Filmbarát73

Mélységesen elgondolkodtató és felkavaró a film témája. Sajnos a valóságban is előfordult több ilyen hasonló esemény. A sors fintora, hogy korábban egy japán férfinak pl. hatvan évet kellett várnia, hogy kiderüljön, a sorsát teljes mértékben átalakító csere áldozata lett: gazdag családba kellett volna szülessen, de a csere révén egy szegény asszony gyermeke lett. Vagy egy másik eset, ami Franciaországban történt, ahol 20 év után derült ki, hogy két lányt elcseréltek véletlenül a kórházban. A két család több mint 12 millió eurós kártérítést követelt a kórháztól. De végül csak 1.88 millió eurós kártérítést térített meg a szülészetnek a bíróság, amiből az elcserélt lányoknak fejenként 400-400 e... több»

Tök jó az, amikor a film végén leadják a bakikat! :)))) Volt pár vicces rész is, amitől szinte lefordultam a székről a röhögés miatt!!! :)))))))) A történet is megállta a helyét! A színészi gárda pedig remekül teljesített! Szóval... tetszett!!!! :)

Nagyon harmatgyengére sikerült ez film!! Ami igazán valami pluszt adott, azok a dalok voltak! Hiába is tették a színészek közé Ben Afflecket, Matthew McConaughey-t, Milla Jovovich-ot, nem tudták megmenteni a filmet. :(( Az egy-két poén is elég gázos volt. Unaloműzésre sem alkalmas.

Őszintén szólva nekem a 84-es verzió jobban bejött!! Viszont nagyon nem tudom figyelmen kívül hagyni Arielt (Julianne Hough), aki a mosolyával engem teljesen megbabonázott! :))) Persze ami mindent visz mindkét filmben, az nem lehet más, csakis a sárga bogár!!! :)))))))))

Ez a Kevin Bacon gyerek igazi akrobata!!! A mozgásával, a táncelemeivel, a stílusával nemcsak magát és a kisvárost rázta fel, hanem még engem is!!! :)))) Igazán jó hangulatú film! :)) Van ennek egy 2011-es verziója, amit nem hagyhatok ki! :))

Na, engem jól megvettek ezzel a történettel! Igazán szívhez szóló alkotás! Zeneileg sem volt hiányérzetem! Szinte tornádóként söpört végig rajtam! Kár lett volna kihagyni!!!

Két élő legenda felejthetetlen alakítása, és még a koruk is megegyezik, 86 év kipipálva. Párszor már korábban beleszaladtam ebbe a filmbe, de még ez idáig valami oknál fogva nem sikerült elejétől a végéig megnéznem, ki tudja, miért... Piszkosul nem bántam meg, az egyszer szent!!! :))) Ha jól számolok, kereken 70 évesek voltak, amikor a film készült. Jobb döntése nem is lehetett volna a rendezőnek, mint hogy ezt a két ikont összeboronálta. :) Egy biztos, bakancslistás filmek közül ez kihagyhatatlan!!! :)))))

Macsós, lamúros vígjáték amnéziával fűszerezve! :)) Szórakoztató!:)

Számomra elég hullámvölgyre sikeredett a történet, ámbár voltak benne olyan kimagasló jelenetek, amik erősítették a film gyengeségét. Nem fér hozzá kétség, hogy az 5 fő színész (Melvin, id. James, ifj. James, Henry és Samantha) olyan magasra tette a mércét, ami alatt csak végig pislogunk. A finálé pedig önmagáért beszél! :))

Már legalább kismillió egyszer láttam már ezt a filmet, de még biztos, hogy rátromfolok!!:) Sokáig még most is itt cseng a fülemben, az a jelenet amikor Jim Benett a pókerasztalnál művel az 58. percben miközben az M83-tól Outro szám hallható: tízezres a beülő!!!:) Na és az órás jelenet az is mekkora!:)) Persze sok minden van még amiről mesélni lehetne... :)) Igazi lélektani hadviselés ez az egész amit képvisel ez a film! A szálak mozgatórugói természetesen Jim, Roberta, Frank, Lee, Neville, Lamar és Amy, akik mindvégig a kapd be pozícióra hajtanak.:))) A magam részéről még sohasem szerencsejátékoztam, casinóban sem jártam, valahogy nem az én világom, így saját tapasztalatom az egyenlő a null... több»

Sok mindent el lehetne mondani erről a filmről... Egyet viszont biztosan nem, hogy sz*r! :))) Voltak benne pillanatok, amikor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek! A témája rendesen magával ragadt, nem beszélve Mark Wahlberg és Mel Gibson alakításáról, amit Miller Zoltán és Sörös Sándor tesz emlékezetessé és élvezetessé! Számomra szinte mindig azok a filmek maradnak meg, ahol nincs mismásolás, nincs körítés, hanem egyszerűen bele a közepébe, megmondani frankón a dolgokat, kimondani a kimondhatatlant még akkor is, ha ez közhelyesnek tűnik. Egy biztos: Stu megjárta kőkeményen az utat, míg atya nem lett belőle, még akkor is, ha ez fájdalmasan alakul. Ahogyan a mondás is tartja: „Isten útjai ki... több»

