bbozsi

Pazar film, és tud nem elnyomáspornó meg sérelemdagonya lenni, ami nagy szó manapság már egy rajzfilmnél is, nemhogy egy ilyen témájúnál. Hiteles, elgondolkodtató, igényes.

Ha nem is kirobbanó a humora, de azért a korszak nyelvezete bőven ad teret az élcelődésre, és ügyesen élnek is vele.

Rég láttam, de még emlékszem az élményre: gyönyörű film! Nagyon sokat próbál adni, és ez maradéktalanul megy is neki.

Nyilván magas színvonalú film, rétegekkel, felfedeznivalóval, de nekem nem volt annyira magával ragadó, hogy utánainduljak, amire hív, inkább csak örömmel néztem valamit, ami jól láthatóan kimunkált.

Iszonytató. A szexet ennyire hidegnek és művinek láttatni igazán bátor koncepció a rendezőtől, Fassbender pedig csodálatos, még tán jobban is, mint mindig.

Összeszedetlen film, bár vannak húzójelenetei, de három ilyen színész egy filmben olyan lehetőség, ami azért összességében pocsékba ment.

Hálás téma és nem rontották el. Gary Oldman nagyon jó, és a többiek is tudják vele tartani a lépést.

Finoman szólva sem az én stílusom, de ezt örömmel néztem végig. Pont annyit tart meg a klasszikus elmekből, hogy komfortos legyen, és pont annyit cserél ki, hogy érdekes.

Ennyi isteni emberrel ennek sokkal jobbnak kellett volna lennie. Azért így is fel lehet benne lelni remek kis részleteket.

Ezekkel a színészekkel megbánni nem fogod, hogy megnézed, a művészkliséken túl is mutat valamit, de azért nem egy nagyravaló film, mégha jó is nézni.

Nagyon jó, hogy végre nem a torkodon akarják leszuszakolni a meleglobbi jelszavait fontossági sorrendben, hanem érzékkel végigvisz egy történeten, aminek fontos része (de nem kitalálásának motivációja) a homoszexualitás. Nagyon bírtam az arisztrokratikus szellemi közeget és a napszítta nyári olasz fizikait is.

Nolan zseni, ebben például ahogy játszik az idővel. (Nem is tudom, van-e erre szó, az idősík mást jelent, ez szerintem annyira egyedi megoldás, hogy csak a valami nagyon szakmai megnevezése lehet) A sztori nyilván erős, sokat nem is kellett hozzátenni, a megvalosítás is profi, de nekem most először nem esett le az állam Nolan filmtől, inkább csak állatira élveztem nézni.

Szuper, hogy volt rá pénz, annyi jó ötletet lehetett megcsinálni, hogy emiatt nagyon szórakoztató nézni az egészet. Ismerős és igaz helyzetek jól kigondolva, megszerkesztve, megcsinálva, de a soruk összességében picit nekem céltalan.

Vidám film, a főszereplőket igazán lehet imádni, picit sekélyesebb, mint azt a jó ízlés elvárná, de bőven feldob és még egy 12 óráig akár foglalkoztatni is tud.

Aggaszt a deviancia normalizálásának korszelleme, pláne egy ennyire hatásosra csinált filmnél. Megmutatja a legszélesebb közönségnek, hogy úgy nagyjából milyen egy művészileg erős film, épp csak nem az. Azért Joaquin Phoenixért mindenképp érdemes végignézni.

Végig érdekes, megkapó, amennyire lehet szeretni egy iszonyatosan pici szeletét a világnak. A harmomikus, tiszta mozdulatok mellé 'jé, ez ilyen egyszerű' gondolatok érik a nézőt, mégis pont azt érti meg, hogy a tökéletesség lehetetlen. Japánban járva csomó szemcse visszajött a filmből, nagyon erős magyarázóereje van egy annyira más kultúráról.

Ez előtt nem láttam magyar vígjátékot, ami nem lett volna kínos. Voltak filmek, amik viccesek, magyarok és jók voltak, de nem vígjátékok. Ez viszont egy telivér vígjáték, mégsem kínos. A szoci világ hálás humorforrás, Walters Lili nagyon kiegyensúlyozott, Nagy Ervin vagy századszor játszik erős, mamlasz, buta férfit, nyilván most is megy neki, Nagy Zsolt jól furi, a kis szereplők pedig szép kerek színfoltok. Bárcsak mindig...

Csodálatos, szép film. Elmúlás, az időtlenség ciklikussága, érzékenység, Kelet és Nyugat modernben kibékítése, és még ezer minden szövi át, meditatív, mint egy év elvonulás Tibetbe, és intellektuális, mint a nemYale-en elvégezni egy mastert.