Gergo Horvath

Nem fogom bő lére fogni, ez amolyan közepes film volt, amiben egyébként lett volna fantázia, és a remek szereplőgárda is adott volt, de valahogy sovány és súlytalan lett a végeredmény. A forgatókönyv se elég feszes, se elég drámai nem volt, és az egész film csak úgy szépen, csendben elcsordogált. Az egyszer nézhetős darabok közül való, de tragédia egész biztosan nem fog történni, ha kihagyod.

Ez a komment talán elősorban azoknak szól, akik látták a filmet, de kezdem az elején. A nyitójelenet... pontosabban az első pár perces stáblista, arra azt mondtam, hogy igen, egy ilyen sötétebb, politikai/kémfilmet megnéznék, és bárcsak ilyen lenne a Fekete Özvegy, mint ezek az első percek. Mondjuk a Fekete Özvegy mint az X-Men Loganje, ami túl tud lépni a saját árnyékán. Persze, ez nem az a film, amit szerettem volna látni, de ettől még nem rossz, csak pont úgy jött, ahogy ment is. Nem újranézős darab, a Marveles mezőnyben közepesnek mondanám, de tény, hogy voltak erős pillanatai is. Most hirtelen egy humorosabb jelenet jut az eszembe, a helikopter lezuhanása... Aki látta, érti. Egy idő utá... több»

Ami az előző generációnak A Karib-tenger kalózai volt, az a mostaninak a Dzsungeltúra. Nagyon korrekt családi/kalandfilm, amit tényleg Johnson és Blunt remekül működő párosa emel az átlag fölé. Amit ez a film ígér, ami két órányi könnyed és szórakoztató kikapcsolódás, azt vállalni is tudja, amire mondhatnánk, hogy ez a minimum, de gondoljunk csak vissza, hányszor nem sikerült ez egy-egy filmnek. És igen, ez nem jó dolog, de ebben az iszonyatos filmdömpingben gyakran a minőség az első, amit a gyártók feladnak. Ha már popcornmozi, akkor a Dzsungeltúra megmutatta, hogyan is illene ezt csinálni.

Csak találomra kezdtünk bele, de nagyon hamar berántott. Van egy olyan humora, amihez nem igazán tudnék hasonlót sem mondani, de közben nem vicceli el a dolgot, és elég erősen benne van az 'éle' annak, hogy mit jelent szülőnek lenni (anyának és apának egyaránt). Rendkívül szórakoztató és intelligens sorozat, az ilyesmi ritkán jár kéz a kézben, szóval bátran neki lehet ugrani.

Ahogy az első szezonnak, ennek is megvoltak a maga erős pontjai és ügyes reflexiói. Nem mondanám feltétlenül kiemelkedő sorozatnak, de a mai tinédzser korosztály problémáira szépen reflektál, és egy halom választ is felkínál, miközben alapvetően szórakoztatni akar és tud. Rendben volt ez, most már csak az a kérdés, hogy hogyan tovább...

Nálunk ez telitalálat volt. A Vezércsel óta a Netflix legjobb sorozata, ami egyszerre elgondolkodtató, szórakoztató, drámai és pazar látványvilágú. Egyszerűen érződik rajta, hogy rengeteg munkát fektettek bele, egy-egy karakter, színészi játék üt csak ki, de az összképet nézve ezek nem vonnak le az értékéből. Ha még nem láttad, a legjobb szívvel ajánlom, hogy vesd bele magad!

Egy okosan kitalált, gyönyörűen animált, szórakoztató és humoros sztori, ami széles korosztálynak szól. Az idei év egyik legkellemesebb csalódása számomra, csak ajánlani tudom.

Nem egészen értem, miért ennyire felkapott ez a sorozat. Omar Sy-nak megvan a maga karizmája, de a sztori ezer sebből vérzik, az egész nem hihető, a nagy finálét pedig ahhoz képest, hogy mennyire előkészítették, simán összecsapták. El lehet nézni ezt, a gond csak annyi, hogy rengeteg sokkal jobb sorozat van, ami negyed ekkora figyelmet sem kap, pedig megérdemelnék.

Azt volt az érzésem, hogy ennél sokkal több volt ebben a sorozatban. Fantázia az alapsztoriban is volt, de sokszor ötlettelen lett a megvalósítás, csapongtak a karakterek, a humor pedig hol működött, hol nem. Ha a műfajon belül akarok maradni, a Szexoktatás mérföldekkel jobb volt a Netflixen.

