Egy véres szomszédság Spanyolország horrorban már hosszú-hosszú évek óta erősnek számít, elég csak a REC filmekre, vagy mondjuk a Los ojos de Julia című műea gondolni még 2010-ből.
Ennek megfelelően komoly elvárásokkal ültem neki a már 2014-es gyártású Musarañas (Shrew's Nest) című mozinak is. Jelentem, a spanyolokban ezúttal sem kellett csalódnom, sőt mi több, az egyik legjobb horrorfilmet ismerhettem meg ebben az alkotásban, amit mostanság láttam.
Mit is láttam?
Az 1950-es évek Spanyolországában járunk, egy átlagos madridi társasház viszonylag tágas, és kissé lepukkant lakásában.
Két testvér, az idősebb Monste (Macarena Gómez) és az éppen 18. életévét betöltő La Niña (Nadia de Santiago) lakik itt.
Monste a... több»
Valódi érzelmek Legnehezebb dolga ennél a filmnél egy kritikusnak minden bizonnyal a film mindenkori besorolásával lesz, ugyanis alapvetően ennél a műnél nem könnyű megmondani, hogy Justin Benson alkotása valójában egy horror, netalán egy fantasy, esetleg egy romantikus film, vagy éppen valami ezeket is egy teljesen új kategóriába emelő egyveleg.
Szívesen mondanám, hogy sikerült ez a bravúr, de az Újjászületés első és utolsó egyértelmű pozitívuma számomra csak annyi, hogy nagyon különleges.
De ugorjunk egy hatalmas fejest a sztoriba.
Evan (Lou Taylor Pucci) gyakorlatilag néhány nap alatt veszíti el szeretett édesanyját, aki miatt kezdődő karrierjét is feladta, ráadásként a jó állását, és még a rendőrségg... több»
Mert vámpírnak lenni trendi! Iráni vámpír-művészfilm.
Érdekes, és izgalmas koncepció.
Lehet, hogy ezt még emészteni kell egy kicsit, de nem csoda, hogy egy ilyen elborult alapötlet egyből megragadta a figyelmemet, a film eddigi hatalmas fesztiválsikereiből kiindulva pedig még sokakét is.
Csak éppen a produkció nem annyira iráni, nem annyira a vámpírokról szól (művészfilmnek művészfilm), és alapvetően a minősége kapcsán is így vagyok: jó is, meg nem is.
De mit is tettek elénk az irániak?
Az elhagyatott Bad Cityben él Arash (Arash Marandi), aki teljesen egyedül próbálja meg eltartani drogos édesapját (Marshall Manesh), de még így is komoly tartozásaik vannak a drogdílere (Dominic Rains) felé.
Azonban a következő éjsz... több»
Egy gyilkos agyával Style over substance, azaz stílus a tartalom felett, szoktuk volt mondani azokra az alkotásokra, amelyeknek pazar képi világuk, atmoszférájuk, belső energiájuk van, de történetileg messze nem tudnak felérni az előbb felsoroltakhoz.
A The Signal alapvetően nem tartozna ezek közé, mégis alapvetően végig azt éreztem, sokszor akaratlanul is azt éri el, hogy ne arra figyeljünk, mit mond, hanem arra, ahogyan mondja.
Hacsak ez nem egy trükk, avagy – a film témájából adódóan – egy minden mást kizáró idegesítő zaj a tévéből.
Remélem nem.
Nézzük a sztorit!
Egy titokzatos és különös jel árasztja el a tévéadást, a rádiót és a telefonvonalakat is, majd utólag kiderül, hogy komoly hatással van az emb... több»
Feléled a vadnyugat, de legalább éledezik Ínséges idők ezek azon emberek számára, akik igazándiból odavannak a westernért.
Bár a felszín alá leásva azért lehet találni olyan alkotásokat, amelyek fenntartják a műfaj folytonosságát, de általában egyikük sem volt több egy minőségi utánérzésnél. A Slow West 2015-ös Sundance-győzelme kapcsán kezdték el rebesgetni, hogy talán változás állhat be ebben a trendben, és ha John Maclean filmje a műfaj nem is támasztja fel, sikeresen lehel belé új életet, ebben is reménykednek a rajongók.
Röviden, mit is láthatunk?
A 16 éves Jay (Kodi Smit-McPhee) szerelmét követve utazik a Vadnyugatra egyenesen a hűvös Skóciából. Egy indiántábor lemészárlását követő káoszban csapódik hozzá a titokzatos Silas ... több»
Egy komor, lélekromboló történet A Devoured című, kifejezetten tetszetős horrorfilmet álláspontom szerint néhány magyar ember azért fogja a szívébe zárni, mert a főszereplője egyértelműen párhuzamba állítható azokkal a gyökereiktől elszakadt, külföldre szakadt vagy költözött magyarokkal, akik a tőlünk nyugatra eső országokban igyekeznek boldogulni és pénzt gyűjteni.
