Orbitális baromság! Az első gondolat, ami eszembe jutott a filmről. Meg a második is. És nem a háromnegyed része miatt, ami kizárólag utazással, párbeszéddel telik – bár ez sem volt túl tartalmas, lásd pl. Tarantino Aljas nyolcasát -, hanem az utolsó félóra miatt. Egyszerűen nem értem a koncepciót, ami ezt a förtelmes, értelmetlenül kegyetlen félórát indokolta volna. Nem is akarom érteni. Inkább gyorsan elfelejtem.
Nem értettem a hype-ot. Igazából még most sem értem, de leültem a film elé, elkezdtem nézni, és, nos, nem történt semmi kirívó, semmi emocionálisan túlbuzgó érzelmi kitörés, semmi extra. Oké, hogy musical, oké, hogy érdekes megvalósítási koncepció, oké, hogy dráma és romantika, na de mégis! Aztán időközben, kezdett beszippantani! Épp az előbbi okok folytán. Egy gyakorlatilag elcsépelt „valósítsd meg az álmaid” sztori, de mindenképpen újszerű köntösben, zseniális színészi alakításokkal (különösképpen Emma Stone). A hype-ot továbbra sem értem, de a film megérdemli a megtekintését, mert egy melankolikus romantikus-musical-drámát kapunk, ami igazán kuriózum a mai szuperhősös dömpingben!
Érdekes, hogy a trilógiából ezt tartják a leggyengébbnek, pedig hangulatban, látványban, izgalomban szorosan ott van a zseniális első rész után! Évekig kerülgettem, elriasztott a hossza, de hiba volt, mert vérbeli kalandfilm. Valóban vághatták volna némileg rövidebbre, de ha már ennyi, épp megteszi egy egész estés szórakozásnak!
Semmi olyat nem láttam, ami nem szerepelt már korábban milliónyi filmben! Mind a sztori, mind a dialógusok, mind a jelenetek… volt egy „ezt már láttam” érzésem. De valamiért mégis működik a film. De legalábbis szórakoztató! Ez pedig manapság már hatalmas erény! A hidegháborús atmoszféra sokat dob az egész film hangulatán! Egy esélyt érdemes adni neki!
Mindketten betegek mentálisan. Leon, a profi bérgyilkos egy kisebbségi zavarban szenvedő, gyermetegen labilis személy, Mathilda épp az ellenkezője: egy felnőtt fejjel gondolkodó, szintén labilis érzelmű gyerek. Ketten jól kiegészítik egymást. És a kettejük között létrejött mikro kémia szinte felgyújtja a képernyőt. Erre a pszicho vázra aztán Luc Besson felhúzottegy egyszerű bosszú-akció-krimi filmet. És milyen jól tette! Szegényebbek lennénk egy hatalmas filmélménnyel!
Mindenkinek szüksége van rá, hogy időnként megmelengessék a szívét. A Micsoda nő tökéletes erre a célra! Egy megunhatatlan, bájos, modern Csipkerózsika történet! A sármos Richard Gere-rel, és a bájos Julia Robertssel! Bármennyire elcsépelt ezt mondani, de valóban egy megunhatatlan klasszikus! És hogy mivel tudnám leginkább jellemezni? A film végi monológgal: „Isten hozott Hollywoodban! Te miről álmodozol? Mindenki ide hozza az álmait, mert ez Hollywood, az álmok országa. Egyik álom valóra válik, a másik nem, mert ez Hollywood. De csak álmodozzatok, mert ez Hollywood, álmodni jó, csak álmodozzatok!”
A zseniális első rész után hatalmasok voltak az elvárások, amelyeknek csak részben tudott megfelelni a film. Számomra egyértelmű csalódás. Ugyanazok a karakterek, ugyanazok a színészek, mégis jóval laposabb alakítások. Szétszabdalt, akadozó – időnként logikátlan - történet, és rettentően túlnyújtott játékidő. A látvány rendben volt, de 150 percet nem lehet eladni kizárólag látvánnyal. A humor is kevesebb volt, ami nem feltétlenül lett volna baj, ha kellő mennyiségű/minőségű drámával pótolják, de nem sikerült. Mindezek mellett sem nézhetetlen, egyszeri szórakozásnak megteszi (már amennyiben van felesleges 150 percünk).
