Egészen fantasztikus, filmkészítési magasiskola. Minden jelenet, beállítás, a színészek, a színek, a tökéletesre szabott jelenetek, az építkezés. Idejét nem tudom, mikor láttam ennyire jól megcsinált filmet!
Szokatlan, hogy Amerikában is tudnak európai szemmel eredeti filmet csinálni, nagyon kellemes meglepetés, és jó nem mindig ugyanazt a pár szeletét látni ezredszer is az amerikai életnek, ráadásul életszerűen.
Nagyon lelkiismeretesen végig van gondolva, melyik csapásra hogy reagálnánk, nekem tetszett eléggé a film. A vége kegyetelenebb, mint bármilyen apokalipszis-film, amit valaha láttam.
Csodálatosak a törekvései a filmnek, és nem ritkán meg is valósítja őket, de tény, hogy kell némi elnézés neki, amikor picit ügyetlenebb. Csak ajánlani tudom, Pálfi György Úr hangja c. filmjével párban például különösen érdekes az amerikai és a k-k-európai megközelítés.
Nem vagyok rajongója a műfajnak, de szerintem ez a legjobb apokalipszis film, és ez elég király darab is, gondolatok nem csak szósznak vannak rajta, hanem magának a filmnek fontos részeként.
Vannak benne őszinte, jó pillanatok, de szerintem nem mond eleget arról, amiről igazán érdemes lenne a saját történetében. Arról, hogy az önzés kedves formájában is az, és hogy a hazásság legsebezhetőbb pontja, ha nem is az, csak egy fontos kapcsolat, amit alig valamicske indokkal belülről el lehet kezdeni megfúrni. Azt, hogy onnan mennyire kényszerpályán mozognak a felek, jól kibontották és érdekes, átérezhető és tanulságos volt nézni - Adam Drivert pedig mindig isteni.
Fantasztikusan szép képek és jól adagolt zene - az egész film nagyon ízléses. Mélységbeli ambícióját méltányoltam inkább az 5 csillaggal, szerintem egy picit azért foghatott volna többet.
Én inkább azt szeretem, ha egy film annyi gondolattal áraszt el, hogy csak azért is befogadod, vagy ha olyan megragadó érzelmileg, hogy az úgyis beindítja az értelmet is, esetleg ha annyira tisztán, egyszerűen elegáns, hogy neked kell befesteni egy üres vásznat, a film csak pici impulzusokat ad. Szerintem itt az utolsó lehetett a cél, de már kontúrokat is ad, és bár tiszta, nem tökéletesen elegáns. Akinek inkább ez fekszik, imádni fogja.
Poetikus képek, igazából a történet és a szereplők is csak azt narrálják. A Disney Pocahontas sztoriján túl inkább érezni lehet a filmet, mint érteni, de az analitikus nézőnek is ad gondolkodnivalót a befejezés okainak visszafejtése - én a saját megfejtésemtől úgy érzem gazdagodtam, az átérzett képektől úgyszintén.
Érdemes megnézni (szerintem nem a rendezői változatot, ami pár gyönyörű beállítással ugyan több, de sokszor ritmustörő).
Nagyon ügyes film, jól elkapott pár másodperces karakterrajzokkal, de a sztori csavarja inkább csak facsarás. Ettől még izgalmas nézni, és jó, hogy nem egy ömlesztett tucatdarab - főleg, hogy ettől még nem válik egyénieskedővé.
Sokáig egy közepes filmnek tűnik: persze, jók a szövegek, de beleőrülsz a ritmusba; persze, jók a pofák, de kit kéne itt nem utálni.
Aztán a végén rájöttem, hogy végig egy mesterművet néztem. A finálé annyi réteget nyit meg utólag, hogy ezt a filmet látni és utána napokig emészteni kell.
Csodálatos dolog tudni, hogy magyarok is tudnak ilyesmi filmet csinálni! Sőt, a közös élményanyag és anyanyelv okán a néző még inkább kiszúrna bármilyen hamisságot - ha lenne. Nincs, és egy ilyen film ennél többet nem mondhat magáról.
Félénk megoldás leegyszerűsített üzenetet közvetíteni. Gyáva, ha ez már amúgy is benne van a köztudatban. És megalkuvó, ha történetesen tévesen. És a művészet erejével való felelőtlen visszaélés dokumentumfilmeket imitáló színekkel, kameramozgással, beállításokkal sulykolni az amúgy igaztalan képet egy jófej újítóról és egy önhitt maradiról.
Ha legalább nem létező emberek nevét használták volna az egyszerű tanmeséjükhöz...
Paolo Sorrentino pápás mozgóképei sokkal érdekesebbek, őszintébbek.
Picit sok poént lő el az előzetes, ebből van még pár benne pluszban, és egy jól működő hármas a két sztár és a gyerekszínész között.
Egynek jó, Goslingnak meg arra, hogy lássék, mindent tud azért.
86 Kung Fu Panda (2008)