Szerencsére nem szarós-hányós poénok vannak benne hanem inkább pl. a régi Carrey vígjátékok kreténségét juttatja eszembe. Ráadásul az egész színészgárda igazán élvezi a dolgot, profin komédiáznak, jó nézni.
Tök jó, hogy merít másoktól, mert közben simán megmarad egyedinek. Nem nagyon értem a filmmel kapcsolatos kritikák ezen részét. Amúgy meg profi díszletek, vállalható alakítások, beszédtechnika, olyan dolgok amik sajnos még mindig plusz pontot jelentenek egy magyar filmnek, nem alap dolgok.
Gyenge négyes, mert a kajálós/motorcsónakos jelenet nagyon gyenge lett, amúgy viszont über stílusos és szuper cool muzsikákkal operáló kém-paródia. Néhány beállítás meg már szinte a régi Ritchiet idézte, ami persze még mindig csak arra elég, hogy visszasírjuk a kezdeti, zseniális filmjeit.
Lundgren forgatókönyv íróként is hasonlót tud nyujtani, mint főszereplőként. Amúgy meg a rendezés sem nagyon viszi el a hátán a filmet, túl sok meghökkentő koreográfiát nem találni a bunyókban, a tűzharcokban meg semennyit sajna.
Szatíra a mai magyar friss diplomásokról és úgy általában Magyarországról. A problémám, hogy értelmiségi film, így akarva-akaratlanul lenézi picit a kétkezi munkát. A főhős világi nagy bamba *asz, de persze sokan tudnak vele azonosulni :P Amúgy laza lett a film és van egy jó értelembe vett "magyaros" bája.
Az egyik legőszintébb film ami az emberi tudat, történelem, létkeresés kérdéskörben készült. A film után a tömegközlekedésen egyszer tuti elmerengsz, hogy épp a másik min mereng.
Távol állnak tőlem a hippi/hobo ideológiák, de ez a film tetszett. Persze önirónikus, ahogy a nagy szabadságkeresés közben csapdába ejti önmagát egy matériában, ami ellen annyira küzd. Elég buta ez a főhős és úgy sejtem a film nem ezt a mondanivalót szánta, ami nekem átjött. Eddie "Pearl Jam" Vedder pedig ismét bizonyítja, hogy nagykirály.
67 A híres Ron Burgundy legendája (2004)