Szerintem ez nem sikerült rosszul! A The Forest hatalmas hátrányból indult a szememben, hiszen Natalie Dormer személyében egy olyan Trónok harca-színésznő alakítja benne a főszereplőt, akit nem túlzottan kedvelek, ráadásul az előzetes alapján a film egy tükörsima ijesztgetős horrornak tűnt, aminek még az IMDb pontszáma és a kritikai visszhangja is eléggé elkeserítő. Lényegében csak a párom unszolására ugrottam neki a produkciónak, őt ugyanis valamilyen titokzatos okból megragadta a mozi trailere, pedig nem is horrorrajongó.
Erre mi történik?
Jókora pozitív csalódásban volt részem, ugyanis a The Forest egy kifejezetten hatásos és jól összerakott horrorfilmnek bizonyult a számomra (is).
A sztori pedig a következő:
A Sara ne... több»
Mia Goth nem a kedvencem! Ha azt mondom, hogy a The Survivalist egy posztapokaliptikus mű, bizonyára mindenkinek megjelenik egy sajátságos kép a fejében, amely azonban legkevésbé sem egy fesztiválkedvenc, már-már majdnem művészfilmes hagyományokra építő darabbal fog korrelálni.
Márpedig jelen esetben egy ilyen furcsaságról van szó:
Stephen Fingleton nem borzasztó világvégével, iszonyatos vadsággal egymás torkának eső torzszülöttekkel állt elő, hanem egy meglehetősen visszafogott, szótlan, mégis ütős alkotással.
Amelyben rengeteg hasonszőrű alkotásnál jobban megjelenik a műfaj esszenciája, de sajnos túlságosan lecsupaszítva történik meg ez.
Főszereplőnk (Martin McCann) egy konkrétan nem teljesen behatárolt, és tudv... több»
Kétségek között! Na oké, gyerünk!
Gondolkodtatok már azon, hogy mitől igazán félelmetes egy film?
A belezésektől, trancsírozástól, netán a jumpscare-ektől, vagy a patakokban folyó vértől? Esetleg vajon attól, hogy a képsorokat nézve kizökkenünk a komfortzónánkból, és kényelmetlenül érezzük magunkat?
Szerintem ahány ember, annyi válasz létezik a kérdésre, számomra azonban kiemelkedően azok a filmek a legfélelmetesebbek, amik az olyan hétköznapi emberek álarca mögött rejlő igazi világot mutatják meg, akik mellett nap mint nap ülünk a buszon, villamoson, vagy éppen elsétálunk mellettük az utcán. A Nyomtalanul pontosan egy ilyen film lett.
Jó a sztorija is:
Saskia (Johanna ter Steege)és Rex ( Gene Bervoets ) e... több»
Mert akkor a nők nők, és a férfiak férfiak voltak Az amcsik azért nem kispályáznak, ha már szembe akarnak nézni a saját történelmükkel, naná, hogy abszolút hollywoodi módon oldják meg a feladatot, iszonyat látványosan állítanak emléket saját maguknak, ahogy szoktak.
A saját korában az egyik legmonumentálisabb alkotás volt A vadnyugat hőskora, amelyben egy család történetén keresztül ismerkedhetünk meg azzal az érdekes folyamattal, ahogyan az általunk civilizáltnak hívott világ megzabolázta úgymond a vadont, az indiánokat, vívott egy polgárháborút, majd megtanult békében élni egymással.
Mindezt pontosan úgy prezentálták nekünk, ahogyan azt a westernfilmeken edződött szemünk elképzelte: indiánroham, vágtázó bölénycsorda, pisztolyhősök, akci... több»
Irány a Pokol! Ismét David Cronenberg után szabadon.
Jönnek a törökök!
Igazán ritkán találkozom török horrorfilmekkel, így aztán hamarjában rávetettem magam az oszmánok Baskin című kifejezetten borzongató alkotására.
Most, a mozi megtekintése után annyit bizton állíthatok, hogy egy valóban egyedi ízű, abszolút nem mindennapi élményben volt részem, viszont már az is biztos, hogy ez a film nem fog bekerülni a kedvenceim örökös ranglistájára, hiszen nem egy mindennap nézhető alkotás.
Azt egyből le is szögezhetem, hogy a produkciónak nem a történet a fő erőssége.
A gore és a splatter, a hentelős részek sokkal hangsúlyosabban szerepelnek és ütnek hatalmasat.
A rövid, de igencsak félelmetes felvezetés után... több»
Nem rossz, nem rossz, de David Cronenberg valahogy mégis más szint! David Cronenberg után szabadon.
