Lord British

Egyszer nézhető CGI-orgia, bántóan hűtlen a képregényhez. Sean Connery az egyetlen értékelhető személy benne, de ezt a filmet sajnos még ő sem tudta megmenteni.

Kövezzetek meg, de szerintem a 2 Dredd filmből ez a jobbik darab. A kihalt város ábrázolása, és úgy maga az egész film hangulata annyira tipikus és magával ragadó; én ezt valahogy hiányoltam a 2012-es filmnél. Stallone egyetlen arcizmának mozdítása nélkül hozza kisujjból a karakterét, és bár nem ez a legjobb filmje, mégis pezsdítő egy képregényhős szerepében is látni.

A kevés szereplő és szinte 0 történet ellenére megfogja az embert az alapgondolat, és magában is azon töri végig a fejét hogy mi lehet az a kérdés, és mi a válasz rá. A karakterek mind egy társadalmi tabló elemei, sztereotip jellemeik áthatják az egész film hangulatát. A végén a csavar pedig nem kiszámítható, és én csak fogtam rajta a fejem...

Akciórajongóknak kihagyhatatlan darab, kellően véres, pörgős és izgalmas. Cobretti karaktere nem megy át túl nagy jellemfejlődésen, mégis kellemes érzés Stallone-t a Rambo-hoz hasonló gyilkológép szerepében látni.

Kellően izom- és hajlakkszagú, vérbeli 90-es évek-beli science-fiction mozi. Látványos, és egy nem túl bugyuta történetszállal igyekszik fenntartani az ember érdeklődését az óriási bogarak és űrhajók mellett. Kiemelném a film zenéjét, ami szerintem rendkívül epikus, Basil Poledouris itt is kiváló munkátt végzett, csakúgy mint a Robotzsaru esetében.

Eszméletlenül látványos és magával ragadó film, a széria legjobb darabja a második rész mellett. A film összekapcsolja a látványt a mondanivalóval; a monológokat és a pergő párbeszédeket remekül kiegészíti a kietlen táj és az autócsodák. Tom Hardy-ra kissé kevés szerep jutott mint főhősre, de Furiosa kárpótol minket mindenért, zseniális a karaktere Charlize Theron alakításában. Az év legjobb filmjei közt biztos a helye.

A poénok már ezerszer lerágott csontok, mégis ugyanolyat ütnek mint régen. Végig pörög, üresjárat nincs, nem kegyelmez a rekeszizmoknak sem a film. Külön jó pont szeretett fővárosunk látványa, illetve a végén a Balatonos hülyeség.

Véleményem szerint kiváló popcorn-mozi kerekedett ebből a filmből, a nosztalgiafaktor erőteljesen jelen van, mégis egyedi és különleges. Jó érzés látni hogy mekkora tisztelettel adóztak a nagy előd előtt (Hammond-szobor, T-Rex csontváz, póló, stb.). Talán negatívum lehet a bődületesen sok és undorító termékmegjelenítés.

Alapjában véve nem horrorfilm, elég nehezen emészthető alkotásról van szó. John Cusack véleményem szerint parádézik a szerepben, nagyon jól hozza a megtört lelkű, lecsúszott író karakterét. És bár Samuel L. Jackson csak 2-3 jelenet erejéig van a vásznon, a szobába belépés előtti pörgős párbeszéd közte és a főhős között igen emlékezetes.

Tökéletes mintapéldája annak, hogy különösebb akció nélkül is lehet pattanásig feszülő filmet létrehozni. Colin Farrell csak úgy lubickol a szerepben, főként az elején, amikor még a nagydumás énje van jelen. Külön megemlíteném Forest Whitaker karakterét, aki bár nem túl jelentős, mégis nagyon jól hozzáad a film hangulatához.

Igazán üdítő Jim Carrey-t végre egy komolyabb, mélyebb szerepben látni, és ez meglepően jól is áll neki. Nagyon jól hozza a meghasonlott főhőst, aki bármit megtesz hogy kiderítse a fájdalmas igazságot. Külön öröm volt számomra az izgalmas kis intro a számmisztikával, és úgy maga az egész film is végig lekötött. Kihagyhatatlan darab.

