Amikor a csalicím visszanyal Folyton átugrottam ezen a filmen (sorozaton) "ezt már láttam" felkiáltással. Aztán gyanús volt, hogy a borítóképen mintha nem Matthew vigyorogna, és gondoltam, belenézek. Milyen jól tettem! B-kategóriás történet helyett kaptam egy csavaros és elgondolkodtató sztorit.
A karakterek nem olyan erősek, mint a Briliáns elmék című sorozatban, de nagyságrendekkel jobb, mint anno a Petrocelliben. (Ha mond ez még valakinek bármit is.)
Így volt tökéletes Általában zavar, ha úgy írnak meg egy történetet, hogy főszereplője véletlenül éppen író, vagy szerkesztőség dolgozója. Itt viszont kifejezetten hozzátett a sztorihoz, mondhatni, az egyik mondanivalója éppen ez volt a filmnek.
Jól kidolgozott karakterek, ami életszerűvé tette a jeleneteket. Minden percét átéltem és élveztem.
Ez még dokumentumfilmnek is borzalmas lenne Nyilván több millióan élnek át hasonló helyzetet a világban, akik maximális empátiával nézték ezt a 101 percet, egy teljesen átlagos lány abszolút tipikus történetéről. Engem viszont bosszantott, hogy teljes mértékben hiányzott a filmből a történetírás lényege: konfliktusok, feszültség, fordulat, meglepetés, tanulság stb. Ráadásul helyenként indokolatlanul vontatott és művészieskedő.
Feltérképezhetetlen Tulajdonképpen volt benne minden, ami egy mai kalandfilmhez szükséges. Nagy adag Nemzet aranya, egy kis A Da Vinci-kód és egy csipet Indiana Jones is. Bevallom, engem mégis untatott.
Mai mese Kedves kis történet, leköti a figyelmet még két órán keresztül is. Talán a konfliktus nem volt eléggé kiélezve, és a megoldás sem annyira megnyugtató, de oda se neki! Majd a szerelem mindent megold, mint a mesében.
Immigrante legal in LA Az osztálykülönbségekre épülő poénoknak mindig is lelkes rajongója voltam, Eugenio Derbez pedig nagy barátom. Jó lenne őt drámai szerepben is látni egyszer, mert ez után a film után nem maradt bennem kétség, hogy ott is hitelesen alakítana.
A történet végét nem éreztem eléggé kidolgozottnak, de azért nem maradt bennem hiányérzet.
Változnak az idők, és vele együtt mi is Úgy emlékeztem, hogy ez egy tök jó film volt, de így, harminc év után már nem tetszett annyira, pedig a Doors egyedi hangzásáért még mindig odavagyok.
Szem nem marad szárazon, vagy mégis? Mi a helyzet, ha újdonsült szerelmedet nem érintheted meg, csak távolról szerethetitek egymást, különben mindkettőtöknek annyi. Micsoda dráma!
Kár, hogy az alapötleten túl más fordulat, vagy egy frappánsabb befejezés nem jutott eszébe az írónak, mert így elég sokat feszengtem a kétórás film alatt, ami a dráma rovására ment.
Ellenhatás Ebben az alkotásban annyi az ellentmondás, és a féligazság, hogy a néző nem kapja meg azt, amire kíváncsi. A főszereplő áldozat vérszomjas bosszúhadjárata kontraproduktív, elvesz a drámai hatásból. Engem már jobban idegesített a csaj, mint a bűnös orvos, aki nyilvánvalóan mentálisan sérült, de ezt már akkor is tudtam, amikor leültem megnézni a dokumentumfilmet.
Mindent a szemnek, semmit a drámának Élvezettel néztem a toszkán tájat, és nagyokat nyelve figyeltem a finom falatokat. Még egy kicsit kellett volna csiszolni a forgatókönyvön, hogy komplettebb legyen a történet. Talán az Antony Hopkins-arcú főszereplő helyett lehetett volna egy tehetségesebb színészt választani.
Jim jobb volt, mint Saul Az első évadok után én is adtam volna az öt csillagot, de a hatodik évadot már csak megszokásból nézem, teljesen ellaposodott.
Update: az utolsó részek, kifejetetten zavarosak. Próbálja elvarrni a szálakat és igazságot tenni, de erőltetett. Ráadásul, aki nem nézte végi a Breaking Badet, nem is fogja érteni.
A kis Ronaldinho esete a betűkkel Először megrémített a két óra negyvenöt perces filmhossz, aztán megnyugodva tapasztaltam, hogy a felhígításban látványos, indiai vágóképekben gyönyörködhetünk. A történet bot egyszerű, már az első pillanatban sejteni lehet a folytatást, de a fordulathoz közel másfél órát kell várnunk.
A katarzis csak azért maradt el nálam, mert túl szájbarágós a tanulság és a bollywoodi kelléktár (ének, teátrális színészek, tarkaság) kissé túlcsordult.
86 Az igazság ára (2022)
Folyton átugrottam ezen a filmen (sorozaton) "ezt már láttam" felkiáltással. Aztán gyanús volt, hogy a borítóképen mintha nem Matthew vigyorogna, és gondoltam, belenézek. Milyen jól tettem! B-kategóriás történet helyett kaptam egy csavaros és elgondolkodtató sztorit. A karakterek nem olyan erősek, mint a Briliáns elmék című sorozatban, de nagyságrendekkel jobb, mint anno a Petrocelliben. (Ha mond ez még valakinek bármit is.)