Gergo Horvath

Nem is tudom, mit mondhatnék, de ennél a filmnél nagyon azt éreztem, hogy ez már nem az én korosztályomnak való. Kedvelem azokat a családi filmeket, amelyek több generációt is szórakoztatni tudnak, de azt hiszem, a Mindenkiből lehet hős tényleg egy olyan produkció, ami nagyon a fiatal közönségre koncentrál. Persze, kellenek ilyen filmek is, mindössze arról van szó, hogy egy bizonyos kor felett nehéz már ráhangolódni.

Na az ilyen sorozatokra mondom én azt, hogy kielégítőek. Azt nem állítom, hogy kultsorozat lesz belőle, de minden ízében nagyon jól összerakott széria a zseniális Anya Taylor-Joy-jal a főszerepben. Érett alakítás, izgalmas rendezés és történetvezetés, és vizuálisan kiemelkedő operatőri munka. Az egyik legjobb 2020-as eredeti sorozat, ami jó szívvel ajánlható bárkinek.

Nem volt ez rossz, bár néha egy kicsit már túlságosan elszabadult, de Kurt Russell azért vitte a prímet. A maga módján tanulságos és szórakoztató, de inkább a fiatalabb korosztálynak lehetne ajánlani. Mindenesetre, ha ez bejött, akkor érdemes nekiugrani a második résznek, a kettő közül talán mégis inkább az a jobban sikerült darab.

Magasan a legjobb eddigi évad. A Dianát és Károly herceget alakító színészek parádésak, akárcsak Olivia Colman és Gillian Anderson. Ezt a szezont tényleg nagyon összerakták, jó szívvel tudom ajánlani.

Remekül összerakott széria volt, az első évad után azt mondom, jöhet a folytatás is. Igaz, nem ez lesz a következő Trónok harca, de egy nagyon igényes és jól összerakott munka, ami elé érdemes odaülni.

Ez nekünk nagyon nem akart összeállni, fél óra után inkább a váltás mellett döntöttünk. Ha rossz döntés lett volna, javítsatok ki, és megpróbálkozhatok vele újra, de nagyon meglepődnék... A Netflixen ezer jobbat találni, de még a műfaján belül is.

Afféle ártalmatlan, de nem is éppenséggel emlékezetes vígjáték. Kristen Schaal magasan viszi a prímet, de ahol ő felbukkan, ott általában működnek is a dolgok, és a Kémecskémmel is nagyjából ez volt a helyzet. Bautista hozza a kemény figurát, ami testhezálló, de ez a komikus vonal nem biztos, hogy az ő műfaja. Nálam ez egyszernézős darab, nem kínos, nem fájdalmas, de olyan könnyen megy, ahogy jött.

Nem volt ez rossz, leszámítva egy-két felesleges zenés betétet és pár fárasztó popkulturális utalást. SpongyaBob és Patrik hozzák a formájukat, kapunk egy értékelhető történetet a barátságról (a finálé ezt aztán eléggé a maximumra pörgeti, de nem rossz értelemben), és egy jópofa Keanu Reeves cameót. Bennem maradt némi hiányérzet azért, de a maga módján szórakoztató darab, ezt meg kell hagyni neki.

Alapvetően kellemesen indult, megható történetnek ígérkezett a családról, a veszteségről és az álmokról, aztán egyszer csak félóránál beütött valami, ahonnan kezdve nézhetetlen lett számomra. A modern zenés technopop és rap betétek olyan irányba vitték el a filmet, amit valahogy nem tudtam már élvezni, és bár ritkán csinálok ilyet, de végül félbehagytam, anélkül, hogy tervezném befejezni. Kár érte, mert az első harminc perc tényleg valami egészen mást ígért.

Hát erre nehéz mit mondani. Ami sablon belefér egy romantikus vígjátékba, az mind benne volt, az eredetiségnek még a nyomát sem lehetett látni benne. Bosszantóan fantáziátlan film. Jó, mondjuk nem kínos vagy fájdalmas élmény, csak nagyon üres.

Megvoltak a maga pillanatai, de összességében azért elég kevésnek érződött ez a vígjáték. Talán értem, hogy Robert De Niro miért vállal ilyen filmeket, van mögötte egy olyan életút, hogy beleférjen egy kis szórakozás, csak hát ezt a filmet nagyon nem támogatta a forgatókönyv, és az alpárisága már inkább kínosba hajlott, mint humorosba.

Spike Lee elmúlt rendezéseinek egyik legjobb darabja, ami magán viseli a rendezői jól ismert stílusjegyeit. Driver és Washington remek párost alkottak, és bár már mindketten bizonyítottak elégszer, de ez egy újabb ékes példája annak, hogy mindketten generációjuk legjobbjai közé tartoznak.

Az egyik, ha nem a legjobb Pixar film, ami egyszerre szólítja meg a szíved és mosolyogtat meg, tartozz bármelyik korosztályhoz. Nagyon szeretnivaló darab, amit én felvennék a 'filmes kötelezők' listájára. Ha még nem láttad, feltétlenül pótold!

Ezt a filmet természetesen nem érdemes a Csiszolatlan gyémánthoz hasonlítani, attól fényévekre van, de az Adam Sandler kánont is alulról súrolja. Kicsit személyes lesz a példám, de mondom: elkezdtük nézni, az első fél óra is kínos volt, tele bugyuta poénokkal (vagy valamivel, amit annak szántak), nevetés sehol, de még csak mosoly sem. Aztán, hogy mégse ezzel zárjam a napot, betettem egy Modern család részt, és az első perc után már vigyorogtam. Egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy egy 20 perces epizodikus sorozatba tudnak poénokat és humoros szituációkat írni, de egy kvázi világsztárral készült Netflix vígjátékba nem. Fárasztó, gyenge film, ha kihagyod, semmiről nem fogsz lemaradni.... több»

Amikor ennyi évadot kap egy sorozat, elkerülhetetlen, hogy becsússzanak gyengébb szezonok, de a Modern család mégis alapvetően egy tényleg szórakoztató darab, ami két teendő közé bármikor befér. Nem lett a nagy kedvencem, aminek újranézem az egyes részeit, és az ötödik évad után abba is hagytam, de nemrég újra elővettem, és arra a rövidke időre, amíg tart egy epizód, ki tud kapcsolni és meg tud mosolyogtatni.