Harper

Teljesen hiteltelen történelmi szempontból, viszont látványos
A hamarosan 86-ot betöltő Ridley Scott sajátságos Napóleon-filmet készített, mely szinte minden eddig megszólaló történész szakértő szerint hemzseg a hibáktól és csúsztatásoktól. De ezek felsorolása előtt egy megjegyzés: Bonaparte Napóleonról egy szexmániás, gügye és állatiasan viselkedő debil képét festi meg a rendező, Scott egyértelmű szándéka volt a filmmel szerintem lerombolni egy nagy hadvezér nimbuszát. És most a tárgyi tévedésekről. A film elején a párizsi felkelők, akiket Napóleon lemészároltat (kartács tűzzel, ágyúkkal) a legkevésbé sem voltak fegyvertelenek, nagyon is voltak lőfegyvereik. Az 1796-os itáliai hadjáratot kihagyni a filmből kb. olyan, mintha az 1848-as pesti forradalom... több»

Kicsit műanyag
A műanyag filmeknek is nagy már a piaca, mert kialakult egy nézői réteg, amelyik nagyon vevő az ilyen típusú filmekre. Ebben ráadásul szerepel a „leghomóbb hetero”, azaz Ryan Reynolds is. Megjegyzem: egyszer még meglepődhetünk, mint Travolta és Spacey esetében is, akikről csak éltes korukban derült ki, hogy valójában saját nemükhöz vonzódnak, miközben valahogy mindig is volt bennük valami nőiesség. És éppen ez a helyzet Ryan Reynolds alakításaival is: a Free Guy is példa rá. Nőies karakter, műanyag világ, mese és valóság keveredése, viccesnek tűnő jelenetek, poénnak tűnő beszólások, humorosnak tűnő helyzetek. Kb. ennyi.

Izgalmas és látványos
A Hunger Games mindig is különleges világot jelenített meg, egy olyan elképzelt jövőt, melyben egyetlen diktátor ural mindent, miközben egy népszórakoztató élet-halál játékkal (az éhezők viadalával) tartja megfélemlítésben saját népét. Ezt a disztópikus világot belülről, vagyis a játékból kiindulva bontja le egy hétköznapi, egyszerű nő, aki szimbólummá válik. Ő Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence). Az eredeti 4 epizódban láthatjuk őt harcolva, majd a felkelés szereplőjeként és szerelmesen is. Az Énekesmadarak és kígyók balladája az előzményeket vázolja fel, azt a korszakot, amikor a mindent kézben tartó diktátor, Snow elnök még 18 éves, és elindul karrierje. A filmben Tom Blyth alakítja az i... több»

Nagyon izgalmas és fordulatos thriller
Néhány napja láttam újra (másodszor) Mikael Hafström 2005-ös rendezését, a Kisiklottak című thrillert Clive Owen és Jennifer Aniston főszereplésével, és meglepően jól elszórakoztatott. Annak dacára szórakoztam kitűnően, hogy nyilván emlékeztem belőle a fontosabb dolgokra. Az alapsztori önmagában is érdekes: adott egy banda, mely egy nagyon csinos nőt, Lucindát (Jennifer Aniston) használja csalinak különböző férfiak lépre csalásához. Ezek megismerik a vonaton a vonzó hölgyet, majd szobára viszik, ahol lecsap rájuk a banda, Philippe (Vincent Cassel) vezetésével. A pasast kifosztják, és még később is megzsarolják. Egy nap Charles (Clive Owen) lesz soron, ám az ő esetében nem lesz sima az egész,... több»

Izgalmas fogva tartós thriller
Kicsit késve tudtam megnézni a Fusst, egy cirka hároméves csúszással, de végül láttam, ez a lényeg, és nagyon nem bántam meg. Izgalmas, fordulatos és bár a hihetőséggel néhány jelenetnél voltak problémáim, összességében véve realisztikus sztori, remek alakításokkal. Az indiai-amerikai rendező, Aneesh Chaganty kezdő filmes direktornak számít a filmvilágban, mégis egy érett produkciót tett le az asztalra ezzel a filmmel. Ügyesen növeli a feszültséget, jó a film tempója és végig képes fenntartani az érdeklődést. Az anya szerepében Sarah Paulson kiemelkedőt nyújt, pedig korábban inkább pozitív karakterekben láthattuk. A fogvatartott kamaszlány szerepében Kiera Allen szintén nagyon jó, bár elmene... több»

