Gergo Horvath

Be kell vallanom, hogy az első részek után egyszerűen fárasztott ez a fantasy világ, amibe egyszer csak belecsöppenünk. A főhős mindenféle síkokba ugrál, a magyarázattal pedig nem sokat bajlódtak az alkotók. Ott volt a főhős, aki keresi a sisakját, a homokját és az rubinját, de nem éreztem, hogy ez olyan helyre akarna kifutni, amit nekem követnem kéne. Aztán jött az a hírhedt éttermi jelenet, majd utána a halálról/örök életről szóló rész, és egyszeriben a széria túlmutatott a saját történetén, és elkezdett 'beszélni', elkezdett szólni valamiről. Ekkor lettem biztos benne, hogy ezt most már nem engedem el, és mindenkinek ezt is tanácsolnám, aki hasonlóan érez az elején. Ne adjátok fel két, há... több»

Ezzel a filmmel nehéz jóindulatúnak lenni. A Jurassic franchise is elért oda, ahova a Halálos iramban széria: teljesen elrugaszkodott az alapjaitól, és már szinte semmi nem maradt abból, amiért szeretni lehetett. Kapunk egy extrém látványos filmet, az igaz, de mellé egy rém gyenge, kusza, sablonokkal és logikátlanságokkal teli történetet. Naphosszat lehetne sorolni a példákat, de csak egyet mondok arra, hogy mennyire ötlettelen az egész. Félig költői lesz a kérdés, mivel gondolom, a legtöbben már láttátok: "Hogy hozzuk össze a régi és az új szereplőket?" Úgy, hogy a régiek egyszer csak zuhanjanak le egy szakadék széléről autóval épp oda (egy baromi nagy rezervátumban), ahol az új trilógia fő... több»

A Pixar ezzel a filmmel ismét valami egészen különlegeset tett le az asztalra, ami egyszerre humoros és megindító, mindemellett az animáció is gyönyörű. A stúdiótól megszokhattuk, hogy mindig a legmagasabb színvonalra törekszik, de a Lelki ismeretek még Pixar-mércével is egyedülálló élmény.

A Gyilkos a házban olyan módon ötvözi a krimit és a vígjátékot, ahogy azt más sorozat még nem igazán tette. Ezzel a szériával valahogy minden nagyon stimmelt, és a műfaján belül egészen kiemelkedő. Okos, vicces, ahol kell, drámai, a whodunit-szál mögött bőven van mélysége is, és ez a vártalan szereposztás annyira meglepően jól működött, amivel szerintem még a sokat látott nézőt is meg tudja lepni. Nem vagyok benne biztos, hogy kultikus darab lesz belőle, és lehet, hogy idővel kopni fog a fénye, de az tény, hogy ehhez hasonló szériát 2022-ben nem nagyon lehet mondani. És ma, amikor elég híján vagyunk az eredetiségnek mind a mozikban, mind a streamingen (filmeket és sorozatokat is beleértve), ... több»

Az animációs filmek műfajában a Raya nagyon erős film lett. Vizuálisan lenyűgöző látványvilággal és örökérvényű tanulságokkal várja a nézőjét, gyakorlatilag korosztály nélkül. Nem mondom, hogy helyenként az üzenet átadása nem vált didaktikussá, de a fiatalabb korosztálynak szánt filmről van szó, így ezt nehéz is lenne felróni neki. Egyedül azt tudnám felhozni, hogy vannak sablonok, amikbe nagyon magabiztosan álltak bele az írók, épp ezért tűnik egyszerre ismerősnek és vártalan fordulatokban szegénynek. Ezek azok a dolgok, amelyek megkülönböztetik a kiválót a zseniálistól, és nincs azzal semmi baj, hogy a Raya „csak” kiváló animációs film lett.

Kis híján tökéletes lett az évad, különösen azt követően, hogy szerintem a harmadik évad nagyon nem hozta az első kettő színvonalát. Itt most tényleg lépett előre a cselekmény, az egésznek volt iránya, mélysége, humora, szíve, és ahol kellett, ott kellően hátborzongató is volt. Különösen emelem a kalapom az írók előtt, mert ennyi szálat ilyen konzekvensen egymás felé terelgetni egy csúcspont felé, egy ekkora terjedelmű évadon keresztül, az tényleg lenyűgöző! Viszont az is tény, hogy eljött az idő a lezárásra, és csak remélni tudom, hogy ezt a bravúrt meg tudják ismételni, és kapunk egy olyan ötödik évadot, ami miatt sokszor eleveníthetjük majd fel a szériát.

Se nyúl, se üreg
Bár Chris Hemsworth és Miles Teller alakítása abszolút rendben volt, maga a film nem hagyott mély nyomot bennem. Hiányzott a feszültség, a csavar, néztem, és a felénél már azt éreztem, hogy rendben, értem, van itt egy tudós, aki kísérletezik az embereken, de mikor történik már valami, ami elmozdítja a történetet a nulladik pontról. Talán azt volt a legnagyobb baj, hogy már szinte mindent tudtunk az elején, és túlságosan is kiszámíthatóvá vált. Azon járt az agyam, milyen lett volna a film, ha a nézőknek is ad teret a leleplezésre, mert így csak azt néztük végig, ahogy a főhős rájön, hogy itt egy ember a vezér, és nincs is protokoll bizottság (és még egy kis apróság, amit nem spoilerezek el). ... több»

Idejét sem tudom, mikor hagytam félbe egy filmet, de ennek sikerült elérnie, hogy ne nézzem végig. Az elfogás olyan, mint egy rossz Die Hard-film koppintás nagyon gonosz paródiája. Rettenetes párbeszédek (inkább monológok), gyenge akció, klisé klisé hátán, a CGI pedig olyan gyenge, hogy még a tévé is ledobja magáról. Sajnálom, de itt Chris Hemsworth cameója sem segít.

