Berto49

John Le Carré magyarul is megjelent kémregényéből. A film nézése közben nem kellett kapkodni a levegőért, ráérősen bonyolódik a cselekmény, az iszlám terroristák üldözéséről van szó. Nem tudom, hogy minden kritika mit talált olyan zseniálisnak a néhai Philip Seymour Hoffman játékában, jó volt ugyan – mint egy pók szövögette a hálóját – de semmi különös, rengeteg más filmben sokkal nagyobbat alakított (Capote, Mielőtt az ördög rádtalál.) A halál után minden felértékelődik? Nem érzek késztetést a regény elolvasására, a szerzőt egyébként sem kedvelem.

Rettenetesen nyomasztó ez a film és ráadásul megtörtént! Szinte hihetetlen, hogy ilyen ördögi személyek léteznek, mint a filmbéli Ruth „nagynéni”, pedig léteznek. Szerintem a Sátán jelenik bennük, mert ember ilyen borzalmakra nem lehet képes. Nehéz értékelni a filmet, mert az, hogy jó nem illik rá, inkább a leghatásosabb horroroknál is félelmetesebb, emlékezetesebb. Hatására el kezdtem olvasni Jack Ketchum azonos című regényét, amelynek az előszavát Stephen King írta és elárasztotta dicséretekkel. A horrorkirály elismerései teljes mértékben jogosak. a könyvet hátborzongva végigolvasva minden megállapítás igaz. Nehéz olvasmány, erős idegzet kell hozzá, újra nem tudnám magam rászánni. Rettenet... több»

Mulatságos, a helyzetkomikumra épülő vígjáték. Az alapvető helyzet azért nevetséges, mert a menekülő főhős számára teljesen ismeretlen közegbe téved, ellenérzését a vendégek iránt nem tudja és nem is akarja legyőzni, de a szituációk erre kényszerítik. Ugyanakkor a felvonultatott szereplők (Chris, F. Murray Abraham, aki később Salieri alakját testesítette meg Forman „Amadeus”-ában, Goggie Gomez (Rita Moreno, Anita a „West Side Story”-ból) hihetetlenül fals produkciójával, vagy az ellenállhatatlanul nevetséges Andrews nővérek paródia, amely a még élő nővéreket szerintem a gutaütés szélére vihette, csak fokozza a humoros jelenetek hatását. Pedig a fénykorukban 800 millió lemezt adtak el dalaikb... több»

Két nagyszerű színész egy olyan Haneke-filmben, amely bizonyos szempontból szakít a rendező eddigi érzelemmentes, objektív látásmódjával. Természetesen a címből fakadó esetleges szentimentalizmusról szó sem lehet, de a kamaszként szerelmes két idős ember elkerülhetetlen tragédiáját együttérzéssel, megértéssel vitte a filmvászonra a Cannes-ban duplázó rendező zseni. Igazából kamaradarab, mert az esetlegesen feltűnő mellékszereplők nem képesek az adott házaspár mikrokozmoszába helyet találni, ők ketten csak egymásra és a kitartó, szenvedélyes szerelmükre számíthatnak. Gondolom, rendezői tudatosság volt Trintignant választása, hiszen a 46 évvel ezelőtti nagy sikert arató „Egy férfi és egy nő” c... több»

Közepesnél valamivel jobb melodráma. Nem ismerem Zilahy műveit, de egészen biztos, hogy írt ennél jobb regényt is. Egy úriember, akinek mindene megvan, egy szerelmi csalódást követően új szerelmet talál magának, majd közvetlenül a „múltos” lánnyal történő esküvő előtt a régi bocsánatot kér tőle, mindent „lezsírozott”, de a férfi az öngyilkosságot választja. Az úri becsületkódex ezt az utat jelölte ki számára. Jó, hogy nem kínoztam magam a könyvvel, mert amennyit hallgattam belőle az nagyon is elég volt. A film a maga idejében nagy vihart kavart, mert femme fataleként Karády decens módon, csak a sziluettjét mutatva, vetkőzött benne (érdekes volt, ahogy fényhatásokkal elérték, hogy a kitömött ... több»

Kár volt megnézni Emir Kusturica legújabb filmjét, amelynek nemcsak a rendezője és forgatókönyvírója, hanem a főszereplője is. Bár eddig is vállalt filmszerepeket, de saját filmjének eddig még nem volt a főhőse. A bosnyákból lett szerb régebben nagy kedvence volt a világ filmiparának, de a pályája szerintem lefelé tendál. A magát „balkáni fenegyereknek” nevező rendező mostanában Putyin úrral/elvtárssal próbál barátkozni, csak ő tudja miért. Ennek a filmnek egyetlen előnye Monica Bellucci szereplése, bár a plasztikai sebésze eltúlozta a botox használatát. Az „Underground” erős utánérzése, annak minden értéke nélkül. Erős túlzásnak tartom a sok állatbántalmazásos jelenetet is, úgy érzem, hogy ... több»

Egy érzelmi háborúról szóló film, egy biopic, amelynek főhőse Daphne du Maurier, híres írónő, többek között a „Rebecca” és a „Madarak” szerzője. A film a levelei alapján készült, bár sokan megkérdőjelezik, hogy valóban így történt, hiszen három gyönyörű gyereke is volt, de ez nem zárja ki a valóságban megtörténteket. Kissé szépelgő, de azért nézhető a mozi, női rendezőtől ez nem is szokatlan. Aki Daphne „vesztét” okozta Ellen Doubleday (a szép Elizabeth McGovern alakításában), a híres kiadócég vezetőjének a felesége, illetve később egy színésznő, Gertrude Lawrence.

