Miska bácsi

Még egy kicsit magamon is meglepődök, de tetszett a film, sőt kétszer, talán háromszor is láttam régebben. Kicsit érzem rajta az Amerikai pite illatát, de megfűszerezték magyar paprikával eléggé ahhoz, hogy ez már ne ugyanaz a recept legyen. Jól játszik benne a főszereplő srác, átlagos lúzert hoz, talán pont ezért tudtam beleélni magam egy kicsit a helyzetébe. :) Nem röhögi magát halálra az ember a film közben, de jól eltalálták a tinihumort. A végén megvan a happy end is, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de mégsem úgy, ahogy az elején vártuk volna.

Könyékig túrni a humbugban
A négyzet egy szürrealizmussal enyhén beoltott svéd társadalomkritika és dráma, de ezt nyugodtan ki lehet terjeszteni a hasonló nyugati országokra, még ha pl. hozzánk képest a svédek előttünk (mögöttünk?) járnak is a kifigurázott jóléti állam eszményképéhez. Jóléti-e az az állam, ahol a többség valóban jómódú? Minden mérhető statisztikai adat azt mutatja, hogy össztársadalmi szinten igen, de mi van, ha közben a nem mérhető dolgok elsorvadnak? Christian múzeumának legújabb kiállítása a négyzet, ami bárkinek megadja a törődést és egyenlő jogokat, ha belelép. Nagyon hangzatos, de nem az lenne a cél, amit egyébként majdnem el is értünk, hogy ez mindenkire érvényes legyen? Szerintem az az üzenete... több»

A képi világ hangulatos, a díszletek és jelmezek ehhez nagyon sokat adnak. Kapunk egy beteg helyszínt hasonlóan kifacsart cselekménnyel és pár emlékezetes karakterrel. Mi rossz történhet? Hát például az, ha musicalt csinálnak belőle. Először muszáj volt leállítanom az első pár kornyikálás után, másodjára tudtam egyáltalán végignézni. Bármilyen nézőpontból is értékelem a filmet (ötletesen felépített szinte minden eleme, csak sajnos musicalt csináltak belőle; vagy egy fránya musical, amit csodával határos módon számomra is éppen nézhetővé tettek), egy közepest érdemel maximum.

Nem élveztem különösebben ezt a filmet. Kicsit unalmas, eszetlen ijesztgetések egymás hegyén-hátán, és sehova nem vezet a cselekmény. Nos, a végén megmutatta, hogy ez lezárás mennyire erőteljes is tud lenni. Sok mindent helyre tett, és megindokolt, és igazán váratlan is volt. Csak az menti meg a filmet számomra, amiatt tudok négy csillagot adni. Ettől még a játékidő túlnyomó része sajnos nem valami érdekfeszítő.

Bár kedvelem az animéket, közülük is inkább a filmeket, nem nézem őket fanatikus gyakorisággal. Talán ezért tartottam eleinte annyira furcsának, hogy realista anime vígjáték egyáltalán létezik. Nos, nem csak létezik, de parádésan jó is. Volt, hogy két egymás követő nap is megnéztem más nyelveken. Yamadáék egy szimpla külvárosi japán család, apuka részlegvezető egy cégnél, anyuka háztartásbeli, a két gyerek iskolába jár, és a nagyi is velük él. Majdhogynem egy tipikus családmodellt látunk (Japánban). Az ő mindennapjaikba nyerünk betekintést rövidebb epizódokon keresztül. Épp nem rég írtam a Floridai álomról, ahol nehezményeztem a hasonló struktúrát. Itt viszont működik a koncepció. Egy drámán... több»

Ez a rész szerintem lényegesen laposabb volt az előzőeknél. Túl sok ember lett egyszerre szerepeltetve, ezért csapongóak a jelenetek, valamint az új nyomozók is furcsák. Mondjuk a sorozat alapos ismerete nélkül mondom csak ezt. A történetben vannak apróbb érdekes csavarok, de az egész ügy nekem nem tetszett.