Értékelések (321)

2020. 08. 18.
A mélyebb vizek felé
Nem tudom megszámolni, hányszor néztem meg ezt a filmet, és a mondanója számomra mára már rém egyszerűvé vált, ugyanakkor a mai napig fel tudom idézni, hogy milyen hatást keltett bennem, amikor először láttam a Good Will Huntingot. Ritkán használom ezt a szót, de kétségtelenül egy alapműről van szó. Abban az értelemben, hogy az ember ízlésvilágát el tudja vinni abba az iránya, hogy érdeklődése a drámaibb és művészi filmalkotások felé is érdeklődést nyújtson. A történet maga a legfinomabb megfogalmazásomban is pusztán "aranyos", és ezt igyekszem nem cinikusan érteni, de atyaég, amilyen nyers és brutális filmek születtek szinte ugyanebben a témában, a Good Will Hunting valóban csak a felszínt ... több»
2020. 08. 18.
Keresni a tanulságot
Ennek a filmnek a cselekménye rendkívül finomra van hangolva. Nem siet el semmit sem, bizonyos jelenetek azonban meglepően intenzívek tudnak lenni. Teljességében így nehéz is lenne beszéni róla, mivel annyira mozaikszerű a történet felépítése, hogy talán inkább egy kaleidoszkóphoz hasonlítanám, bár ez sem lenne találó, hiszen vannak olyan filmek, amelyek sokkal jobban, és persze ténylegesen alkalmazzák ezt a technikát. Mindenképpen fontos megjegyezni azonban, hogy olyan szituációk elé állítja a karaktereket a történet, amellyel valószínűleg mi magunk sem tudnánk mit kezdeni. Nincsenek valódi, igazán jó válaszok, és ezt érzékelteti a film. Főként, ha három generáció közti szakadékot szeretnén... több»
2020. 08. 18.
Az angol elit bukása
Mikor még csupán az előzetesek érkeztek, már akkor tudtam, hogy én látni akarom ezt a minisorozatot, nem Cumberbatch játéka miatt, egyszerűen rendkívül érzékinek ígérkezett. És ezt most leszögezném, valóban így van. Azt csupán mellékesen jegyzem meg, hogy a sorozat végignézése után tudtam, hogy a kisregényeket is el akarom olvasni. Hiába, gyengéim a könyvadaptációk. Szóval, ahogy mondtam, a Patrick Melrose elképesztően érzéki történet, annak ellenére, hogy maga a történet, amelyet elmesél, arcpirítóan alpári és obszcén. Nem tud hatásvadász lenni, mivel érezhetően minden eleme a történetnek teljesen hiteles. Bár szerintem a mi társadalmunkban nehezen tudjuk adaptálni, miért fontos megismernün... több»
2020. 08. 18.
Az utolsó Wes Anderson film
Nem fogom tudni különösen csavarni a mondandómat: Wes Anderson számomra az egyik legkedvesebb rendező, akitől bármit minden fenntartás nélkül tudok fogadni. Az eredeti tervem szerint minden filmjénél ki szeretnék emelni valamit, de már most biztos vagyok benne, hogy nem kis fába vágom a fejszém. Azok, akik még sosem láttak tőle semmit, javasolnám, hogy egyszerűen ne a Bottle Rockettel kezdjék, nem azért, mert ez lenne a leggyengébb filmje Andersonnak, egyszerűen még érezhetően nagyon zsenge alkotás. A sztori nem egy ponton mintha szétesne, nincs meg az a fantasztikus íve a történetnek, amely annyira jellemző az ő formanyelvére. A vizuálról nem is beszélve. A Bottle Rocketet nézve az az érzés... több»
2020. 08. 11.
Egy hosszú út vége
Sokáig gondolkodtam azon, egyáltalán miért akarom megnézni a Végjátékot. Mert, hogy megakartam nézni, az kétségtelen. Ha az ember végigkövet egy ilyen epikus filmszériát, természetes, hogy kíváncsi a végére, de azt gondolom, ha visszatekintük és egybevetjük az összes eddig megjelent Marvel filmet, akkor egy túlságosan hullámzó színvonalú filmantológiát kapunk. Bármennyire is sokat fejlődött az elmúlt évtizedben a MCU, nagyon nehéz lenyelni azt a temérdek klisét, gyengén megírt történetet, az állandósult önismétlést, hogy azt mondhassam, na ezért a hatalmas lezárásét érdemes volt. Félreértés ne essék, a Végjátékon alig lehet fogást találni, de ez egy túl hosszú út volt, hogy ezt a színvonalat... több»
2020. 08. 10.
Tarantino jutalomjátéka?
Bár nem ez lesz a kedvenc Tarantino filmem, mindenesetre még így is legalább fél tucatszor néztem meg a bemutató után. Aki ismeri a rendező munkásságát, annak számos húsvéti tojást tartogat a film, ezzel pedig nagyon el voltam foglalva. Mindenképpen meg kell jegyeznem viszont, hogy nem igazán találni fogást a teljes koncepción. Egy abszolút korrekt film, ami gyönyörűen van felvéve, a soundtrack irtó hangulatos, a karakterek pedig zseniálisan megvannak írva. Tarantino semmiképpen sem nevezhető kiégett rendezőnek, mivel a Volt egyszer egy Hollywood egyáltalán nem nevezhető ötlettelennek. Talán némi keserédes ízt hagy maga után, hogy Tarantino egy szüzsét készített ezzel a filmmel, ami lényegéb... több»
2020. 08. 10.
Mihez kezdjünk, ha kiment a divadból a Harcosok klubja
Számomra a Harcosok klubja kétségtelenül az Amerikai Pzichó antitézise. Palahniuk regénye ugyanis szembemegy mindennel, amit Ellis ábrázolt, bár fontos azt is megyjegyezni, hogy Ellis nem egy generációs regényt próbált meg írni, míg Palahniuk nagyon is megközelítette ezt az értelmezési lehetőséget. Innen nézve egyébként a Harcosok klubja akár zsákutca is lehet, hiszen a fogyasztói társadalom problémájának kérdése épp annyira ráhúzható a fiatalabb generációkra is, és az ember rájön, hogy a Harcosok kluba ebből a szempontból épp csak karcolja a felszínt. Nagyon hatáskeldő mind a film, mind pedig a regény maga, és ha az ember elégszer megnézni, rájön, hogy talán egy kissé rá is szedték, még akk... több»
Tényleg egy életre?
Bár ma már eléggé távol áll az ízlésvilágomtól a Bad Boys filmek, a második részhez határozottan szép emlékek kötnek, ettől pedig amolyan bűnös élvezetet jelent számomra a film. Nemrégiben újranéztem, és megnyugtató volt számomra, hogy a mai napig igazán sziporkázó párbeszédekkel operál, ráadásul a látványvilága sem avult el teljesen, ami annak idején igencsak ütősnek számított. Smith és Lawrence párosa zseniálisan működik, és szerintem nem igazán igényelt ez a franchise egy harmadik felvonást.
2020. 08. 06.
Long slow goodbye
Közel fél év telt el, hogy úgy érezzem, hogy egyáltalán vélemény szeretnék formálni erről a filmről. Az a bökkenő a részemről, hogy túl könnyű szeretni, ugyanakkor túl könnyű utálni is. A megjelenés után szó volt arról, hogy a Skywalker kora túlságosan is kiszolgálja a rajongói igényeket a megszámlálhatatlan utalással, cameoval, kikacsintással. Szerintem igazuk van azoknak, akik így gondolják. Még sosem láttam korábban olyan filmet, ami ennyire akarta, hogy szeressem, ez már szinte frusztráló. Egyetértek azzal is, hogy nem túl jó lezárása lett ez a filmszériának, ugyanakkor elképzelésem se lenne, miként is lehetett volna jól lezárni. Az egész Skywalker-sagát teljesen el kell engedni, mert az... több»

