Dominus Daemonium

Gibson, aki már nem gitár!
Mel Gibson óriásit hajráz, teper, izmol, és játszik a vásznon! Zseniális színész, és egyben rendező is, jó, tudom, itt Jodie Foster ült abban a bizonyos székben, de tutira veszem, hogy Mel papa azért ellátta egy-két tanáccsal... Mit is láttam? Lássuk a medvét! Ja bocsi, a hódot! Ha Mel Gibson kvázi totális rehabilitálása volt a cél, bár kérdéses, hogy a színész-rendező erre igényt tart-e, akkor tulajdonképpen szerintem jól sikerült A hódkóros... Más miatt nem vagyok képes a szívembe zárni, ami különösen furcsa érzés, ha egyébként egy alkotás valahol még jónak is nevezhető. Walter szegénykém nagyon sz*r passzban van. Nincs ezzel egyedül a világon, még azzal sem, hogy a kötelet választaná, b... több»

Tengerik alatt járó.
Richard Ayoade filmje, ami engem teljesen meglepett, és megbabonázott... Vannak olyan filmek, amelyek hatással vannak az emberre, és nem is tudja, vagy akarja letagadni. Miért? Lássuk... Pontokba szedi a rendes beilleszkedés szabályait, szerelmeslevelet ír az apja nevében, hülye, és idegesítő szavakat használ... Atavisztikus szerelmi viszonyt folytat barátnőjével, Jordana-val, leurinálja anyja szeretője, Graham paplanhuzatát... Na meg még sok érdekes dolog... Richard Ayoade első filmjében, a coming of age drámák követelményeinek teljesen megfelelően egy, az iskolai és otthoni élet nehézségeivel küszködő kamasz, Oliver lelki világába, egy árnyalt, kissé szürrealisztikus valóságba csöppenünk..... több»

A kiscsajok veszélyesek, ugye?
A Hanna című akcióthriller, a hülyéknek a “Gyilkos természet” alcím szolgál útjelzőül, nekem meg csak annyi, a szöszi kiscsaj, aki írtja a rosszakat... Nikita-sztorit emleget, aki ért hozzá, meg az is, aki nem, valóban ez a helyzet, hiszen egy kiskorú, ámde a gyilkosságot hihetetlen mesterfokon űző lánygyermeket takar a cím... Hanna valahol Finnországban élte életét apjával kettesben, egyéb dolga nem lévén, megtanulta az életben maradás farkastörvényeit, illetve ilyen-olyan harcművészeteket, plusz a lőfegyverekkel is remekül bánik, mesterlövészi szinten... Miért van erre szüksége? Nos, apja szerint azért, mert az ő egykori munkatársai (CIA, FBI, szokásos) el akarják tenni őket láb alól ( s... több»

Mássz, csak mássz!
Miért csípem James Franco-t? Talán a karizmája, és a szerepei miatt! Olyan filmekben szerepelt, mint a Bambanő, Pókember, A drog pokla, Pókember 2, Holiday, A stúdió, Felkoppintva, Milk, Üvöltés, stb, stb..... Ráadásul Danny Boyle filmjében is hatalmasat alakított..... Mit is láttam a film nézése közben? Lássuk: A National Geographic gyorsan pergetett gyönyörű, és színpompás lapjain cool fickó lovagolja meg a süvöltő szelet, vágtat át festői lankákon, túltermelve az iszonyatos mennyiségű adrenalint.... Mígnem a természet hirtelen, és váratlanul stoptáblát mutat, és addig rettenthetetlen kalandorunkat kétségbeesett Micimackóként látjuk viszont egy fenséges keselyű szemszögéből. Ám rajzfilm m... több»

Csendes szónok.
Colin Firth. Valahogy sohasem tudott a szívemhez nőni, és mégis! Rengeteg jobbnál jobb filmje van, nézzünk is egy párat közülük! Egy másik ország, Titkok kertje, Valmont, Hostages, Büszkeség és balítélet, Az angol beteg, Nostromo, Ezer hold, Szerelmes Shakespeare, Élet a birtokon, Igazából szerelem, Az igazság fogságában, Celebration, stb, stb... A teljesség igénye nélkül. De nézzük a filmet. A rendező: Tom Hooper és Ariel Schulman kifejezetten érdekes koncepcióval álltak elő. A történelem vak uralkodóból közel és nagyjából 30-at tart számon (az Árpád-házra is jutott), számos korona süket füleken pihent. Egyesek hátán nem csupán a hatalom volt hatalmas púp, és sokuknak bénán, és sántán kel... több»

