Filmométer

Kávéscsésze-horror nem túl hihetően. Filmometer: 55%
Ez az a film, melyben egy fehér csaj elcsábít egy feketét, majd elcsalja a szülei elhagyatott, erdőszéli házába, ahol egy kávéscsésze kavargatásával hipnotizálva megbénítják, hogy kivegyék szerveit a leányzó szülei (akik amúgy orvosok). Ám a pasas még éppen időben kapcsol, kiszabadul, kinyírja a nő szüleit és tesóját, majd lelép. Ennyi a grandiózus sztori, mely még egy Oscart is kapott, ami azért minősíti az Amerikai Filmakadémiát is. A kávéscsészés dolog annyira gagyi, hogy bizonyos IQ felett egyszerűen csak nevetésre ingerli az embert. Mert valahányszor a csészéhez nyúlnak, a központi karakter, Chris (Daniel Kaluuya) azonnal kinyúlik. Mert a pszichológia így működik ugyebár. Az alakítások ... több»

Groteszk kritika a szervilizmusról, Filmometerben 60%
Mindig is voltak, és mindig is lesznek olyan szervilis emberek, akik akár a józan ésszel és a tényekkel is szembe mennek egy-egy ügy vagy rendszer szolgálatában. Vakon hisznek egy ideológiában vagy pártban, és annak vezetőjében, bármit is tesz az illető, és bármennyire is tönkreteszi hazáját. Ezt a jelenséget itt Magyarországon évtizedek óta tapasztaljuk (jelenleg is úgy 2,5 millió honfitársunk esetében). A Ne nézz fel az ilyen típusú szervilizmus elé tesz görbe tükröt: a filmbeli történetben a tudósok bebizonyítják, hogy közeledik a veszély, mégsem hajlandóak azt elfogadni a vezetők, sőt arra biztatják híveiket, ne is nézzenek a tényekre, bizonyítékokra, melyek egyébként ott vannak a szemük... több»

Látványos és szórakoztató - Filmometerben 75%
A régi, 1996-os Twister több emberi konfliktust mutatott be, miközben látványban is erős volt. A főszereplők, Helen Hunt, és az azóta (2017-ben) elhunyt Bill Paxton rangos színészekként alakították a legfőbb karaktereket: a Harding házaspárt, akik a tornádók szerelmeseiként kutatták a viharokat. Az új feldolgozás, a Twisters idény júliusban került a mozikba Lee Isaac Chung rendezésében, Daisy Edgar-Jones és Glen Powell főszereplésével. Ezúttal kevesebb karakterisztikát, viszont sokkal ütősebb látványvilágot kapunk. A központi szereplők, Kate és Tyler kezdetben nagyon ellentétesnek tűnő jellemek. Egyikük (Kate) korábban egy tragédiát élt át, így elszánja magát, hogy mindent elkövet hátralév... több»

A tökös Mikulás a Filmometer szerint 75%-os mozi
David Harbourt sokféle szerepben láthattuk eddig: volt komoly karakter, bűnöző, rendőr, autóversenyző-tréner, de a humoros és szarkasztikus szerepek álltak neki mindig a legjobban. Ilyen volt a Fekete özvegyben Vörös őrként (mint Alekszej), és ilyen a Vérapóban is mint részeges, szókimondó és vagány Mikulás, aki halomra öli a rosszfiúkat. Tommy Virkola egy fekete komédiát készített 2022-ben Violent Night címmel, melyben vegyítette a meseszerű és véres jeleneteket, ami egy szürreális akció-vígjátékot eredményezett. A Mikulás a filmben egy részeges, életunt alak, aki véletlenül keveredik karácsony estéjén egy túszejtős szituációba, amikor egy gazdag családhoz visz éppen csomagokat. Persze megv... több»

