Hieronymus Bosch

Egy fura gótikus skót horror, ami megosztja az embert!
A Lord of Tears című low-budget skót horrorfilmet több mint két hónapig tartott, mire végignéztem. (Még tavaly decemberben kezdtem.) Idén aztán előbukkant az emlékeim közül ez az általam rútul félbehagyott film, és hétvégén mégiscsak végig tudtam nézni. Alapvetően nem volt véletlen, hogy többször megszunnyadtam az alkotáson, a játékidő bő fele ugyanis eléggé ingerszegény, és bizony az alacsony költségvetés is rányomta a bélyegét a produkcióba. Viszont összességében egy kifejezetten unikális élménynek tekinthető ez a gótikus horror/mozi a sok egy kaptafára készülő amerikai darabbal összevetve. A film egy tanár, James Findlay (Euan Douglas) történetét mutatja be, akit félelmetes és rejtélyes r... több»

Innen érdemes tanulni, tiszteletet és kitartást!
Zseniális vetélkedő Dél-Koreából. Nagyon élveztem minden pillanatát, pedig nem úgy kezdődött. Láttam az őrületesen kigyúrt, izmos fickókat, sportos csajokat, és azt hittem, akkora arcuk lesz, hogy már az első részt sem tudom végignézni. Korrekt versenyek erőről, ügyességről, gyorsaságról, fineszről, trükkökről. Érdekes módon semmi extra felhajtás, csak gyönyörű helyszínek, érdekes feladatok, és mind egyéni, mind csapatversenyek. Mégis valahogy másak ezek az ázsiai fiatalok. Több tisztelet és több empátia szorult beléjük, mint az európai ifjoncokba és középkorúakba összesen. Udvariasak és tisztelettudóak. Értékelik egymást, tisztelik az idősebbeket, és tisztán versenyeznek. Nincs hiszti, ninc... több»

Mr. Norris, ez férfimunka volt!
Chuck Norris, aki kétszer is elszámolt a végtelenig, és visszafelé is lejátszotta az összes Nintendót! De fordítsuk komolyra a szót! Mára már mindennapossá vált, hogy híres világsztárok grasszálnak Budapesten, de Chuck Norris az mégiscsak Chuck Norris, még a végén csúnyán nézne rám, ha azért nem újráznám az ő tiszteletére egy gyerekkori kedvencemet, nevezetesen a Delta Kommandót. Szeretem az akciófilmeket, bohókás fiatal korom a boldog és érdekes 80-as évekre esett, amikor nem volt hiány akciósztárokból, Arnie és Sly mellett a dobogón helye volt az Chucknak is, aki régen visszavonult már ugyan a filmezéstől (azért az Expendables című filmbe beugrott egyet bulizni, de hát ki nem az akkori csa... több»

Mr.Elba! Ez a színészkedés nem nagyon megy!
Megint egy semmitmondó és unalmas, CGI-vel telegyömöszölt, ócska kliséhegy. Miért? Ez kell. Hát nekem nem! De miről beszélek? Az izlandi származású Baltasar Kormákur már-már szinte veterán rendezőnek számít. Az északi filmes nem tartozik az A-listás direktorok közé, de többnyire megbízhatóan és korrektül teljesíti a rábízott feladatokat. Ezúttal pedig Afrikába kalauzolt el minket, hogy Idris Elba főszereplésével egy, a '90-es évek stílusára hajazó kalandfilm-thriller-akció hibriddel borzolja a kedélyeket. Sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel tette mindezt. Nate (Idris Elba) teljesen egyedül neveli két tinédzser korú lányát, miután a gyerekek anyukája nemrégiben elhunyt. Az orvosként do... több»

Tarfejűek, figyelem! (És mindenki más is!)
Jameson Brooks zseniálisan ráérzett a lényegre. A lázadás mindenkiben benne van, csak valahogy a legtöbb ember, ahogy öregszik, elfelejti, hogy bizony ő is lázadt valami ellen. Rendszer, szülők, nagyszülők, iskola, tanárok, mogorva szomszédok, a hülye postás és a többi, és a többi. Na, erre itt van egy kis emlékeztető. A punk zenei mozgalom és a hozzá tartozó punk szubkultúra úgy nagyjából ismerős lehet mindenki számára. A színesre festett, hatalmas taréjok, szájpiercingek, szegecses övek és az anarchista-nonkonformista hozzáállás mára már teljes mértékben beleivódott a köztudatba, ahogy a punk zene alapköveit jelentő együttesek (Sex Pistols, Ramones) munkássága is szinte mindenki által isme... több»