A Bite című friss indie horror kapcsán egyből a Contracted című, Eric England által elkövetett hasonszőrű alkotásra asszociáltam, és ezzel a megérzéssel azt hiszem, nem is lőttem nagyon mellé.
A két film között feltűnő a hasonlóság: mindkettő egy esendő női karaktert állít a történet középpontjába, aki egyszeri „szabados” magatartásának köszönhetően különös betegséget kap el.
A betegségről persze mindkét esetben kiderül, hogy egészen horrorisztikus következményei vannak a főszereplő fiatal hölgy testi-lelki-szellemi állapotára nézve, valamint az is teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a hősnő környezetében lévők sincsenek biztonságban.
Sőt.
A Bite esetében ... több»
Nekem nem túl meggyőző! De kinek a pap, kinek a papné? A fene se gondolta volna, hogy Mike Flanagan rendező (Oculus, Absentia) ugyanabban az évben két nagyszerű filmmel is megörvendeztet bennünket.
Ebben a filmben a Kate Bosworth és Thomas Jane által alakított házaspár Sean nevű gyermeke egy sajnálatos baleset következtében elhalálozik.
Hogy a gyermek hiányát pótolják, a pár befogad egy Cody nevű kisfiút (Jacob Tremblay – A szoba), akinek az álmai csodálatos módon valóra válnak. De mi történik akkor, ha Codynak rémálmai lesznek? A film hosszabban ezt próbálja boncolgatni.
A Before I Wake-nek az a hatalmas tragédiája, hogy horrorfilmnek próbálják eladni.
Az előzetes egy megkérdőjelezhető minőségű számítógépes trükkökkel és sablonos jump/scare... több»
Csapd le, még mozog! Volt már olyan, hogy egy film alapvetően szimpatikus és szerethető volt a számotokra, de bizonyos részei, vagy jelenetei egyszerűen annyira rosszul lettek megcsinálva, hogy nem mertétek őszintén és jó szívvel ajánlani az ismerőseiteknek?
Na, a Gyilkos mulatság című kisköltségvetésű amerikai horror pont egy ilyen film.
Jeremy Saulnier (Blue Ruin) első egészestés rendezése eredeti és érdekes koncepcióval rendelkezik, ráadásul kellemesen retró-vonalú megközelítéssel és ironikus fekete humorral dolgozik, ám sajnos olyan komoly és idegesítő gyengeségei vannak, amelyek felett egyszerűen nem lehet elsiklani.
A történet kifejezetten nem túl eredeti, de legalább jó sok lehetőséget hordoz magában.
... több»
Az erdő, és a lélek nem mindig csendes hely. Nincs sokkal több veszélyesebb, mint egy önérzetében sértett nőnél. Mindent meg fog tenni, hogy visszakapja azt a férfit, aki eltaszította magától, és eleméssze azt az asszonyt, aki miatt megesett vele ez a hatalmas csúfság, és nem fogja érdekelni, mi az ára.
Az sem, ha emberéletekkel játszik, mert a szenvedélynél nincs pusztítóbb erő ezen a sártekén.
A férfi alá fogja becsülni a nőt, azt hiszi, ő az igazi ura az eseményeknek, és ez a tévedése végzetes lesz mindannyiuk számára. Majd mindennapos eset, csak a tét más az Arthur Miller színdarabjából készült filmben, amelyben a szimpla szerelmi háromszög történet teljesen becsületes emberek életét követeli, amikor elszabadulnak az indulatok Sa... több»
Bronson az igazi indián hős! Kevés olyan színészt tudnék mondani manapság, akinek volt olyan súlya a filmvásznon, hogy gyakorlatilag egyetlen szó nélkül, pusztán a jelenlétével emlékezetes alakítást tudott nyújtani.
Charles Bronson ilyen volt. Egy olyan férfitípust testesített meg, amely ma már divatjamúltnak minősül, pedig higgyük el, nagyon is hiányoznak ezek a fajta emberek a filmvászonról.
Rengeteg filmjét láttam már az évek során Bronsonnak, westernfüggőként nyilván csakis a Volt egyszer egy Vadnyugat lehet a hatalmas kedvencem tőle, de erről az alkotásról is szép emlékeket őrzök, hiszen már számtalanszor láttam, éppen ezért kicsit félve újráztam sok év után.
Nos, nem kellett nagyot csalódnom, nem rossz film ez,... több»
Zombuljunk egyet Busan után! Utólag már teljesen egyértelműnek tűnik, hogy a Train to Busan egyik legfőbb erénye az volt, hogy a zombi apokalipszis kitörésének káoszát a bambuló utasok mögött felvillanó képekbe száműzte, ahogyan címadó expressze kihajtott a szöuli pályaudvarról.