Egy kultuszfilm, amelyet éltében egyszer mindenkinek látnia kell. Rendkívül őrült, beteg poénokkal operál, de akárhányszor nézi újra az ember, könnyesre neveti magát rajta. Mégis ki tudná elfelejteni az Antióchiai Szent Kézigránátot vagy a vérnyulat?

A torpedó nevű táblajátékot vászonra vitték, nyakon öntötték egy nagy adag CGI-jal és Rihannával, és ez lett belőle. A történet lyukas, a párbeszédek bugyuták, a színészi játék még éppen elfogadható, én magam egyedül Liam Neeson miatt néztem meg az alkotást. Az egyetlen pozitívum számomra az a kis AC/DC-bejátszás volta csatára való felkészülésnél.

Egy kiváló fantasy, amely talán kicsit megkopott az idők során, mégis utánozhatatlan élményt nyújt. A színészi játék nem kiemelkedő, de ezért kárpótolnak a jó akciójelenetek és a mesteri aláfestő zene. Kiemelném a ruhákat és a díszleteket, amelyek számomra rendkívüli módon teremtették meg a film hangulatát.

Egy laza vígjáték színészóriásokkal. Tulajdonképpen nem más ez, mint a Másnaposok 30-40-évvel később. Agyonhasznált poénok az öregségről, nevetséges párbeszédek, de valahogy az ember mégis mosolyog ezeken. Egy könnyed esti szórakozás, egyszer érdemes megnézni, de semmi több.

Egy vérbeli klasszikus akciófilm, amit valóban nem lehet és nem is szabad komolyan venni. Mai mércével az egész nevetségesnek tűnik, de igazából napjaink akciófilmei is ilyenek: egy egyszemélyes hadsereg útnak indul, hogy bosszút álljon valamilyen sérelem miatt. Ez kiválóan működik a vásznon, Arnold feszít, minden robban, golyók és ütős egysorosok repülnek szerteszét. A végkifejletet már előre tudjuk, de kit izgat, ha közben a főhős mindent és mindenkit a földdel tesz egyenlővé?

A Ragadozó egy időtlen klasszikus, messze kenterbe ver jónéhány mai filmet hangulat és képi világ terén. A szereplők, annak ellenére hogy egy csapat tagjai, nem elnagyoltak, mindenkinek megvan a saját kis jelleme. A film végig képes tartani a feszültséget, számtalan ikonikus jelenetet tartalmaz, és Alan Silvestri zenéje csak még jobban borzolja az ember idegszálait. Sajnos azóta túl sok bőrt húztak le a franchise-ról, kicsit saját maga paródiájává vált, de ez a legelső még mindig a legjobb.

Eredetileg nem moziban terveztem megnézni, de annyian ajánlották hogy végül beadtam a derekam. Meg kell mondanom, hogy leesett az állam, mind a látványtól, mind a történetmeséléstől, mind a színészek játékától. Egy lélegzetelállító, csodálatos film az Interstellar, Nolan újból megmutatta mire képes. A dokkolós jelenet a mai napig kiráz....amilyen egyszerű, olyannyira mély és izgalmas. A tavalyi év egyik legjobb filmje, mindenkinek érdemes megnéznie.

A 2012-es nyár legjobb blockbustere, és a Marvel filmek egyik legjobbika. Minden itt van, ami egy geek társadalomnak kell: sok-sok akció, elképesztő látvány, kiváló szereposztás, ütős egysorosak és emlékezetes zene. Végre-valahára összeverbuválták azt a csapatot, amire az első komolyabb Marvel-mozi óta vártunk, és egy nagyon jó film született belőle. Ajánlom mindenkinek megnézésre, akár többször is, hiszen hatalmas szórakozást nyújt.

Egy kiváló családi dráma okosan felépítve és tálalva. Engem lekötött, komoly volt de mégis belecsempészték a humort. RDJ kisujjból hozza a gőgös nagymenő szerepét, Robert Duvall pedig megérdemelte azt az Oscar-jelölést, hatalmasat nyújt. A film vége számomra kicsit lezáratlannak tűnt, de azonkívül végig fenntartotta az érdeklődést.