Így kell egy filmet létrehozni és előadni!
Csodálatos meséket írt, de ténylegesen a legszebb és legfájdalmasabb történetet az élet írta a számára. C.S. Lewis, a Narnia krónikáinak írója a halál árnyékában élhette át azt az igazán mély érzelmet adó szerelmet, amelyre titkon mindannyian vágyakozunk. Richard Attenborough pedig annyira gyönyörű filmet készített ebből a szomorúan szép sztoriból Anthony Hopkins és Debra Winger főszereplésével. Régen azért nem hagyott bennem mély nyomokat ez az alkotás, mert gondolom túl fiatalon láttam, mit tudtam én még anno tini koromban (lázadóként) az elkötelezettségről és az igazán mély érzelmekről. Teljesen fel kellett nőnöm ahhoz, hogy rá tudjak csodálkozni erre a szívet/lelket melengető darabra, am... több»

Gerard Johnstone, aki Jézusnak pocsék, rendezőnek förtelmes.
Érdekes dolog történt ma velem. Egyik ismerősöm azt mondta egy beszélgetésünkben, hogy ha még nem utaztam a Route 66-on, még semmit sem láttam. Hú bakker, ez kemény, gondoltam. Igaz, a teljes utat nem tettem meg, de hát könyörgöm, az 4000 kilométer. Sőt még a Chain of Rocks Bridge-en is átsétáltam gyalog, éppen nyitva volt a vaskapu. Ja, persze, igen. Utaztam arra a kilencvenes évek végén, és 2016-ban is. Majdnem két hétig csak ott. Lassan, nézelődve, sokszor megállva, és elmélkedve. Jó volt és örök élmény. Na de elég a révedezésből, koncentráljunk az aktuális filmünkre. M3GAN Gerard Johnstone sok-sok vicces cigi után megrendezte a filmet! Jó-jó, de mi is a sztori? Gemma (Allison Williams) e... több»

Pedig a found footage nálam nagy kedvenc!
De nagyon el is lehet cseszni! Mivel? Keressétek meg Victor Mathieu-t, majd ő elmeséli nektek. Lássuk: Na, tessék! Hiába tudtam, hogy csalódni fogok, egyszerűen képtelen voltam ellenállni a késztetésnek, hogy megnézzem a The Monster Project című nevenincs kézikamerás horrorfilmet. A rövidfilmjeiről és sorozatepizódjairól méltán és szerencsére nem ismert Victor Mathieu forgatókönyvíró-rendező ezen eleve „ZS” kategóriásnak tűnő alkotása az alapötletével vonzotta be a lelkemben lakó, horrorrajongó gyermeket. A film alapfelállása ugyanis az, hogy mi lenne, ha egy elhagyott kúriába összezárnánk egy amatőr stábbal egy démon által megszállt lányt, egy farkasembert és egy vámpírnőt – és az egész műv... több»

Gibson nem lassít!
Mr. Gibson szakított Hollywooddal. Hollywood szakított Mr. Gibsonnal. De teljesen mindegy, mert színészként zseniális az öreg, és még mindig jól tolja. Egy western/old school, ami elég nagyot üt. Jean François Richet pedig okosan kiaknázta. Vannak színészek, akiknek – legyenek akármennyire is kiteljesedett kiváló „aktorok” a szó legnemesebb értelmében – egyszerűen piszok jól áll az, ha kicsit a fősodortól eltérő filmeknél is kipróbálják magukat egy-két alkotás erejéig. Főként, ha az a fősodortól való eltérés abban mutatkozik meg, hogy az A-ligától eggyel arrébb kötnek ki, és B-filmekben kamatoztatják az évek hosszú során át kitanult (vagy épp velük született) zsenijüket/mesterségüket. Mel Gi... több»

Mi a fene volt ez, Mr. Rhys Frake-Waterfield?
Most komolyan? Ez valami borzalom a köbön, amit ez a fickó összerakott nekünk unalmában. De most komolyan. Meséljem el a sztorit? A Százholdas Pagonyról? Malackáról, Micimackóról, Tigrisről, Fülesről, a nyusziról, és magáról Róbert Gidáról? A fenéket, olvassátok el! Inkább erről a trash halmazról mondanék egy pár keresetlen szót. Először is a helyszín. Egy koszos szeméthalmaz a Százholdas Pagony, mintha egy posztapokaliptikus filmet néznénk beoltva Jason lakhelyével, de itt csak simán dühítő volt, nem félelmetes. A maszkok. Rebecca Wheeler, mit csinált, kedves hölgyem? A gumipofájú Micimackó és a varacskos disznóképű Malacka? Fülest, szegényt, megették. De hol van Nyuszi és Tigris? Bora-Bora... több»

