Harper

Jól megcsinálták
Szeretem a magyar filmeket, és ha csak tehetem, megnézem az új rendezéseket. Sajnos azonban az utóbbi időszak nem volt éppen sikerkorszak a magyar filmipar számára. De a Semmelweis jól sikerült szerintem. Koltai Lajos elképesztő rutinja és tehetsége nem is eredményezhetett gyenge végeredményt. Noha operatőrből lett direktor, hihetetlenül jó „szeme” van a dolgokhoz (szó szerint). Megteremtette az 1847-es Bécs atmoszféráját olyan finomságokkal is törődve, mint a szabadságharc előtti osztrák–magyar ellentét kialakulása például egy kórházban is. Az anyák megmentőjét alakító Vecsei H. Miklós mintha erre a szerepre született volna, annyira hiteles alakítást nyújt. Partnernője, Nagy Katica ugyancsa... több»

Romantikus és vicces
John Madden szívhez szóló, vidám és romantikus filmet készített 1998-ban, amikor megrendezte a Szerelme Shakespeare című vígjátékát. A film számomra elsősorban a két főszereplő miatt annyira jó, ők: Gwyneth Paltrow és Joseph Fiennes. A script történelemhű a londoni Globe megjelenítésével és néhány valós történelmi figura szerepeltetésével. Ők például I. Erzsébet és Philip Henslowe. Valós a XVI-XVII. század fordulóján, 1600 körül ábrázolt London is. Különlegesség, hogy Shakespeare-t szegény sorsú drámaírónak ismerjük meg, aki egy nemes hölgybe szeret bele, aki kettős életet él: férfi ruhában színész, miközben előkelőség is egyszerre. Kapcsolatuk egyszerre vicces és romantikus. Gwyneth Paltrow... több»

Véresen jó
Jonas Akerlund nevét alighanem érdemes megjegyezni, mert ezzel a filmmel beírta magát a legjobb akciófilmesek közé. Persze a sikerhez kellett Mads Mikkelsen is, aki óriási végig. A sztori is nagyon jó: egy visszavonulni készülő hitman (Mads Mikkelsen) önvédelmi harca saját megbízóival az életben maradásért, majd bosszúért. Az akciók izgalmasak, és annyi véres jelenetet kapunk, hogy egy Tarantino- vagy John Wick-filmben érezhetjük magunkat. Nálam a Polar egyértelműen négy csillagos mozi, messze a Netflix-átlag felett.

A legjobb minisorozat, amit valaha csináltak
Szinte hibátlan ez a brit minisorozat, még harmadik megtekintésre is. A rendező, Johan Renck nem készített hasonló formátumú filmeket, ám 2019-ben berobbantotta a filmvilágot mégis. A főszereplők közül: Jared Harris és Stellan Skarsgard ismert színészek voltak már akkoriban i,s de a többiek is nagyszerű teljesítményt nyújtanak. Számomra a film két nagy különlegessége: az 1986-os Szovjetunió történelemhű ábrázolása (a belső pártrendszer működésével), illetve a tökéletesen valósághű helyszínek (főleg a Lenin atomerőmű és Pripjaty) elénk tárása. A legelső rész a katasztrófát mutatja be, a második az eset felderítőivel foglalkozik, a harmadik az áldozatokkal, a negyedik a kármentőkkel (a környez... több»

Josh Brolin miatt jó a Deadpool 2
Újranézve: Josh Brolin dobja fel a második részt, minden más téren hasonló az előzőhöz a Deadpool 2. Talán még annyi, hogy Ryan Reynolds elővezethet egy haldoklós drámát is a végén, bár ehhez igazából semmi érzéke nincs. A homofil bohóc karaktere áll jól neki, Deadpool egész lénye erre épül. Wade Wilson egy profi gyilkos, aki egy nap szembesül betegségével, de rögtön utána felvillan előtte a túlélés esélye is, azon az áron, hogy bár szuper képességei lesznek, hihetetlenül megcsúnyul. A második rész ezt a karakterisztikát követi tovább, de Deadpool új célokat is talál: meg akarja menteni a lángoló kezű kamaszt. A kövér fiú egyszerre áldozat és ellenfél. T. J. Miller ezúttal is feldobja a film... több»