A Filmometer 55-60%-ig méri: közepes a Platform 2. része
Vegyes érzésekkel viseltettem a Platform második része iránt, mert egyrészt tetszett az új epizód mozgalmassága a sok harci jelenettel, másrészt viszont nem találtam értelmét a sok felesleges rejtélynek, mely inkább értelmetlenséggel, mintsem misztikummal ruházta fel a második fejezetet. Gardel Gaztelu-Urrutia 2019-ben még beérte azzal, hogy teremtett egy sajátos képvilágot számunkra egy 333 emelet mély lakóépülettel, és ott fogvatartott emberekkel, ám a második részben túlbonyolított és sejtelmes utalásokkal rakta tele filmjét. Az új film felveti, hogy a gödör (ahogyan a 333 emeletes építményt nevezik) valamiféle futurisztikus, és a világűrbe telepített hely, ahol súlytalanság idézhető elő... több»

Látványban jó, de sajnos eltér a regénytől
Nagyon sokáig ingadoztam a közepes és a jó minősítés között, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak A sógun sorozatra. Ambivalens érzések kavarogtak bennem, miután végignéztem. A James Clavell-regényt többször is olvastam, az egyik legnagyobb kedvencem. A filmet illetően: egyik oldalon jó a látványvilág, és remek alakítást nyújt Toranaga szerepében Hiroyuki Sanada (márpedig ő a legfontosabb karakter a történetben), a másik oldalon viszont van két hatalmas problémám az egésszel: fontos dolgokban nem követi a regényt, és nagyon gyenge szereplőt választottak Blackthorne szerepére. Cosmo Jarvis ugyanis szörnyen gyengén játszik. Gyakorlatilag két arcát váltogatja végig (az ijedtet és a szenvedőt), és egyá... több»

Az Alien-filmek élmezőnyében a Romulus, ha nem is az első háromban
Nálam még mindig az úgynevezett klasszikus részek a legjobbak, így az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál és az 1986-os A bolygó neve: Halál. Ezekkel sorolom majdnem egy sorba a 2012-es Prometheust is, mert egy érdekes történetet és elméletet vázol fel a xenomorfok eredetéről (és ami azt illeti, az emberiség eredetéről is). De talán meglepek sokakat: az első versus-rész a 2004-es Alien vs. Predator is jó szerintem. Az Antarktisz alatt megbújó idegen piramissal, ahol harcot vívnak a ragadozók és a xenomorfok. Jó az Alien 3 is, melyet David Fincher rendezett, viszont az Alien 4 és a Covenant már középmezőny, a második versus-rész pedig nagyon lemaradva a legutolsó mind közül (majdnem nézhetetlen... több»

Különleges rendezés, kivételesen jó film
Mindannyian tanultunk (vagy legalábbis hallottunk) Robert Oppenheimerről, a híres amerikai atomfizikusról, aki 1945 júliusára elkészítette a világ első atombombáját Los Alamosban egy fizikusokból álló tudós csapat élén. Az első kísérleti robbantás sikerrel zárult (Trinity). Christopher Nolan filmje bemutatja Oppenheimer (Cillian Murphy) útját eddig a pontig (és tovább bukásáig, majd rehabilitációjáig), vagyis elénk tárja egyetemi éveit, beilleszkedését az amerikai tudósok közé, magánéletét és belső vívódásait az atombomba kapcsán. Szó esik Albert Einstein és Oppenheimer barátságáról is a kölcsönös tisztelet alapjain. Számomra meglepetés volt, hogy a tudósnak volt egy szeretője is, Jean Tatlo... több»

Elképesztően jó film a vietnami pokolról
Oliver Stone élete legjobb rendezésével készítette el 1986-ban A szakaszt (Platoon), mely bemutatja a vietnami háború borzalmait. A film különlegessége, hogy két amerikai altiszt: Elias és Barnes őrmester jellemének alakulásán és tettein keresztül mutatja meg, hogy a háború mit tehet az emberekkel. Egyikük a rossz, másikuk a jó, egyiküket nem töri meg a háború, és megmarad embernek, másikuk viszont elállatiasodik, és gonosz tettekkel reagál a körülményekre. Mindezt a néző egy harmadik karakter, az ifjú Chris (Charlie Sheen) szemével nézi végig. Az említett két szemben álló fél: Willem Dafoe (Elias őrmester a pozitív karakter) és Tom Berenger (Barnes ősrmester a gonosz fickó). Közben betekint... több»