A hetedik utas emlékére! R.I.P. Mr. Stanton!
Harry Dean Stanton valahogy nem volt egy könnyen megjegyezhető arc, de mégis ott volt a nagy dolgok (filmek) közelében, és rengeteg alkotásban szerepelt felejthetetlenül. Valahogy mindig egy kicsit másmilyen szemmel nézzük azokat a filmeket, melyekről tudjuk, hogy egy-egy hozzánk közel álló színészt talán utolsó alkalommal látunk a nagyvásznon. Harry Dean Stanton 2017. szeptember 15-én, 91 évesen hunyt el, a film bemutatója után nem sokkal, és több mint hat évtizednyi munkássága alatt olyan klasszikus darabokban is szerepelt, mint a Párizs, Texas, a Nyolcadik utas: a Halál vagy éppen a Halálsoron, de jó eséllyel még azok is belefutott valamelyik alakításába, akiknek egyébként semmit nem mond... több»

Két nagyágyú bolondozik nekünk.
Csak Keanu Reeves miatt néztem meg a filmet, és amiatt, hogy szeretem a mélyenszántó és lélekig ható filmeket, amit még a csipetnyi romantika sem tud elrontani. Irónia, önirónia, maró gúny, szellemes dialógusok. De mi is az én véleményem? Napjainkban romantikus vígjátékkal kitűnni, vagy egyáltalán észrevétetni magunkat, hát ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy ezt egy film mégis elérje, valamilyen fura, szokatlan, de mégis erőteljes elemet (elemeket) kötelező a soraiban tudnia. Victor Levin rendező és forgatókönyvíró valami hasonlót próbált meg a Végállomás: esküvő című filmjével, mint az imént említettem, hiszen szereplői nem érdekesek, nem rokonszenvesek, de még a párkapcsolat t... több»

Mert azért innen indult az egész.
Ha tényleg retró klasszikusokat nézek, akkor érdemes egy „másfajta” szemüvegen keresztül nézni, hiszen az agyadat is át kell állítani erre a vizuális élményre. De lássuk is, mire gondolok! Nagy dolgok ütnek nagy dolgokat. A legtöbb embernek ez ugorhat be először a Godzilla-filmekről, és ez nincs is túlságosan messze az igazságtól. Kevesen tudják azonban, hogy ez a – mára 33 filmből álló – franchise minek a hatására és milyen körülmények között jött létre. 1911-ben született egy Honda Isiró nevű fiú Japánban, aki már fiatalkorában is imádta a filmeket, a második világháborúból hazatérve viszont végleg rászánta magát, hogy ismert rendező legyen. Elsősorban a fantasy és a science-fiction érdeke... több»

Mennyi a beugró?
Az inkább vágóként dolgozó Gregory Plotkin csinált egy teljesen átlagos, és felejthető filmet. Ami igen nagy pozitívum, azok a maszkok, amik nekem nagyon bejövősek voltak. A Horror Park egy kifejezetten ijesztő koncepcióra épít, miszerint egy élethű rémisztgetős vidámparkban totálra nem fogod tudni, hogy az események vajon a show részei, vagy tényleg egy igazi vadállat gyilkos ólálkodik a parkban. Aki amúgy pontosan emiatt minimális ellenállásba sem ütközik. A történet amúgy igazából nem is létezik. Kapunk annyi kiindulópontot, hogy van egy hat fős társaság, akik Halloween ünnepén a környék újonnan megnyílt szenzációjában, a Horror Parkban akarnak bulizni, miközben egy pszichopata elvegyül a... több»

Élünk vagy meghalunk, ez itt a kérdés
Életünk a halállal kezdődik, ez ugye azért nyilvánvaló. Amit ebben a filmben is láthatunk, és nem is rosszul felvezetve. A rendező és egyben a forgatókönyvíró, Agnieszka Wojtowicz-Vosloo ezt a nagyon nyomasztó, kissé morbid és félelmetes filmet rakta le az asztalra, ami kifejezetten jól sikerült, így tőlem nyilvánvaló a kérdés: miért csak ez az egy filmje van a lengyel hölgynek? Jöjjön a prológ, ami csak-csak kikívánkozik belőlem. Kevés olyan egész estés filmet tudok mondani, ami egyetlen rejtélyt lebegtet bőszen a nézője szeme előtt, ezt következetesen kitartja az egész játékideje alatt, másfél-kétórányi folyamatos bizonytalanságot és feszültséget gerjesztve, de ennek ellenére mégsem válik ... több»