Látványos és annál több
Olivier Megaton filmje nem egy hétköznapi akció-döpming, hanem egy különleges sztori. A kulcskarakter, Cataleya (Zoe Saldana) egy családját elvesztett kislányból lett profi bérgyilkosnő, aki egy nap elhatározza, hogy bosszút áll apja megöléséért. Sorra intézi el a bűnösöket, akik nem akárkik: ők az egyik legjelentősebb maffia az egész amerikai kontinensen. De a lány tényleg nagyon jó, még a rendőrséggel a nyomában sem tudják elkapni. Zoe Saldana nagyot alakít, a Colombiana olyan film, amiben tényleg megmutatja tehetségét. A másik figyelemre méltó színészi teljesítményt az új-zélandi Cliff Curtis teszi a filmhez. A maori származású sztár ezernyi karakterben volt már látható, számomra eddig a ... több»

A túlzások filmje
Scorsese megragadott 2013-ban egy olyan 80-as, 90-es évekre jellemző témát, mely nagyon betalált a korabeli ifjúságnál. A lényege: a tőzsdén való gyors és könnyű meggazdagodás és mesés élet kialakítása, hatalommal, gyönyörű nőkkel és végtelen luxussal. Persze az egész egy tökéletes túlzás-dömping, mely azt az illúziót kelti, mintha mindez valóban mindennapos eset lehetett volna a 90-es években. A fiatalok azért is rezonáltak azonnal a sztorira. Ki ne vágyna ilyesmire, főleg 18-20 évesen. De mégis csak úgy b@romság az egész, ahogy van, különben akkortájt sokan megcsinálták volna, amit a filmbeli Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio). De nem így mentek a dolgok, még 1990-ben sem. Margot Robbie fi... több»

Csalódás
Martin Scorsese nálam mindig a túlértékelt rendezők közé tartozott. Sem A Rettegés foka, sem a Casino, sem a Tégla nem lett soha a kedvencem, noha ezeket a darabokat mindenki imádja. A Viharszigettel is így voltam: kíváncsian vártam annak idején, hogy megnézhessem, és a film első fele valóban érdekesnek is tűnt számomra, de aztán ízléstelen és alpári lett a történetfűzés, így elengedtem a dolgot, és az utolsó harmadra csalódottá váltam. DiCaprio persze jól játszik benne, nem az ő hibája a rendőrbírói karakter (Teddy Daniels) szürreális és abszurd kialakítása (múltjának abszurditása). Értékelésem 3 csillag, mert az 50-es évek hangulatát visszaadja a rendezés, és DiCaprio játékáért (ezek nélkü... több»

Light version
Ha Halloween, akkor a gyerekkorom kedvelt horrorja ugrik be, és persze benne a csinos, alig 20 esztendős Jamie Lee Curtis, illetve Tony Moran mint Michael Myers. Félelmetesnek tűnt a legelső sztori, mert akkor még valahogy el volt állítva belső horrormérő kalibrációnk, és mindentől betojtunk (kiskamaszokként). Aztán jöttek a folytatások: a 80-as években 4 film, a 90-es években újabb kettő és 2000 után még három produkció. Végül megkaptuk az öreg Michael Myerst és az idős Laurie-t (Jamie Lee Curtis) 2018-ban. Lájtos lett, afféle Light Version matiné jelleggel kicsit csalódást okozva (nekem legalábbis). De persze megnéztem, kétszer is, hátha másodjára üt picit, de sajnos nem. Valahogy kimúlt a... több»

Nagyon ritka mostanában, hogy felnevetek egy filmen, de most ennél a John Cena-vígjátéknál kétszer is megtörtént. Pierre Morel jópofa kis akciósztorit rakott össze, bár tény, hogy nem az évszázad filmje. Alison Brie aranyos benne, Alice Eve pedig most is fantasztikus nő. Ami nekem tetszett az egészben, az a dél-amerikai diktátor karaktere. Őt Juan Pablo Raba alakítja, aki elviszi a show-t a sztárok elől. Simán jól lehet szórakozni a Dzsungelhajszán, ha nem túl nagy elvárásokkal ül be rá az ember. Nálam 3,5 csillagos lenne (ha lehetne fél csillagot adni).

