Letaglózó, megrázó, megható, zseniális. Így tudom jellemezni, többet nem írnék róla, meg kell nézni és bizonyságot nyer a kifogástalan és kegyetlen minőség.
Meglepően jó film. Különböző kultúrák és népek szokásai, hagyományai kerülnek bemutatásra. A régi, lovagias nemességgel vagy inkább valami többel rendelkező, feudális körülmények közt élő, hagyományőrző szamurájok az újkor változásai ellen, amelyek egy olyan országba is eljutotnak, mint Japán. Bámulatos film, bár Tom Cruise még a körülményekhez képest is kilóg a szamurájok közül, de nem válik a film rovására. Azon kevés filmjei közé tartozik, ami tetszik és karakterként is kivívta a tiszteletemet.
Nemcsak a regény, de a film is monumentális és fenomenális. Tökéletes, klasszikus darab. A zene fantasztikus, a szereposztás parádés, a legjobb talán Magua, Csingacsguk és Unkasz karaktere. A helyszínek festői szépségűek, az ember szeme csak káprázik, s személy szerint néha a szívem fáj az indiánokért, valamilyen okból kifolyólag érzékenyen érint a téma, és talán kicsit elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban.
Tökös klasszikus. Charles Bronson kiválóan hozza a csendes, mogorva, tiszta lelkiismeretű keménygyereket, azaz gyakorlatilag saját magát. A film a mai napig megállja a helyét a maga nemében, sőt még kicsivel több is annál.
Nem az a háború borzalmait bemutató, mély gondolatokat szántó film, inkább az a Michael Bay féle látványra és robbanások végeláthatatlan sorára alapoz. Bár igaz történet. Na, ezt fogta Bay, és a saját stílusában összerakta ezt a filmet, ámde ebben az esetben el kell mondjam, nem is baj, hogy az ő kezébe került. A sztori, bár megtörtént eseményeken alapul, nem elég tartalmas ahhoz, hogy egy mély érzelmekkel rendelkező film készüljön belőle, de ebben a stílusban élvezhető maradt, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az ostromon kívűl semmi sem történik. Egyszóval ez egy igazán remek háborús film, azoknak is, akik nem szeretik a témát vagy lefárasztják a háborúellenes háborúsfilmek.
Hippik, LSD, háborúellenesség. Igazi életérzés a film. Gyakorlatilag az egész a szórakozásról és a hippik kivűlállóságáról szól, amit sajnos félbevág egy felesleges és "véletlenül" bekövetkezett halál. Mikor először láttam, kicsit letaglózó volt, annak ellenére, hogy konkrétan meg sem jeleníti a háborút , hanem csak a következményei egy kis darabját.
Más, mint az amerikai paródiafilmek, ezáltál más a hangulata is. Egyfajta sportanime paródiáként tudnám a leginkább jellemezni annak ellenére, hogy maga a fim kínai. Szerencsére még a komoly pillanatokat semmi veszi komolyan, a poénok legtöbbje tényleg ül, mindig akkor jön, amikor kellene, a futballmeccsek eltúlzott gagyisága pedig megadja azt a debil hangulatot, amitől élvezhető lesz az egész.
Hiába telt el több, mint 20 év, a filmnek még mindig helye van a legkiválóbb akciófilmek dobogóján. Elsőosztályú szereposztás, igényes cselekmény, kiváló karakterek. Halhatatlan darab.
Túlságosan alulértékelt film. A film alapjául szolgáló könyv különleges világot teremtett, ami a filmben kissé kapkodva lett megjelenítve. Annyira nem rossz, mint mondják, vannak benne mély gondolatok és pillanatok, de az igazi tűz hiányzik. Átlagos film, semmit sem veszít az ember a megnézésével, de igazából semmit sem nyer. Szórakozásra és elgondolkodtatásra is kevés.
Kemény dark-fantasynak szánták annak idején. A látvánnyal és a karakterekkel nincs is igazán gond, de kicsit mégis vérszegény az összkép. Átlagos, közepes, felejthető fantasy.
Nagyjából 15 éve futhattam össze ezzel a filmmel, de már tinikoromban is gagyink találtam, pedig akkoriban minden ilyen jellegű filmre vevő voltam. Rossz zenei aláfestés, gagyi sztori, idétlen díszletek.
Home Alone, a film, amit már mindenki látott Úgy gondolom, felesleges írni róla bármit is, mégpedig azért, mert gyakorlatilag az óvodástól a nyugdíjasig oda-vissza látta már mindenki.
Robin Williams az egyik, ha nem a legjobb komédiás volt és emelett kitűnő drámai színész is. Parádésan alakít, emelett tele van a film poénokkal, és persze nem marad el a kötelező, de jól kivitelezett érzelmi töltet sem.
Igazán jó történelmi film, igaz, rengeteg pontatlansággal. A filmzene azóta legendássá vált, William Wallace nevét pedig végre megismerték a világ többi részén is.
Kinek a pap... Az a fajta idétlen és túlzásba vitt debilitás, amin néha valóban jót nevetek, de néha teljesen lefáraszt, és inkább törölném a memóriámból.
Nagyon szórakoztató kis vígjáték, igaz, hogy Ben Stiller szinte minden egyes szerepében ugyanezt az esetlen, pancser karaktert alakítja, de annyira beskatulyázta magát a szerepbe, hogy nem is tudnám elképzelni máshogyan. Cameron Diaz meg talán éppen ebben az időszakában a leggyönyörűbb. Könnyed, hétvégi film.
Aranyos, sablonos és nagyon vicces Egy ilyen listát nem tudnék összeállítani az Arany Málnák királya nélkül. A sok igénytelen filmje mellett több régi vígjátéka van, ami teljesen élvezhető. Ennek ellenére mégis ezt a filmet választottam, mert akárhányszor megnézem, mindig sikerül megnevettetnie. A sablonjai és gyenge karakterei ellenére is élvezhető.
82 Amerikai mesterlövész (2014)