Hieronymus Bosch

Már megint a robotok.
Ha maga Neill Blomkamp tüsténkedik egy filmben, szinte mindenre (is) számíthatunk tőle. Na de lássuk csak: Valakik vastagon megkenhették a FIFA-t, mert épeszű ember soha nem adott volna rendezési jogot Dél-Afrikának (most pedig az araboknak) egy foci VB megrendezésére. Beismerem, ez a feltevésem Neill Blomkamp filmjein alapul, mely szerint Dél-Afrikában élni kész szívás. Bármelyik pillanatban kirabolhatnak, megölhetnek, minden nap ajándék az ott élőknek és az oda látogatóknak egyaránt. Ha én lennék a Turisztikai Minisztérium illetékese, tutira nem vele csináltatnék országimázs filmet. (Vagy mégis?) Történetünk 2016-ban játszódik, de mivel a film maga 2015-ös, így az a jövő. Érdekes paradoxon... több»

Jól van az!
Ahogy van, úgy van jól. SpongyaBob örök, és mára már klasszikus! Lássuk, én mit láttam? Bevallom őszintén, kezdetben értetlenül álltam a dolog előtt. Aztán rájöttem, hogy egy hangos szavam nem lehet, hiszen a nyolcvanas években egy zöld színű, piros-fehér pepita fülű, repülő nyúlon (is) szocializálódtam. SpongyaBob megszületésének legfőbb oka, hogy Stephen Hillenburg egyformán szerette a tengerbiológiát és a rajzfilmeket. (Gondolom én.) Az iskolásfiú kinézetű tengeri szivacs megjelenése (1999) óta olyan amerikai jelképpé vált, mint a csillagos-sávos lobogó, vagy a fehérfejű rétisas, esetleg Miley Cyrus. A Nickelodeon csatornán fej-fej mellett haladt a Fecsegő Tipegőkkel, majd leváltotta azt.... több»

Szép és tanulságos.
A török filmek nem a kedvenceim, persze a kivételek erősítik a szabályt! Rájöttem, hogy úgy kell leülni, hogy nem figyelem az alkotókat, és a színészeket. Nézzük a sztorit! Nézzük, hogy Nuri Bilge Ceylan mit akart nekünk megmutatni! Hajrá! Aydin (Haluk Bilginer) teljesen visszavonul a színészkedéstől és egy szállodát üzemeltet a festői szépségű Kappadókiában. Művelt, okos, modern gondolkodású, gazdag ember, vagyis éppen az ellenkezője a helyieknek. Ezzel nem is lenne baj, békésen éldegélnek egymás mellett, amíg egy helyi fiú meg nem dobja egy hatalmas kővel az autóját. A fiú nagybátyja rendezné a kárt, a javítás költsége azonban ezen a környéken kisebb vagyonnak számít, így marad a bocsánatk... több»

Amcsiba megint túltolták!
Lengenek a zászlók, harsognak a fanfárok, az USA megint topon! Mi van? Semmi, rotyog a chilis bab, amúgy semmi extra! Ja, hogy a filmben? Bennett Miller nem bízott semmit a véletlenre! Ahogyan én sem. Félve ültem le ismét az ilyen „alkotást” megnézni, mert már előre tartottam tőle, hogy egy újabb pátoszos nyáladzás lesz a testvéri szeretetről, meg a „ha mindent beleadsz, győzni fogsz” amerikai álomról. De nem teljesen így lett. Erről akkor bizonyosodtam meg száz százalékosan, mikor feltűnt a színen Steve Carell, és egyetlen gesztusával egyértelművé tette, hogy valami nem stimmel vele, és egy ilyen totál zakkant figura nem kerülhetne be egy szimpla sportfilmbe. Nyilván sokat segített a hatás ... több»

Túltolt koncepció.
Nem bírom ezeket a mozikat? Miért? Nem hiszek a tökéletességben. És a rendező Michael Mann sem vette észre, hogy mekkorát hibázott! Mint szkeptikus, én még nem láttam olyan informatikust, aki ennyire jól kidolgozott felsőtesttel rendelkezik, rettenetesen sármos, mesterdetektív, pontosabban lő, mint a felbérelt terroristák, és negyedórás beszélgetést után egyből ágyba visz egy nőt (13 év börtönt követően). Mann is érezhette ezt a problémát, de ahelyett hogy James Bond-imitátor főszereplőjének dicsfényéből faragott volna le egy kicsinykét, inkább úgy akart kompenzálni, hogy a harcok során ne csak a rosszfiúk sérüljenek meg. A castinggal még kilehetne békülni, ha a történetről nem ordítana, hog... több»

