Ütősen indul a sorozat, aztán kiderül, hogy nem is annyira a túlélésről szól, hanem a főszereplő karakterfejlődéséről. A visszaemlékezések és látomások unalmasak, és ugyanazokat a köröket futják minden részben. Meg lehetne vágni egy másfél órás filmnek, de akkor sem lenne jobb közepesnél, ezekkel a színészekkel.
Ez a film egy jó példa arra, hogy fordulatokban gazdag cselekmény nélkül is lehet jót alkotni. Kell hozzá egy ütős dramaturgia és néhány jó színész. Ebből a produkcióból egyik sem hiányzott.
(Jó lett volna megismerni a "lódoktor-agykurkász" történetét is, de ne legyünk telhetetlenek.)
Gyilkos sorozat A magas pontszám és a lelkes hozzászólások sarkalltak arra, hogy belevágjak ebbe a sorozatba. Mondhatom, igazán ütősen indul, de csalódni fog, aki azt hiszi, ezt kapja majd végig. Néhány epizód után megállapítottam, hogy hiányzik történetekből a feszültség és a valódi konfliktus.
Az a fajta történet, ahol nem a cselekményen van a fő hangsúly. Nincsenek váratlan meglepetések, csavaros fordulatok, itt a dramaturgia és JM alakítása köt a képernyő elé.
Szomorú történet, vidám felhangokkal Letűnt korok nagyjai jelennek meg újra a filmvásznon. Gondoltam, már ez megér másfél órát, aztán kaptam egy jó kis történetet bónuszként.
Ebből a romantikus filmből leginkább a romantika hiányzott. Meg a valódi konfliktus. Meg a feszültség. Meg a fordulat. Hogy a mondanivalóról ne is beszéljünk.
Minden benne van, amit a receptkönyv előír egy korszerű akciófilmhez. Se több, se kevesebb. A másfél óra alatt egyszer sem unatkoztam, és ez ma már nagy szó. Egyedül a sok szép autót sajnálom, amit összetörtek benne. Több kocsi ment gallyra, mint a Cobra 11 egész évadában.
Csatlakozom az előttem szólókhoz: ez egy harmatgyenge történet. Egyedül a környezet és néhány érdekes karakter, ami fenntartotta az érdeklődésemet egy darabig.
Előítélettel ültem be a moziba, úgy rémlett, hogy anno nem tetszett annyira a Top Gun 1. Lehet, hogy csak a VHS minősége vagy Tom éretlen, ámde nagy arca miatt, már nem emlékszem, de azért az mégis csak unikum, hogy egy hatvan éves színész ott folytatja a történetet, ahol közel negyven éve abbahagyta.
A film eleje kicsit döcög (sok a lelkizés), aztán beindul a történet, és a végére igazán felpörög.
Kicsit meseszerűvé teszi a sztorit, hogy nem nevezi meg konkrétan az ellenséget, és hogy minden kisimul, de ha nem így lenne, akkor meg ki lennénk akadva.
Korrekt iparos munka Féltem, hogy már megint én leszek fanyalgó csávó, akinek semmi nem jó, és úgy látom, tényleg ez a helyzet. Én kicsit csalódtam ebben a rekord költségvetésű, Spilberg és Hanks nevével fémjelzett sorozatban.
Lehet, hogy azért, mert már vagy száz II. világháborús filmet láttam és ez a történet nem adott hozzá újat. Az is lehet, hogy a Ryan közlegény túl magasra tette a mércét, nem tudom. Csak azért gondoltam megosztani a véleményemet, nehogy más is túlzott elvárásokkal üljön le megnézni ezt az alkotást.
Nem olyan rossz ez, kollégák Remek alapötlettel indul a film, jó az információ adagolás is az elején, aztán a közepén kicsit kezd leülni a sztori. Az utolsó pillanatban jön a fordulat és a mondanivaló. (A zárómondatok kicsit szájbarágósak, ha valaki odáig nem értette meg a történet üzenetét, annak úgyis hiába.)
Briliáns sorozat Az utolsó egy-két évadra kifulladtak a forgatókönyvírók, de az első néhány év parádés. Annyiból eredeti is, hogy itt nem a tárgyalóteremben történnek a nagy fordulatok, hanem még előtte. Miközben a szereplők személyes sorsáért is izgulhatunk.
37 Ne a karmát okold! (2022)
Bosszantóan gagyi a történet, a jelenetek, a szereplők, minden.