Poénok Hemsworth módra
Sokan lehúzzák ezt a filmet, és az eredeti, Will Smith-féle filmekhez hasonlítják, ami miatt közepesnek (vagy rosszabbnak) értékelik rendszerint. Ám én mégis azt mondom: nem rossz film, csak nem szabad összevetni az első részekkel. Önmagában értékelve messze átlag feletti. Ennek egyik garanciája Tessa Thompson, aki a legjobb a filmben. És persze Chris Hemsworth, akinek kimondottan jól áll a vagány MIB-ügynök szerepe. A képi világra sem lehet panaszunk, és rengeteg a látványos akció plusz izgalom. Értékelés: 4 csillag.

Nagyon gyengécske
Nem könnyű jó háborús filmet összerakni, főleg ha aranykeresős kalandfilm jelleget is akarnak adni az egészhez. Nem is nagyon jött ez most sem össze a német készítőknek, miközben egy totálisan hiteltelen és történelmietlen minimalista sztorit készítettek ZS kategóriában. A Netflixre majd jó lesz, elve érezhető valahogy rajta, és mondjuk ott kapott is nézettséget, amikor kikerült, így végül is bejött a taktika. De ennyi jó mondható el sajnos maximum a Katonaszökevényről. Nálam 40%-os, főleg mert kb. nulla a hihetősége.

Egyedi stílusú horror
John Gulager meglehetősen egyedi stílusú horrort rakott össze 2005-ben, amikor elkészítette A dög című őrületet. A sztori nem volna rossz, de annyira sok benne a fekete humor és a kínos jelenet, hogy valahogyan a horror műfajból is kilép az egész. Az útszéli amerikai kocsmát megtámadó szörnyek félelmetesek, és rengeteg a véres gyilkosság is, de közben a legfőbb karakterek antihősök, és minden sikerük a vakszerencsén múlik. A végső harc újra horrorjellegű, aztán a zárás rengeteg izgalmat hoz, ahogyan kinyírják a betörő lényeket. Nekem igazából tetszett. 75%

Tarantino véres fekete komédia westernje
Az eddig elkészült 10 db Tarantino-film mindegyikét többször is láttam, és mind a kedvencem a mai napig. Valahogyan utánozhatatlan hangulatúak ezek a történetek annyi extremitással, hogy humorral vegyítve különleges szórakozást kínálnak. A sajátos történet és a remek rendezés mellett persze a sikerhez ezúttal elengedhetetlen a film két legnagyobb alakítást nyújtó színésze: Christoph Waltz és Jamie Foxx is. Egyikük a rabszolgatartó államokat járó fejvadászt (és orvost) alakítja, ő Dr. King Schultz, másikuk pedig magát Djangót. Tökéletes a két színész közötti összhang, mintha kifejezetten rájuk írták volna a szerepeket (talán így is történt). A végeredmény mindenesetre egy vicces, véres, abszt... több»

Sok bírálatot kapott, pedig jobb, mint tűnik
Sok bántást kapott ez a film (jelenleg is szerepel egy Mafab listán mint „melléfogás sci-fi”), pedig valójában nem olyan rossz Jeffrey Nachmanoff 2018-as rendezése. Különösen, hogy Keanu Reeves játssza benne a központi karaktert. Kicsit szürreális ugyan az alaptörténet a családját autóbalesetben elvesztő, majd újraklónozó tudóssal, de mindennek logikája van, és kapunk izgalmakat, sőt akciókat is. Eddig kétszer láttam, és nálam többször nézős film, részben a gyönyörű Alice Eve miatt is (ő játssza a feleséget). Értékelésem: 75%.