Ütős egy film, az már szent!!! Az ember figyelmét úgy vonzza, mint a mágnes! Már többször láttam, nem hiába, egyszerűen megunhatatlan!!! Nem kicsi benne a lélektani hadviselés, ami szinte már a bőrünkön is érzünk! Egyszerűen odab*sz!!! :)) Na és a dumák, kegyetlenül nem cenzúrázták, ami nem is baj, mert így legalább szénné röhögtem magam! :)))) Mester és a karmester örök párharca!!! :)

De jó, hogy újra elém került ez a film! Könnyű, szórakoztató és vicces! Én egy cseppet sem unatkoztam rajta, a röhögés is megvolt :)) Na és a romantika... Örök Elvis-dalok nélkül szinte lehetetlen! :)))

Nem is tudom, de valahogy úgy érzem, hogy ez a film olyan mesterkéltre sikerült. Az az érzés fogott el nézés közben, hogy erőltetettnek tűnik szinte minden egyes beállítás. Valahogy hiányérzetem volt a természetességét illetően. Ove karaktere is elég merevre sikerült, attól függetlenül, hogy ezt a szerepet neki szánták. A fejemben az is megfordult, hogy az öreg alapjáraton amúgy is ilyen lehet. Bevallom őszintén, az öreg múltjáról semmit sem tudok, nem is néztem utána, más filmben eddig még nem is láttam. Ha az időmet sikerül majd egyszer jól beosztanom, akkor tiszteletből rákeresek a csókára. Persze mindezektől függetlenül azért volt egy-két jó alakítása :) Lehet, hogy elfogult vagyok, de a... több»

Hát, elég gyorsan elrepült ez a kilencven perc, de megérte. :)))) Fülöp Zsigmond, Tordy Géza és Gacsal Ádám szinkronszerepei színessé, örömtelivé, szerethetővé varázsolták ezt a jó kis vígjátékot, nem beszélve Gart meséjéről, ami kalandregényesen elrepítik a nézőt egy más világba. Kellemesen szórakoztam rajta, kár érte, hogy vége lett! :)

Az idő múlásával mindenki és minden változik, és ez alól még Tom Hanks sem kivétel. Bár eléggé rideg, házsártos szerepet kapott az öreg, de mindezektől eltekintve azért szerethető a jelenléte. A film elég sok dolgot feszeget: lelkierő, megértés, elfogadás, szeretet, kapcsolat, a múltbéli dolgok, érzések, békesség és egyéb más olyan megélt pillanatok, amiket szinte mindannyian magunkkal cipelünk. Ha egyszer majd mi is eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy méltóképpen búcsúzzunk szeretteinktől, ismerőseinktől, azt talán jobban nem is tehetnénk, mint Ó TÉ TÉ Ó.

Nem is tudom már, hogy hányadszorra nézem meg ismét ezt a filmet, de valahogy mindig visszatérek ide. Ezidáig elkerülte a figyelmemet, hogy megosszam a gondolataimat a filmmel kapcsolatosan, de most mégis megteszem. Lehet, hogy furának hangzik, de a kisfiú története egyfajta párhuzamot indított el az én megélt sajátos történésemmel kapcsolatosan is, például azt, hogy régebben én is befogadtam egy hajléktalant a lakásomba, ámbár nekem nem volt házi feladatként feladva semmilyen hasonló feladat, igaz, én akkor idősebb voltam, mint tizenkettő. Akkoriban vezérelt valami, valami megfoghatatlan, ami arra ösztönzött, hogy segítsek másokon, tegyek valami olyat, amivel talán picivel jobbat tehetek má... több»

Nem az a tipikus Sandler-alakítás, amit általában megszokhattunk tőle. Igazán onnan kezdtem a film mondanivalójával azonosulni, amikor a bíró Donald Sutherland rátapintott a lényegre, onnantól kezdve pedig az a rövidke kb. 15 perc hamar elszaladt, de megérte kivárni. :)

Elfogult vagyok, amikor egy produkcióban egy kislányé a főszerep, talán azért is ,mert apaként nagy rajongója vagyok a lányomnak. :))) Elsa szerepére tökéletes választás volt a pici lány, nem beszélve az édes csilingelő hangjáról, amit a szinkronba Bak Julianna nyújtott. :)

Szeretem, ha egy film kilendít a megszokott hétköznapokból. A jól megválogatott zenék is a helyükön voltak. Egyáltalán nem bántam meg a ráfordított időt. :))