Csodálatos és mégis szürreális, megfoghatatlan rajzfilm minden korosztálynak, nagyon komoly mondanivalóval.Csak ajánlani tudom.Körülbelül 20-30 alkalommal láttam, és számomra megunhatatlan.
Kissé esetlen, kissé béna, de olyan bénán aranyos, és könyörgöm, nézzünk az évszámra. Nehogy már mai szemmel nézzük és kritizáljuk ezt a méltán klasszikust. Louis de Funés, a mozi ikonikus alakjának egyik kellemes kikapcsolódást nyújtó filmje.
Aranyos és kiszámítható sztori. Bájos és vicces, de semmi extra. Minden korosztálynak ajánlott, és a vége nagyon megható. Kellemes meglepetés, hogy nem romlott a színvonal.
Na igen. Kamarafilm, ami egyszemélyes, és így is levesz a lábamról. Persze, mint mindenben, lehetne jobbat is kapni, de... Nem kritizálok, hiszen egy elsőfilmes rendezőtől ez szinte tökéletes. Nem robbant, csak pukkant, de azt hatalmasat.
Legalább Emma Roberts jól néz ki. Aztán túl sok pozitívum nem is igen jut eszembe erről a szörnyű, erőtlen és gyenge filmről. Idegesítően rossz színészi játék, ami felbosszantott.
Roger Donaldson szerintem néha elveszíti a fonalat, mert nálam időnként zavarosnak, furcsának tűnik a film. Al Pacino és Colin Farrell persze nagyon jó színészek, de itt bárki szerepelhetne, attól sem lenne jobb.
Jó poén, kellemes kikapcsolódás. Érdekes konstrukció a bábokkal, de nekem bejött. Rajongóknak kötelező. Nyers és kendőzetlen. Megpróbálták, nálam bevált.
Woody Allen korunk egyik nagy zsenije, aki nagy szerencsénkre a filmiparban tevékenykedik. Ez a filmje is kifejezetten jól sikerült, hiszen minden egyes emberi érzelmet, tulajdonságot belepakolt, kellően adagolva, hatásosan. Jók a színészi alakítások is.
Ez a rész sajnos nem sikerült túl jól. Felesleges itt szakmázni, egyszerűen nem üti meg azt a mércét, amit az első epizód alapján vártam volna ettől a résztől. Gyenge, pedig akció akció hátán. A sok bába közt elvész a gyermek.
Kifejezetten izgalmas akciófilm még azokból az időkből, mikor Amerika-szerte tombolt a fajgyűlölet. A snittek, a zene és a színészi teljesítmények is nagyon tetszettek. Érdemes megnézni.
Anthony Perkins azért volt annyira zseniális színész, mert szinte mindent el tudott játszani, de azért a pszicho-thrillerek, amik igazán jól álltak neki. Itt is külön tetszett, hogy fekete-fehér a mozi, ami külön egyfajta hangulatot ad a filmnek. Zseniális rendezés, és Orson Welles, plusz Romy Schneider is igazán jól játszottak.
Teljesen elmebeteg, de nem baj, ez így jó. Nielsen előtt pedig le a kalappal, mert az ő zsenialitása nélkül ezek a filmek, és maga a filmes paletta is szegényebb lett volna.
Gyermekként láttam a sorozatot, és most néhány hónapja is belepillantottam egy pár részbe. Hát igen. Patrick Duffy ikonikus színész volt ezekben az időkben, és a szerep neki jól állt. Mai szemmel már kissé megmosolyogtató, de abban a korszakban egy jó kis sorozatnak számított. Respect!
A harmadik rész is unintellektuális és agysorvadást okozó, nulla, értéktelen gagyi alkotás. Szégyen az egész stáb, de főleg a rendező, aki nem gyengén valamilyen szer hatása alatt csinálhatja ezeket a filmeket.
Aranyos kis animációs mese. Nem kell többet látni benne, ami valóban benne van. Kikapcsolódásra szánták, nem elmélkedésre. Van rejtett üzenete, mint szinte minden filmnek, de könyörgöm, ne olvassunk a sorok között mindig! Kapcsolódjunk ki bátran!
Hutton egy nagyon izgalmas háborús akciófilmet készített zseniális szereplőkkel megspékelve. Clint Eastwood és Richard Burton garancia a sikerre. Akció, kaland, komikum. Nem is kell ennél több. Időtálló, és persze nagy-nagy klasszikus.
Sajnos elfogyott az erő és a dinamika a filmből, ami még az első részt jellemzi. Itt már az önismétlések tömkelege és az unalomig lerágott poénok között a film maga eltűnt.
Scott Kalvert egy nyomasztó és drámai filmet csinált, de nekem annyira nem jött át. Van elég szenny és mocsok a világban, nem biztos, hogy a szabadidőmben is ezt kell néznem. Leonardo DiCaprio és Mark Wahlberg már megmutatta az oroszlánkörmeit, de ennyi.
Az első rész sikere után a kissé gyengébb második rész és utána ez a harmadik epizód, ahol a figurák aranyosak, de a mondanivaló már számomra nem érdekes. Vontatott és önismétlő.
A sorozat (Q-ügyosztály) talán legkeményebb, legerőszakosabb, legpörgősebb, legsötétebb része, amit szintén imádok. Fantasztikusak az akciójelenetek, a párbeszédek, és maga a sztori is lenyűgöző. Egyszóval más, mint az amerikai társaik. Sokkal, de sokkal jobb.
84 Fehérlófia (1981)