Ehhez a filmhez talán nem is kell sokat hozzáfűzni. A maga nemében zseniális darab, amiből rengeteg későbbi produkció merített. Az a generáció, aki ma látja, talán már nem fogja annyira izgalmasnak vagy újszerűnek érezni, mint amilyen annak idején volt, de ez nem von le az értékéből. Tarantinós film a szó legeredetibb értelmében.

Szükség volt már végre egy ilyen régi vágású, zsarus krimire, és kiktől, ha nem a Drót alkotóitól? Kimondottan erősen indul, és úgy tűnik, az alkotók még mindig remekül játszanak a történetszálakkal és a sztorivezetéssel. Ha ezt fogják tartani, akkor a Miénk a város is lehet olyan sorozat, amit a legnagyobbak között fogunk emlegetni a zsánen belül.

Alapvetően bírom a coming of age dramedyket, és első blikkre is érdekesnek tűnt ez a sztori. Végül nagyon sok komoly dolgot érintett a film a szorongástól a különböző mentális problémákon át az igaz barátságig, a szerelemig és a tinédzser lázadásig, tette ezt úgy, hogy azért a humort eléggé a felszínen tartotta, és egészen jól kerülte a közhelyeket és a sablonokat. Ha pusztán a műfajon belül nézem, akkor láttunk már jobbakat, nem is keveset, de a Metal Lords nem maradt le annyival, hogy ne tudjon kellemes filmélményt nyújtani, legfeljebb ez az élmény nem az lesz, amit évek múlva is fel fogunk emlegetni.

Ha bejött a Deadpool, akkor a Peacemaker is be fog, és könnyen lehet, hogy még jobban is. A maga módján igen szórakoztató és vicces darab lett, és a sok elvetemült poént mellett azért a karakterfejlődésre, némi drámára és erkölcsi kérdéseknek is jutott hely, épp a megfelelő arányban. Egy-két epizódot leszámítva egyenletesen tartotta a színvonalat, és ha nem készülne hozzá folytatás, úgy is abszolút megállná a helyét. A főcím pedig önmagában is zseniális, azt tényleg nem lehet elégszer látni.

Ez elég váratlan volt, de annál jobban esett (oké, egy kevés még hátra van). Hirtelen nem ugrik be, hogy láttam volna ilyen jellegű thriller 'paródiát', amiről, ha nem tudod, hogy végülis csak egy fricska, akkor egy darabig még komolyan lehet is lehet venni. De az egész valahogy nagyon intelligens módon állít görbe tükröt a műfajnak, nem sírva röhögősek a poénok, de minél tovább haladsz, annál világosabbá válik, miféle humort is akart közvetíteni. A belső monológok tényleg hülyét csinálnak a zsánerből, de a legjobb módon, a történet egyszerre ismerős nagyon, de tartogat újdonságokat. És az égetően fontos kérdések mellett az sem hagy majd nyugodni, hogy vajon hány kerámiatál van a főhősünk... több»

Ez a film alapvetően nagyon rendben volt, de biztos vagyok benne, hogy nem vonul be a kultikus szatírák közé, és ennek egy oka van: elkésett úgy 5-10 évvel. Nem tud annyira maró lenni az, amiről szól, mivel ezt a fikciót átéltük, átéljük a valóságban is, egyszerűen már nem elég görbe az a tükör, de ha az lenne, akkor meg paródiába csapna át. A színészeket kiemelhetném, de semmi meglepő nincs abban, hogy DiCaprio, Rylance, Streep vagy Jonah Hill (és a többiek) remekelnek, de amit különösen jó volt látni, az Jennifer Lawrence, aki végre visszatért egy olyan izgalmas szerepben, amiért az elején megkedveltük, és ezzel elfelejthetjük az olyan kisebb melléfogásait, mint a Vörös veréb vagy az Utazó... több»

A Halottak hadserege szerintem egy elég közepes és annál is túlnyújtottabb zombifilm volt, és bár Dieter karakterében volt fantázia, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a film mindent kihozott belőle. Sőt, inkább mondanám, hogy egyáltalán nem. Amikor a főszereplő megkérdezi, hogy akkor ez most olyan, mint a filmekben, hogy mindenki ért valamihez, és csak csapatként sikerülhet-e, a többiek pedig azt válaszolják, hogy igen, nos, ott ez el is dőlt. Az alkotók is tudták jól, hogy igen, ez csak egy pont ugyanolyan heist film, amiből sokat és sokkal jobbakat is láthattunk. Azt pedig kimondottan sajnálom, hogy van itt egy film, amitől kíváncsi lettem arra, hogy is működik a széftörés, de végign... több»