A film hősnője, a mexikói vendégmunkás Lourdes ( Marta Milans ) azért dolgozik éjt nappallá téve a hatalmas és kegyetlen Egyesült Államokban, hogy az otthon maradt beteg gyermeke kezeléséhez elegendő pénzt tudjon összegyűjteni.
Sajnos az egészségügyi beavatkozáshoz annyira sok pénz kell, amennyi csak hosszú-hosszú hónapok alatt gyűlik össze.
Ha nem lenne még e... több»
Elköszönni emberi módon Hogy hogyan megyünk el ebből a világból?
Mindenki tisztán, és szépen szeretne.
Bár ilyen egyszerű lenne.
Amíg a halhatatlanság ideje egyszer el nem jön, akkor bizonyos tekintetben valószínűleg állandó témát fog szolgáltatni a halál.
Van, aki fél tőle, van, aki feszengve beszél róla, van, aki oldottabbra próbálja venni a figurát, de olyanok is akadnak, akik ezeket ötvözik, és alkalomadtán még filmet is forgatnak róla.
Így tett Bille August is, aki a megtévesztő magyar cím ellenére nem egy nyálas romantikus ömlengést tett le az asztalra, hanem egy kőkeményen érzelmes, helyenként nagyon megindító családi drámát.
A film meglehetősen bizarr alapfelállással operál:
Adott egy kedves, idős hö... több»
Eli Roth és az útkeresés The Clown 2014.
Az egyik véglet, számomra egy zseniális film, és a…
Knock, Knock 2015.
Egy rettenet.
Eli Roth – akit bizonyos körök a horror fenegyerekének szoktak kikiáltani – az én szememben még nem teljesen bizonyította az igazi rendezői rátermettségét. Az igencsak félresikerült Knock-Knockban tapasztalhattam meg, hogy emberünk nem mindig tudja, hogy mit is akar csinálni.
Anno a hírhedt Motel-filmektől sem voltam elájulva, bár azok exploitation-jellegű merészsége és vérbő kegyetlensége szimpatikus vonás volt számomra. Első igazi filmje, a Kabinláz szintén nem volt egy rossz mozi, de emlékezetes momentumai ellenére sem vált kifejezett kedvencemmé. Ami talán a legütősebb filmje volt, a... több»
Tisztelgés az 1980-as évek előtt A filmet eredetileg a 2009-es amerikai After Dark Horrorfesten mutatták be a nagy közönség előtt.
Maga az alkotás története egyáltalán nem lett túlbonyolítva. Egy fiatalokból álló társaság valahol a világ végén autóbalesetet szenved, majd a rossz sorsuk egy igencsak elhagyatott kórházba vezeti őket, ahol a személyzet „kissé” nagyon gyanús. Ezután – soha nem találnátok ki – fogyni kezdenek a szereplőink.
Persze ettől a filmtől senki ne számítson forradalmi újdonságokra vagy falakat döntögető eredetiségre, itt bizony egy régimódi, nagyon alacsony költségvetésű exploitationről van szó, ami kizárólag az alantas és bűnös vágyak kihasználásáról szól.
Az egész produkcióról hihetetlenül süt a más... több»
Megtekintése csak nyugodt lélekkel ajánlott! Van egy hatalmas gondom a gyerekeket gyilkosként és gonosztevőként beállító, kegyetlen filmekkel.
Baromi nehezemre esik felfüggesztenem a kétkedést magamban, amikor azt látom, hogy 7-13 éves kölykök terrorizálnak/kínoznak/ölnek meg felnőtt embereket.
Kényelmetlenül feszengeni kezdek a székben, és nagyon határozottan viszket a tenyerem. Egyre inkább hatalmába kerít az érzés: én bizony egy jókora pofonnal azonnal véget vetnék egy ilyen kis gonosztevő pályafutásának.
Ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a természetfeletti is bejátszik a képletbe (pl. Elátkozottak faluja), hiszen, ha egy kölyök az akaraterejével ölni tud, akkor én sem szólok egy árva szót sem. De olyankor, amikor az adott... több»
Na végre! Itt van Cronenberg öröksége! A nemi betegség nagyon rossz dolog: kínos, fájdalmas, ijesztő.
Egy nem kívánatos terhesség is szörnyű élethelyzeteket eredményezhet, ami, valljuk be, megváltoztathatja az életünket.
