Gergo Horvath

Alapvetően kellemesen indult, megható történetnek ígérkezett a családról, a veszteségről és az álmokról, aztán egyszer csak félóránál beütött valami, ahonnan kezdve nézhetetlen lett számomra. A modern zenés technopop és rap betétek olyan irányba vitték el a filmet, amit valahogy nem tudtam már élvezni, és bár ritkán csinálok ilyet, de végül félbehagytam, anélkül, hogy tervezném befejezni. Kár érte, mert az első harminc perc tényleg valami egészen mást ígért.

Hát erre nehéz mit mondani. Ami sablon belefér egy romantikus vígjátékba, az mind benne volt, az eredetiségnek még a nyomát sem lehetett látni benne. Bosszantóan fantáziátlan film. Jó, mondjuk nem kínos vagy fájdalmas élmény, csak nagyon üres.

Megvoltak a maga pillanatai, de összességében azért elég kevésnek érződött ez a vígjáték. Talán értem, hogy Robert De Niro miért vállal ilyen filmeket, van mögötte egy olyan életút, hogy beleférjen egy kis szórakozás, csak hát ezt a filmet nagyon nem támogatta a forgatókönyv, és az alpárisága már inkább kínosba hajlott, mint humorosba.

Spike Lee elmúlt rendezéseinek egyik legjobb darabja, ami magán viseli a rendezői jól ismert stílusjegyeit. Driver és Washington remek párost alkottak, és bár már mindketten bizonyítottak elégszer, de ez egy újabb ékes példája annak, hogy mindketten generációjuk legjobbjai közé tartoznak.

Az egyik, ha nem a legjobb Pixar film, ami egyszerre szólítja meg a szíved és mosolyogtat meg, tartozz bármelyik korosztályhoz. Nagyon szeretnivaló darab, amit én felvennék a 'filmes kötelezők' listájára. Ha még nem láttad, feltétlenül pótold!

Ezt a filmet természetesen nem érdemes a Csiszolatlan gyémánthoz hasonlítani, attól fényévekre van, de az Adam Sandler kánont is alulról súrolja. Kicsit személyes lesz a példám, de mondom: elkezdtük nézni, az első fél óra is kínos volt, tele bugyuta poénokkal (vagy valamivel, amit annak szántak), nevetés sehol, de még csak mosoly sem. Aztán, hogy mégse ezzel zárjam a napot, betettem egy Modern család részt, és az első perc után már vigyorogtam. Egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy egy 20 perces epizodikus sorozatba tudnak poénokat és humoros szituációkat írni, de egy kvázi világsztárral készült Netflix vígjátékba nem. Fárasztó, gyenge film, ha kihagyod, semmiről nem fogsz lemaradni.... több»

Amikor ennyi évadot kap egy sorozat, elkerülhetetlen, hogy becsússzanak gyengébb szezonok, de a Modern család mégis alapvetően egy tényleg szórakoztató darab, ami két teendő közé bármikor befér. Nem lett a nagy kedvencem, aminek újranézem az egyes részeit, és az ötödik évad után abba is hagytam, de nemrég újra elővettem, és arra a rövidke időre, amíg tart egy epizód, ki tud kapcsolni és meg tud mosolyogtatni.

Igazság szerint nem mondanám, hogy nem kötött le, de mégis van bennem némi vegyes érzés. Az Enola Holmesban ilyen színészekkel és ilyen ikonikus karakterekkel valahogy több van, mint amit ebből a filmből végül kihoztak. Ha ez egy franchise első része, akkor azt mondom, hogy rendben van, alapozásnak jó lesz, és innen lehet építkezni. Ha viszont megmarad egy önálló filmnek, akkor sajnos hamar a feledés homályába fog veszni. Ezért lesz ez most tőlem egy 3 csillagos értékelés, de senkit nem tanácsolnék el attól, hogy tegyen vele egy próbát.

Nagyon kellemes meglepetést okozott a film. A karakterépítés és mélyítés külön pontot érdemel, a lúzer sem egy papírmasé lúzer, és bizony a menő csajról is kiderül, hogy több egy sablonosan szép lánynál. Az egészben van valami életszerű és érzékeny, de közben mosolyt csal az arcodra. Nem számítottam sokra, de egy kimondottan erős filmet kaptam.

A Holtodiglan egy igazán precíz és jól összerakott adaptációja Flynn eredeti könyvének Rosamund Pike egészen kimagasló alakításával (Ben Affleckre sem lehet panasz, de Pike mellett ebben a moziban mindenki elhalványul). Finchernek ezek a filmek állnak jól, ha kap egy erős alapanyagot, akkor ritkán okoz csalódást, és bár nem ez rendezői karrierjének csúcsa, de kétségkívül emlékezetes darab marad. Ha még nem láttad, és bírod a csavaros thrillereket, a Holtodiglan lesz a te filmed.

A másik Missy az utóbbi évek egyik legelvetemültebb vígjátéka. Egyszerre értem, hogy miért jött be egyeseknek, de azokat is, akik szerint pocsék. Azt meg kell hagyni, nem egy okos vígjáték, és rengeteg ponton eltúlzott, életszerűtlen és mértéktelenül tolja a 'debilséget' a néző arcába, ugyanakkor Lauren Lapkus egy olyan színésznő és karakter, aki bármilyen helyzetben mosolyt tud csalni az arcodra. Sajnos nem egy jó vígjáték A másik Missy, de tipikusan az a film, amivel meg kell próbálkozni, hogy lásd, bejön-e vagy sem. Ha az első tíz percnél nem feszengsz és érzed magad kínosan, akkor később sem fogod.

Izgalmas volt látni annak idején, hogy az akkor még nem túl nagy nevű (nem abban az értelemben, ahogy ma beszélünk róla), de azért láthatóan feltörekvő, remek filmeket készítő Christopher Nolan hogyan kezdi újra az alapoktól a Batman franchise-t, és abban valószínűleg a legtöbben egyetértenek, hogy nagyon jól és eredeti módon közelítette meg a karaktert, és ami ez után jött, arról azt szokták mondani, hogy már történelem... A Batman: Kezdődik egy izgalmas nyitás, ami megalapozta az utat a folytatásoknak, de önmagában is teljes értékű film, ami a mai trendekkel ellentétben nem abban a szellemben készült, hogy bármi áron folytatást kapjon. Persze benne volt a pakliban az elejétől kezdve, de a ... több»

Az első rész kellemes csalódása után a folytatás azért hagyott némi kivetnivalót maga után, és ez leginkább a sztoriban mutatkozott meg. Megmaradt a kellemes vizualitás, a szépen világított szimmetrikus beállítások és az alapvetően kedvelhető karakterek, de bejöttek a képbe a sablonok és az önismétlések, amik végül eléggé lehúzták az összképet. Javarészt fájdalommentes, de semmiről nem maradsz le, ha kihagyod.