70 Ifjúság  (2015)

2020. 08. 06.
Sorentino remekműve
Az Ifjú pápa után ez volt az a film, amely felkeltette az érdeklődésemet Sorentino munkássága iránt, és bár be kellett látnom, hogy az eddigi életműnek a színvonala kissé hullámzó, ettől függeltenül, ha Sorentino csak az Ifjúságot készítette volna el, akkor is a legnagyobbak között lenne a helye. A film alapból gyönyürűen van felvéve, kevésbé szikrázó színekkel dolgozik, mindez pedig nagyon jó harmóniát teremt. A történetre nem különösebben szeretnék kitérni, nem tudnám túl hosszasan fejtegetni, de annyit leszögeznék, hogy pontosan azt az érzékiséget kaptam tőle, amit általában keresek egy filmben.
2020. 07. 26.
Mese minden genárciónak!
Nem csupán egy nagy kedvencről van szó, rengeteg kellemes gyerekkori élményfűződik hozzá, így nehéz is lennet szubjektív vélemény írni. Nem is próbálkzom ezzel. Nem is tudom, hányszor néztük meg egy barátommal VHS-en még általános iskolás korunkban. Az Iron Gian nem egy egysíksú történet, amely moralizálni próbál, ugyanakkor nem is a puszta szórakozásról szól. Ha egyvalamit szeretnék kiemelni, az az igazán remek és egyedi humorral megírt történet a maga karaktereivel. Nagyon felemelő koncepció, amivel kapcsolatban csak bizakodni tudok, hogy minden generációhoz eljut majd.
Az első nagyobb lépés a Star Wars univerzum felé
Nos, ez a kiváló animációs sorozat, na és persze még néhány igazán izgalmas videojáték az indokom arra, miért is mindegy számomra egy ideje, hogy milyen egészestés Star Wars filmek készülnek manapság. Ha valakit ugyanis igazán érdekel az SW univerzuma, érdemes sokkal inkább ezekben a megjelenésekben elmerülni, hiszen A klónok háborúja egy hatalmas lépést tett afelé, hogy ténylegesen bővítse ezt a világot, így szerintem a mozifilmek megmaradnak egy igencsak leszűkített, ettől függetlenül persze epikusnak mondható "űroperáknak", de ha valaki ennél több rá vágyik, az kezdje ezzel. Gendy Tartakovsky nevével fémjelzet sorozat garancia a színvonalas alkotásra, ehhez nem is tudok többeet hozzáfűzni... több»

