HercegPeter

Natalie Dormernek jól állnak ezek a kosztümös filmek, és úgy látom, tetszett is neki a önmagáért kiálló nő karaktere. Nem feltétlenül az én stílusom egy ilyen film, de a sztori miatt mégis érdekelt. Nőkre talán mélyebb benyomást tehet, ezért mint a legtöbb ilyen film, ez is inkább nekik készült.

A két srác nagyon jó. Az utóbbi évek nagy kézi kamerás filmáradatának egy egyértelműen jobb darabja. Talán nem igazi horror, maximum 1-2 jelenete hajaz arra. Azoknak, akik szeretik a vámpíros filmeket, valószínűleg ez is tetszeni fog.

Lehet, hogy a 60-as években játszódik, de úgy néz ki, mintha akkor forgatták volna. Gyenge a színészi játék. Nagyobb költségvetéssel és jobb színészekkel egy sokkal jobb film készülhetett volna, mert a történet jó. Néhány jelenet olyan, mintha egy szappanoperából vágták volna ki. Kár érte.

Kicsit Rocky feelingje van, de semmiképp sem utánzat. Jake Gyllenhaal játéka nagyon tetszik. A film megmutatja, hogy mindenki maga irányítja a sorsát és hogy ha van erőnk és valaki aki támogat, akkor bármilyen mélyről fel lehet állni. Nem a legjobb sport-dráma kategóriában, de nem is a rosszabbak közül való.

Lehet, hogy én vagyok az egyetlen,de nekem ez a rész jobban tetszett, mint az első. Valahogy viccesebb volt. Az első rész is jó, de sok sulis, tanárralszemétkedős film van, mint például az. Ez a rész kicsit kimozdul ebből a közegből még ha a lényeg ugyanaz is. Viszont meglátszik, hogy a sulin/munkahelyen kívül jobban meglehet ismerni valakit. Itt is több derül ki mindenkiről, többet tudunk meg a diákokról is és közben sokat nevethetünk.

Egyik legnagyobb kedvenc. Nagyon jó ötlet, poénok, szereplőgárda és dalok. Akárhányszor megtudnám nézni. A vége pedig (mondjuk lehet , hogy csak nekem) nagyon megható, mikor ott ülnek a híd tetején és nézik a tömeget. Jók a vezérekhez társított szokások és szövegek. Egyszerűen nem tudom megunni.

Mucsi és Scherer megint óriási. Mind a kettő a jól megszokott karakterét hozza és ehhez csak hozzátesz a többi szereplő. A poénok jók, a jelenetek viccesek. Az Üvegtigrishez és az Argohoz tudnám hasonlítani, hiszen abszurd karakterek, abszurd helyzetekben találják magukat. Ehhez a két filmhez azért talán nem ér fel, de nincs messze tőlük.

Nálam ott kezdődött igazán a film, ahogy elkezdik a műtétet. Az operáció első percében a hideg rázott, mert belegondoltam, hogy milyen lehet ezt átélni. Onnantól kezdve megvolt az izgalom, a feszültség. Aztán csillapodnak a kedélyek, de film színvonala nem csökken. Tetszettek a csavarok, amik megfordították a sztori menetét és az is, hogy menet közben változik, hogy ki a pozitív és ki a negatív karakter.

Van egy kellemes kis hangulata, a színészi játék is teljesen rendeben van, ráadásul nem is akárkikből áll a szereplőgárda. Annyira talán nem is vígjáték, bár akad benne néhány megmosolyogtató jelenet. Így karácsony közeledtével jó választás lehet annak, aki egy kicsit ki szeretne kapcsolódni.

Sok irritáló párbeszéd és erőltetett poén jellemzi a két főszereplőt. Néha borzasztó idegesítőek. Ezzel szemben a többi karakter (különösen a szülők) tetszett. Egy kicsit túl hosszúnak éreztem, volt néhány feleslegesen elnyújtott jelenet. Egyszer elmegy ha nincs más, de ennyi.

Mintha csak az eredeti részek újradolgozott verziója lenne. Várható volt, hogy nagyon gyenge lesz, de ez még a legrosszabb elképzelésemet is alulmúlta. Nagyon szeretem az eredeti trilógiát, ez volt az egyetlen oka, hogy megnéztem. A látvány az egyetlen dolog ami kicsit javít rajta, de ez így is borzalmas.

Azért is jók az ilyen filmek, mert mindenkiből más reakciót vált ki. Én semmit nem tudtam róla mikor belekezdtem. De mindenkinek 10 perc alatt leesik, hogy itt nem fogunk se izgulni, se a hasunkat fogva nevetni, még csak világmegváltó szövegeket sem fog hallani( eltekintve azt a hosszú monológot), mert ennek nem ez a célja. Aki pedig ezeket várja el egy filmtől az még csak véletlenül se kezdjen bele. Időt kell hagyni neki, hogy teljesen megfogalmazhassuk a gondolatainkat róla. Én pár hónapja néztem meg, de még mindig előttem vannak a hosszasan elnyújtott jelenetek és a minden nap megismételt szituációk, amik a kilátástalan helyzetet és a élet folytonosságát jelenti nekem. De valaki lehet, ho... több»

Teljesen rendben van. Azt adja, amit elvárhatunk tőle. Nincs benne semmi extra, de egy laza délután bőven belefér. A színészek rendben vannak és a poénok sem túl bugyuták. Mielőtt nekikezdtem azt hittem, hogy ez is csak egy idióta szexelős tinivígjáték, de szerencsére nem az.

Egyszer megnézhető, de nem egy maradandó élmény. Kicsit sajnálom, mert az alapötlet egyébként nagyon jó, hiszen az emberek egyik legalapvetőbb félelmére épít. Viszont a megvalósítás már nem sikerült igazán, a vége pedig túl összecsapott. A filmet ihlető rövidfilm alapján többet vártam volna. Kis túlzással az a 2-3 perc jobban sikerült, mint ez a 80.

Azt kell, hogy mondjam: a film fele teljesen átlagos. Minden sportos, csapatépítős filmnek van egy háttértörténete. Itt most a fiatal bűnözők élete az. De szinte minden ugyanaz. A kezdeti kudarcok és az azt követő sikerek -amit egy tragédia megszakít- mindig ugyanígy megvannak, ahogy az is, hogy újratalálkoznak azzal a csapattal akiktől először kikaptak. Tehát a sportos része teljesen ugyanaz, mint a többi ilyen témájú filmben is. A másik oldala, a javítóintézetben töltött napok és az odakerült emberek bemutatása viszont tetszett. Így ez húzza nálam a "jó" kategóriába ezt a filmet.

Jelen van a feszültség, szinte az első perctől az utolsóig lehet félteni a szereplőket. A másik véglet pedig, hogy az ennyi idő is elég arra, hogy megutáljuk a negatív karaktereket. Ez a teljes színészgárda dicsérete. Watsontól várható volt a jó alakítás, de hogy Brühl alakítása is tetsszen számomra meglepő. Ez volt az első ilyen film, az eddigi karaktereit nem csíptem.