Karakterformázásból ötös A film erősen indul, élveztem minden percét. Aztán, úgy a felétől, kezdte ugyanazokat a köröket futni, és a végét kifejezetten összecsapottnak éreztem.
Megható történet, de... A film szinte összes szereplőjét debilnek ábrázolja a rendező, és ez súlyosan aláássa a drámai hatást. Mindent összevetve, úgy érzem, kicsit túlértékelt alkotás.
Egy újabb bőr Az elején még azt hittem, újragondolták az egész sztorit, de nem. Maradt az eredeti Mátrix-alapötlet, színes tablettákkal, álomvilággal, plafonon futkorászással, mindössze néhány színészt cseréltek ki.
Kevesebb néha több Mintha csak a keleti országok fóbiájának ellensúlyozására írták volna a forgatókönyvet, úgy érzem túltolták a gender vonalat. Mintha nem is szólna másról a manhattani felső-osztály sanyarú élete, csak a szép ruhákról és a politikai korrektségről. De hát mit akar itt egy férfi? Nézzen mást, nem igaz?
Egy gimis film a sok közül Nem vártam sokat a filmtől, és pont annyit kaptam. Kevés valódi feszültség, inkább nyűglődés jellemzi a szerelmi történetet, a vége pedig kifejezetten fantáziátlan.
Felfedezők elszántsága Lehet, hogy az én ingerküszöböm van magasabban, de nekem pont a drámaiság hiányzott a filmből. Mintha egy mesét néznék, ahol tudom, a végén minden jóra fordul. Még az eltúlzott méretű medvétől sem rémültem meg, pedig azt a jelenetet jól megrajzolták.
Magyar filmek előnyben Mindig kíváncsian várom egy új magyar alkotás bemutatóját és próbálom a helyén kezelni. Nem hasonlítom össze gigantikus költségvetésű hollywoodi produkcióval és nincsenek elvárásaim, ezért nem okozott csalódást ez a film. (Igaz, mély nyomot sem hagyott bennem.) Szerintem az alaptörténet jó, a karakterek kidolgozottak, és a színészek jól hozzák őket. (Különösen "Dóra" alakítása tetszett.) Viszont a vágó helyében bátrabban használtam volna az ollót, mert helyenként indokolatlanul leül a sztori.
Eastwoodnak elég, ha elhúzza a száját. Clint olyan, mint egy ifjúkori szerelem. Hiába öregedett csontvázzá szegény, egy-egy grimaszából azonnal megjelenik előttünk a Jó vagy Piszkos Harry alakja, és máris imádjuk. Még ezt a alacsony fantáziával megírt történetet is élvezetessé tudta tenni számomra.
Imázsfilmnek sem utolsó Jó a történet, tulajdonképpen a karakterekkel sincs baj, a dramaturgia viszont csapnivaló, így cé kategóriás érzésem maradt a film után.
Ez a film tényleg arcul csap Összeszorult ököllel néztem végig a filmet, és ez az utolsó percekig kitartott. Hanem a vége, hát... Anélkül, hogy spojlereznék, a történet lezárása hazavágta az addig felépített, tökéletes drámát.
Ellenvélemény Végre egy film, ami nekem tetszett, szemben a többséggel. Úgy ültem a képernyő elé, hogy nem vagyok oda Dieselért, és hát eléggé Cé kategóriásnak tűnt a téma is, de mi baj lehet, legfeljebb elalszom rajta.
Ehhez képest egész jó kis sci-fi kerekedett ki belőle, és a látványt sem minősíteném gagyinak.
Leginkább a hitelesség hiányzott Újra és újra megdöbbent, mennyire nem vagyunk egyformák. Nekem ebben a filmben semmi nem tetszett, azzal együtt, hogy szeretem Johnny Cash muzsikáját.
Mint egy görög dráma A tragédiát inkább a jellemek ábrázolásával jeleníti meg, semmint egy ütős történettel. Sean Penn-nek akár kioszthatták volna a harmadik Oszkárját is ezért az alakításért.
Nem szokványos krimi Remek forgatókönyv, külön értékeltem a dupla csavart a végén. Hanem egy olló nagyon ráfért volna. Felesleges volt két órán át húzni-vonni.
A stázis is ember A legjobb film, amit az összeomlás előtti NDK-ról láttam.
Külön érdekességként emelném ki, hogy megtudhatjuk belőle, ott már a kilencvenes évek elején hozzáférhetett mindenki az ügynökaktákhoz, névvel, fényképpel (!) és kitörölt sorok nélkül.
90 Oldboy (2003)
A történet érdekes és roppant eredeti. Sajnos, nálam ez a tipikusnak mondható ázsiai megjelenítés nem annyira talált be.