Ad Astra - Út a csillagokba

Tipikus egyszernézős űrutazásos film mint pl a Gravitáció. Brad Pitt miatt tudták csak főleg eladni a filmet. Tény hogy a látványvilág és a technikai megoldások szemkápráztatóak de az alaptörténet eléggé bukdácsolós. A történetvezetés pedig szörnyen monoton sajnos.

Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy az ismert arcok nem tudnak újat mutatni, a történet gyerekes, idegesítő, ez egy családi dráma maximum, nem sci-fi. Ez egy vicc. Nem is tudom, miért így forgatták ezt le, semmi köze se az űrhöz, se a fantasztikumhoz. Megőrült a fater, ezért átutazunk a naprendszeren.... Nulla, még egyszer nulla pontot adok a tízből, ja, nemcsak én, az is, akivel a filmet láttam.

Borzalmas űrballada, egy félig érdekes háttérsztorival megáldott idióta melodráma. Fokozatosan lök a mély unalomba, hogy aztán a végén dühödten kiálthass fel: ezért adtam 2 órát az életemből?

Szerintem jó film, van mondanivalója, nekem tetszett. Érdemes megnézni. Brad Pitt jó szerepel. Jó film.

Eléggé hosszú és ráadásul vontatott történetű film, amit a téma kedvelői lehet hogy élveznek de egy a témához laikus számára kifejezetten unalmas film.

Ez manapság gyakori probléma: ha a kritikusok imádnak egy filmet, a hétköznapi nézők gyakran lehúzzák. Nem feltétlenül azért, mert rossz, hanem mert mást kaptak, mint amit az előzetes sugallt. Az Ad Astra – Út a csillagokba is ebbe a csapdába esett. ... Teljes kritika

Számomra kifejezetten rossz filmélmény volt. A zene depresszív, a narratíva lehangoló, a történetvezetés még tartogathatott volna valami izgalmas befejezést, de végül egyszerű keserű érzelmi feketelyukba zuhant. El tudom képzelni, hogy volt valami mondanivalója, ami a nagyon művészkedő rendezés közben, alatt, mellett, felett elveszett, de ... de nem. Szóval sajnálom, pedig ígéretes volt a realista utópia megközelítése és, hogy nem úgy mutatta be a technikai nóvumokat mintha soha be nem következnének, hanem mintha ez a biztos jövő volna, ami már velünk él.

Mivel az énem egy elég nagy hányada fura módon szívesen húz a magány felé, így a kezdetektől el tudtam süllyedni a filmben. Egyszerre volt Solaris (regény), Moon és Interstellar érzésem. A film felénél előre kellett dőlnöm, és minden idegszálammal fi... Teljes kritika

Az űrutazásos téma nekem már egy kicsit lerágott csont. De szerintem jól indult a film. Azonban a történetvezetése lassú és unalomba fulladó.

Stanley Kubrick mozija meghatározó a sci-fi történelmében. A rendezőzseni filmje minden tekintetben kimagasló, de egyúttal egy nehezen befogadható film is, ami sokak gyomrát megülheti. Engem minden alkalommal letaglóz, és hol a látvány, hol a szimbol... Teljes kritika

Hát, igazából többet vártam ettől a filmtől, de csak egy sima űrben játszódó apakeresős film lett belőle. Nem szokványos koncepció, de annál üresebb mondanivalóval.

Csodálatosak a törekvései a filmnek, és nem ritkán meg is valósítja őket, de tény, hogy kell némi elnézés neki, amikor picit ügyetlenebb. Csak ajánlani tudom, Pálfi György Úr hangja c. filmjével párban például különösen érdekes az amerikai és a k-k-európai megközelítés.

Ez a film 2 órát vett el az életemből. Brad Pittért egyáltalán nem vagyok oda, nagy valószínűséggel ennek a filmnek van forgatókönyve, de gyenge lehet. Ha Brad Pittről van szó, egyből lehet tudni, hogy az a film nem lesz valami erős, és valami sokáig... Több nem fog kitartani. Nem mondom, hogy nézhetetlen, de nagyon eltúlzott és unalmas. Alig történik benne valami, megbántam, hogy megnéztem. Ezt a filmet nem tudom hova tenni. Régen az ilyesmi filmek tudtommal hatalmas sikereket értek el. Manapság meg az ilyesmi filmeket rengeteg negatív hozzászólás öleli körül, mint például ez. Elég béna, egy jó döntés, ha az ember nem nézi meg. Én ezen komolyan elaludtam. Nincs lényege, csak ott az űrben lábatlankodnak, a cím se figyelemfelkeltő egyáltalán. Nem nézném meg újra, még 1000 dollárért se. XD Senki nem fogja élvezni, tudtam, hogy nem lesz jó, hanem nagyon gyenge lesz, és úgy látszik, igazam lett.

Nézhetetlen, az első órát 1 percben összelehetne foglalni. Dög unalom, rettenet párbeszédek, folyamatos felesleges monológok. Kb a 60-as évek képi világát idézi.