Megunhatatlan Na, ez pontosan az a film, amit csak szeretni vagy utálni tud. Kétségtelenül James Franco és Seth Rogenén egyik legőrültebb filmjéről van szó, amit már többször is láttam. A csavar az egészben az, hogy minden egyes alkalommal megfogadtam, hogy többet nem fogom...:D
A jól megírt sztori hiánya Bár abból a szempontból, hogy ez egy akciófilm, kevésbé keltette fel az érdeklődésemet a Halálos harcmező. A hangulatvilága és persze az "androidos" alapötlet viszont annál inkább. Oké, a Netflix most már egy ideje eljutott oda, hogy a saját gyártású projektjeiben bőven van anyag, nem igazán lehet különösen panaszkodni a látványára vagy épp bizonyos technikai megoldásokra. Bár én még mindig jobban kedvelem az ő égiszük alatt a drámákat. Azt évek óta szerettem a Netflixnél, hogy mintha sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett volna arra, hogy egyszerűen jó írókat foglalkoztasson. Itt mintha e tekintetben elmaradt volna mindez, és ez nagyon hiányzott a Halálos harcmezőnek.
Nem elég szeretni a főzést Tekintve, hogy mennyi főzős videót néztem meg az elmúlt két-három évben, őszintén szólva csodálkozom magamon, hogy csupán most kerítettem alkalmat ennek a filmnek a megnézésére. Szerintem nagyon hangulatos az egész, és igazából időnként pusztán ennyi elég is, hogy egy-egy produkció megvegyen engem kilóra. Ami viszont Bradley Cooper alakítását illeti, egy kicsit olyasmi érzés fogott el, mintha ezzel a szerepével már a Csillag születikre készült volna... ez utóbbi tekintetében legalábbis érzek némi önismétlést. A sztori szerintem kellőképpen könnyedén van megírva, viszont külön örömömre szolgált, hogy hősünk múltját egy kissé sejtelmesre hagyták, és nem rakódott rá a teljes cselekményre, meg t... több»
Hol a határ... Na, ez az a sorozat, amit egész biztosan nem kíván újranézni az ember. Mintha próbálkozna a Csernobil azzal, hogy elmossa a történelmi és dokumentarista műfajokra jellemző határokat, szerintem vannak bizonyos pontjai a cselekménynek, amelyeket érdemes fenntartással fogadni. Azt ugyan nem gondolom, hogy bármilyen csúsztatás, esetleg "túlzás" lenne a történetben, sokkalta inkább a hatás kedvéért történő hangulatfokozás miatt vannak kétségeim... Azzal kapcsolatban persze nincsenek, hogy ez az elmúlt évek egyik legkegyetlenebb és legütősebb minisorozata.
M. Night Shyamalan aranykora Kétségtelen, hogy A sebezhetetlen a trilógia legerősebb darabja, nem csupán újdonságerejével volt képes nagyot dobbantani, illetve nem csupán M. Night Shyamalan rendezői formanyelve miatt annyira ikonikus. Ha belegondolok, egyike azon kevés "szuperhősfilmnek", amelyek ennek a motívumát újra is gondolja, ráadásul mindezt egy olyan időszakban, amikor a szuperhősfilmek egyáltalán nem élték a reneszánszukat.
Örökzöld Hihetetlen, de David Attenborough filmjei végigkísérték a gyerekkoromat, az Egy élet a bolygónkon pedig épp annyira izgalmas, mint a korábbi filmjei. Azt hiszem, hogy ennél már csak egy pluszt ad, hogy a technika fejlődött, így a képi világa is még lenyűgözőbbé vált.
Az újdonság mámora Kétségtelen, hogy a sorozat az indulásakor nagyon különlegesnek számított, legalábbis nálam nagyon betalált. Az állandósult, egysíkú mondanivalójával azonban eléggé kifulladta a koncepció, és valahogy túlságosan is lehangoló volt azt látni, hogy a tartalmi mondani valója sokszor nem más egy-egy epizódnak, hogy a "technika rossz". Persze ettől függetlenül még mindig formabontó a Fekete tükrör, érdemes belevágni.
Semmi új a nap alatt Jessica Chastain és persze John Malkovich neve akár garancia is lehetne valamilyen minőségre, és bár az ő alakítások nagyonis rendben volt, rutinból hozták a karaktereiket, sajnos nem egészen tudták aládúcolni a teljes játékidőt. Az Ava nekem a Nikitát juttatta eszembe, de nem csak erről van szó, hiszen ez a fajta koncepció irgalmatlanul elcsépelt, és tulajdonképpen az Ava sem tudott semmi váratlant hozni.
Mikor kell nevetni? Na, jó lehet, hogy csak én voltam eltévelyedve, mert nekem ugyan nagyon bejött Tom Hardy főszereplésével a Venom, de a poénok valahogy nem igazán jöttek le. Nem egyszer fordult elő velem, hogy amikor mindenki nevetett a moziteremben, csak értetlenül néztem, amikor pedig én kezdtem el kuncogni, akkor csak ültek körülöttem az emberek némán. Nem feltétlenül releváns, amit állítok, de nálam ebből a szempontból nagyon elhasalt a film. Ami viszont egészen felszabadító, hogy ez az eredettörténet legalább kevésbé volt kiszámítható vagy épp fárasztó, hiszen Venom története már jóval kevésbé számít mainstreamnek a képregényfilmek világában.
