titra

Amikor a forgatókönyvírók között ott van Moffat és Gatiss, azért az ember elvárásai elég magasra emelkednek, és rendszerint nem okoznak csalódást. Az már szinte természetes, hogy kiemelkedő alkotás lesz, a legapróbb részletességig minden kidolgozva benne. Nincs is mivel összehasonlítani, max. pontos és kész. Mindezekhez képest gondolom úgy, hogy Watson karaktere és az őt játszó színész elnyomja Sherlockot. Ezt úgy értem, hogy Freemanra sokkal jobban illik a Watson szerep, és szerintem nem csak azért érzem ezt, mert alapból őt kellett emberibbnek, szerethetőbbnek játszani. Sherlock karakterével nincs bajom, de Cumberbatch valamiért nem annyira jó erre a szerepre. A sztorik izgalmasak, de néha... több»

Tényleg többször nézhető, vígjátékoknál ez komoly elismerésnek számít. Jack Black-nek elhiszi az ember, hogy ő is pont olyan mint akit alakít. Bár az alapsztori önmagában nem hoz semmi újat, a karakterek miatt szórakoztató és szerethető film, és persze fontos szerepe van a jó zenének is.

Sokkal több volt mint amit vártam, tényleg ritkán látni ilyen kiemelkedő alakításokat, ami egyébként nem csak a főszereplőkre igaz ebben a filmben. El akartam hinni az egészet, és jó volt elhinni, hogy így történt, és hogy ebből mennyi volt a játék és mennyi a valóságból vett rész, egyáltalán nem érdekelt. Tényleg felnőtteknek való, nem disney-s mesefilm.

Kicsit jobb mint átlagos, sok pozitívum van benne, jól hozzák az elfogadás kérdéskört. A rendezés is tetszett, inkább a mozgalmas jelenetek voltak jók. A befejezés viszont tényleg érthetetlen és értelmezhetetlen, mármint az, hogy most akkor mit is akartak mondani ezzel a filmmel. Tényleg olyan mintha azt akarták volna kihozni ebből, hogy milyen jó hogy így alakult, mert persze elfogadunk mi mindent, de jobban szeretnénk ha másképp lenne. Ez kicsit zavaros volt benne. Egyébként a sztori rendben volt.

Én meg azt hittem ez egy romantikus vígjáték lesz, de nem emlékszem egyetlen vicces jelenetre sem. Szerintem a magyar filmek igenis jók, sőt nagyon jók tudnak lenni, ez a film nem a magyar filmekhez képest jó, hanem általában bármilyen filmhez képest egyszerűen csak rossz. Nem a színészek, nem a rendezés rontja el, egyszerűen nem tölti be a funkcióját. Vígjáték, de sehol egy poén, egy tényleg használható alaphelyzet, semmi. Romantikát lehet csak én kerestem benne, ez legyen az én hibám, másoktól hallottam, hogy ebben az van, de nincs. Az érzelmi vonal inkább kiábrándító, mint megindító.

Én is másra számítottam, ez még nem lett volna baj, de végignéztem és nem tetszett. Ha moziban látom, biztos nagyon csalódott lettem volna, hogy kiadtam bármennyi pénzt is a jegyre, meg hogy egyáltalán végig kellene ülnöm az egészet. Egy színművész aki meg akarja mutatni, hogy nem csak egy filmsztár. Jó, rendben, ilyen a világ, jobban értékeli a felszínes mozis élményt mint a valódi művészetet. Az a baj ezzel, hogy az aki ezen nem tud túllépni 5 perc alatt, az egész életében nem is fog tudni, aztán kénytelen lesz borzasztó hosszú filmekben panaszkodni emiatt. A másik amit meg akar mutatni a film, az a színházi háttérmunka, meg a színészek emberi oldala, ami nemigen van nekik különállóan levá... több»

Közepes, romantikus film, borzasztó gyenge karakterekkel, nyilvánvaló végkifejlettel. A régi idők stílusa, és a művészeti vonal emel valamit az egészen, de azért sokat ne várjunk a filmtől.

Amikor már azt hinné az ember, hogy kezd érdekessé válni végre a film, hirtelen még unalmasabb lesz az egész, és a végén meg nem történik semmi. Lehet velem van a baj, és én nem értettem meg miről szólt ez az egész, de valahogy úgy éreztem, nem is akar ebben segíteni nekem a film. Elvileg két ember próbálja meg elkerülni, hogy találkozzon önmagával miközben állandóan visszamennek az időben, de én alig tudtam megkülönböztetni a két eredetit is egymástól. Teljesen belefáradtam abba, hogy feltaláltak valamit, amit minden lehetséges veszélyével együtt kipróbáltak, de a lehetséges következmények miatt szinte nem használják ki semmire.

