Értékelések (321)

2020. 10. 23.
Széles érzelmi skála
Néhány jó barátom ajánlotta ezt a sorozatot, és az ő unszolásukra kezdtem el nézni. Az elsé évad szerintem nagyon döcögős, nem is igazán értettem, hova az a nagy felhajtás, ami ezt a sorozatot körüllengi. De, atyaég, a továbbiakban én csak kapkodtam a fejem, hihetetlen hogy egyszerrre mennyire drámai és perszer izgalmasan akciódús tud lenni a Totál szívás. Ez a sorozat egyszerűen nagyon széles nézőközönséget tud lefedni.
2020. 10. 23.
Nem csak háborús film
Emlékszem gyerekkoromból, valahányszor leadta ezt a filmet a televízió, az csakis mindig késő éjszaka történt, így felnőttként jó ideig megfeledkeztem róla, egyszerűen kimaradt. Valóban csupán a huszas éveim elején jött szembe újra a film, és emlékszem, mennyire döbbenetes élmény volt. Robin Williams "bohóká", ugyanakkor cseppet sem komolytalan alakítása egyszerűen megindító. Bár háborús film, nem csupán annak értelmezhető.
2020. 10. 05.
Ennyi volna?
Mostanra sikerült időt kerítenem Bodzsár Márk legújabb filmjére. És mivel én nagyon szerettem tőle az Isteni műszakot, szinte biztosra vettem, hogy ez is nagyon ütős lesz majd. Az Isteni műszak ugyanis nem akart nagyot markolni, nem akart több lenni, mint ami, egy nagyon nyers, szinte minimális művészi manírral operáló film lett, ami mindennek tetejébe még roppant hangulatosra is sikeredett. Bár ez utóbbi nagyon tudja a Drakulics elvtárs is, valahogy jelenetről jelenetre csupán ígérget. Ígéri, hogy sokkal több lesz, mint egy vámpírtörténet, ígéri, hogy rövidesen minden sejtelmességét feloldja, a direkt és kevésbé direkt történelmi utalások pedig hamarosan feloldásra kerülnek. De nem ez törté... több»
2020. 09. 22.
A leghangulatossabb Jarmusch film
Kétségtelen, hogy Jarmusch a hangulatteremtés nagymestere, és nincs ez másként a Halhatatlan szeretőkkel sem. Nem is tudom, hányszor láttam már ezt a filmet, de egyszerűen megunhatatlan számomra. Annyit persze mindenképp muszáj leszögeznem, hogy fordulat vagy épp feszültség nem igazán van benne, ezt a filmet egyszerűen csak élvezni lehet. Fantasztikus darab!

83 Toy Story 4  (2019)

2020. 09. 17.
Örök élmény
Engem személy szerint nagyon jelentős élmény fűz az első Toy Story filmhez, kisgyermek voltam, amikor megjelent, és valami egészen másfajta mese volt, amit addig valaha láttam. Teljesen le voltam nyűgözve. Hihetetlen, hogy ennyi év után a további folytatások és épp annyira fantasztikusra sikeredtek, mint az első rész, negyedikkel pedig azt hiszem sikerült feltenni az i-re a pontot. Teljesen más ugyan a hangulata, a mondanivalója is majdhogynem "felnőttesebb", de az élmény ugyanaz tudott maradni.
2020. 09. 15.
A földtől való elrugaszkodás
Azt gondolom, hogy a Testről és lélekről a magyar filmipar egyik legkiemelkedőbb darabja az utóbbi években. Nem csupán arról van szó, hogy gondolatiságot ébreszt, de maga az utómunka is fantasztikusra sikeredett. Ebből a szempontból nagyon egyedi, bár ami számomra igazán izgalmas, az néha a karakterek jellemvilágában és a dialógusokban előforduló ellentmondások, ezt viszont nem tudtam fenntartással fogadni, sokkal inkább érdekel az, hogy miért vannak ott mindezek.

87 A gépész  (2004)

2020. 09. 09.
Akarunk-e gépészek lenni?
Az elején engedjen meg mindenki nekem egy tanácsot: csakis jó kedélyállapotban nézzétek meg ezt a filmet! Na, de komolyra fordítva a szót. Azt hiszem, hogy ami a leginkább bejött nekem A gépészben, az az anatómia pontosságú ábrázolása egy ember fejlődéstörténetének. Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb fogalom minderre, de az az ív, amelyet a cselekmény leír szerintem egyszerűen zseniális. A történet elején kapunk egy puzzle-t, aminek a megfejtése annyira elképesztően egyszerű, hogy a felfejtésekor én magam teljesen padlót fogtam. De, ami a lényeg szerintem, hogy a rejtvény felfejtésével a néző együtt fejlődik a főhőssel. Ugyanúgy nem tudunk semmit, mint ő maga. Ez az elidegenítés szöges ell... több»
Kitörölhetetlen...
Martin McDonagh ezúttal is egy igencsak felzaklató filmet tett le az asztalra. A cselekmény igazából nagyon egyszerűen leírható lenne, azt gondolom, hogy valójában nem ezen van a hangsúly. A Három óriásplakát egy igazi karakterdráma, amely messze mellőz minden felszínességet és klisét. Annak ellenére, hogy minden jellemrajz, egybevéve a történettel nagyon minimalisztikus, mégis elképesztően mélyrható. Minden egyes intenzívebb jelenet egy apró tűszúrás, és mindez nem csupán remek eszköz arra, hogy folyamatosan fenntartsák a néző figyelmét, hanem arra is, hogy valami kitörölhetetlent hagyjon benne.
2020. 09. 01.
A legdrámaibb Marvel film
Bevallom, én a puszta látványvilággal nem tudtam mit kezdeni már a megjelenésekor sem. Nagyon sokan méltatták a filmet ebből az aspektusból, viszont számomra ez inkább volt már-már zavaró, semmint meghatározó filmélmény. Nem gondolom, hogy egy szuperhősfilm ne alapozhatna a jól átgondolt történetvezetésre, és a Marvel szerintem ebből a szempontból a mai napig nem hozott igazán kiemelkedőt, ezek a történetek egyszerűen azok, amely különösképpen elgondolkodtatják az embert, persze nem is kell, hogy ez meglegyen egy ilyen volumenű produkciónál. Viszont a Fekete Párducnál először lehetett érezni azt, hogy különösen nagy hangsúlyt helyeztek a castingra, így olyan átütő alakításokat láthattunk, am... több»

