Gergo Horvath

Ez elég váratlan volt, de annál jobban esett (oké, egy kevés még hátra van). Hirtelen nem ugrik be, hogy láttam volna ilyen jellegű thriller 'paródiát', amiről, ha nem tudod, hogy végülis csak egy fricska, akkor egy darabig még komolyan lehet is lehet venni. De az egész valahogy nagyon intelligens módon állít görbe tükröt a műfajnak, nem sírva röhögősek a poénok, de minél tovább haladsz, annál világosabbá válik, miféle humort is akart közvetíteni. A belső monológok tényleg hülyét csinálnak a zsánerből, de a legjobb módon, a történet egyszerre ismerős nagyon, de tartogat újdonságokat. És az égetően fontos kérdések mellett az sem hagy majd nyugodni, hogy vajon hány kerámiatál van a főhősünk... több»

Ez a film alapvetően nagyon rendben volt, de biztos vagyok benne, hogy nem vonul be a kultikus szatírák közé, és ennek egy oka van: elkésett úgy 5-10 évvel. Nem tud annyira maró lenni az, amiről szól, mivel ezt a fikciót átéltük, átéljük a valóságban is, egyszerűen már nem elég görbe az a tükör, de ha az lenne, akkor meg paródiába csapna át. A színészeket kiemelhetném, de semmi meglepő nincs abban, hogy DiCaprio, Rylance, Streep vagy Jonah Hill (és a többiek) remekelnek, de amit különösen jó volt látni, az Jennifer Lawrence, aki végre visszatért egy olyan izgalmas szerepben, amiért az elején megkedveltük, és ezzel elfelejthetjük az olyan kisebb melléfogásait, mint a Vörös veréb vagy az Utazó... több»

A Halottak hadserege szerintem egy elég közepes és annál is túlnyújtottabb zombifilm volt, és bár Dieter karakterében volt fantázia, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a film mindent kihozott belőle. Sőt, inkább mondanám, hogy egyáltalán nem. Amikor a főszereplő megkérdezi, hogy akkor ez most olyan, mint a filmekben, hogy mindenki ért valamihez, és csak csapatként sikerülhet-e, a többiek pedig azt válaszolják, hogy igen, nos, ott ez el is dőlt. Az alkotók is tudták jól, hogy igen, ez csak egy pont ugyanolyan heist film, amiből sokat és sokkal jobbakat is láthattunk. Azt pedig kimondottan sajnálom, hogy van itt egy film, amitől kíváncsi lettem arra, hogy is működik a széftörés, de végign... több»

Nem fogom bő lére fogni, ez amolyan közepes film volt, amiben egyébként lett volna fantázia, és a remek szereplőgárda is adott volt, de valahogy sovány és súlytalan lett a végeredmény. A forgatókönyv se elég feszes, se elég drámai nem volt, és az egész film csak úgy szépen, csendben elcsordogált. Az egyszer nézhetős darabok közül való, de tragédia egész biztosan nem fog történni, ha kihagyod.

Ez a komment talán elősorban azoknak szól, akik látták a filmet, de kezdem az elején. A nyitójelenet... pontosabban az első pár perces stáblista, arra azt mondtam, hogy igen, egy ilyen sötétebb, politikai/kémfilmet megnéznék, és bárcsak ilyen lenne a Fekete Özvegy, mint ezek az első percek. Mondjuk a Fekete Özvegy mint az X-Men Loganje, ami túl tud lépni a saját árnyékán. Persze, ez nem az a film, amit szerettem volna látni, de ettől még nem rossz, csak pont úgy jött, ahogy ment is. Nem újranézős darab, a Marveles mezőnyben közepesnek mondanám, de tény, hogy voltak erős pillanatai is. Most hirtelen egy humorosabb jelenet jut az eszembe, a helikopter lezuhanása... Aki látta, érti. Egy idő utá... több»

Ami az előző generációnak A Karib-tenger kalózai volt, az a mostaninak a Dzsungeltúra. Nagyon korrekt családi/kalandfilm, amit tényleg Johnson és Blunt remekül működő párosa emel az átlag fölé. Amit ez a film ígér, ami két órányi könnyed és szórakoztató kikapcsolódás, azt vállalni is tudja, amire mondhatnánk, hogy ez a minimum, de gondoljunk csak vissza, hányszor nem sikerült ez egy-egy filmnek. És igen, ez nem jó dolog, de ebben az iszonyatos filmdömpingben gyakran a minőség az első, amit a gyártók feladnak. Ha már popcornmozi, akkor a Dzsungeltúra megmutatta, hogyan is illene ezt csinálni.