Mintha nem is a Netflix műsorán lenne!
Mindig is a spanyol thrillerek, és a horrorfilmjeik rabja voltam, nem is tagadhatom, és nem is szeretném. Maga a film azért nem tartozik az extra kategóriába, de a jobbak közé sorolhatnám. Contratiempo, El Orfanato, A hulla, La isla minima, és a legnagyobb kedvenc a Baztan-trilógia. Egyértelműen ide nem fér bele. Jelen esetünkben szépen, finoman adagolják a feszültséget. Mindent megtudunk a kis családról, ha csak esetlegesen is, a fennálló problémákról, és az életükbe is bepillanthatunk kissé. Adva van ez a kétségbeesett család, gyermektelenek, munkájukban igaz sikeresek, csak éppen a várva várt gyermekáldás nem jön össze. Elena Anaya ( Paula ), és Pablo Molinero ( Simon ) zseniálisan hozták... több»

A fiúk a bányában dolgoznak.
Mert kell egy ilyen film is, nemdebár? Persze, hogy kell. Matthew Warcus felébredt, megcsikart a hasa. Széntabletta, cukor nélküli kávé. Honnan is van a szén? Erőteljes homlokcsapkodás. Hát persze, a bányából! Ok! Sok minden van, ami teljesen összekötheti az embereket – a brit munkásosztály számos tagja a Margaret Thatcher iránt érzett gyűlölet miatt (is) vállal egymással közösséget. A Vaslady rengeteg bányát záratott be a nyolcvanas években, bár érdekes módon jóval kevesebbet, mint a hatvanas években a Beatles által is megénekelt Harold Wilson. Thatcher – noha tengerentúli cimborájához, Ronald Reaganhez hasonlóan nem csak rossz dolgokat (néha jókedve is volt) hagyott hátra – utólagos megít... több»

Ezt látni kell.
Van olyan film, amit látni kell, és nem beszélni róla. Miért? Csak! Mert egyszerűen ez ilyen, és semmi több. Lássuk a velejét, ahogy szokták mondani! Szerintem Terry Gilliam érti az Élet értelmét, vagy csak sejti, ja. Mármint a képernyőn. Christoph Waltz egy szál semmiben keresi az Élet értelmét, de nem igazán találja, ezért köpenyt vesz magára és megpróbálja megtalálni a nagy semmit. Érdekes módon ez utóbbira sokkal nagyobb az esélye. Nem szoktam aktualitást vinni egyetlen írásomba sem, éppen azért, hogy később visszaolvasva is minden az adott filmről szóljon, most azonban nem tudok ettől eltekinteni. Az emberek eredendően mindenben a szépet, a jót keresik, igyekeznek magukból is kihozni a ... több»

Brutálisan pengeéles az egész!
Az egyik nagy-nagy kedvencem, Noomi Rapace, aki mindig elvarázsol, itt is kitett magáért. De lássuk a medvét! Michael R. Roskam nem hibázott, és mi sem, ha megnézzük a filmet! Ízig-vérig amerikai történet részben európai gárdával, James Gandolfini utolsó, nagyszerű alakításával, ami miatt is ténylegesen érdemes a képernyő elé tapadni! A piszkos pénzt természetesen nem bankban tartja az ember. A piszkos pénzt minden este összegyűjtik és reggelig egy arra kijelölt vendéglátóipari egységben pihentetik. Itt ugyan nem kamatozik, de adózni sem kell utána. Egy ilyen kocsmát üzemeltett Marv (Gandolfini), ahol az unokaöccse, Bob (Hardy) a csapos. A kocsma régen Marv tulajdonát képezte, azonban játéks... több»

Egy szomorú sóhaj, és semmi több!
Catherine Deneuve a Nő, aki mindig az marad, itt sem hazudtolja meg önmagát egy percig sem! Érdekes, és keserédes. Olyan franciásan európai alkotás. Lássuk: Pierre Salvadori szinte rászabta hőseinkre, Catherine Deneuve-re, és Gustave de Kervern-re a főszerepeket. Antoine (a színész, rendező, forgatókönyvíró Gustave de Kervern) egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve egy turné közepén leteszi a gitárt és magára hagyja zenekarát. Az esélytelenek nyugalmával indul munkát keresni, valamiért mégis megtetszik Mathilde asszonyságnak (Deneuve) és megkapja a nem is olyan könnyű házmesteri állást. Antoine számításai nem jönnek be. Nyugalmat akar, némi munkáért cserébe egy kis pénzt és lakhatást, de szi... több»