A Szöul, végállomásban pedig erre a helyszínre, illetve a cím ellenére inkább a szöuli utcákra térünk vissza másfél óra erejéig, hogy kiderüljön, mi zajlott le a busani vonat végzetes útját megelőző éjszaka. Spoiler:
Éppen ugyanaz, mint bármelyik másik zombifilmben, csak más-más helyszíneken.
A rövid bevezetés után ugyanis gyakorlatilag két szálon követhetjük az eseményeket: Hye-Sun, a prostitúcióból menekülő lány, illetve az őt kétségbe eset... több»
Az Ördöglovas, aki még echte magyar volt! Gróf Sándor Móric, az Ördöglovas.
A magyar arisztokrata, akit csak a lovak és a kalandok érdekeltek, az őrültségig bátor volt, lovas bravúrjaitól visszhangzott anno egykoron az összes főrangú és közrendű pletyka.
A gróf egészen édesapja halálig, 17 éves koráig a lovak közelébe sem mehetett, azután behozott mindent. Soha nem arról volt híres, hogy kifinomultan művelte volna a lovaglás nemes tudományát, ő inkább vakmerő volt, félelmet nem ismerő, ráadásul adrenalinfüggő is, és olyannyira nem érdekelte a politika, hogy magyar arisztokrata létére Metternich herceg lányát vette feleségül, aki akkor szeretett bele halálosan, amikor a gróf átugratott a hintója felett.
A romantikus hős élete sajn... több»
A zene mindenkié! Vagy nem? A filmgyártás és a televíziós műsorkészítés legeladhatóbb produkciói jelenleg az animációs filmek, illetve a tehetségkutató műsorok, mindkét kategóriában nagyítóval kell keresnünk a hatalmas bukásokat, és ha valaki olyan jó marketinges, mint a mai napig a Gru (és minyonjai) sikeréből élő stúdió. akkor rögtön adódik a kettő kellemes, és hasznos kombinációja.
Legalábbis cinikusan így lehetne megközelíteni legújabb produkciójuk születését, de az Énekelj! tényleg csak egy másfél órás, animált ikszfaktor:
A Buster Moon nevezetű koala haldokló és vergődő színháza fellendítése érdekében kitalálja, hogy egy zenés tehetségkutatót rendez, amire rögtön egy seregnyi állat jelentkezik.
Akiknek termész... több»
Üsd vágd a kontyosát! „Mi a csudát csinál ennyi ideig? Fürödik.”
Hangozik el ez a zseniális mondat a filmben, többek között.
A koppányi aga testamentuma nem több, mint egy kalandfilm, de annak nagyon jó. Igazi és hamisítatlan magyar virtus a végeken, akció, kaland, szerelem, mindez színészóriások felvezetésében, akik halálosan komolyan vették nem is oly könnyed szerepeiket, és ezáltal felejthetetlen jelenetekkel ajándékoztak meg bennünket.
Az abszolút kedvenc máig az a mondat, amelyet Szirtes Ádám és a nagyon fiatal Bodrogi Gyula követett el, utánozhatatlan arckifejezéssel.
De estig tudnám sorolni a jobbnál jobb poénokat, amelyeken ezredjére is nagyon jól szórakoztam, annak ellenére, hogy természetesen már régen... több»
Az első! Minden sci-fi őse.
A tényleges legelső.
Mestermű.
Minden állítás igaz Frizt Lang klasszikusára, amely olyannyira megelőzte a korát, hogy a bemutatón megbukott, azonban az idő őt igazolta, a rendező gigantikus látomásának hangulata és jelenetei alapjául szolgáltak a műfaj olyan kiváló darabjainak, mint pl. A szárnyas fejvadász (többek között).
A német expresszionizmus kiemelkedő alkotásának elég hányatott sors jutott, hiszen az eredetileg 153 perces filmből a bemutató előtt 40 percet kivágtak, majd az amerikai forgalmazás során tovább kurtították, így végül 95 perc hosszúságú lett.
Azonban nagy szerencsére az utókor vette magának a fáradtságot, és helyreállította az eredeti hosszúságot (az el... több»
Mikor a színészek nem is színészek! Steinbach Richárd egy teljesen átlagos tinédzser egy Veszprém megyei kis falu egyik lestrapált, és koszos nyomortelepén: zűrös családi háttér, kimaradozás az iskolából, balhék az utcán, kilátástalanság, alkalmi munkák és zavaros jövő. Egy tekintetben azonban teljesen más, mint az átlag: van egy álma, nevezetesen, hogy nagy és híres autóversenyzővé válik.