Csak találomra kezdtünk bele, de nagyon hamar berántott. Van egy olyan humora, amihez nem igazán tudnék hasonlót sem mondani, de közben nem vicceli el a dolgot, és elég erősen benne van az 'éle' annak, hogy mit jelent szülőnek lenni (anyának és apának egyaránt). Rendkívül szórakoztató és intelligens sorozat, az ilyesmi ritkán jár kéz a kézben, szóval bátran neki lehet ugrani.

Ahogy az első szezonnak, ennek is megvoltak a maga erős pontjai és ügyes reflexiói. Nem mondanám feltétlenül kiemelkedő sorozatnak, de a mai tinédzser korosztály problémáira szépen reflektál, és egy halom választ is felkínál, miközben alapvetően szórakoztatni akar és tud. Rendben volt ez, most már csak az a kérdés, hogy hogyan tovább...

Nálunk ez telitalálat volt. A Vezércsel óta a Netflix legjobb sorozata, ami egyszerre elgondolkodtató, szórakoztató, drámai és pazar látványvilágú. Egyszerűen érződik rajta, hogy rengeteg munkát fektettek bele, egy-egy karakter, színészi játék üt csak ki, de az összképet nézve ezek nem vonnak le az értékéből. Ha még nem láttad, a legjobb szívvel ajánlom, hogy vesd bele magad!

Egy okosan kitalált, gyönyörűen animált, szórakoztató és humoros sztori, ami széles korosztálynak szól. Az idei év egyik legkellemesebb csalódása számomra, csak ajánlani tudom.

Nem egészen értem, miért ennyire felkapott ez a sorozat. Omar Sy-nak megvan a maga karizmája, de a sztori ezer sebből vérzik, az egész nem hihető, a nagy finálét pedig ahhoz képest, hogy mennyire előkészítették, simán összecsapták. El lehet nézni ezt, a gond csak annyi, hogy rengeteg sokkal jobb sorozat van, ami negyed ekkora figyelmet sem kap, pedig megérdemelnék.

Azt volt az érzésem, hogy ennél sokkal több volt ebben a sorozatban. Fantázia az alapsztoriban is volt, de sokszor ötlettelen lett a megvalósítás, csapongtak a karakterek, a humor pedig hol működött, hol nem. Ha a műfajon belül akarok maradni, a Szexoktatás mérföldekkel jobb volt a Netflixen.

Nem ez lesz az év sorozata, de azt meg kell neki adni, hogy nagyon jól építette fel egy piszkosul nagy világ alapjait, érdekes karakterekkel, remek látvánnyal és kellően izgalmas (néhol kissé kiszámítható) sztorival. A fantasy műfajban nem sok friss sorozatot látni a premierek között, úgyhogy egy esélyt bőven lehet neki adni.

Ez egyszerűen zseniális volt. Friss és kreatív, humoros és elgondolkodtató, látványos és szívhez szóló. Ódákat lehetne zengeni róla, de most inkább bele sem kezdek, egyszerűen csak nézzétek meg, nem fogjátok megbánni. Csillagos ötös filmélmény, minden elismerésem az alkotóknak.

Hát nem dobtunk tőle hátast, azt meg kell mondanom, és az is biztos, hogy ebben nagyobb potenciál volt. Voltak részek, amik tényleg stimmeltek, az alapötlettel sem volt semmi gond, de néha azért elég kínosba tudott hajlani a dolog. Persze a fiatalabb, mondjuk azt, hogy tízéves korosztály biztos más szemmel nézi, de ez ebben a formában számomra legfeljebb is csak közepes élményt nyújtott, ami egy pillanatra sem tudott kiemelkedni a felejthető átlagból.

Többször szembejött már a sorozat, de valahogy mindig elsiklottam felette. Most már látom, hogy kár volt. Nagyon eltalált, laza, könnyed és szórakoztató széria A Jó Hely, ügyesen megírt karakterekkel és humorral, és némi mondanivalóval, amiből kicsit sem didaktikus, és inkább a szatíra eszközeit használja. Nyugodtan vágjatok bele, ha eddig még nem tettétek!

Bár az előző évadok is nagyon rendben voltak, ez a szezon az eddigi legjobb. Persze volt is alapanyag hozzá, de a Netflixesek kihozták a legjobbat belőle, és hát őszintén szólva ez a tíz rész önmagában izgalmasabb, mint maga a Forma 1-es szezon.