Ezek a csóringer norvégok, ugyebár?
Itt ülök a hazai Kánaánban, és vigyorgok. Vigyorgok, mert előre megyünk, és piros lesz a paradicsom. Az elmegyógyintézetek meg ugyebár üresek! De hát itt van nekünk ez a kis filmecske, amiről karcolok már egy pár értelmesnek tűnő mondatot, hátha egy, max. két ember (teljesen véletlenül) elolvassa! Na, nézzük csak: A rendező Erik Skjoldbjarg kifejezetten nézhető filmet tákolt össze nekünk. Néhány évtizede a norvégok még olyan szegények voltak, hogy kilátszott a seggük a gatyából. De ugyebár ők nem pofáztak, és harcoltak Brüsszellel, mert nem értek rá! A hatvanas évek végén aztán hatalmas mennyiségű olajat találtak az Északi-tenger mélyén. És mi készül az olajból? Fáradt olaj? Na, ne fárassz! ... több»

Bolond hollandusok már megint mit csináltak?
Alex van Warmerdam, aki vászonra álmodta. Jan Bijvoet, Hadewych Minis, és Jeroen Perceval. Na meg a kutya! Mai mottónk: Az ördög vigyen el! (Ha a kertészed referenciamunkaként kizárólag elrabolt lelkeket tud felmutatni, jobban teszed, ha a fűnyírást teljesen másra bízod!) Ugye? Camiel Borgman (Jan Bijvoet) egy hajléktalan, rettenetes kinézetű furcsa idegen, aki nem kevésbé furcsa társaihoz (többek között a rendező és kedves neje) hasonlóan egy földalatti sötét üregben lakik az erdőben. Egy nap – vélhetően vallási nézetei miatt, mivel üldözőit egy pap vezeti – menekülőre kell fognia. Egy aranyos, csendes kis közeli település felé veszi az irányt, ahol – ha már ott van – egy forró fürdőt szere... több»

Ez nem sikerült.
De miért kell ilyen rossz filmekkel traktálni a jónépet, könyörgöm? Íme, a szaftos véleményem!!! Ja, bocs. Remélem, Darren Aronofsky közben leszokott a dzsangáról! Na. Isten álláspontját nem ismerjük. Isten ismert álláspontját most ismerjük, vagy nem ismerjük. A nem ismert álláspont Istenét ismerjük. Van egy férfi. Csak úgy! De komolyan! Akit kiválasztott az Isten. Meglátja a jövőt. Megmenti a világot. Viszi, aki röfög, böfög, ugat, cincog, hörög. Stb., stb. És csak azt viszi magával, akit érdemesnek tart rá, vagy meg tudja enni. Hahahaha. Tömören így lehetne összefoglalni, Darren Aronofsky szuperprodukciójának történetét. Rögtön kiderül, hogy ez amolyan fantasy-féle, látványközpontú feldol... több»

Amikor már nincsen lejjebb! Ja, de!
Thunder Levin, aki hanyagolhatná a sok vicces cigit! Ugye? Lássuk felebarátaim, miről is vakerálok? Nézzük ezt a modern gennyhalmazt! De azért őszintén? Inkább egy gyomortükrözést, ha kérhetném. A kizárólag ZS-kategóriás trash-ben utazó Asylum vezetői valószínűleg brutálisan lerészegedtek örömükben: az egyik mocskukat sikerült eladni külföldi mozi forgalmazásra. Lehet, hogy sokaknak nem mond semmit az Asylum filmforgalmazó brigád neve, de ha hozzátesszük, hogy az ő cégükhöz köthető az utóbbi időben hisztérikus trash-rajongást szülő MegaShark mánia, akkor már nagyjából mindenki be tudja lőni, hogy hol is áll ez a bagázs a nemzetközi kulturális palettán. A Mega-őrület mellett még arról híresek... több»

Lassú átmenet, ami jól jön le.
Érdekes koncepció, és érdekes volt nézni is. De nézzük, hogy mit adott nekünk Jason Reitman, és a két ismert színész, Kate Winslet és Josh Brolin. Nagy vonalakban mi is a lényeg? Hogyan süssünk baracklepényt? Hogyan táncoljunk mezítláb? Mit tegyünk, ha egy szökött fegyenc kerül a házunkba? Értesítsük a rendőrséget, vagy válasszuk a Stockholm-szindrómát? Kate Winslet az utóbbi változat mellett teszi le a voksát. Jason Reitman egy kifejezetten kedvelhető filmrendező: a Köszönjük, hogy rágyújtott!, a Juno és a Pszichoszingli (csókoltatjuk a forgalmazót) egyaránt élvezetes filmélmény, az Egek urának meg simán el kellett volna vinnie az Oscart, de Hollywood valamiért a Bombák földjén című unalmas... több»