Vele egyidős, ócska BMW-jén egyelőre nincsenek kerekek, lyukas a motorja is, Ricsinek pedig még csak jogsija sincs, de ez az elsőre semmirekellőnek tűnő srác elképesztő és tanítani való kitartással küzd a céljaiért. És Steinbach Richárd pedig nem egy kitalált karakter, hanem egy valódi ember.
Hörcher Gábor a Drifter című filmmel egy különleg... több»
Rockos démonok figyelem! Sean Byrne a The Loved Ones című filmmel bő hét évvel ezelőtt egy olyan horrorfilmet tette le az asztalra, amitől a műfaj rajongói tényleg elégedetten csettinthettek. Egy igazi brutális, fekete és dögös, fordulatos, feszült és vérbő alkotást kaptunk attól az „ausszi” direktortól, ami bár nem újította meg a műfajt, de nagyszerűen funkcionált szinte minden téren.
Idén a The Devil's Candyvel a direktor emelte a tétet, és némi-nemű mondanivalót is csempészett a filmjébe. Hogy hogyan sikerült az új alkotása? Pokolian és ördögien jó lett -–főként akkor, ha nem veted meg a metál zenei közeget.
A történet egy nem éppen hétköznapi családról szól, ahol Jesse, az apuka (Ethan Embry) egy kitetovált Jézu... több»
Egy teljesen megosztó film! Nacho Vigalondo esetében még egy jó évtized múltán is hívó szó, hogy ő alkotta meg az időutazós filmek egyik kultikus darabját, az Időbűnök címűt.
Az azóta rendezett, kevésbé sikerült filmjeit már hajlamosak vagyunk elfelejteni (vagy talán el sem jutottak az ingerküszöbünkig), de a Colossal esetében már egyértelmű, hogy a spanyol rendező kilépett a másodvonalból. Csakhogy a Colossal szöges ellentéte az Időbűnöknek: Vigalondo a mechanika helyett a totális érzelmekre helyezi a hangsúlyt, viszont az elképesztő cizelláltság helyett ezt a művét alig képes formába önteni.
Gloria (Anne Hathaway) élete egyértelműen nem kéne, hogy romokban heverjen, azonban munkája elvesztése után ő egyre mélyebbre l... több»
Vajon van-e élet a halál után? Tisztelt hölgyeim és uraim, a mai horrorfilmünk egy igazán különleges darab, aminek már a keletkezési körülményei is nagyon érdekesek, és rendhagyóak. A film egy szerelemprojekt, melynek írója és rendezője Andrew Getty, aki Jean Paul Getty amerikai olajmilliárdos unokájaként látta meg ezt a meseszép világot.
A masszívan drogfüggő Andrew Getty a rémálmaiból írt egy forgatókönyvet még 2002-ben, amiből önköltségen, a saját kúriájából kialakított utómunkálati laborban hosszú évek munkájával hozta tető alá jelen kritikám tárgyát, a The Evil Within című mozit (a projekt a forgatás idején még The Storyteller néven futott). Az alkotó a kemény drogos életmódból fakadó komoly egészségkárosodásból kifo... több»
Nekem így is színekkel teli film volt. Rejtő Jenőt sokak szerint nem lehet filmre vinni. Azért szerencsére már többen megpróbálták, de amíg Bujtor Istvánnak sajnos nem sikerült A három testőr Afrikában-t jól adaptálni, addig Palásthy György meglepően jól dolgozta fel a Vesztegzár a Grand Hotelben című könyvet, csak ez már jó régen volt, és ha nem is merült feledésbe, de nem is esik túl sok szó róla.
Én sem vágtam volna bele a megtekintésébe, ha az egyik ismerősöm nem biztosít arról, hogy ez egy jó film, még ennyi év után is jókat lehet nevetni rajta. És valóban: egy remek és aranyos kis vígjáték, amelyben hemzsegnek a viccesebbnél viccesebb jelenteket, sőt a legkisebb szerepekben is zseniális színészeket láthatunk, és ráadásul ez... több»
52 Sötét erdő (2016)
A The Forest hatalmas hátrányból indult a szememben, hiszen Natalie Dormer személyében egy olyan Trónok harca-színésznő alakítja benne a főszereplőt, akit nem túlzottan kedvelek, ráadásul az előzetes alapján a film egy tükörsima ijesztgetős horrornak tűnt, aminek még az IMDb pontszáma és a kritikai visszhangja is eléggé elkeserítő. Lényegében csak a párom unszolására ugrottam neki a produkciónak, őt ugyanis valamilyen titokzatos okból megragadta a mozi trailere, pedig nem is horrorrajongó. Erre mi történik? Jókora pozitív csalódásban volt részem, ugyanis a The Forest egy kifejezetten hatásos és jól összerakott horrorfilmnek bizonyult a számomra (is). A sztori pedig a következő: A Sara ne... több»