Teljesen hiteltelen történelmi szempontból, viszont látványos
A hamarosan 86-ot betöltő Ridley Scott sajátságos Napóleon-filmet készített, mely szinte minden eddig megszólaló történész szakértő szerint hemzseg a hibáktól és csúsztatásoktól. De ezek felsorolása előtt egy megjegyzés: Bonaparte Napóleonról egy szexmániás, gügye és állatiasan viselkedő debil képét festi meg a rendező, Scott egyértelmű szándéka volt a filmmel szerintem lerombolni egy nagy hadvezér nimbuszát. És most a tárgyi tévedésekről. A film elején a párizsi felkelők, akiket Napóleon lemészároltat (kartács tűzzel, ágyúkkal) a legkevésbé sem voltak fegyvertelenek, nagyon is voltak lőfegyvereik. Az 1796-os itáliai hadjáratot kihagyni a filmből kb. olyan, mintha az 1848-as pesti forradalom... több»

Kicsit műanyag
A műanyag filmeknek is nagy már a piaca, mert kialakult egy nézői réteg, amelyik nagyon vevő az ilyen típusú filmekre. Ebben ráadásul szerepel a „leghomóbb hetero”, azaz Ryan Reynolds is. Megjegyzem: egyszer még meglepődhetünk, mint Travolta és Spacey esetében is, akikről csak éltes korukban derült ki, hogy valójában saját nemükhöz vonzódnak, miközben valahogy mindig is volt bennük valami nőiesség. És éppen ez a helyzet Ryan Reynolds alakításaival is: a Free Guy is példa rá. Nőies karakter, műanyag világ, mese és valóság keveredése, viccesnek tűnő jelenetek, poénnak tűnő beszólások, humorosnak tűnő helyzetek. Kb. ennyi.

Izgalmas és látványos
A Hunger Games mindig is különleges világot jelenített meg, egy olyan elképzelt jövőt, melyben egyetlen diktátor ural mindent, miközben egy népszórakoztató élet-halál játékkal (az éhezők viadalával) tartja megfélemlítésben saját népét. Ezt a disztópikus világot belülről, vagyis a játékból kiindulva bontja le egy hétköznapi, egyszerű nő, aki szimbólummá válik. Ő Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence). Az eredeti 4 epizódban láthatjuk őt harcolva, majd a felkelés szereplőjeként és szerelmesen is. Az Énekesmadarak és kígyók balladája az előzményeket vázolja fel, azt a korszakot, amikor a mindent kézben tartó diktátor, Snow elnök még 18 éves, és elindul karrierje. A filmben Tom Blyth alakítja az i... több»

Nagyon izgalmas és fordulatos thriller
Néhány napja láttam újra (másodszor) Mikael Hafström 2005-ös rendezését, a Kisiklottak című thrillert Clive Owen és Jennifer Aniston főszereplésével, és meglepően jól elszórakoztatott. Annak dacára szórakoztam kitűnően, hogy nyilván emlékeztem belőle a fontosabb dolgokra. Az alapsztori önmagában is érdekes: adott egy banda, mely egy nagyon csinos nőt, Lucindát (Jennifer Aniston) használja csalinak különböző férfiak lépre csalásához. Ezek megismerik a vonaton a vonzó hölgyet, majd szobára viszik, ahol lecsap rájuk a banda, Philippe (Vincent Cassel) vezetésével. A pasast kifosztják, és még később is megzsarolják. Egy nap Charles (Clive Owen) lesz soron, ám az ő esetében nem lesz sima az egész,... több»

Izgalmas fogva tartós thriller
Kicsit késve tudtam megnézni a Fusst, egy cirka hároméves csúszással, de végül láttam, ez a lényeg, és nagyon nem bántam meg. Izgalmas, fordulatos és bár a hihetőséggel néhány jelenetnél voltak problémáim, összességében véve realisztikus sztori, remek alakításokkal. Az indiai-amerikai rendező, Aneesh Chaganty kezdő filmes direktornak számít a filmvilágban, mégis egy érett produkciót tett le az asztalra ezzel a filmmel. Ügyesen növeli a feszültséget, jó a film tempója és végig képes fenntartani az érdeklődést. Az anya szerepében Sarah Paulson kiemelkedőt nyújt, pedig korábban inkább pozitív karakterekben láthattuk. A fogvatartott kamaszlány szerepében Kiera Allen szintén nagyon jó, bár elmene... több»