Egyéjszakás nászéjszakás.
Mekkora szereposztás, te atyaúristen! Wesley Snipes, Nastassja Kinski, Robert Downey Jr., Kyle MacLachlan, Ming-Na, és Mike Figgis odatette magát rendesen. A kilencvenes évek hirtelen jött pestise a közöny, de az új évezredbe átbotorkálva mégis tovább tombol.... A tömegben csupán egyetlen személy törődik embertársaival: a zsebtolvaj. A milliós rideg társulatban mindenki a jobbnál- jobb szerepekre hajt, nehezen barátkozva az “apró grafit pontocska vagyok Isten rajztábláján” teóriával. Vég nélküli harcot folytatva a boldogság nevű csodálatos hiánycikkért. Ha az anyai szeretet már csak poros emlék; nincs, ki fogja néha remegő kezed, ölelő kar, mely körbefon; ha elfogytak a tápláló csókok, sze... több»

A fordítást inkább hagyjuk!
George Clooney egy jó színész! Öreglányok, Vészhelyzet, Alkonyattól pirkadatig, Viharzóna, Solaris, Ocean's filmek, Álmatlanság, Rossz pénz, stb, stb... Ez a filmje pedig különösen kedves számomra. Miért? Mert maga az Élet nagy igazságai vannak a sorok és a kockák között! De nem is szaporítanám a szót, néhány mondattal kifejtem, hogy mire is gondoltam! Tessék... Ha George Clooney közölné sok-sok édesanyával, hogy elbocsátották állásából, talán annyira nem is lenne elszontyolodva, sőt lehetséges, hogy hatalmas mosollyal az arcán köszönne el őszes sármőrünktől... Mosolyára alapozhat majd egyszer az elnökválasztáson, azonban a mostani Oscar-jelölést Clooney-nak Clooney-ért, sőt a filmért és a ... több»

Az aljas japcsik nem éppen szent élete!
Mi folyik a mélyben? Azt nem tudhatjuk... De azt, hogy mi folyik a tenger állataival, és hogy hogyan szennyezik a vizeinket, azt már igen! Miről beszélek? Íme... Évente több mint 25 ezer delfinből lesz hamburger egy vízi-vidámparknak álcázott aljas mészárszéken. Hatásvadász, egyoldalú, idegesítő hegedűszóval megtámogatott értelmezés – ahogy azt Oscar mindig is szerette. Időnként mégis belátjuk, a cél szentesíti a vonósnégyest. Márpedig a The Cove célja, hogy mindenféleképpen gátat szabjon annak a mészárlásnak, amit egy eldugott japán öbölben végeznek rendszeresen, Taiji város közelében. A környék amolyan delfinparadicsomként ismert, már amennyiben ez alatt vízi-show-kat, labdát pörgető-for... több»

Ritkán nézem, de néha rácsodálkozom!
Családi filmnézés, nem éppen az én ínyemre, de hatalmas rácsodálkozással vettem tudomásul... Miért is? Íme... Lassan csorgatott olvasztott, és illatozó csoki, tökéletesre pirult gyönyörű sült csirke, illatos, fantasztikus színezetű grillezett zöldségek... Nora Ephron kulináris mozijában a Meryl Streep es Amy Adams buzgón főz és önfelfedez, de csak az egyik konyhából távozunk jóllakottan. Éhgyomorra nem ajánlott! Nyálcsorgatás viszont garantált! Ahogy augusztus-szeptember környékére a nyári blockbusterek robbanásai lejjebb csendesednek az amerikai mozikban, a nagyköltségvetésű folytatások és újra-filmek mellé be-be settenkedik egy-egy kevésbé nagyhangú, kifejezetten nőknek készült csodálatos,... több»

Szexi számla, ami ki van fizetve!
Tarantino és Rodriguez mellett Kevin Smith-nek sikerült befurakodnia a 90-es évek „semmiből érkező” emblematikus, és ikonikus figurái közé. Immáron tizenöt esztendeje egy marék szotyiból, és két pohár vízből leforgatta a Shop-stop-ot, azóta ki sem lehet lökni a hollywoodi partik teljesen megterített svédasztalai mellől. A kultművet követően talán a Képtelen képregény képviselt igazi nívót, de javarészt házi karaktereit kicentrifugázva önismételt (különösen fájó a Shop-stop 2.). Az ígéretesen induló a végére azonban túl sokat markoló, de szinte semmit nem adó Dogma vagy a felettébb kínos Apja lánya is csak statisztikai adatként szerepel majd a krónikákban. Jóllehet a Zack és Miri pornózik él... több»

