A menü

A tipikus nesze semmi, fogd meg jól esete. Nagy mellélövés minden szempontból. Az elvontsággal akarja a nézőt megfogni, folyamatosan fenntartva a nagy attrakció ígéretét, de a végén semmit nem ad.

A társadalmi szatírát a Ne nézz fel! görbe tükrével csúcsra járató Adam McKay producerként, az eddig leginkább sorozatokban utazó Mark Mylod pedig rendezőként egy puccos vacsorára invitálnak. Előételként remek feszültségadagolást és szarkasztikus kar... Teljes kritika

Ralph Fiennes, Anya Taylor-Joy és még egy rakat sztár, vajon mi sülhet ki ebből? Rövid ismertető gyanánt talán annyi elég is lehet a Kedves Olvasó számára, hogy egy fiatal párocska, Margot és Tyler egy kis szigetre érkeznek, hogy egy exkluzív étterem... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ralph Fiennes játéka remek, és ennyi. Több pozitívumot nem tudok mondani, pedig nagyon akartam. Vártam ezt a filmet, gyenge lett, mást vártam. A legjobb jelenet számomra, amikor a rommá fenszizett étteremben a csajszi sima hamburgert kér. Hát ennyi, kérem. Kár összepiszkolni manónyi adagokkal a csiricsáré tányért, mi az ilyesmit szó nélkül elmosogatjuk.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ha Ralph Fiennes nem szerepelt volna a filmben, biztos nem nézem meg. De sajnos már az első 5 percben megcsap az a bizonyos Netflix-stílus, ami rányomja a filmre teljesen a bélyeget. A karakterek és a színészek számomra túl gyengék voltak, némelyikük... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Merész vállalás a végeláthatatlan mai kaptafa szuperhősös folytatások sikerreceptjétől eltérni. Nehezebben is emészthető a széles réteg számára. Semmi közöm a konyhához, és egészen sajátságos a véleményem a fine dining létezéséről. Talán kicsit igazo... Teljes kritika

Azt hiszem, ez lenne a harmadik gazdagokat kifigurázó társadalmi szatíra 2022-ből. A film célzottan a szolgálat és szolgáltatás körül forog, de sok esemény és jelenet nem direkt metafora, és csupán sokkhatás miatt került a filmbe. A színészi játék szép, a történt ügyesen épül fel, és nem igazán van unalmas vagy frusztráló pillanat, ugyanakkor az antagonista által létrehozott világ nem igazán működik, mint görbe tükör a társadalomra. A kihasználás és gazdag-szegény párhuzam sokkal komplikáltabb és zavarosabb, mint ahogy azt a film beállítja. Arról nem is beszélve, hogy az antagonista maga is indirekt része annak az elitnek, amit oly hevesen kritizálni próbál. Nem tudom, ezt a film készítői direkt csinálták-e ilyenre. A szereplők sztereotípiák maradnak végig, és a film meg sem próbál együttérzést generálni. A lezárás, bár vicces a maga módján, mégis ellentmondásos a film üzenetével. Szóval egy furcsa egyszerűségekkel és ellentmondásokkal teli, izgalmas társadalomkritikát kapunk. Egyszer mindenképp érdemes megnézni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mark Mylod filmje az év vége nagy meglepetése számomra. Egyetlen icipici pillanatra Jordan Peele jutott eszembe, talán az ő stílusára emlékeztetett leginkább, mégis egészen egyedi lett a végeredmény. Bár Anya Taylor-Joy alakítása is megér egy misét, egyértelműen Ralph Fiennes lopja a show-t. Meg merem kockáztatni, hogy még Voldemort szerepében sem volt ennyire félelmetes, és ez részben köszönhető a kiváló forgatókönyvnek, részben pedig a témaválasztásnak, ugyanis A menü valójában egy szürreális pszichológiai tanulmány a kiégésről. Maga az alapmetafora, a menühöz való ragaszkodás szembeállítása az ember saját, kényszer szülte választásaival egyenes út a film közepén már nyilvánvaló végkifejletig. Az unalomig ismert embervadászat helyett itt most egy egzisztenciális tébolyban szenvedő szociopata (a félelmetesen zseniális Fiennes) briliánsan felépített kulináris performanszába csöppenünk, amibe egy kis hiba csúszik Anya Taylor-Joy karaktere képében, aki saját kiégését megelőzendő segít felismerni a tébolyult séfnek tettei súlyosságát, így elnyerve annak kegyelmét, egyúttal saját felszabadulását. Mindeközben finoman azt is feszegeti, hogy honnan nem visszafordítható a folyamat és a zseniális az, hogy pont onnan kezdődik a történet. Erős atmoszférával bíró, hangsúlyos képi világú, meghökkentő és elgondolkodtató thriller az élet fontos dolgairól, legfőképpen annak értékéről.

