Ez bizony tizes, Élmény ezeket a régi filmeket és színészeket nézni, nálam a Gyula vitéz télen-nyáron is verhetetlen, de amit régen láttam és régóta várok, az a Büdösvíz.
Emlékszem, amikor 98-ban megnéztük moziban és a kezdő jelenetek sokkolták a közönséget. A szétroncsolódó emberek, a mocsok, az értelmetlen pusztulás, vagyis mindaz amiért a háború gyűlöletes, addig egy filmben sem volt ilyen közeli. Ha másért nem is, de emiatt számomra a Das Boot-tal holt versenyben a legjobb II. világháborús alkotás.
Mivel elég jó volt az értékelése, és jókat írtak róla kommentekben, elkezdtem örülni, hátha Fincher előállt valamivel, ami esetleg megközelíti a régebbi filmjeit. Ez az örömöm úgy nagyjából a film feléig tartott, mert addig tényleg érdekelt, hogy mi fog történni és izgalmas volt. A film második fele valahogy elkezdett egyre jobban untatni, amíg végül az utolsó 20 percben már az órát nézegettem, hogy mikor ér véget... Még ezekután is megmenthette volna Fincher a filmet, valami jó kis csattanós befejezéssel, de nem. Pedig engem még a vége se bosszant annyira, mint itt láttam ahogy egy-ketten írták. Én ezt a befejezés úgy értelmeztem, hogy "ez van, szívás, nincs mit tenni, bele kell törődni", é... több»
Nagyon jó film! Ezt mindenkinek látnia kell. Nem elég egyszer megnézni, ebben még sokadik megnézés után is feltűnik valami kis apróság, újabb összefüggés.
Először az eredetit láttam, eszméletlen jó film volt, utána pedig a Scorsese félét, de ez is lenyűgözött. Tudtam hogy arról kopintották, de mégis teljesen más, élvezhető, izgalmas és fordulatos volt.
Kis srácként meg volt a Macskafogók első része képregényben is. Imádtam mind a kettőt. A filmet is és a képregényt is.
Szerintem nyugodtam kijelenthetjük, hogy a Macskafogók 1. kult mese filmmé vált az eltelt egynéhány évtized során! :-)
Először nem akartam megnézni… mert kicsit undorítónak tartottam, hogy egy patkány főz. De aztán csak rászántam magam ÉS nem bántam meg. Szerintem az egyik legjobb animációs filmek között van. A történet, a látvány, a zenék mind tökéletes ebben a filmben. És a vég az tökéletes nem a teljes happy end, de mégis jóérzés volt utána. Egy hibája volt, hogy túl rövid lett vagy csak annak érződött annyira jó volt.
Megfogadtam h átrágom magam rajta, ha addig élek is...most kb a felénél tartok, még élek, folyt. holnap. Eddigi benyomásom: menthetetlenül elavult, mint talán az ez idő tájt készült Cinemascope v nem-Cinemascope színes szélesvásznú történelmi csodák többsége, néhány jelenet kivételével: pl. Ben Hur/kocsijelenet, Cleopátra/ kigurul a szőnyegből, ilyesmik. Kár lenne szépíteni, ez van. Röviden: hosszúúú.
Nem tudnék azonosulni a maffiózókkal, mert erősen vegyes érzelmek fognak el a tetteiket látva. Ezért nem gondolom, hogy ez valamiféle gengszterromantika vagy a bűnözők istenítése lenne. Ennél sokkal többnek gondolom a sorozatot. Minden részletre érdemes figyelni (nem rágnak mindent szájba), azok a jelenetek is ütnek, amikre számítani lehet... Takarékosan bánnak a szavakkal, mindennek helye van; a képek sokszor tablószerűek, élettel teli, színes kavalkád, s a gyönyörű olasz vidék... A másik oldalon sötét, mély tónusok, hallgatag tömörség, fegyelem és kíméletlen következetesség. Odaszögezi az embert a film, akár három órán keresztül is.
És nem mellesleg a fiatal Pacino és De Niro... Minden sz... több»
85 Elisabeth (2005)