Nem tagadom, hogy vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezt a filmet már megcsinálták, és itt most a 2009-es Holdra gondolok, persze messzemenően nem másolásról van szó. Lényegében bejött, hogy ennyire szatirikus hangvételt ütött meg Joon Ho ismét, ami nekem már az Élősködők esetében is nagyon bejött, bár tudom, hogy ez sokaknál kicsit kiveri a biztosítékot. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy Bong Joon Ho vizuálisan szinte tökélyre vitte a Mickey 17-et, irtó jól működik benne a montázstechnika, és a futurisztikus látványvilág is egészen egyedi. A történet végül is az, amivel nehezen tudok mit kezdeni, tény, hogy egyre kaot... több»
Az év legepikusabb filmje Bár film játékideje majdnem három és fél óra, de a látványvilág és a cselekmény annyira magával ragadott, hogy gyakorlatilag észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő. Ha valamivel, akkor engem az ilyen precíz nyelvi formával meg lehet ragadni, egyszóval minden egyes jelenet szinte olyan, mintha egy műalkotás lenne. Nem lehet elmenni Adrien Brody alakítása mellett, így magyarként látva egy magyar karaktert megformálni, szerintem annyira közel került hozzá, amennyire csak lehetett, és szerintem ezt mi annyira nem is kifogásolhatjuk, már elve az odafigyelés és a "műgond" nagyon átérződik a színészi teljesítményen. Bármennyire is úgy éreztem, hogy a teljes történet valahol nyomasztó, a téma l... több»
Már nagyon rég nem volt olyan filmes élményem, mint amilyet az Egy zuhanás autonómiája okozott. Szerintem az alakítások mellett már csak a történetnek volt nagyobb átütő ereje.
Görbe tükör Volt egy előérzetem a filmmel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a harmadszorra már egyáltalán nem fog akkorát szólni egy Deadpool-film, mint annak idején az első. Elöljáróban csupán annyit, hogy (sajnos) nem is tévedtem akkorát. Ez a fajta humor ugyanis nálam egyáltalán nem, vagy csak ritkán talál be, és mindezt valahol Taika Waititi-filmjeivel tudnám párhuzamba hozni, akinek szinte mindig, mindenfajta előzetes fenntartások nélkül ülök be a filmjeire. A Marvel szerintem ugyanis egyáltalán nem tett jót Waititinek, aki csak hatalmas önismétlésekbe tudott merülni a Thor 4-gyel, és nincs ez valahol másként Reynolds-cal sem, aki íróként akkora biztonsági játékot játszott a Deadpool és Rozsomákkal, ... több»
Valamiért én nagyon szeretem a mai napig az első részt, így alapvetően kíváncsi voltam, mit is lehet még kihozni ebből a koncepcióból. Valójában nem csalódtam, de azt hiszem, hogy az eredeti Twisterre jellemző egy korszellem, ami a mai napig visszaköszön a filmből, ezt viszont nem igazán sikerült átültetni napjainkban, ráadásul Glen Powell sem igazán tudott szemmel láthatóan mit kezdeni a szerepével.
Erős indítás Mi tagadás, miután az elmúlt hónapokban a Dűne mellett alaposan felfrissítettem A Gyűrűk Ura világáról való ismeretemet, még mindig nagyon vártam a második évadot, noha tényleg be kell látnom, hogy lényegében tényleg nagy szükség volt arra, hogy már a címben hivatkozási alapként használják Tolkien művét. Ettől eltekintve, szerintem a második évad már most érezhetően sokkal bátrabb, a több explicit képsorral pedig már közelebb áll Peter Jakcson rendezői víziójához. Viszont meggyőződésem, hogy egy alkotás sem érdemli, hogy más alkotásokhoz legyen hasonlítgatva, így A hatalom gyűrűivel sem lenne igazságos ezt megtenni. Szóval nagyon izgalmas indítás után én már most úgy érzem, hogy érdemes bele... több»
Túltöltött érzékek Viszonylag hosszú ideig halogattam, mire elszántam magam, hogy megnézzem A sógunt. Főként amiatt is, hogy az eredeti széria nekem amolyan gyerekkori emlék részét képzei, és bár könnyen lehet, ha ma azt újranézném, már nem hozná ugyanazt a hangulatot, ettől eltekintve sokáig kispadon ült nálam ez a széria. Örülök, hogy nem rántott be magával és nem éreztem késztetést arra, hogy egyszerűen csak ledaráljam, mivel bőven ad emészteni valót a történet. A cselekmény tempója szerintem nagyon jól el van találva, így fantasztikus módon bontakozik ki előttünk a világ, tudunk "nézelődni", kedvet kapunk ahhoz is, hogy bármit, amit látunk, hallunk a sorozatban, akár még jobban meg akarjuk ismerni. Az Atti... több»
Tömény önismétlés A harag útja után kérdéses volt számomra, hogy egyáltalán lehet-e ezt a franchise-t egyáltalán egy újabb szintre emelni. Az eredeti Mad Max annak idején kétségkívül egy nagyon „különleges” megjelenés volt, a folytatásoknak pedig az én véleményem szerint nem igazán tett jót a nagyobb költségvetés. Aztán jött A harag útja, George Miller pedig bebizonyította, hogy bőven van még ötlete ehhez a szériához, de a „történelem” mintha megismételte volna önmagát a Furiosával. Mindenképpen érdemes esélyt adni a filmnek, de a saját meglátásom szerint az egész csupán önismétlés. A világhoz szerintem nem ad hozzá a történet.