Látványos és annál több
Olivier Megaton filmje nem egy hétköznapi akció-döpming, hanem egy különleges sztori. A kulcskarakter, Cataleya (Zoe Saldana) egy családját elvesztett kislányból lett profi bérgyilkosnő, aki egy nap elhatározza, hogy bosszút áll apja megöléséért. Sorra intézi el a bűnösöket, akik nem akárkik: ők az egyik legjelentősebb maffia az egész amerikai kontinensen. De a lány tényleg nagyon jó, még a rendőrséggel a nyomában sem tudják elkapni. Zoe Saldana nagyot alakít, a Colombiana olyan film, amiben tényleg megmutatja tehetségét. A másik figyelemre méltó színészi teljesítményt az új-zélandi Cliff Curtis teszi a filmhez. A maori származású sztár ezernyi karakterben volt már látható, számomra eddig a ... több»

A túlzások filmje
Scorsese megragadott 2013-ban egy olyan 80-as, 90-es évekre jellemző témát, mely nagyon betalált a korabeli ifjúságnál. A lényege: a tőzsdén való gyors és könnyű meggazdagodás és mesés élet kialakítása, hatalommal, gyönyörű nőkkel és végtelen luxussal. Persze az egész egy tökéletes túlzás-dömping, mely azt az illúziót kelti, mintha mindez valóban mindennapos eset lehetett volna a 90-es években. A fiatalok azért is rezonáltak azonnal a sztorira. Ki ne vágyna ilyesmire, főleg 18-20 évesen. De mégis csak úgy b@romság az egész, ahogy van, különben akkortájt sokan megcsinálták volna, amit a filmbeli Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio). De nem így mentek a dolgok, még 1990-ben sem. Margot Robbie fi... több»

Csalódás
Martin Scorsese nálam mindig a túlértékelt rendezők közé tartozott. Sem A Rettegés foka, sem a Casino, sem a Tégla nem lett soha a kedvencem, noha ezeket a darabokat mindenki imádja. A Viharszigettel is így voltam: kíváncsian vártam annak idején, hogy megnézhessem, és a film első fele valóban érdekesnek is tűnt számomra, de aztán ízléstelen és alpári lett a történetfűzés, így elengedtem a dolgot, és az utolsó harmadra csalódottá váltam. DiCaprio persze jól játszik benne, nem az ő hibája a rendőrbírói karakter (Teddy Daniels) szürreális és abszurd kialakítása (múltjának abszurditása). Értékelésem 3 csillag, mert az 50-es évek hangulatát visszaadja a rendezés, és DiCaprio játékáért (ezek nélkü... több»

Light version
Ha Halloween, akkor a gyerekkorom kedvelt horrorja ugrik be, és persze benne a csinos, alig 20 esztendős Jamie Lee Curtis, illetve Tony Moran mint Michael Myers. Félelmetesnek tűnt a legelső sztori, mert akkor még valahogy el volt állítva belső horrormérő kalibrációnk, és mindentől betojtunk (kiskamaszokként). Aztán jöttek a folytatások: a 80-as években 4 film, a 90-es években újabb kettő és 2000 után még három produkció. Végül megkaptuk az öreg Michael Myerst és az idős Laurie-t (Jamie Lee Curtis) 2018-ban. Lájtos lett, afféle Light Version matiné jelleggel kicsit csalódást okozva (nekem legalábbis). De persze megnéztem, kétszer is, hátha másodjára üt picit, de sajnos nem. Valahogy kimúlt a... több»

Nagyon ritka mostanában, hogy felnevetek egy filmen, de most ennél a John Cena-vígjátéknál kétszer is megtörtént. Pierre Morel jópofa kis akciósztorit rakott össze, bár tény, hogy nem az évszázad filmje. Alison Brie aranyos benne, Alice Eve pedig most is fantasztikus nő. Ami nekem tetszett az egészben, az a dél-amerikai diktátor karaktere. Őt Juan Pablo Raba alakítja, aki elviszi a show-t a sztárok elől. Simán jól lehet szórakozni a Dzsungelhajszán, ha nem túl nagy elvárásokkal ül be rá az ember. Nálam 3,5 csillagos lenne (ha lehetne fél csillagot adni).