Egy régi klasszikus, amit nem szabad elfelejtenünk
Valamikor a tavalyi év őszén találtam rá erre a Stephen King-novellára, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet, meg is néztem a belőle készült filmet, felemás érzésekkel. Már ki is ment a fejemből, de most olvastam Kóborló barátom remek kritikáját, és egyből beugrott, hogy én nem írtam róla semmit anno. Nosza, bepótolom az ebbéli hiányosságomat a filmmel kapcsolatban! Mark Pavia szépen összehozta a mozit, és szerencséjére egy sztárszínész, a Richard Dees szerepében kiválóan szereplő Miguel Ferrer mutatta meg nekünk itt is zsenialitását. Stephen King híres arról, hogy ha kell, akkor jelképes összegért, akár egy dollárért adja el művei megfilmesítési jogait, ezért létezik annyi béna, kontár ... több»

Na de Mr. George A. Romero, ez nem lett valami haláli!
Az öreg azért talán csinált már egy-két jobb mozit is, ugyebár. Nézzük csak: (Az élőhalottak éjszakája 1968, The Crazies 1973, Holtak hajnala 1978, A holtak napja 1985, Creepshow 1-2, Az élőhalottak éjszakája 1990, Halálos árnyék 1993, Holtak földje 2005, Holtak naplója 2007, ) Stb., stb. Erre aztán. A Survival of the Dead ott folytatódik, ahol a szériában az ötödik, tehát a Diary of the Dead (Holtak naplója, 2007) befejeződött. Erre még utalás is történik, természetesen. Egy katonákból álló osztag tagjai a szereplőink, akik feladják szolgálatukat, és a maguk útját járják a lassan káoszba és rothadó zombikba fulladó világban. A felkelő halottakkal szemben már teljesen érdektelenek, elegük v... több»

Klisé, klisé, de mégis, ez valami más
Anno a nagy klasszikusok a nyolcvanas években hordozták ezeket a jegyeket, mint néha jelen filmünk. Brett Simmons elkapta a ritmust, bár azért túlzásokba sem szeretnék esni. Na oké, de nézzük a mozit! Persze, ha egy mód van rá, én speciel nem szeretnék egy elhagyatott vidéken, egy szimpatikusnak nem éppen mondható, furán susogó kukoricatáblában eltévedni, főleg hogy a sorok között már magukban is elég félelmetes madárijesztők tűnnek fel – nemhogy ezek a szalmaizék még az életemre is törjenek! Ebből a felvezetésből már kiderülhetett számotokra, hogy az After Dark saját gyártású filmjében nem éppen az Ózban megismert, aranyos és kedves, kvázi csak egy kis észre áhítozó pozitív karakterrel talá... több»

Zombik vagy csak vírusosak? Kit érdekel!
Teljesen mindegy, kik ők, ugyebár. Vagy mégsem? Hogy kezdtek el szaladni zombi barátaink? Mai napig tart a vita arról, hogy vajon melyik mozi csinált a csoszogó, bamba zombikból turbó sebességbe kapcsolt, acsargó gyilkosokat, a Holtak hajnala remake vagy esetleg a 28 nappal később. Nem mindegy? Miről is szól jelen filmünk, ahol hátha a kérdésünkre választ is kapunk? Azokat, akik szeretik a 80-as évek világát és hangulatát (mint jómagam), őket már a kezdés teljesen be fogja szippantani. A helyszín: Egyetemi város idilli környezete: napsütéses tavaszi időben sztreccsnacira fürdőruhát húzó, csinos és fiatal lányok eddzenek, miközben a parkban párocskák kőkeményen smaciznak, kötélhúzó ve... több»

Bruce Campbell, mikor beszorul Grace Thorsen keblei alá
Ellen Sandweiss, aki nagyon fontos Bruce Campbell életében, no nem annyira, mint Ted Raimi, vagy Sam Raimi, de azért legyűrtek már egy pár mozit együtt (Within the Woods (1978), Evil Dead (1981), Evil Dead 2 (1987) és A nevem Bruce (2007)). Hát persze, ezek után kíváncsian vártam, mit is hoznak össze a készítők ebben a moziban. A rendező maga Campbell, a forgatókönyvet Mark Verheidennel hozták össze, és a zene, ami szintén bejövős, Joseph LoDuca műve. Persze az Evil Dead filmeken kívül Bruce nemcsak démonokkal hadakozik. Az életművéhez még számos kisebb-nagyobb, de inkább kisebb (ettől nem kevésbé rossz) és főleg B-jellegű indie filmek (Alkonyattól pirkadatig 2, Átutazó invázió) tartozik... több»