Mélyebb merítés a Star Wars univerzumából Véleményem szerint az egyik legjobb a Star Wars filmről van szó, a Zsivány Egyes ugyanis bebizonyította, hogy jól működik az SW univerzuma nem csupány a Skywalkerek, de a fénykard nélkül is. Valójában azt gondolom, hogy ebben a világban annyi minden van, hogy a korábbi filmekkel csupány egy nagyon pici szeletet kaphattunk belőle.
A tudományosság nevében? Nem kis fejtörést okoz a film, ez tény, de azt hiszem, hogy Nolannek ez a tudományos vonal már jó ideje az ütőkártyája. Persze maga a rendező sem gondolja túl ezeket a sémákat, és valamelyest nem eköré igyekszik felépíteni a történeteit. A Csillagok közöttben a kvantumfizika kérdése is csupán körítés, és tudjuk jól mindannyian, hogy nem is ez ragadja meg a figyelmünket.
Jó történet, gyenge szereposztás Ezt a filmet szokás úgy is emlegetni, hogy Kubrick talán leggyengébb filmje, mármint önmagához képest, de szerintem Kubrick életművének színvonala egyébként is hullámzó. Persze ez nem baj, mert ami jó tőle, az igazán jó. A Tágra zárt szemek viszont épphogy nehezen megítélhető ebből a szempontból. Szeritem Cruise és Kidman castingolása nem volt épp jó választás, valahogy nagyon élettelen az ő karakterük ahhoz képest, hogy ez egy nagyon intenzív történet.
Scorsese esete a NEM maffiafilmekkel... Azt hiszem, hogy Scorsese mindig jobbat hoz ki magából, ha egyszerűen csak eltávolodik a "történelmi maffiafilmek" zsánerétől... vagy micsodától. :) Érezhetően az a téma nagyon közel áll hozzá, de akár a Taxisofőrt, akár a Némaságot, vagy épp ezt a filmet vesszük tőle, egyszerűen kiemelkedő darab, amit bármikor meg lehet nézni.
Wes Andersonhoz kevés Bár Wes Anderson az egyik személyes kedvenc rendezőm, tőle aztán jöhet bármi, a Grand Budapest Hotelnél inkább kellemes emlékeim fűződnek ahhoz, amikor megnéztem a moziban, de mint film az Anderson életműben már kevésbé átütő. Valahol az utolsó között kullog, és csupán a Moonliht Kindomot előzi meg. Ha valaki még nem látott volna semmit ettől a rendezőtől, javaslom, ne ezzel kezdje.
Kevesebb kalandot, több krimit Nehéz megítélnem valójában, hogy mennyire állja meg a helyét az Enola Holmes a klasszikus Sherlock történetekkel szemben. Amolyan "laikusként" azt gondolom, hogy ez kevésbé egy detektív történet, sokkal inkább kaland, akció, és mintha ezt a young adult vonalat is belekeverték volna. Kicsit sok is, bár érthető, hogy a Netflix próbál minél több regiszteren mozogni egy saját gyártású filmnél. Nem igazán tudtam kifogásolni semmit sem az Enola Holmesban, abszolút minden a helyén van, hacsak azt nem, hogy egy erős hiányérzetem maradt utána.
Scorsese zsenialitása Bárhogy is nézzük, szerintem Scorsese egyik legjobb filmje. A rendező munkásságát átszelik a maffiasztorik, de lássuk be, a legjobb alkotásai mégiscsak azok, amelyek el tudnak attól a műfajtól távolodni. Scorsese jól tud bánni más alapanyagával is, és zseniálisan tud feszültséget teremteni a képernyőn. A Viharsziget nagyon lebilincselő, és váratlant tud húzni... és a legérdekesebb ebben az, hogy akár többszöri megnézés után is még mindig iszonyatosan izgalmas tud maradni.
Nincs feloldódás Akit egyszerűen teljesen beszippantanak a háborús történelmi filmek, az bizony ide is megérkezik. Az Ellenség a kapuknál talán némi csalódást okozhat majd azoknak, akik valami nagyon pörgős akcióra számítanak. Ez egy feszültséggel teli történelmi dráma, amely a nagy elődökkel ellentétben az egyéni drámára helyezi a hangsúlyt, és ez a dráma egyáltalán nem oldódik fel a tömegben. Kihagyhatatlan darab.
Nincsenek véletlenek Szerintem ezt a filmet nem kell bemutatni senkinek, így nem is szeretném túlmagyarázni a véleményemet. Nem véletlenül mondják rá, hogy "örök klasszikus", mert valóban az. Nyers, ugyanakkor meseszerű történet, ami persze tele van erőszakkal...ez egy ilyen műfaj, bármennyire is kalandossá avanzsálja Hollywood. Ettől függetlenül a Volt egyszer egy vadnyugat szerintem kötelező darab.
Önkifordulás A Gotham szerintem egy elrettentő példája lehetne az elfuserált lezárásoknak. Nem Bruce Wayne "megérkezésére" vagy épp Batmanné válására gondolok, ez talán evidens is volt, és nem is mondanám fordulatnak. A történet elkomolytalanodás és infantilissé válása szerintem annál nagyobb probléma. A túl sok fordulat, váratlan és képtelen visszatérések teljesen eltávolítják a nézőt az egésztől.
75 Ananász expressz (2008)
Na, ez pontosan az a film, amit csak szeretni vagy utálni tud. Kétségtelenül James Franco és Seth Rogenén egyik legőrültebb filmjéről van szó, amit már többször is láttam. A csavar az egészben az, hogy minden egyes alkalommal megfogadtam, hogy többet nem fogom...:D