Poénok Hemsworth módra
Sokan lehúzzák ezt a filmet, és az eredeti, Will Smith-féle filmekhez hasonlítják, ami miatt közepesnek (vagy rosszabbnak) értékelik rendszerint. Ám én mégis azt mondom: nem rossz film, csak nem szabad összevetni az első részekkel. Önmagában értékelve messze átlag feletti. Ennek egyik garanciája Tessa Thompson, aki a legjobb a filmben. És persze Chris Hemsworth, akinek kimondottan jól áll a vagány MIB-ügynök szerepe. A képi világra sem lehet panaszunk, és rengeteg a látványos akció plusz izgalom. Értékelés: 4 csillag.

Nagyon gyengécske
Nem könnyű jó háborús filmet összerakni, főleg ha aranykeresős kalandfilm jelleget is akarnak adni az egészhez. Nem is nagyon jött ez most sem össze a német készítőknek, miközben egy totálisan hiteltelen és történelmietlen minimalista sztorit készítettek ZS kategóriában. A Netflixre majd jó lesz, elve érezhető valahogy rajta, és mondjuk ott kapott is nézettséget, amikor kikerült, így végül is bejött a taktika. De ennyi jó mondható el sajnos maximum a Katonaszökevényről. Nálam 40%-os, főleg mert kb. nulla a hihetősége.

Egyedi stílusú horror
John Gulager meglehetősen egyedi stílusú horrort rakott össze 2005-ben, amikor elkészítette A dög című őrületet. A sztori nem volna rossz, de annyira sok benne a fekete humor és a kínos jelenet, hogy valahogyan a horror műfajból is kilép az egész. Az útszéli amerikai kocsmát megtámadó szörnyek félelmetesek, és rengeteg a véres gyilkosság is, de közben a legfőbb karakterek antihősök, és minden sikerük a vakszerencsén múlik. A végső harc újra horrorjellegű, aztán a zárás rengeteg izgalmat hoz, ahogyan kinyírják a betörő lényeket. Nekem igazából tetszett. 75%

Tarantino véres fekete komédia westernje
Az eddig elkészült 10 db Tarantino-film mindegyikét többször is láttam, és mind a kedvencem a mai napig. Valahogyan utánozhatatlan hangulatúak ezek a történetek annyi extremitással, hogy humorral vegyítve különleges szórakozást kínálnak. A sajátos történet és a remek rendezés mellett persze a sikerhez ezúttal elengedhetetlen a film két legnagyobb alakítást nyújtó színésze: Christoph Waltz és Jamie Foxx is. Egyikük a rabszolgatartó államokat járó fejvadászt (és orvost) alakítja, ő Dr. King Schultz, másikuk pedig magát Djangót. Tökéletes a két színész közötti összhang, mintha kifejezetten rájuk írták volna a szerepeket (talán így is történt). A végeredmény mindenesetre egy vicces, véres, abszt... több»

Sok bírálatot kapott, pedig jobb, mint tűnik
Sok bántást kapott ez a film (jelenleg is szerepel egy Mafab listán mint „melléfogás sci-fi”), pedig valójában nem olyan rossz Jeffrey Nachmanoff 2018-as rendezése. Különösen, hogy Keanu Reeves játssza benne a központi karaktert. Kicsit szürreális ugyan az alaptörténet a családját autóbalesetben elvesztő, majd újraklónozó tudóssal, de mindennek logikája van, és kapunk izgalmakat, sőt akciókat is. Eddig kétszer láttam, és nálam többször nézős film, részben a gyönyörű Alice Eve miatt is (ő játssza a feleséget). Értékelésem: 75%.