83 Kapcsolat  (1997)

2020. 07. 26.
A zsánereken túl
Emlékszem, amikor először láttam ezt a filmet, és bár számomra több ponton is eléggé klisésnek bizonyult néhány jelenet, mindez nem igazán rondított bele az összhatásba. Talán többen egy kissé blöffnek érezhették a cselekményt azáltal, hogy némileg érzelmesebbre vették a hanot a vége felé, de ettől függetlenül szerintem pont ez az, amiért érdemes időnként újramegnézni. Szóval, ha nem is arról lenne szó, hogy pusztán blöfföl a Kapcsolat azálta, hogy kilép a zsánerek szabta határok mögül, hanem egy sokak számára igazán szerethető sci-fit és drámát gyúr egybe, ami képes odaültetni a család több tagját is a képernyő elé.

90 Taxisofőr  (1976)

2020. 07. 26.
A legütősebb Scorsese film?
Az egyik legjobb Scorsese filmnek tartom a Taxisofőrt, talán egyrészt ez az egyik olyan alkotása a rendezőnek, amely a leginkább klilóghat az összes többi filmje közül, bár ezzel egész biztosan lehetne vitatkozni. Scorsese mindenesetre szerintem egy egészen összetett, és formailag igazán öntörvényű alkotást tett le ezzel az asztalra. Olyan apróságokat rejtett el a narratívában, amelyekre érdemes lehet odafigyelni, és az ember akaratlanul is elkezd kattogni rajta, amolyan igazi kirakós játék a koncepció, mintha össze is lenne egy kicsit kuszálva az elbeszélés menete. Nem csupán klasszikus, de a mai napig időtálló darab.
2020. 07. 25.
Érzékekre hangolva
Talán az egyik legérzékibb film, amit valaha láttam, bár kétségtelenül a szoftpornó határait feszegeti, ettől függetlenül nem mondanám obszcénnak az Adéle életét. Számomra a két színésznő elképesztően alakítása teszi annyira hitelessé a teljes koncepciót, a lezárást pedig egyenesen szívfacsarónak mondanám. Időnként igazából el is gondolkodom azon, hogy egy ilyen szerep után Seydoux számára az, hogy ráosztották egy "Bond-lány" szerepét igazán méltetlannak bizonyul. De hiába, a sztori nem bonyolít semmit, ehhez kapcsolódóan pedig az angol filmcím valóban sokkal kifejezőbb: Blue is the Warmest Colour.
2020. 07. 16.
Rian Johnson ha forgatóköynvet ír...
Oké, ez a film nem egy könnyű falat, és igazából nem is azért, mert a teljes cselekmény túl lenne bonyolítva. Rian Johnson számomra ezzel a forgatókönyvvel bizonyította, hogy mesterien tudja a karaktereket kibontakoztatni, ezzel együtt pedig a történéseket is. Az előzetesek alapján természetes, hogy az ember azt gondolná, hogy egy konvencionális krimiről van szó, ráadásul a hangulata is teljesen egy Pirot-féle detektívsztori utánérzésre hajaz, a Tőrbe ejtve azonban valami egészen egyedit húzott. Kétségeim vannak afelől, hogy a folytatás tudja majd überelni az első rész, de egész biztosan adok majd neki egy esélyt.
2020. 07. 15.
A borzalom
A háborús filmek egyszerűen nem tartoznak a kedvenceim közé, de az Apokalipszis most mindig is nagy kivételt képezett nálam. Talán azért is, mert már végig érezhető, hogy a film túlmutat a zsáner határvonalain. Nem egyszerű drámáról van szó ugyanakkor, és nem is holmi profán moralizálásról. Számomra maga Marlon Brando karaktere mondja ki azt az esszenciális gondolatát a filmnek a "borzalom" fogalmával. Ezzel persze nem a film minőségével szeretném összefüggésbe hozni a mondandómat. A háború toposza nem nem feltétlenül a borzalommal vihető párhuzamba, de az Apokalipszis most kétségtelenül remekül reprezentálja.
2020. 07. 14.
Egy kiváló adaptáció
Bret Easton Ellis kultikus regényét feldolgozni nem könnyű feladat, aki erre vállalkozik, szerintem nem csupán egy igencsak masszív szöveggel szembesül, hanem annak nehézségével is, hogy mindezt szelektálni kell. Marry Harron kétségtelenül remek munkát végzett nem csupán rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is. Ami engem illet én előbb a filmet láttam, és csak a későbbiekben olvastam a könyvet, és mondani se kell, hogy Patrick Bateman narrációja a fejemben is Christian Bale hangjával szólalt meg. Ritkán látni azt, hogy egy színész ennyire képes azonosulni a szereppel, ugyanakkor tovább is tudja gondolni mindazt.
2020. 04. 16.