Beteg, a legjobb értelemben. Anya Taylor-Joy főszerepe tartott vissza eddig, hogy megnézzem a filmet, de végül is nem volt rossz az alakítása. A film szépen kerekedő, felépített, feszült történetre épül, a nagyszerűen összeválogatott filmzenék gyönyörűen keretezik a szép és egyszerű (nem túlspilázott) helyszínt . Ralph Fiennes tökéletes. Nagyon tetszett, művészfilm határt súrolt.

Túlértékelt film... Sokkal többre számítottam: fordulatra, izgalomra. Nem volt egy nagy történettel, izgalommal büszkélkedő film, pedig nagyon vártam.

Közepes, de szerintem csak azért, mert túl sok filmet láttam már ahhoz, hogy megérintsen. Jól van filmezve, tud feszültséget kelteni, még a megjósolható jelenetek is jól működnek, mégis olyan meh... Nem ad már semmit az ilyen sztori és az elcsépelt rejtélyek. Erőltetettnek és nagyon idegesítőnek éreztem úgy az 1/3-át. 5 évvel korábban, vagy beszívós filmnek valószínűleg állva tapsolós élmény lett volna. +1: Ez a 3. film 2 hónapon belül, amiben a szereplők annyira tehetetlen, töketlen balfaszok, hogy gyakorlatilag öngyilkosságnak fogható fel az, ami történik velük. Miért?! Tényleg ilyen puhány, töketlen lekvárok a mai faszik, vagy csak idegesíteni akarnak a rendezők? Krav maga is all you need.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy sértett és elmebeteg ember megbosszulja a vélt vagy valós sérelmeit. A sérelmekről nem tudunk meg sokat, maximum annyit, hogy azok a „Pistike elvette óvodában a dömperemet” kaliberűek. Nem világos, hogy Ralph Fiennes meg tudta volna-e menteni a filmet, ha jobban játszik, de valószínűleg nem. Egyedül a Tylert alakító színész hozza az elvárt nívót, még Margot is kevés. Bár az is igaz, hogy egyik szerep sem követel meg sokat a színészektől. Az alkotók nyilván terveztek valami mély társadalmi mondanivalót, szerintem többet is, de egyik sem jön át, mindegyik erőtlen. Próbáltam meggyőzni magam, hogy legalább 2 csillagot adjak a filmre, de igazából nincs rá okom.

Sajnos az agyonsztárolt filmeket jutalmazom mindig nagyon-nagyon alacsony csillagszámmal, már ha egyáltalán csillag a csillag. Arra a filmre, amire számtalanszor azt írják a menő kritikusok, hogy „társadalomkritika”, nos, az általában számomra azt jelenti, hogy nem lesz a történetben se kezdet, se vég. Itt is ez történik. Anya Taylor ruhája, vagy… khm-khm, tehát miatta adtam két csillagot. Nincs ebben bírálat vagy bármi más. Mit bírál? Hogy vannak full gazdagok, akik a semmiért fizetnek. Itt Budapesten is van olyan hely, ahol 80 gramm lazacért 20 ezret kérnek, mégis sorban állnak a hely előtt. És? Nos, amúgy a két úgymond főszereplő adja a film gerincét, nagyon jó a játék, de túl sok mondanivalója nem volt, jól indult, aztán egyre értelmetlenebb és laposabb lett a történet. 4K-ban nézve szép, és nagyon szuperek a hangok. Nem hagyott túl nagy nyomot a lelkivilágomban. Nézed, nézed, és a végén az órádat nézed, hogy milyen sok időt elpazaroltál egy olyan sztorira, ami rádöbbent, hogy a hamburger a legfinomabb kaja a világon.

A remek karakterek és a kiváló párbeszédek végig fenntartják a figyelmet, de könyörgöm! Addig nem kezdek bele egy forgatókönyvbe, amíg nem találtam ki a sztorinak egy tisztességes befejezést, és nem tudok magyarázatot adni a nézőnek, hogy a cselekményben résztvevő szereplőknek mi a motivációja.