Lord British

Óriási meglepetés volt, ilyen lüktető, élettel teli filmet régen mutattak be a mozik. Az első pillanattól magával ragadja az embert a zene és akció hihetetlen elegye, és nem engedi egészen a stáblistáig. A film zenei anyagát amint tudtam be is szereztem, pontosan ezért. Vicces, pörgős, látványos és rendkívül jó kikapcsolódást nyújt.

A nyári lagymatag blockbusterek között igazi csemege volt számomra, és bizonyos pontjain a hideg kirázott tőle. Nem klasszikus értelemben vett "háború"-t tartalmaz, inkább az elvek és érzések csatájának lehetünk szemtanúi, csontig hatolóan. És könyörgöm, Andy Serkisnek adjanak már egy Oscart!

A mai napig vicces, mégsem teljesen komolytalan science-fiction, amit bátran lehet ajánlani mindenkinek. Az effektek habár kicsit már megkoptak, még mindig élvezhetőek és szépek.

A klasszikus Nicolas Cage-akciótrilógia (Face/Off, Con Air, Rock) talán legjobb darabja, pörgős, akciódús, és Cage itt mutatja meg igazán, meddig is képes feszíteni a színészkedés határait ( a papos-headbanges jelenet a mai napig abszolút favorit!). Travolta is nagyon jó a meggyötört FBI-ügynök szerepében, és meglepő módon nagyon jól működik a kémia a két színész között. Akciófilmek között alapmű.

Gagyi, unalmas, semmiféle igazi horror-elemet nem tartalmaz. A karakterek papírmasék, mindenféle komolyabb jellem nélkül, a cselekmény banális és kiszámítható. Cameron Monaghan pedig menjen vissza Gotham-be, ott ezerszer jobb volt mint itt.

Lassan csordogáló dráma, ami az utolsó fél órában rendkívül felgyorsul, de nem ad semmiféle igazi "megoldást". A kietlen, havas táj gyönyörűen van fényképezve, a reményvesztettség és fájdalom szinte a levegőben van. Jeremy Renner-t és Elizabeth Olsen-t én még ilyen jónak egy filmben sem láttam, és te jó ég, az a flashback-jelenet...na meg a stand-off...ezt egyszer mindenkinek látnia kell.

Nagyon kíváncsi voltam a folytatásra az első rész bravúrja után, de számomra sajnos nem tudta ugyanazt a szintet hozni; ettől függetlenül még mindig egy kiváló szórakozás. Az akciójelenetek (főleg az első üldözés illetve az újragondolt bárjelenet) még mindig pazar módon vannak koreografálva, és a zene is jól illeszkedik a történethez. Néhány karakter halálát egyszerűen értelmetlennek vagy bugyutának találtam, egyet kivéve, ami nagyon jól volt körítve (Country Roads...). Összességében pozitív a mérce, de az első (mint annyi más filmnél) mindig jobb lesz.

Nem keményvonalas horror, inkább horror-komédia, de annak tényleg jó szórakozás. Az alapkoncepció működőképes, a szereplők igazából színtelen-szagtalan klisék, de ide úgy érzem nem is kellett több. A csavar kb. előre látható, de mégis valahogy végig fenntartja a film az ember kíváncsiságát afelől, hogy mégis ki lehet a gyilkos.

Rendkívül megosztó filmről van itt szó, én személy szerint nagyon szerettem és már két alkalommal tekintettem meg moziban. Merész volt, mert elrugaszkodni a megszokott sémáktól és karakterutaktól. Miért legyen fontos Snoke és Rey, vagy miért kötelező Luke-nak a "legendás Jedi"-imázsát fenntartani? A rendező mindezen rajongói elvárásoknak hátat fordítva egy olyan Star Wars-filmet rakott le az asztalra, ami innovatív, mer újat mutatni és nem lett egy Birodalom visszavág-másolat.

Nagyon bántam, hogy relatíve kevesen nézték meg a magyarok közül ezt a mesét (egyértelműen a kultúraidegen mivolta miatt), én viszont érdeklődve vártam, mivel tanulmányaim során már volt szerencsém a mexikói kultúrát behatóbban megismerni, és ennek fényében számomra telitalálat volt a film. Rendkívül aranyos és kedves, fontos üzenetet hordoz a családról és az elmúlásról, és a végén teljesen mindegy hogy milyen korú vagy nemű a néző, garantáltan meg fog hatódni.

Életem első magyar filmje volt moziban, nagyon készültem már rá hogy mégis mit mutat Antal Nimród a Kontroll után, és bevallom, nem csalódtam. Az akciójelenetek (főleg az autós-illetve motoros üldözés) vetekedik a hollywood-i minőséggel, a karakterek nagyon jól meg vannak írva, és amíg a Magyar Filmalapból ilyen művek születnek, addig ezer örömmel fogok beülni magyar filmekre ezentúl.

Nem a legjobb horrofilmek közé fog tartozni, de mindenesetre korrekt indítása a 2018-as évnek. Nagyon jól egybefűzi az eddigi Insidious-filmeket, és tetszett hogy újabb dolgokat megtudtunk Elise múltjáról, illetve hogy hogyan került először kapcsolatba démonokkal. Jumpscare-eken kívül sajnos többre nem futotta, illetve a "szellemirtós-páros" jelenléte néha kifejezetten idegesítő volt számomra.

Rendkívül szórakoztató darab, méltó folytatása az eredetinek. Ami miatt ténylegesen működik a film az nem is a sztori, hanem a karakterek közötti kémia illetve a különböző videojátékokra történő referenciák. Családdal, barátokkal is kiváló szórakozás.

Vérbeli klasszikus, egy meghatározó jelenség az akciófilmek között. Egy vicces, de mégis elszánt és tettrekész főhős, egy agyafúrt és okos főgonosz, egy klausztrofobikus helyszín és tonnányi akció, kell ennél több?

Rendkívül komplex és okos film, számomra az egyik örök kedvenc. Annyira részletes és összetett, hogy elsőre igen nehéz megérteni, érdemes egyszer vagy akár többször is újranézni.

Mondhatni Tarantino megint megcsinálta. Fantasztikus film az elnyomásról és a rabszolgatartásról, de mégis üdítő és a mai társadalom számára is könnyen emészthető csomagolásban. Leonardo DiCaprio egyszerűen fantasztikus Mr. Candy szerepében, illetve ki kell még emelnem Samuel L. Jackson vicces-komolykodó karakterét.

Korának egyik legszemkápráztatóbb és leginnovatívabb filmje ez. Keanu Reeves brillírozik, de az igazi taps Hugo Weaving hátborzongatóan élethű Agent Smith-éért jár.

Hihetetlenül komplex és összetett alkotás, rendesen megmozgatja az agyunkat, és erősen újranézős film. Egyedi alapötlettel és történettel operál, és a sikerhez hozzájárul a kiváló szereposztás is.

Az egyik legjobb horror, amit valaha készítettek. Kiválóan érzékelteti azt az ismeretlentől való, csontig hatoló félelmet, amit a mai horrorfilmek már nem igazán tudnak hozni. A szereposztás elsőosztályú, és a klausztrofobikus helyszín is sokat dob a film hangulatán.