Hatalmas meglepetés Azzal kezdeném, hogy a lezárás talán egy kicsit túl lett tolva, de számomra meglepően üdítő volt ez a film. Mind látványban, humorban, vizualitásában öt csillagot érdemel a produkció, Ryan Gosling pedig szemmel láthatóan nagyon élvezte ezt a filmet. Azért is írtam azt, hogy hatalmas meglepetés, mert ilyen minőségű akció-vígjátékra egyszerűen nem számítottam.
Egy igazi lovagtörténet lebontása Szeretném azzal kezdeni, hogy engem teljesen lenyűgözött ez a film, bár David Lowery korábbi filmje, a Kísértettörténet is nagyon mély nyomot hagyott bennem.
Azt gondolom, hogy A zöld lovag jelenlegi értékelése nem feltétlenül tökrözi a tényleges valóságot, ugyanakkor jogosnak is tartom az emberek csalódottságát. Mivelhogy ha ma egy ilyan produkcióról kapunk hírt, akkor attól azonnal egy kalandos, cselekményes, akció- és fantáziadús történetre asszociálunk és ezzel az elvárással is ülünk be a moziba esetleg a képernyő elé. Szerintem nem is kell ezt nagyon kifejeteni, hogy miért van ez így. A zöld lovag ugyan valóban fantáziadús, de nem a cselekményességen van a hangsúly, és ezt már érezteti ... több»
Már az előző két résznél is határozottan azt éreztem, hogy ennek a szériának már semmi köze sincs a Harry Potter világához, hiába van számos olyan adaléka, amellyel kötődni próbál. Nem igazán világos a karakterek a történésekre adott reakciója, az egész partalanul halad egy irányba, de még csak azt sem lehetne mondani, hogy "előre". Az viszont egyenesen bőszítő volt a számomra, hogy ismét egy rendkívül obszcén dologgal indított a film. Szerintem ez nem fér bele, és aki egy ilyen filmre vált jegyet, okkal várhatja el, hogy jóval családbarátabb legyen. A Harry Potter filmek kétségtelenül egyre sötétebb tónust kaptak a későbbiekben, de meg tudott maradni egy szélesebb korosztálynak is fogyaszth... több»
Rettentesen zavarba ejtő dolog számomra véleményt formálni a negyedik Mátrix filmről. Nagyon vártam a megjelenését, és miután megnéztem, nem éreztem "csalódottságot", de mindenképp egy hiányérzet maradt bennem. A Feltámadások nem egy teljesen "buta" produkció, de határozottan egy megúszós koncepció, amit mintha már maga Wachowski sem vett volna eléggé komolyan. És ez még talán rendben is lenne, ha az egész nem annak a mezsgyéjén mozogna, hogy ez egy túl jól "megcsinált" film, ahhoz, hogy egyből rá tudjuk vágni, hogy "rossz"...viszont ahhoz meg eléggé "rossz" film, hogy azt tudja rá mondani az ember, hogy ez így rendben van. Ennyi év után nem gondolom, hogy valid dolog lett volna megcsinálni ... több»
James Gunn érezhetően feszegeti a határokat ezzel a sorozattal. Olyasfajta humort enged meg, amellyel kevésbé találkoztunk az utóbbi időben. Ebből kifolyólag nagyon közönséges és obszcén a Békeharcos, viszont cserébe eszméletlenül szórakoztató és szabados. Nem tudom, hogy sikerült megharározniuk a készítőknek, hogy mi az a határ, amit már nem lépnek át, de kétségkívül sikerült. Nagyon a Deadpoolhoz hasonló koncepciót hoztak össze, bár bizonyos szempontból még az is "lightos" ehhez képest.
Kétségtelen, hogy a Sony valami nagyon "teszkó gazdaságos" ötlettel állt elő a Morbius forgatókönyvével kapcsolatban. Bár, nem is lenne akkora nagy baj ezzel a filmmel, hiszen végtére is minden a helyén van. Minden komponenst sikerült belepasszírozni, amit egy ilyen produkciótól elvárnánk. Ezek az elvárások viszont évekkel korábbról valók, amikor egyáltalán a szuperhősfilmek fenoménná váltak. Espinosa rendezését nagyon megkésettnek éreztem. Az volt az első dolog, ami megfogalmazódott bennem, hogy a rendező nem igazán látott egy ilyen filmet sem. A Morbius minden hibája ellenére még nézhető film, akkor is, ha az ember állandóan felvonja a szemöldökét. A legnagyobb gond vele az, hogy középszer... több»
64 Mickey 17 (2025)