A CR mozit alapul véve úgy tűnik, minden 2. film lesz csak méltó hozzá,tehát sajnos nem egy Skyfallt kapunk, de ez még a Quantumon is próbál túltenni, mintegy korai 25. Bond film, tele régi utalásokkal, karakterekkel, de mindet kiherélve kapjuk. A JB mítosz egyik alapja a főcím, ám ez is olyan fájdalmas sipítás és lélektelen animáció amivel sikerült nem csak leégetni, de sóval be is szórni önmagát. A mítoszrombolást a Bond-lányok terén is siker koronázta, ugyanis megkaptuk minden idők két legjelentéktelenebbét. Az amúgy csodálatos Belluccit és az amúgy is túlértékelt színésznő Seydouxot.
A túlértékelt első rész után egy túlértékelt második rész dukál. Videójáték elemekkel sodródó fiatalok zombi-apokalipszis közben. Nem is hangzik rosszul, de a "színészek" és a rengeteg logikai baki dugába dönti az egészet.
Hardy és Gleeson is nagyobbat játszik szerintem mellékszerepekben DiCaprionál akinek szinte "csak" távolba merengenie és szenvednie kellett. A másik két karakter sokkal érdekesebb lett. Amúgy az atmoszféra és a képek hangulata tényleg zseniális amit csak olykor ront el egy-egy már kissé túltolt túlélés. A legnagyobb a nem szándékos Star Wars tisztelgés és a !Tauntaun story! XD
Ebből a lerágott csont sztoriból tényleg csak egy jó rendező tud komoly filmet csinálni. No, persze, ha Deakins, akkor minden esetben megemlítendő a lenyűgöző operatőri munka is.
Érdekes kísérlet, kamara-western még nem igen volt a filmtörténetben. Viszont a vérmennyiség talán most először zavaró Tarantinónál, ahogy a játékidő is túlzó, egy film nem a hosszától lesz epikus. Hanem például a zenétől és Morricone bácsi bizony igen csak kitett magáért. Jennifer Jason Leigh alakítását még mindenképp kiemelném aki láthatóan nagyon jól érezte magát ennyi férfi közt és roppant lazán adja elő.
Hopkins talán legjobb alakítása(persze mikor nem kannibál),. Érdemes nem előre olvasni a sztoriról, mivel igaz történet és erősen befolyásolja az izgalom és élményfaktort.
Nem tudja a forgatókönyv tökéletesen összefogni a szálakat, több fontos dolog felett is kis híján elsiklik, viszont a rendezés és a színészek átlag felett teljesítenek.
A Bosszú-trilógiájának záródarabja annyira más akart lenni elődeinél, annyira stílusbravúr, hogy sajnos saját kardjába dőlt. A történetet 3 mondatban el lehet mesélni így értem a rendezőt, hogy miért próbál ennyire vizualitásban hatni ránk csak ez így meg túl sok és művi.
A franciák saját maguk szatíráját rajzolták meg a társadalomkritikán át egészen a Tour bringásainak helyzetéig. No meg ami a kínaiaknál a kutya az ott a béka :) (csiga nem volt)
67 Zoolander, a trendkívüli (2001)