Az abszolút kedvenc a Terence Hill-filmek közül, gyerekkoromban láttam még és azóta jó párszor újranéztem már. Fonda és Hill párosa egyszerűen tökéletes, a zenét a mai napig hallgatom a filmből (pl. a Vadak Bandájának témáját nagyon bírom). Egy időtlen klasszikus.
McAvoy sokszor bizonyította már hogy őt az Isten is színésznek teremtette, de talán itt teljesedik ki igazán (mostmár nyilván a Split mellett). Alpári, perverz tahó, de mégis képesek vagyunk együtt sírni és nevetni vele ahogy a problémáival küszködik.
Az egyik kedvenc filmem a mai napig, ami bebizonyítja hogy nem kell csavaros történet, elég egy csapat kiválóan megírt karakter hogy egy olyan filmet kapjunk amit évekkel, évtizedekkel a kiadás után is emlegetnek. Tarantino jött, látott és győzött, a többi pedig már történelem.
Igazán kellemes csalódás volt a film, Matt Damon kis one man-show-ja múködik, és ami mindennél fontosabb, a film megtanít burgonyát termeszteni űrbéli körülmények között is!
Szegény Liam látszik hogy belefáradt már a folyamatos akciózásba, egy közepes darabot kapunk tőle. Míg az első rész friss szellőként hatott, ez már nem képes ugyanazt produkálni, így eltűnik az egyre rosszabbodó folytatások süllyesztőjében.
Végre újra kapunk egy szeletet a Harry Potter-univerzumból, és milyen jó is ez nekünk! Ugyanúgy képes volt elvarázsolni mint az eredeti mozifilmek, s bár a történet nem egy nagy durranás, a lények és a színészek közötti interakció kárpótol mindenért.
A videojáték-adaptációk átkát sajnos nem tudja teljesen megtörni, de mindenképpen jó irányba indul el a javulás útján. Aki számára ismeretlen a Warcraft világa az sajnos rengeteg utalást, eseményt és nevet nem fog érteni (gondoljunk csak a mrrrgggglll-re), de olyannak, aki tisztában van a dolgokkal ez nem más mint egy kiváló popcorn-mozi egy rajongó rendezőtől hasonló rajongóknak.
Életemben először döntöttem úgy hogy beülök mesét nézni huszonéves fejjel, és meglepő módon remekül szórakoztam. Az egész film az első pillanattól magával ragad, a dalok kiválóak (hetekkel utána is a film albumát hallgattam), és a történet is bájosan tanulságos.
Innovatív darab, történet szempontjából semmi újat nem mutat, de a nézet igazából kárpótol mindenért. Az akció pörgős és látványos, bár tény hogy helyenként szédülést és rosszullétet okozhat a film.
Aki szereti a South Park / Family Guy-vonalat, annak ez a film is be fog jönni, és én is ezt a tábort erősítem. Az olcsó perverz viccek mellett néhol elég komoly társadalmi-illetve globális problémákba is belenyúl a film meglepő módon, de nyilvánvalóan elsősorban a kötetlen szórakoztatás a célja. Más filmeket is lazán kifiguráz illetve utal rájuk (pl. Ryan közlegény vagy a Terminátor), illetve Meat Loaf (a szó legszorosabb értelmében történő) feltűnését a mai napig nem felejtem el.
Nagyon lassan csordogál a film, de fontos kérdéseket vet fel az amerikai hírszerzéssel kapcsolatban, és érzékletesen bemutatja a kettős megítélését Snowdennek: hazaáruló avagy nemzeti hős. JGL kiváló választás volt a főszerepre, szinte teljesen beleéli magát a szerepbe és adja vissza a kétségek között vergődő Snowdent.
Igazából félig-meddig untam a filmet. Közepes, minden egyes fordulata (?) kiszámítható, a drámaiság néha viccbe megy át. Sajnos számomra az első rész óta lejtmenetet mutatott a széria, nem is kár hogy ezzel le is záródik a történet.
Egy igazi klasszikus horrorvígjáték, kb. mindenki számára meghatározó volt gyerekkorban. Az idő vasfoga nem igazán tett benne kárt, a szörnyecskék még mindig cukik/röhejesek, a sztori igazából okés, de az igazi lelke a filmnek akkor jön elő amikor ezek a lények nekiállnak módszeresen szétszedni a várost. Bármikor újranézném!
Az utóbbi idők egyik legjobb filmje a maga nemében, remekül működik a kémia Ricky és Hector karaktere között. A kiskölyökből szabályosan csak úgy záporoznak az ütős egysorosok, le sem lehet lőni, szembeállítva vele pedig ott van a mogorva és zárkózott öreg, akik kalandjaik során szép lassan összecsiszolódnak.
Annyira abszurd hogy az már helyenként elképesztő. Nem klisés vígjáték-elemekre épít, hanem próbál újat mutatni, ami nem más mint a vámpírok átlagos élete, az ügyes-bajos kis problémáikkal együtt. A poénok egész jól betalálnak, a szereplők is jól alakítják a rájuk szabott figurákat, kellemes esti szórakozás.
Az első részhez hasonlóan még mindig ütős, végre-valahára megkapjuk az ikonikus ceruzás jelenetet, és Keanu még mindig badass. Tárt karokkal várom a lezáró epizódot.
Amekkora reklámhadjáratot kapott, ahogy szokták mondani, nagyobb volt a füstje mint a lángja. Egy közepes sci-fi akciófilm, aminek a 2 főszereplője között semmiféle kémia nem érződik. A látvány valóban szép, mi több a tengerpartos jelenetek lenyűgözőek, de az ezer bolygóból sajnos vajmi keveset látunk, helyette egy banális sztorit kell végigülnünk.
Végre egy korrektül összerakott és működő DC-film! Gal Gadot-ot az Isten is a szerepre teremtette, mást el sem tudtam volna képzelni helyette, Chris Pine üde színfoltja volt a filmnek és a bandájuk sem volt túl rossz. Az akcióra és látványra sem lehet panasz, a visszatérő zene pedig még mindig ütős.
Amennyire lehúzták a nézők és kritikusok is, én elvoltam vele, egyszer igazából megnézhető. A történet csak alibi arra hogy minél több akciónak és pusztításnak lehessünk szemtanúi, aminek a vágása egész egyszerűen hányingerkeltő. Korrekt lezárása a sorozatnak és köszönjük, nem kérünk rebootot.
Nem olvastam a könyvet, egy jó krimit remélve ültem be a moziba és elég nagyot koppantam. Michael Fassbendertől sokkal többet vár az ember, az egész film csak lebeg a levegőben mindenfajta mélység nélkül, a karakterek üresek, és az izgalom is hiányzik.
85 Nevem: Senki (1973)