Jordan Peele, már megint mit csináltál?
Mit adott nekem a film? Élményeket, látnivalót, színeket, embereket, és burkolt mondanivalót! A komikusból lett rendező, Jordan Peele hamar belopta magát sokak szívébe, ( az enyémbe nem annyira )mikor első filmesként a Tűnj el!-t tette le az asztalra. Az akkori, igen szoros díjszezon egyik nagy üdvöskéje és sokáig esélyese is volt, végül se a film, se a rendezés, se Daniel Kaluuya nem nyertek, de íróként azért termett egy gyönyörű Oscar babér. Míg a korai nézőket a horror ígéretével csábította be, addig a világból nem kirohanó elégedett hangok szájhagyomány útján jelezték, hogy ez bizony valami más, valami több és még a nevettető múltját se hazudtolja meg alkotójának.... Kisebb sikerekkel é... több»

Ez csak simán egy rettenet!
Roland Emmerich elfáradt? Bizonyosan, mert ez a film minden csak nem színvonalas, és jó. Unalmas, klisés, fárasztó, és agyzsibbasztó! Miért? Elmondom... A leginkább sci-fi akciófilmként értelmezhető Moonfall felütése egyébként majdnem egész szimpatikus a maga végtelenül abszurd elgondolásában: 2011-ben a NASA egyik Föld körüli küldetése során egy megmagyarázhatatlan anomália okoz tragikus kimenetelű bonyodalmat, amit a világ nagyhatalmai (az Egyesült Államok legalábbis biztosan) éveken át sikerrel tusolnak el a közvélemény elől. (Szokásos.) Na persze itt is meglesz a hallgatás böjtje, kiderül ugyanis, hogy az incidens következtében a Hold letért megszokott keringési pályájáról... Ha valamily... több»

Cage, aki sohasem veszett el, most előkerült!
Pig, Color out of Space... Kifejezetten jó kis mozik, inkább mondanám azt, hogy Nicolas Cage otthagyta trutyivúdot, és az olcsóbb, indie jellegű mozifilmekre "lovagolt" át! Hát nézzük ezt a moziját, mit is mond nekem? A szebb napokat is látott Nic Cage (Nicolas Cage) kifejezetten jó pénzért elvállal egy születésnapi felkérést Mallorcán... Egy dúsgazdag üzletemberrel, Javi-val (Pedro Pascal) kell haverkodnia és a színész azon kapja magát, hogy rettenetesen élvezi a helyzetet. De a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amikor a CIA felkeresi Cage-et, hogy kémkedjen nekik a házigazda után, aki feltételezhetően egy hatalmas bűnbanda feje... Igen, ez az az alkotás, amiben Cage önmagát játssza, de e... több»

Pornó nem magyarosan
Olyan semmilyen ez a film, néha olyan mockumentary-s, néha kissé életszagú, de rettenetesen klisés az egész! Nézzük! Ninja Thyberg első egész estés filmje a pornó olcsó, és "ragacsos" világába vezeti a gyanútlan nézőt. Pontosabban a pornófilmek kulisszái mögé leshetünk be, mindenféle gyerekes pironkodás nélkül, elénk tárva mindent. A pornó egy kifejezetten megosztó dolog és ezzel semmi újat nem állítottam. Sokan nézik, (legtöbben titokban) sokak szerint káros arra vonatkozólag, ahogyan a műfaj a szexhez viszonyul, megint mások azt mondják, hogy nincsen vele semmi baj, néha-néha belefér. Ez persze csak az egyik oldala a dolognak, a befogadói oldal. Amivel viszont kevesebbet foglalkozunk (és ... több»

Hiju, cöö, cöö, há, ha, hi, hi, hijú!
Mi a fene volt ez a híg lötty? Mintha a nyolcvanas évek hongkongi "Zs" kategóriás filmjét néztem volna modernebb köntösbe bújtatva! A rendező, és egyben az egyik főszereplő, Keanu Reeves, aki a kínai kaszkadőréből próbált meg filmcsillagot kinevelni! Nem sikerült, és egy rémisztően klisés, unalmas, és semmirevaló filmet láttam, amit jobb, ha minél hamarabb elfelejtek... "Dróton rángatott" harci jelenetek, unalmas, és semmitmondó párbeszédek, ripacskodó keleti "színészek", és egy förtelmesen rossz Reeves... Mi a sztori? Egy összelopkodott, béna forgatókönyv, tele logikai buktatókkal, értelmetlenségekkel... Az öreg mester, Yang (Hai Yu) aki a 80-as évekbeli filmekhez hasonlóan a levegőben (is)... több»