Mindezek mellett ott van a HIV vírus is: közismert, hogy a nemi úton (is) terjedő AIDS mind a mai napig gyógyíthatatlan betegségnek számít.
Ezek a bajok azonban megelőzhetőek, ha körültekintően választjuk meg a leendő szexuális partnereinket, és mindig megfelelő figyelmet fordítunk a védekezésre.
A Contracted című body-horror főszereplőnője, az éppen leszbikus korszakát élő Samantha (Najarra Townsend) egy házibulin bizony nem tartja be ezeket a szabályokat, emiatt bizony iszonyatos és rettenetes árat kell fiz... több»
King mester ezt vajon megtapsolná? Nem annyira régi élmény.
Halloween eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza, igaz, nem errefelé.
Mostanában itt Magyarországon az amerikaiaktól átvett, „trick or treat”-et mondós, illetve beöltözős verziója igencsak kezd meghonosodni, és akármennyire is nem tetszik ez sokaknak, tulajdonképpen ártalmatlan kis ünnep ez, amelyben igazán szórakoztató és kedves lehetőségek rejlenek.
Én magam nem vagyok ellene, amíg nem veszik túl komolyan, már csak azért sem, mert októberben így mindig jön egy kisebb csokornyi különböző minőségű horrorfilm, amely igyekszik meglovagolni a jeles nap okozta fokozott igényt némi borzongásra, igényt tartva a mozilátogató közönség némi apró pénzére is.
A Tales of Hal... több»
Kellemes borzongás David Cronenberg után (szabadon) harmadjára.
Az én szememben egyszeri, de mégis szerethető fellángolásnak tűnt a 2013-as Contracted című, kis költségvetésű testhorror, mivel azonban egyedi ízekkel rendelkezett, és viszonylag és nagyjából sikeresnek is bizonyult (underground körökben), hamar meg is érkezett hozzá a méltó folytatás. Alapvetően szkeptikusan álltam ehhez a tényhez, aztán az előzetes alapján fellelkesültem, most pedig, a kész mű megtekintése után az egyik szemem sír, a másik meg ebből kifolyólag nevet.
A folytatás pontosan ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első rész abbahagyta. Az első felvonás ellentmondásos női főhőse, Sam tragikus körülmények között elhunyt, de még e... több»
Most akkor mi van? Az már most biztos, hogy 2015-ös év egyik legalulértékeltebb horrorfilmje az emberek szemében Bruce McDonald kanadai rendező Hellions című alkotása lesz.
Az IMDB-n jelenleg 4,2 ponton tanyázó, a RottenTomatoes-on pedig 35%-on álló horrort a kritikusok az interneten szinte mindenhol a földbe döngölték, és utána fanyalogva a sarokba hajították.
Nem tudom, mi lehet ennek a hátterében.
Talán mindenki McDonald hihetetlenül intelligens Pontypool (2008) című filmjéhez viszonyította az alkotást, mindenesetre úgy tűnik, hogy nekem itt, Magyarországon, és ezen a platformon kell igazságot szolgáltatnom a film alkotóinak.
A Hellions ugyanis – írd és mondd – egy meglehetősen jó (művész)horror.
A tö... több»
Átdolgozott és kimosott sztori A Visions című 2015-ös évi misztikus thriller-horror arra példa, hogyan lehet egy egyszeri, jól átgondolt, viszonylag eredeti alapötletre ügyesen felhúzni egy egész filmet.
Előrebocsátom, hogy ez a produkció nem fogja szerintem megváltani a világot, de gondolom, hogy nem is akarja. Egy korrekt, egyszeri megtekintésre kiválóan alkalmas, kellemesen borzongató alkotás kíván lenni, és ez többé-kevésbé össze is jön neki.
Gyorsan ugorjunk is a történetre.
Eveleigh nevű főhősnőnk (Isla Fisher) karambolozik, amit nagy traumaként él meg, főként abból kifolyólag, hogy a balesetben egy másik, számára ismeretlen hölgy is megsérül, ráadásul a hölgy kisbabája meghal. Egy évvel az eset után Eve teherbe ... több»
A spanyolok beköszöntek! A képernyőkön elharapózó agresszióról és a feltolt nézői ingerküszöbről órákat lehetne polemizálni, azonban enélkül is nagyon könnyű megfejteni azt, hogy lassacskán mindkét jelenség hihetetlen problémákat szül.
A tévécsatornák egymás fölé licitálva tudósítanak a brutális bűncselekményekről, az Iszlám Állam szörnyű kivégzéseiről és a hasonló merényletekről, az egyszeri, és kiszolgáltatott tévénéző pedig csak a térdét csapkodva mérgelődik azon, hogy hogyan is jutottunk eddig.