Vegyes érzésekkel a Fury című filmről
Vegyes érzésekkel mondok véleményt a Fury című, 2014-es, második világháborús filmről, mert egyik oldalon kedvelem David Ayer rendezőt és Brad Pitt színészt ,illetve tetszenek a harckocsi-jelenetek is, viszont a másik oldalon nehezen tudok elmenni a csúsztatások, túlzások és nyilvánvaló gagyiságok mellett. A legfőbb probléma a legvégső hőstett, amikor egyetlen Sherman harckocsival egy fél napra feltartóztatnak egy német gyalogzászlóaljat. Ez úgy, ahogy van, botorság, mert kb. 1 óra elteltével kerítenek Panzerfaustokat (ha alapból nincs is náluk a legelső szakaszoknál), és ezekkel simán kilövik a mozgásképtelen Shermant. Vagy legalábbis tüzelésre képtelenné teszik. Mondhatnám, hogy ha nem 194... több»

Valós alapú, kitűnő történelmi film Ridley Scott rendezésében
Ridley Scott utolsó olyan rendezése volt a The Last Duel 2021-ben, amikor még odafigyelt a történelmi hűségre. Két évvel később a Napóleon elkészítésénél már sajnos semmit nem törődött ezzel. Az utolsó párbajban megjelenített konfliktus két francia lovag között valóban megtörtént eset volt az Úr 1386. évében Párizsban. Egyikük, Jacques LeGris (Adam Driver) megerőszakolta másikuk, Jean de Carrouges (Matt Damon) gyönyörű feleségét, Margueritét (Jodie Comer). Legalábbis ez volt a vád, amit nem sikerült bizonyítani két okból sem: egyrészt mert nem voltak tanúk, másrészt pedig mert a hűbérúri felsőbb hatóság (aki ekkoriban dönthetett volna a két nemes vitájában), Pierre d'Alencon gróf (Ben Afflec... több»

Zseniális a film, a rendezés és a színészek játéka is
Ridley Scott egyik legjobb filmje a 2005-ös Mennyei királyság (Kingdom of Heaven). Ráadásul 90%-ban történelmileg is stimmel. A karakterek nagy része valódi személy: IV. Balduin jeruzsálemi király valóban leprás volt, és valóban tisztelte őt nagy ellenfele, Szalah ad-Dín. Tényleg a békés együttélésben hitt muszlimok és keresztények között. Korai halála után azonban elszabadulnak az indulatok: testvérének, Szibillának a férje, Lusignani Guido a harc híve, és háborúba, majd pusztulásba sodorja Jeruzsálemet. Szibillát a gyönyörű Eva Green, Guidót pedig a magyar származású Csókás Márton alakítja. Nagyon tetszett, hogy a forgatókönyv Balian történetén keresztül mutatja meg a szentföldi konfliktus... több»

Mesterséges, nem életszerű, túltolt hanghatásokkal
Sokra tartom Christopher Nolant (nagyon megvett az Oppenheimerrel), de a Dunkirk nem épp rendezői pályájának csúcsa. Valóban igaz, hogy kb. 350-400 ezer szövetséges katona (többségében britek) rekedtek 1940 májusában a csatorna partján, alig 40 km-re a brit partoktól és a megmeneküléstől. Itt azonban a lényeg az a hősies összefogás volt az angoloktól, hogy minden létező csónakkal, teknővel, dereglyével, lavórral képesek voltak átevezni a francia partokra, hogy hazahozzák onnan fiaikat. Na, ezt nem sikerült levennie Nolannek. Hihetetlen és példátlan volt az összefogás, és megrendítő lehetett volna ENNEK bemutatása. Ehelyett a film belemegy valami angol fiú sztorijába, aki mindenáron próbál fe... több»

