Miska bácsi

Tizenéves kölyökként többször is láttam, majd hosszú kihagyás után most újranéztem. A nosztalgikus elfogultságtól elhatárolódva kapott egy erős hármast. Ez egy elvadult gyerekfilm, arra a következtetésre kellett jutnom. Végső soron Grimm mesék tetszés szerinti keverékéről van szó, nem távolodhattak el teljesen a bárgyú hangulattól és humortól teljes mértékben. A történet is kicsit fapados és klisés lett. A rémisztőbb elemeket jól szőtték bele. Azt mondjuk nem tudom, mi volt az alapja, de a pókhálós szájú lovat nehéz feldolgozni. A valódi korszak nagyon tetszetős, a díszlettel és jelmezekkel eladták a realista és a mesebeli jeleneteket is. Összességében tehát stílusos körítés, de érettebb fej... több»

Miután láttam a felvételt a tévében, ezután döntöttem el, hogy élőben is látni, hallani kell, pedig nem szoktam stand up-ra járni, annyira meggyőző. A következő műsorára váltottam is jegyet, még nagyobb élmény volt.

Előadásról előadásra tudja hozni ugyanazt a stílust ugyanolyan magas minőségben. Azon túl, hogy újranézve is nagyon vicces, legnagyobb erénye a magasröptű gondolati sík és a legegyszerűbb, már-már ostoba humor párhuzamos színpadra vitele.

A magyar abszurd humor netovábbja. Minden előadásuk megéri a pénzét, de ez mégiscsak a Best uff, amelynek legidézettebb darabjain még az idő sem fog. Néhány évente újra szoktam nézni, és mindig tudok újból nevetni.

Feljavítottam négyesre, de éppen csak megérdemli. Az is rontott az élményen, hogy fáradtan értem a moziba, valamint az egész teremben egy pár volt rajtam kívül, akik a film harmadán végig hangoskodtak (az ilyen minek megy horrort nézni?!). Az első felét meglepően uralta a dráma, a család története rendben is volt, de kevésbé volt érezhető a szorongató hangulat, amit a trailer is ígért. Aztán elkezdtek érkezni a képek, amik itt-ott sikeresen felbolygatják még egy magamfajta edzett néző lelkivilágát is. Erre vártam az előzetes alapján, de eléggé hígítva kaptam meg ezt az élményt. Lehet, hogy elkerülte valami a figyelmemet, de a történetben is éreztem pár lyukat, ellentmondást. Ha tehetem, mind... több»

Deák Kristóf megcsinálta ugyanazt még egyszer. A téma most még aktuálisabb; a hangzás más jellegű, de ismét fülbemászó; vizuálisan is jobbat alkotott a Mindenkinél; a lezárás ismét csattanós, de a rövidke történetbe azért bele lehet kötni sajnos. Ahogy a Mindenki utolsó éneklős jelenete ellentmondásos, A legjobb játékban is felfedeztem anomáliákat. A központi bonyodalom ugyebár, hogy a szoftvert be kell tanítaniuk a biztonsági megfigyelőknek. Nem tudom, hogy működik egy ilyen rendszer, de furcsállom, hogy miközben a gép éri utol az emberi teljesítményt, ezzel párhuzamosan valós időben értékeli a rendszer a dolgozók kattintásait. Illetve a film megoldása, a tömegeket megmozgató módszer, amive... több»

Szégyen, hogy ennyire futotta az egyik legjobb regényből, amit valaha olvastam. Épp ezért nem is tudok elvonatkoztatni az alapanyagtól. Nyilván lehetetlen lett volna mind a 700+ oldalt visszaadni a vásznon, két részbe szedni pedig semmi értelme nem lenne. A játékidőt viszont így is elég rosszul osztották fel. Szinte mindenki történetét filmre vitték az osztályból, ami azt eredményezte, hogy sokszor egy-két percet kap egy szereplő, akit addig sose láttunk, hogy aztán teljesen kiszámíthatóan leölje valamelyik gyilkológép. Nincs meg benne a feszültség felépítése, és így természetesen a gyerekekhez sem lehet kötődni. A főszereplő hármasról is nagyon keveset tudunk, pedig relatíve sok játékidőt k... több»

Komolytalan kínzásparádé, és még csak nem is szórakoztató. Tizenéves kis takonyként se értettem, mi teszi ezt minden idők egyik legdurvább filmjévé. Sokak szerint legalábbis. Most meg aztán pláne. Vizuálisan rendben van, ott legalább nem sajnálták a költségvetést. De brutalitásban szerintem kicsit enyhe. Páran kapnak sörtétest a mellükbe, egy kis kaszabolás, pofozgatás, és kb. ennyi. Egy kis izgalmat hoz középtájon a leláncolt lány megtalálása, de semmi több. A nyúzásból a végén lehetett volna egy erős gore jelenet, de nem volt tökük megcsinálni. Nem azt mondom, hogy minden filmben nyúzzanak embereket, hogy hatást váltsanak ki, de ez így édes kevés. Összehasonlításképpen pl. nem olyan régen ... több»

Rövidsége ellenére sem tudta végig lekötni a figyelmem, a jól induló tini-románc sajnos kissé érdektelen-semmilyen történetek laza lánca lett. A végén a sorompós jelenetet egyáltalán nem értettem. Aki látta, talán tudja, miről beszélek. A jövőben talán egy újabb próbát megérdemel majd, hátha csak én nem láttam benne akkor a varázst, de egyelőre csalódást keltő anime marad számomra.

Egy 4 órás drámát vártam Japán keresztény kisebbségében. Az első 30 perc ezt szépen hozta is. Akkora műfaj-kavalkádot kaptam, amire nem voltam felkészülve. Ez magában nem baj, de ebben a megvalósításban nem tetszett. A harcművész-bugyifotózás bemutatásától kezdve nagyon furcsa lett a film, sajnos ezt a fajta humort kevésbé tudtam értékelni. Ezen kívül minden jelenetet rossz volt nézni, amiben Sasori-ként jelent meg Yuu. Még rosszabb volt a 0 egyház vezetőjének karaktere. Egy gimnazista korú bűnöző, aki egy szekta területi vezetője, aminek nincs is semmi értelme? Bárcsak kiírták volna a szkriptből. Hogy a kerti locsolóként művért spriccelős, hentelős jelenetekről ne is beszéljünk. Gyengeségei... több»

Nagyon jó családi dráma, második megtekintés után is tetszett. Két család összefonódott sorsát követjük végig, de a nézőpontot az egyik apuka, Nonomiya Ryota képviseli, ő tekinthető a főszereplőnek. Miután gyorsan betekintést nyerünk Nonomiya-ék életébe (drága, modern lakás, munkamániás apuka, egyetlen fiú gyerek iskolakezdés előtt, akit apuka a saját képére akar formálni, individualista felfogású nevelés), jön is a bonyodalom. Kiderül, hogy a kórházban elcserélték a gyereküket egy másik csecsemővel a szülés után. Elképzelhetetlen tragédia, ezért is briliáns a témaválasztás. Ki gondolkozna el ilyesmin bármikor is? Hát én biztosan nem. Hamarosan meg is ismerkedünk a másik családdal, akik pers... több»