sincs hiány. Stu végül megkapta az 5 csillagot, de én csak 4-et adok.
Nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy a film mélyen belemegy a részletekbe, de csak a felszínt kapargatta. Semmi olyat nem tudtunk meg Ted Bundyról, amit egy google kereséssel ne lehetne megtudni. Olyan jelenetek vannak a filmben, amit a youtube-on is meglehet nézni az igazi Tedről, a többi jelenet pedig jóformán csak arról szól, hogy ártatlannak vallja magát. Semmi meghökkentő dolog nem derült ki róla, egy megrázó rész van az egész film során, még pedig a végén a 30 név, amit bevallott.
Alapvetően a sztori jó volt. Talán Miles és a nagybátyja közti kapcsolatot még lehetett volna fokozni, szerintem egy kicsit gyorsan zárták le azt a szálat. Ami viszont nagyon nem tetszett a filmben, az Pókmalac és az anime pókrobotizé volt. Számomra teljesen értelmetlen és lényegtelen karakternek bizonyultak.
Kevés film van, amit egynél többször nézek meg. Ez viszont azon kevesek közé tartozik. Zseniális alkotásnak tartom, de nem is tudok többet írni róla, mert spoiler nélkül nem sikerülne.
A musical nem az én világom és nem bántam volna, ha itt egy kicsit háttérbe szorul az éneklés, de ennek ellenére szórakoztató volt és egy kicsit újra gyereknek éreztem magam. Azért azt meg kell jegyezni, hogy Will Smith nélkül koránt sem lenne ekkora sikere a filmnek, szerintem tökéletes volt Dzsini szerepére, a többiek pedig hoztak egy közepes szintet.
Másfél óra az életemből. Másfél óra, amit sokkal hasznosabban is eltölthettem volna. Már az első ikernél tudtam, hogy ez a film kuka, de valamiért mégis továbbnéztem. Kevésbé irritáló karaktereket is kitalálhattak volna. Ha mégis meg akarjátok nézni én azt javaslom, hogy vágjatok félbe egy almát és nézzétek, ahogy barnul, mert még az is jobb.
Nem szeretem a metált és a kultúrája sem foglalkoztat, de mégis adtam egy esélyt a filmnek. Megérte. Voltak gyengécskébb poénok, de voltak eléggé elborultak is, nekem különösen az utolsó 15-20 perc tetszett. A jobb poénok inkább oda koncentrálódtak.
Döcögve indul, úgy is folytatódik, és ugyanúgy zárul. Nagy kuszaság az egész film, néha azt sem értettem, hogy egy-egy jelenet hogy kapcsolódik a történethez, vagy milyen jelentősége van, csak úgy bevágtak egy légből kapott snittet és lógva is hagyták.
Könyvben már rengeteg ilyennel találkoztam, ahol az elejétől majdnem a végéig fokozódik a feszültség és várod, hogy a lufi óriásit durranjon, de helyette csak szépen lassan leereszt. Hát ez a film is így volt. Az utolsó 15 percet leszámítva még 5 csillagot is kaphatott volna, de a vége is hozzátartozik a filmhez így be kell, hogy érjék 4 csillaggal.
Hawking forog(na) a sírjában... Az egész film egy óriási paradox ... Nem vagyok egy fizikus és hát az időutazás is rengeteg problémát vet fel, ám ebben a filmben ezek a problémák le voltak söpörve az asztalról, így folyamatosan azt kérdeztem, hogy "Ezt mégis hogyan?". Ezáltal nem volt élvezhető teljes mértékben.
Elég fura egy film volt, de nekem tetszett. Kicsit érdekes a humora is, és hát a főszereplő igazán cserélhetett volna kötést a fején, mert nem túl higiénikus. :)
Az első rész szintjét nem sikerült megugrania, de azért viszonylag közel volt hozzá. Emmet és REX találkozásáig elég lomha volt, de utána sikerült beindulnia és jöttek a jó poénok, fordulatok. És a végén pedig minden szupi szuper!
Szerintem nincs olyan ember a földön, aki gyerekkorában ne töltött volna órákat legózással. Épített, kreált, akár az útmutató szerint, akár saját képzelete alapján. És ez a film számomra kicsit vissza is hozza a gyerekkort. Aranyos karakterek, jó történet, humoros jelenetek tömkelege. Szupi szuper lett!
Star Wars-ba oltott Star Trek Marvel módra Már a film első perceitől érződött a deja vu, hogy én már hasonló dolgot láttam, majd hamar be is ugrott a kultikus Star Wars és a Star Trek. Nem láttam semmilyen újdonságot, vagy egyediséget, szinte minden jelenetről asszociálni tudtam valamelyik alkotásra.
Összességében teljesen átlagos a film, [enyhe spoiler] a megtévesztett hős, aki áttér a jó oldalra és a mestere ellen fordul, mert a ő a gonosz, aki önmagában is csak egy báb. Nagyjából ennyi is a történet dióhéjban. A 4. csillagot csak Nick Fury és a cica miatt adtam. Ők tornázták fel a humorfaktort nálam.
Úgy éreztem, hogy ez a film szól valamiről, de közben semmiről. Apa-lány kapcsolat? Após-(ex)vej kapcsolat? Szakítás feldolgozása? Egyik sem kapott komolyabb figyelmet a film alatt.
Ilyen színészekkel ilyen hulladék filmet összerakni ... hát ehhez is tehetség kell. Maximum annyit tudok hozzáfűzni, hogy a Roth által megformált karakternek ennyi pia és drog utána már kb. a 30. percnél halottnak kellett volna lennie.
Az általam eddig látott francia vígjátékok közül eddig ez vitte a prímet. Amíg Yassine csak a kitoloncolást akarta elkerülni, addig Fred kezdte egyre komolyabban venni a szerepét, és ez a beleélés a végén nagyot ütött, legalábbis nekem.
Szinte minden jelenet megnevettetett, ami mostanában nagyon ritka egy vígjátéktól. És egy olyan filmet láttam, amit szívesen újranézek.
78 A legkúlabb nap (2016)