Minden kétséget kizáróan ez Lynch életének fő műve. Egy 18 órás experimentális odüsszeia, amiben az egész lynchi esztétika kulminálódik, a korai fekete-fehér indusztrializmustól a későbbi non-lineáris agymenésekig, az avantgárd festményeitől a zenei munkásságáig a teljes filmes és filmvilágon kívüli karrierje egybeolvad ebben a gigantikus méretű, 18 órás filmben, mert félreértés ne essék, ez valójában egy film, amit kénytelen volt 18 epizódra vágni, nem pedig hagyományos értelemben vett sorozat. Rendkívül bátor döntés volt Lynchtől, hogy a legkommerszebb művéből (eredeti Twin Peaks ugyebár) kiindulva alkotta meg élete talán legradikálisabb alkotását, ami kissé megosztotta a nézőket, főleg az... több»
Csak Trier tudja megoldani, hogy egy gyomorforgatóan brutális, egyben morbid módon nagyon vicces és filozofikus pszichológiai horror gond nélkül átváltson egy pretentious PowerPoint prezentációba, majd vissza, úgy, hogy ne legyen nevetséges a végeredmény.
(Azért egy picit sajnálom, hogy a végén nem merte meglépni "azt".)
Végre egy tényleg jó DC-film, ami tisztában van azzal az abszurditással, hogy itt harisnyát hordó szuperemberek mentik meg a világot, így az egész egy imádnivaló, öntudatosan sekélyes B-film, ami sokkal őszintébb és szerethetőbb kettő, önmagát "komoly művészi alkotásként" beállító darabnál a közelmúltból.
73 Kótyagos szerelem (2002)