Black metal sok vérrel
Black metal, brutalitás, nyersesség, gore, öngyilkossság, és gyilkosság, fekete zene, sátánizmus... Zanzásítva ennyi! Lássuk miről szól a film! Természetesen elsősorban azok hallhattak erről a filmről, akik érdekeltek a fémzene, vagyis a metal, azon belül is a black metal zenében, szubkultúrában. Számukra ismeretes lehet, hogy milyen események köthetők a szcéna érdekes, és abszurd megalakulásához, de elevenítsük fel a részleteket és repüljünk vissza egy kicsit a '80-as, '90-es évek Norvégiájába, és kapaszkodjunk keményen! A Lords of Chaos a Mayhem együttes korai megalakulásáról szól, amit 1984-ben alapított a gitáros Euronymous, a kegyetlen basszer, Necrobutcher és a dobos Manheim... Több ta... több»

Komor, és szürreálisan brutális bosszú!
Olvastam róla, hogy mennyire félelmetes, és komor hangvételű film. Horrorisztikus, és nyomasztó is egyben, na mondom... Akkor rávetődöm, és nézem, mert egyszerűen nem hagyhatom ki... Nézzük, miről is beszélek nektek? Jennifer Kent kifejezetten tehetséges rendező, és ezt bizonyította már a múlt évtized egyik legerőteljesebb és legmegosztóbb horrorjával, a The Babadookkal is... A The Nightingale-lel műfajt váltott, de a szikár és gyomorba vágó stílusát megtartotta (szerencsére). Gyorsan nézzük csak, mit takar a sztori? Az 1800-as évek Ausztráliájában járunk, azon belül is a brit kolonizációs háborúban. Clare (Aisling Franciosi) egy ír elítélt, aki büntetését letöltve férjével és kisbabájával v... több»

Cage előtt le a kalappal!
Sokszor csalódtam már Nicolas Cage-ban, ezért nem minden előítélet nélkül ültem le a film elé! Nézzük mit láttam, és mit tapasztaltam? H. P. Lovecraft műveit rengetegszer adaptálták vászonra, többnyire kevés sikerrel, mintha kéz a kézben járna Stephen King regényeivel, és novelláival..... Az 1900-as évek első felében ténykedő író világát nehéz, sőt lehetetlen autentikusan megidézni, sajátos misztikumát, illetve komor atmoszféráját nemkülönben nagy kihívás visszaadni a filmvásznon! Richard Stanley rendező mégis ezzel próbálkozott, amikor eltervezte, hogy megfilmesíti a Color Out of Space című novellát.... Lássuk, mit csinált a fickó! Mi a sztori, és mi a konklúzió? A Gardner család egy hat... több»

Egy orosz UFO sem mindennapi látvány.
Valahogy ráéreztem, ezt a mozit nekem meg kell néznem! Szerencsére nem is tévedtem, mert nekem nagyon tetszett, és élveztem minden pillanatát! De nézzük, miről is beszélek nektek! Van abban valami, amikor az orosz filmipar nagy ritkán egy olyan érdekes sci-fire adja a fejét, amelyet kifejezetten nemzetközi piacra is szán, ami a kész produkciók láttán többnyire érthető, ám az orosz fantasztikus irodalom múltjának fényében valamelyest mégis fájó. A hetekben megjelent Sputnik a legújabb, méghozzá egy kifejezetten korrekt képviselője az orosz sci-finek, mely az identitást a minőség oltárán áldozta fel, de így sem okozott csalódást... A recept azért több mint ismerős: Adott két asztronauta a nyo... több»

Azok a régi szép napok.
A kilencvenes évek különleges volt szinte mindenben... Húztunk külföldre, (nyugatra) jött a filmek garmadája (pornó, horror, és miegymás), kaszinók, játéktermek, és olyan dolgok, amiről a nyolcvanas években csak álmodtak az emberek... Volt dögivel munkahely, adták-vették a számlákat, mentek a "bizniszek okosba", és mindenki megélt, így vagy úgy! Na igen, de ne is nosztalgiázzunk tovább, nézzük ezt a kilencvenes évekre "hajazó" filmet... Steven Kostanski filmje, a Psycho Goreman pedig teljes erőbedobással lovagolja meg a szóban forgó érát - több-kevesebb sikerrel, hiszen van mindkettőből... Mintha magát a Power Rangers-t kereszteznénk a 90-es évek imádni valóan ciki harmadvonalas, magyarul "Z... több»