A nácik által elrabolt festményt, az „osztrák Mona Lisa” a film végén Amerikába kerül, eladják, a pénzt pedig jótékonysági célokra és holokauszt emlékközpontra költik. Tetszett a film, különösen (számomra most először) meggyőző volt Helen Mirren alakítása. Érdekes mozi volt, bár a vége nem volt kérdéses, mégis gond nélkül végignéztem, a több mint két órás hossz sem volt a terhemre.

A harmincas-negyvenes évek legtehetségesebb színésznőinek egyike volt Frances Farmer, de sajnos mentálisan nem volt egészséges. Természetesen(?) alkoholista volt, többször kezelték elmegyógyintézetben. Igazából nem tudom megítélni, hogy mennyire volt tehetséges, mert egy filmjét sem láttam, de az alakítója Jessica Lange szuper. Egyszer már végignéztem, másodszorra már nem annyira kötött le, meg túlságosan hosszú, 140 perc!

Egy újabb Risi-film, amelyet újra megnéztem. Még anno moziban láttam, akkor nem ennyire tetszett, mint most, telis-tele van a harmincas-negyvenes évek olasz történelmének fricskáival. Egyedüli bajom Bánsági Ildikó szinkronjával volt, mert annyira hadart és sikoltozott, hogy elég sok részt nem értettem. Elhiszem, hogy próbálta az eredeti hangot utánozni, de azért az érthetőségre is adnia kellett volna. Ugo Tognazzi a púpos besúgó, és Gassmann a ripacs színész szerepében - szokásukhoz híven - fantasztikusat alakított

Egy igazi zseniális film! A western nem a kedvenc műfajom, sokat is gondolkodtam a megőrzésén, de ez a film szinte kiabál, hogy kedvem szerint, bármikor megnézhessem. Két apróságot jegyzek csak meg; az egyik, hogy Gary Cooper nem lett a kedvencem, szegényen annyira látszik a gyomorfekély. Érdekes, hogy egy belgyógyászati betegség fizikailag is ennyire látható. A másik: akármilyen szép is volt Grace Kelly, alkatilag nem őt kellett volna feleségként Will Kane mellett szerepeltetni. Ismerve a hollywoodi szokásokat biztos volt valamilyen rejtett oka.

Izlandi krimi/dráma, eléggé csavaros történet, nekem a fő érdekessége az izlandi sivár táj, az gondolkoztatott el, hogyan lehet ilyen körülmények között élni?! Baltasar Kormákur filmje. A mozi nyomozó főhőse, Erlendur, akinek magánélete is eléggé problémás, vizsgálatot indít egy öregember meggyilkolásának ügyében. Ezzel párhuzamosan egy kutatóintézet munkatársa kutatásba fog, hogy a hivatalos iratok között magyarázatot találjon gyermeke betegségének okaira.

Az ajándékba kapott mozijegy utalványt váltottam be erre a filmre, KÖSZÖNÖM! Amennyire vártam Jo Nesbø regényének (igenis regény, nem pusztán krimi!) filmváltozatát, akkora volt a csalódásom. Az már szinte művészet, hogy egy remek írás megfilmesítését ennyire elszúrják. A rendező korábbi filmjeit (Engedj be! Suszter, Szabó, Baka, Kém) én szintén rosszra értékeltem, de a „Hóember” esetében ara gondoltam, hogy a skandinávok megértik egymást. Nem így történt! A gyors és össze nem illő vágások ellenére egy unalmas, vontatott film került a mozikba. Csak az időnként, sajnos ritkán feltűnő norvég tájképek – remélhetőleg ténylegesen ott fényképezték, nem pedig műmájer módra, a költségvetés kímélése... több»

Rettenetesen félelmetes, ijesztő film-összeállítás volt. Micsoda apparátust mozgattak, mennyi jobb sorsra (munkára) való embert kényszerítettek rá, vagy esetleg „önként, dalolva” tették ezt a mélységesen megvetendő tevékenységet. Meg vagyok győződve róla, hogy sokan közülük „nemes” feladatnak érezték aljas feladatukat. Aki meg sajnos él még a „Cég” alkalmazottjaként, élvezheti a busás nyugdíját. A film nézése közben eszembe jutott a „Magas szőke férfi felemás cipőben” című film házkutatási jelenete. Annak idején nevettem rajta, de ezután a dokumentum összeállítás után elcsodálkoztam. Nálunk már 20-25 évvel az említett film elkészítése előtt ugyanolyan „profi” módon folyt a kémkedés, a magáné... több»

Sokan bűn rossz színésznek tartják az egyik kedvencemet, Ben (Géza → az apja egy szomszéd tiszteletére adta neki ezt a keresztnevet!) Afflecket, de én színészként is, rendezőként is kedvelem. Azt viszont elismerem, hogy rendezőként jobb.

153 perces román, jogosan agyon dicsért film, Egy este Dante Lăzărescu otthonában enyhe rosszullétet érez. Végül egy mentőautó jön érte, és kezdetét veszi hősünk tragikomikus odüsszeuszi bolyongása. Az orvosok maguk is kezelhetetlenek – a végsőkig megőrizve hidegvérüket, ellentmondó diagnosztikákat fogalmaznak meg, a kezelés késik. Nem kimondottan szórakoztató film, de minőségében a legjobbak közé tartozik. Szuperrealista módon mutatja be az egészségügy rettenetes állapotát. Biztosra veszem, hogy akár nálunk is forgathatták volna, bár Romániában megtörtént eset adta a film ötletét. A megközelítőleg azonos témájú „Isteni műszak” c. magyar film meg sem közelíti ezt a filmet.

A háború ellenes filmek legjavához tartozik. Nagyon szimpatikus Ivo személyisége, ugyanakkor nagyon bölcs dolgokat mond. Sajnálom, hogy nem ez a film nyert a megfelelő kategóriában, bár az „Ida” is nagyon jó film.