Judi Dench, aki most megérkezett.
Kellemesen megborzongat, és letaglóz! Szem nem marad szárazon, és végre színészeket is láthatok a képernyőn! Hát lássuk, miről is van szó? A rendező Stephen Frears ezt azért nagyon összerakta, ezt kijelenthetem. Volt idő, amikor az írek nem a DeLoreant és a U2-t exportálták a nagy vízen túlra, hanem apró gyerekeket. Hogy az apácák mire költötték a gazdag amerikaiaktól kapott pénzt, azt nem tudni, de valószínűleg nem tűzoltó palackra, mert a hivatalos iratok rendre megsemmisültek. Idén (is) rendesen kaptunk a beülünk gyorsan az autóba és megyünk, illetve a sötét titkot őriz a múlt, de mi majd jól kiderítjük típusú filmekből. Mondjuk már néha igen unalmas! A Philomena a kettő nagyon ügyes ötvö... több»

Egy soha el nem felejthető kor!
Rengeteg ilyen, és effajta mozit láttam már, de ez egy újabb gyöngyszem, amit nem érdemes kihagyni. Lássuk! Amit a színesbőrű brit rendező ( Steve McQueen ) elénk tár, az állítólag ténylegesen és valójában megtörtént: az 1840-es években egy szabadon élő fekete amerikait, Solomon Northupot tudatmódosított állapotban eladtak rabszolgának, hogy aztán 12 éven keresztül sínylődjön a családjától elszakítva, embertelen körülmények között. A forgatókönyv hűen követi a hányattatott sorsú hegedűművész önéletrajzát, és kíméletlen őszinteséggel mutatja be egy letűnt kor kegyetlenkedését, ami még a mai napig is bicskanyitogató. Ugyan bármennyire is a rabszolgaság a film főtémája, és a fősodora, az embern... több»

Dermesztően zseniális!
Imádom a hideg északot, és az ilyen, és ehhez hasonló témájú filmeket. De hiszen lássuk, mit néztem oly csendesen, és kissé megrendülve? Bár Izland egy kicsit sem unalmas hely, mégis kifejezetten keveset szerepel a sajtóban. Az utóbbi években először a 2008-as gazdasági válság kapcsán hallottunk róla, amikor is kiborult otthon a bili, aminek tartalma rendesen a helyi politikusok és bankárok nyakában landolt. Ha már a landolásnál tartunk, a következő jeles esemény 2010-ben, az Eyjafjallajökull vulkán kitörése volt, aminek hatása még minket is érintett, a levegőbe került vulkáni hamu miatt ugyanis Európa nagy részére légtérzárat rendeltek el. (Sorry, Ryanair!) Menjünk egy ici-picit vissza az i... több»

Mi a palacsintás lófejjel ízesített halászlé ez?
Azt szokták mondani : Öreg vagyok én már bohócnak! Ehhez még csak öregnek sem kell lenni, ez egy összetákolt, idétlen katyvasz volt, ami elég tűrhetően indult pedig. Most komolyan, mi a fenét akart Mike Flanagan és Leah Fong ezzel a filmmel? Fogalmam sincs. Adva van egy hospice ház, ami azért zsírkirály. Luxus felsőfokon. Aztán van egy fura és meleg (persze, hogy kell) ápoló, és egy keménykedő dokinő, Stanton (Heather Langenkamp), aki jé. Az 1984-es Rémálom az Elm utcában csinos kis szöszije volt. Egyszóval egy ház, ahol beteg fiataljaink csendesen (csendesen?) meghalhatnak, méltósággal, nyugalomban. Oké! És? Este a lopott borból szipókázunk, és mesélünk? Oké, de ez igen kevés, nem? A becsem... több»

Vagány dolog a trollok élete.
Egy igazi, hamisítatlan stop-motion, amit akár maga Tim Burton is rendezhetett volna, de nem így van. Anthony Stacchi, és Graham Annable munkáját élvezhetjük a filmvásznon, egészen 97 percen keresztül. De miről is van szó tulajdonképpen? Íme! A marketing sokszor rendesen becsapja az embereket, ugyanis Graham Annable és Anthony Stacchi első ( és zseniális ) rendezéséről van szó. Eddigi munkáik szinte csak animációk és a vizuális effektek világában zajlottak. Ezért a plakáton is olvasható, a Coraline és ParaNorman alkotóitól felirat kissé becsapós, de a filmre így sem lehet panasz. A történet szerint amikor az érdekes nevű Sajthida városára leszáll az éj, akkor csatornáiból előbújnak a doboztr... több»