Hülyét csinált Ridley Scott Napóleonból
Ridley Scott megöregedett, és elkezdett vacak filmeket csinálni. A Napóleon nem méltó hozzá, mert munkássága 90%-ban zseniális. Itt valamiért bekattant az öreg, vagy csak a franciákat utálja, és szerette volna nevetségessé tenni nagy nemzeti hősüket. Különös módon a gallok annyira imádják Napóleont, hogy még így is tömegével nézték meg azt a filmet, és jottányit sem bántották érte Scottot. Én igen. Miért? Mert nem lehet azt csinálni, hogy meghamisítunk történelmi figurákat, csatákat és eseményeket. Mi az, hogy a lipcsei csatát kihagyja? Konkrétan ott verik meg nagyon először és megrengetően Napóleont. Csak hát abban nem voltak épp ott Scott népének, az angoloknak a csapatai. És akkor kihagyj... több»

Propagandafilm, de a T-34 harckocsik bemutatása miatt nem rossz mégsem
Annyira sok a filmben a túlzás, a marh@ság és a propaganda célú műanyag, hogy nem lehet nagyon felpontozni, ugyanakkor a T-34 jelenetek felviszik a dolog értékét. Láthatunk ugyanis egy T-34 harckocsit kívül-belül, bevetésen, nyugalomban és harcolva, minden létező szemszögből. Az viszont, hogy az egész film alatt mindig mindent kilő, miközben őket soha senki nem tudja eltalálni, a szokásos orosz túlzás része. Emlékszem, gyerekkoromban láttam olyan szovjet filmeket, hogy a hős orosz katonát szitává lövik, de ő csak megy előre, miközben szól a szovjet hősi zene. Na,ez is ilyen kb. A T-34 olcsón és nagy tömegben gyártható, egyszerű harckocsi volt, olcsósága dacára, nagy tűzerővel (főleg a 85 mm-... több»

Átélhető gyötrelem az afgán helyek között
Marcus Luttrell törzsőrmester (az amerikai haditengerészetnél: Petty officer first class) valóban részt vett egy afganisztáni bevetésen a Vörös Szárnyak hadművelet keretében 2005. június 28-án, és valóban egyedüliként élte túl, miközben három lövésztársa és 19 mentésre érkező katonatársa mind egy szálig odaveszett. Peter Berg filmje részletesen követi nyomon a bevetést az ominózus napon, és a felvételeken sokszor felbukkan a katonák között maga Luttrell is. A filmben a 30 centivel alacsonyabb Mark Wahlberg alakítja nem is rosszul.

A valóság élethű és átélhető megjelenítése: kamdeshi csata
Jake Tapper a regényt készítette, Rod Lurie a filmet rendezte, az élet pedig magát a történetet írta. Mégpedig vérrel, 8 elesett amerikai vérével. A kamdeshi csata valóság volt, tényleg megtörtént, mégpedig egészen pontosan 2009. október 3-án Afganisztánban, amikor 300 feldühödött tálib rohanta meg az alig 54 amerikai által védett kamdeshi helyőrséget. Nagy küzdelem folyt, amiben 8 amerikai és 150 afgán esett el. Az áldozatok számában látszódó hatalmas különbség egyrészt abból adódott, hogy az egyik fél fedezékből lőtt, a másik meg nyíltabb terepről rohamozott, másrészt amerikai oldalon modern, fejlett katonai eszközöket vetettek be, pontosan tüzelő és célzó katonákkal, míg a másikon vaktába... több»

A kedvenc történelmi filmeim egyike
A történelmi filmeket szeretem a legjobban minden filmes műfaj közül. A hazafi (The Patriot) igazi különlegesség az amerikai függetlenségi háborúról, noha erősen megosztotta annak idején az angol és amerikai történészeket. A brit kutatók szerint ugyanis épp az amerikai milícia, Benjamin Martin és emberei követték el azt a sok szörnyűséget, amit a film az angolok nyakába varr (például épületek rágyújtása a falusiakra). A film készítői érezhetően démonizálják a vöröskabátosokat (így nevezték akkoriban a brit gyarmati katonákat). A film viszont nagyon jó, hiszen teljesen visszaadja a harcokat. Mel Gibson és Jason Isaacs tökéletes választás a főszerepekre. A forgatókönyv is érdekessé tudja tenni... több»