Gagyiságokkal telepakolt Predator-film
Másodszor megnézve is csak közepes sajnos, és nem adható rá három csillagnál több. Vannak persze pozitívumok, mint néhány harci jelenet, de ezek alig-alig feledtetik a CGI-medvét és a végső gagyiságot (miszerint a Predi sisakcélzójával öli meg a csaj a lényt). Nagyon unalmas már a kezdés is, a National Geographic indiántörzs bemutatással, és iszonyú lassan kezd csak hasonlítani az egész egy Predator-filmre. Aztán mondjuk beindul, de sok a gagyiság. Nálam nem aratott nagy sikert, alig érte el a közepest is. Értékelés: 50-55%.

Különleges film
Frank Darabont nem csupán A remény rabjaival, hanem a Halálsoron megrendezésével is örökre beírta magát a filmtörténelembe. Ez a film tényleg különleges, és több rétege is van. A hatalmas termetű, színesbőrű John Coffey (Michael Clarke Duncan) rémisztő elítéltnek és gyilkosnak tűnik, ám közben kiderül róla, hogy egyedi képességekkel bír, ártatlan, sőt jólelkű figura. Ugyanakkor az egyik őr kimondottan szadista hajlamokat mutat, és rossz ember. Vagyis a film megmutatja nekünk, hogy soha nem szabad elsőre ítélkeznünk, és a tettek határozzák meg, hogy ki a jó, és ki a rossz. A történetet Tom Hanks, vagyis az egyik őr szemével látjuk, aki óriási alakítást nyújt. Sokszor láttam a Halálsoront, és ... több»

Emilio Salgari olasz regényíró 1883-ban írt először Sandokanról, aki a maláj szigetvilágban volt kalózvezér és az angol gyarmatosítók elleni harc vezéralakja. Sandokan egykoron egy sziget ura volt, melynek neve a regényben: Mompracem (ma: Kuraman). Nagyon pici, alig pár száz méter hosszú (1,5 km2-es) kis szigetecske Borneó partjainál. A lázadó maláj vezér sztorija az 1960-as években került először az olasz filmesek asztalára, akik 1963-ban csinálták alakjáról az első filmsorozatot. Később, 1976-ban Sergio Sollima készített tv-sorozatot Sandokan kalandjairól, Kabir Bedi főszereplésével. A sorozat aztán 1983-ban került először a magyar televízió műsorára. Óriási volt a siker, hiszen a vasfüggö... több»

Vicces, izgalmas, látványos
Nem lehet azt mondani, hogy Jason Lei Howden tapasztalt nagy rendező volna, hiszen ezzel a filmmel együtt is összesen csak két produkciónál ült eddig a direktori székben. Ugyanakkor a Talpig fegyverbent (Guns Akimbo) nagyon odatette. Ennek az akció-vígjátéknak van lendülete és valamiféle stílusa is, ami egyszerre vicces, meghökkentő, véres és infantilis. Így együtt ez a mix nagyon szórakoztató, amit növelni tud Daniel Radcliffe egy tőle teljesen szokatlan szerepben. Egy átlagos fiatalt alakít (Miles), aki programozásból él tök egyedül, és bár van barátnője, esténként kis lakásában sörözgetve azzal szórakozik, hogy beszólogat másoknak az interneten. Egy este azonban rossz embereknek szól be, ... több»

Film a túlélésről és az életösztönről
A spanyolok tudnak jó filmeket készíteni, tudjuk ezt A nagy pénzrablás és A platform óta. Ezúttal egy túlélős sztorit raktak össze, mely fokozatosan szippantja magába a nézőt. Pedig reménytelennél is reménytelenebb az alapszitu. Mi lehet esélytelenebb ugyanis egy terhes nőnél, aki az óceán közepén sodródik tök egyedül egy lezárt konténerben élelem és víz nélkül? Mert itt pontosan ez a helyzet. Mia, akiről csak annyit tudunk, hogy párjával egy diktatúrából menekül (ahol a terhes nőket és a kisgyerekes családokat előszeretettel ölik meg az élelemhiány miatt), és valószínűleg valaha tanár volt, talpraesett nő. Egy nap azonban elszakad párjárótól, és egy elszökésre kiszemelt konténerbe kerül kb.... több»