Kedves egyszeri tévé- és mozinéző: ezért csakis a csatornák adásait fogyasztó, befogadó, és ezekért előfizető közeg a felelős, lévén „kenyeret és cirkuszt”.
De hagyjuk is a „hegyi beszédet”.
Nézzük, mit takar a film s... több»
Ez bizony nem lett a legjobb! Mára már megszoktuk, hogy világsztárok járnak Budapest utcáin, szerencsére egymást érik a forgatások nálunk, végre belekerültünk a filmvilág körforgásába rendesen.
Azonban néhány évtizeddel ezelőtt még hatalmas dolognak számított, hogy nagyon ismert hollywoodi színészek látogattak el hozzánk.
Egy generációval ezelőtt nem Hugh Jackman Lánchidas szelfije volt a menő, hanem az, ha valaki távolról egyetlen pillantást vethetett Stallonéra, Michael Caine-re és az isteni Pelére.
Mert bizony focifilm készült mifelénk akkoriban John Huston tálalásában, és a hazai terepnek hála, több ismert magyar színész is feltűnt az alkotásban egy-egy epizódszerep erejéig.
Az MTK stadionban rengeteg statiszta k... több»
Egy hős emlékére! Többszáz kiló tiszta izom, amely teljes erővel feléd száguld, olyan vadsággal és elementáris erővel, hogy a lélegzeted is eláll.
Embert próbáló szituáció, hiszen egy ezüsthátú hím hegyi gorilla nagyon félelmetes tud lenni.
Hiába tudod elméletileg, hogy nem szabad elfutnod, mert nincs esélyed, mégis megteszed, mert a menekülési ösztön erősebb, mint a bemagolt szabályrendszer. Mindenki más örült volna, hogy túléli ezt a dicstelen első találkozást az emberszabású főemlőssel, azonban volt egy lány, aki visszament, és egy életre együtt is maradt az ő szeretett gorilláival.
Dian Fossey egy érdekes és különleges személyiség volt, akinek élete és tragikus halála, vagyis meggyilkolása üvöltött a f... több»
Érdekes mozi! Egy film ténylegesen sokféleképpen lehet beteg.
Ez a kifejezés vonatkozhat egy alkotás humorvilágára, látványára, vagy éppen problémáira, gondolatiságaira, és még számos egyéb dologra is. A probléma általában akkor szokott jelentkezni, amikor az alkotók mindent alárendelnek a kissé morbid és groteszk vízióknak, ami legrosszabb esetben a történet vagy éppen a karakterábrázolás rovására megy.
Félig-meddig igaz ez a tétel a 2003-as Zsákutca című filmre is, ami nem egy világi darab, elég sok hibája van, de egy végletekig szórakoztató, elborult alkotás.
De mi is a látott sztori?
Az alapfelvetés szerint egy család hosszú autóutat tesz meg, hogy a már-már hagyománnyá vált karácsonyi vacsorát a k... több»
Jól sikerült, és ezt el is mondom! Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindig is kedveltem a horrorantológiákat, és az elmúlt években jól el is voltam látva – mint mindenki – velük. Legutóbb az A Christmas Horror Storyhoz volt szerencsém, de nem is olyan régen láttam a Tales of Halloweent, a The ABC-s of Death1-2-t, meg a V/H/S trilógiát is.
A V/H/S első és második részének alkotói most úgy döntöttek, hogy ezúttal szakítanak a tőlük idáig megszokott kézikamerás formátummal, és inkább egy „hagyományosabb” horrorantológiával kedveskednek a műfaj rajongóinak. Filmjük olyan (szerintem sikeres) történetfüzér lett, amelyben az egyes kisfilmek nem pusztán tematikailag (fő téma: a múltban elkövetett bűnök előli menekülés, az azokk... több»
66 Musarañas (2014)
Spanyolország horrorban már hosszú-hosszú évek óta erősnek számít, elég csak a REC filmekre, vagy mondjuk a Los ojos de Julia című műea gondolni még 2010-ből. Ennek megfelelően komoly elvárásokkal ültem neki a már 2014-es gyártású Musarañas (Shrew's Nest) című mozinak is. Jelentem, a spanyolokban ezúttal sem kellett csalódnom, sőt mi több, az egyik legjobb horrorfilmet ismerhettem meg ebben az alkotásban, amit mostanság láttam. Mit is láttam? Az 1950-es évek Spanyolországában járunk, egy átlagos madridi társasház viszonylag tágas, és kissé lepukkant lakásában. Két testvér, az idősebb Monste (Macarena Gómez) és az éppen 18. életévét betöltő La Niña (Nadia de Santiago) lakik itt. Monste a... több»