Elég nehéz négydimenziósan látni egy ember életét, de a film rendezetten mutatja be az időben való látszólag össze-vissza ugrálás összefüggéseit. A főszereplő csak a saját idővonalán utazik az időben, és nem igazán derül ki, hogy ezt ő mennyiben képes irányítani, de a körülményekhez képest elég nyugodtan viseli a helyzetet. Részben háborús, mint ahogy maga a könyv alapja is a háború volt, és számomra sikerült megmutatni az értelmetlen öldöklést és pusztítást ebben. Elhangzik ugyan a filmben, hogy a háborúban részt vevő katonák valójában mind gyerekek, de ezen kívül ezt a vonalat nem hangsúlyozták eléggé, ahogy az "így megy ez" (amit arra mondanak a negyedik dimenziós lények ha valaki meghal)... több»

Érdekes újragondolása az ismétlődéses történeteknek, ahol nem abból a célból küldik vissza a főszereplőt, hogy változtasson, hanem hogy információt szerezzen egy "párhuzamos múltból". Tetszett benne, hogy más megközelítésből mutatja be az olyan kérdéseket, hogy meddig ember az ember, és mennyire lehet szembeállítani egyetlen ember érdekeit a többség érdekével szemben. Az is jó volt benne, hogy végül valamelyest azért tévedtek a működési elvvel kapcsolatban, mondjuk máskülönben elég lehangoló film lett volna. Szerintem azt jól megoldották benne, hogy ne legyen fárasztó az állandó ismétlődés, ettől függetlenül lett kicsit unalmas a cselekmény, de azért egyszer érdemes megnézni.

Bár ezek a részek is nagyon érdekesek voltak ahogy különböző bolygókra és világokba látogatott el a felfújható űrhajójával, azért Aladár és Blöki csak így ketten, már kicsit kevésnek tűntek. A többi szereplő sokkal több poént és mozgalmasságot adott a sorozatnak, ezért hiányoztak.

Azért az egészen hihetetlen, hogy ezt a sorozatot 68-ban kezdték el adni a tévében, és most újra nézve is ugyan olyan szórakoztató tud lenni, mint akkor, vagy bármikor.

Biztos, hogy aki még nem látta az is meg fogja nézni valamikor, mert nem lehet kihagyni. Ha mást nem is de a dalt biztos mindenki ismeri. A grafikában az tetszik a legjobban, hogy egyszerre valósághűek és meseszerűek a szereplők.

Vili a veréb még könyvben is sokáig elnézegethető, nekem gyerekként külön tetszett hogy az emberi formákat mennyire át tudják hozni kis verebekre is. A grafika egyszerűen fantasztikus, a pesti épületek részleteivel, a madarak szemszögéből való ábrázolással. A történet is kedves, érdekes, mindenképp látni kell egyszer.

Vicces és szerethető a főgonosz, a többi karakter is jó, Vector állítólag nagyon félelmetes a vége felé, 6 éven felülieknek azért talán nem is annyira.

Számomra az elején érdekesen indult, de aztán annyira sokáig tartott mire eljutottak valamettől valameddig, hogy komolyan belefáradtam. Nem az a baj, hogy visszaemlékeznek de állandóan, hanem hogy attól volt érdekes, hogy nem tudtuk az előzményeket, és mikor ezeket lassan előhozták, már egyáltalán nem tűnt izgalmasnak, inkább kiábrándítónak. A tudományos és misztikus dolgok is értelmetlenül keveredtek a végén, jobbra számítottam.

Én is tudnám még nézni, de mintha ez sem folytatódott volna. Párhuzamos világról szól a történet, nem több, csak egy másik párhuzamos világról, ahol az eredetinél valamivel fejlettebb a civilizáció, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyon izgalmas, a végén már időutazás is volt benne, de úgy tudom nem készült több évad.

Szórakoztató sorozat szerethető karakterekkel, ötletes alapsztorival. Türelmetleneknek szólni kell, hogy ne várják túl korán a csajt, mert a címével ellentétben nem róla szól a történet. Elég amerikai a sztori, olyannyira, hogy többször amolyan oktatófilm Amerikáról amerikaiaknak féle dokumentumfilmnek éreztem, ahol "a fiatalok nyelvén" próbálnak kultúrát verni a tévéfüggő réteg agyába. Túlhúzták ennek a végét is, az utolsó évad kínszenvedés volt, a befejezés próbált nem nyálas hatásvadász lenni, de azért azt nem tudták kihagyni, hogy még Tednek kismillió nőt kellett megismernie a nagy Ő előtt, addig a "az anya" mindösszesen 2 hosszútávú kapcsolatot tudhatott magáénak. Igaziból ezek a dolgok... több»

Én még úgy ismertem ezt a sorozatot, hogy "Halottnak a csók" és annyira nem találtam abszurdnak, hogy emiatt ne lehessen nézni. A képi világa szép és meseszerű. Nednek olyan képessége van, hogy ha megérint egy halottat, az feltámad, de ha újra megérinti véglegesen meghal, viszont ha mindezt rövid időn belül nem teszi meg és életben hagyja a feltámasztott embert, akkor valaki más hal meg helyette. A sorozatban többször visszatérnek Ned gyerekkorára, hogy hogyan jött rá a képességére és annak szabályaira, közben beleszeret egy lányba, akit egy érintésével feltámaszt ugyan, de ha életben akarja tartani soha többet nem érhet hozzá. Ha ez nem lenne nekik elég baj, ezen felül több szálon is bonyol... több»

Szerettem ezt a sorozatot, voltak mélypontjai, elrontott szakaszok, de ugyan ennyi kiemelkedő rész is jutott belőle. Eléggé túlhúzták, néha saját paródiája lett, de furcsa mód képes volt meglepetéseket is okozni. Nem tudom most újra nézve mennyire tudna lekötni, de amikor ment vártam a következő részeket.