Nem ez lesz az év sorozata, de azt meg kell neki adni, hogy nagyon jól építette fel egy piszkosul nagy világ alapjait, érdekes karakterekkel, remek látvánnyal és kellően izgalmas (néhol kissé kiszámítható) sztorival. A fantasy műfajban nem sok friss sorozatot látni a premierek között, úgyhogy egy esélyt bőven lehet neki adni.

Ez egyszerűen zseniális volt. Friss és kreatív, humoros és elgondolkodtató, látványos és szívhez szóló. Ódákat lehetne zengeni róla, de most inkább bele sem kezdek, egyszerűen csak nézzétek meg, nem fogjátok megbánni. Csillagos ötös filmélmény, minden elismerésem az alkotóknak.

Hát nem dobtunk tőle hátast, azt meg kell mondanom, és az is biztos, hogy ebben nagyobb potenciál volt. Voltak részek, amik tényleg stimmeltek, az alapötlettel sem volt semmi gond, de néha azért elég kínosba tudott hajlani a dolog. Persze a fiatalabb, mondjuk azt, hogy tízéves korosztály biztos más szemmel nézi, de ez ebben a formában számomra legfeljebb is csak közepes élményt nyújtott, ami egy pillanatra sem tudott kiemelkedni a felejthető átlagból.

Többször szembejött már a sorozat, de valahogy mindig elsiklottam felette. Most már látom, hogy kár volt. Nagyon eltalált, laza, könnyed és szórakoztató széria A Jó Hely, ügyesen megírt karakterekkel és humorral, és némi mondanivalóval, amiből kicsit sem didaktikus, és inkább a szatíra eszközeit használja. Nyugodtan vágjatok bele, ha eddig még nem tettétek!

Bár az előző évadok is nagyon rendben voltak, ez a szezon az eddigi legjobb. Persze volt is alapanyag hozzá, de a Netflixesek kihozták a legjobbat belőle, és hát őszintén szólva ez a tíz rész önmagában izgalmasabb, mint maga a Forma 1-es szezon.

Megnéztük, mert a főszereplőket kedveltük korábbról, és az első évad még úgy rendben is volt, de a második szezonra már eléggé megfáradt a dolog, a logikai bukfencekről és a valóságtól teljesen elrugaszkodott helyzetekről nem is beszélve. Mindent egybevetve közepes, és talán inkább a kihagyható, mint az ajánlható kategória.

Sok negatív véleménnyel találkoztam a sorozat kapcsán, és részben értem is, hogy mit kifogásolhattak, de közben meg ott van az is, hogy elég komoly témákat vet fel a Ginny és Georgia (lásd, amikor a tinédzser lány körberagasztózza a combjait, hogy vékonyabbnak tűnjön, a főszereplő lány, amint fájdalmat okoz magának, a beilleszkedés, a szülőktől átvett viselkedési minták stb.), mert hát a tinédzser évek erről (is) szólnak, szólhatnak. És amellett, hogy humoros sorozatról van szó, bőven jutott hely és tér a mélyebb témáknak. Ezt pedig személy szerint kimondottan tudom értékelni, úgyhogy részemről a 4 csillagot nagyon is reálisnak érzem.

Az első két évad kimondottan jó volt, egészen más így bepillantani a kulisszák mögé. A versenyzők személyes története, a harcaik a csapaton belül és a magánéletben, a csapatok rivalizálása, azt kell mondjam, hogy sokkal érdekesebb, mint az utóbbi évek Forma 1-es szezonjai.

Őszintén szólva nem is tudom, mit gondoljak az első hat részről... Vegyes érzéseim vannak, mivel az egész tényleg mutatós, Omar Sy nagyszerű, mint szinte mindig, és a sztori is rendben van, de közben meg mégis egy csomó dolgot bosszantónak találok benne: ezer módon és helyzetben bukhatott volna le, gyakorlatilag már mindenki látta az arcát (a korábbi rablásai idején is, még a rendőrökkel is elcsevegett), a kamerák persze sosem látják (vagy csak akkor, amikor a forgatókönyvíróknak az eszébe jut), senki nem tud egy épkézláb fantomképet készíteni róla, és még folytathatnám. Pont ezek miatt érzem azt, hogy az írók többször is ellustultak, és ad hoc dobtak be történéseket. A Lupin egy szórakoztat... több»

Nem mondanám éppenséggel kiemelkedőnek, de azt meg kell hagyni, hogy ez a rész is gyönyörűen volt fényképezve. Aki ad az operatőri munkára, az találhat benne egy csomó izgalmas részletet, de tudom, hogy a filmeket a legtöbben nem ezért nézik, éppen ezért, ha egy igazán jó romantikus vígjátékra van kíváncsi, akkor nem biztos, hogy A fiúknak trilógia lesz a befutó.