Régivágású kalandfilm, megspékelve egy csipetnyi misztikummal, jó sok humorral, nagyszerű zenei aláfestéssel, és lenyűgöző látvánnyal! Persze, hogy vevők voltak rá az emberek. 14 év után újra nézve, azt kell mondjam, még mindig szórakoztató!
Horrorba oltott thriller. Nem igazán szívlelem a horrorokat már egy jó ideje (van épp elég stressz a való életben is, nincs szükség mesterségesen generált feszültségkeltésre), többek között ez lehet az egyik oka, hogy csak feltételesen tetszett a film. Kissé túl hypeoltnak érzem, mert bár valóban nagyszerűen játszik benne James McAvoy, de azért nem rengeti meg vele a világot! Egy jól összerakott thriller, horror elemekkel feldúsítva. Nem tucatfilm, de nem is kuriózum. M. Night Shyamalan visszatért a jó útra, de még nem érte el kezdeti önmagát (A hatodik érzék, A sebezhetetlen), bár kétségtelenül jó úton halad felé!
Lenyűgöző képi világú, filozofikus gondolatokat boncolgató, erőteljes sorozat. Mesterséges intelligencia, ember-gép kapcsolatok, sci-fi-western köntösbe elhelyezve. Mi teszi az embert emberré, a gépet géppé? Vagy a kettő között a határ valahol elmosódni látszik? Többek között ezekre keresi a választ, és többnyire meg is válaszolja. Ed Harris nagyot alakít benne. A végére kissé elfárad, mert a hatalmasra gerjesztett várakozásoknak a végén nem teljesen tudott megfelelni, de még így is hatalmas élmény volt!
Majdnem mindenben rátett egy lapáttal az első részhez képest! Kezdem a negatívumokkal. A sztoriban nem sikerült izgalmasat/érdekeset alkotni. Ebben mondjuk az első sem jeleskedett, de ott volt azért némi feszültség. Ezúttal kiszámítható volt a történet, és sajnos egyáltalán nem izgalmas. A látvány pedig kissé „too much” lett! Gyönyörű, és jól sikerült CGI, de szinten minden jelenet ilyen öncélú látványorgia! És ez nem jó. Ennyit a negatívumokról. Ami miatt azonban mégis nagyszerű szórakozás, az a frenetikus hangulat! A retro hangulat iszonyat jól áll a filmnek, sőt ez a fajta tálalás emeli ki a többi hasonszőrű MARVEL film közül. A másik pozitív elem a karakterek! A karakterek elviszik a hát... több»
Klasszikus ívű rajzfilm, kalandokkal teli, bájos főszereplővel, hangzatos betétdalokkal, csodálatos látványvilággal. Humor, érzelem, tanulság, mind-mind jól adagolva megjelenik, de mégis volt egy kis hiányérzetem. Kapaszkodik a nagy klasszikusok nyomába, de oda azért nem érhet fel!
A Disney reneszánsza Az utolsó kishableánytól indult! A mai napig az egyik legnagyszerűbb rajzfilm a széles repertoárjukból! Alan Menken fülbemászó dallamai, a minőségi musicalbetétek, a nagyszerű szinkron, a bájosan giccses történet, mind méltóvá teszi az elismerésre! Humor, ármány, szerelem, tisztára, mint egy kalandfilm! Nem csak gyerekfejjel szórakoztató!
Jó volt, de nekem sok minden hiányzott ahhoz, hogy fel tudjon nőni a klasszikus háborús filmekhez! A főhős karakterén kívül lehetett volna a többi karakter is élettel telibb, nem pedig kétdimenziós. A csatajelenetek, amellett, hogy valóban nyersek voltak és brutálisak, de mégis kissé üresnek hatottak, hisz Desmond Doss-on kívül nem volt kiért izgulni, hiába hullottak tömegével. A csendes-óceáni harcok valóban kegyetlenek voltak, de vannak filmek, amelyek hatásosabban mutatták ezt be, mint a fegyvertelen katona. Összességében élvezhető volt, a hosszú játékidő ellenére nem kell unalomtól tartani, de számomra mégis kissé csalódás volt.
87 A tehetség - Megáldva (2017)