70 Tenet  (2020)

2020. 08. 27.
Christopher Nolan legújabb mesterműve?
Nincs könnyű helyzetben az, aki a Tenetről szeretne véleményt formálni, ráadásul mindezt úgy, hogy ne spoilerezzen le bármit is a cselekménnyel kapcsolatban. Christopher Nolan kétségtelenül egy lángelme, ezt már nagyon sokszor elhangzott korábban is, és még jó párszor le is kell szögezni majd. Csak mellékesen és humorosan jegyezném meg, hogy fantasztikus felfedezni azt, hogy Nolan valószínűleg mindig épp arról a témáról készít filmet, ami éppen a leginkább foglalkoztatja, ez átszüremlett már a Dunkirk, a Csillagok között és az Eredet esetében is. Ez utóbbiak mind a tudományosság felé tendáltak tartalmilag, azt viszont nem szeretném kijelenteni, hogy áltudományosak lennének. Nyilvánvalóan Nol... több»

91 Maudie  (2016)

2020. 08. 25.
Több figyelmet
Azt gondolom, hogy ez a film valójában sokkal több figyelmet érdemelt volna, mint amennyit kapott. Bár azt mindenképpen be kell látni, hogy Maudie alkotásai eléggé ismeretlenek lehetnek a legtöbbek számára, így talán maga az alkotó életjútja is érdektelen lehet. De nem is kell szemlélni feltétlenül ezt úgy, mintha életrajzi film lenne. Ethan Hawke alakítása egyszerűen zseniális, és bár az általa hozott karakter eléggé kettős érzést válthat ki az emberben, a történet keserédessége szerintem a film minden hiányosságát elfedi.

71 A kedvenc  (2018)

2020. 08. 24.
Nem épp a kedvenc
A Kedvenc volt, amit Giorgos Lanthimostól először láttam. Teljesen lenyűgözött a rendező formanyelve, kifinomultsága, amelyben bőven kap helyet a nyersesség is. Vitathatatlam Lanthimos sűrűn él obszcén vagy épp alpári megoldásokkal, és persze az ember nem mindig érti ennek az okát, a Kedvencnél történetesen nem egyszer hatásvadászatba fordul át, ugyanakkor érezhető, hogy a rendező mostanra eléggé megcsinált mindent, amit meg szeretett volna.
2020. 08. 21.
Túl távoli idegenség
Bevallom nagyon vártam ezt a filmet, már a puszta téma is nagyon érdekel. Mélymerülés egy eltört sorsba mindig tanulságos és fontos szembesülés arra, hogy jobban megértsük egymást. Ezt kínálná elvileg az Isten hozott Marwenben, de sajnos ahogy haladt előre a cselekmény a számos üresjáratával, úgy trivializálta a saját mondandóját. Szerintem jelen esetben egyszerűen nem működött az a narrációs technika, hogy szinte a játékidő végére tartogatták a karakter "leleplezését" önamaga előtt, és nem gondolom, hogy ezt ne lehetett volna megoldani másképp. Hősünk teljesen idegen önmaga számára, de nekünk, nézőknek nem kellett volna, hogy az legyen.
2020. 08. 21.
Rossz hír odaátról
Nehéz találni olyan filmet, amely ennél jobban adná át a reménytelenséget vagy épp a kilátástalanságot. Azt gondolom, hogy a kábítószerfüggőség témájához általában nagyon triviálisan közelít a filmszakma, vagy épp sarkít, vagy épp a hozzá nem értés érezhető ki belőlük. A Csodálatos fiú ebből a szempontból rendkívül nyers, ugyanakkor érzéki filmalkotás. Bár a cél talán az volt, hogy ezúttal nem a magának a függő személynek a puszta viszontagságait és szenvedését ábrázolják, hanem szeretteiét. És talán ebből a szempontból a legmetszőbb az egész. Az apa karaktere pont az a személy, akiébe a legtöbben könnyebben bele tudjuk élni magunkat, és el tudjuk képzelni, mit is éreznénk, ha egy hozzánk kö... több»
2020. 08. 20.
Világvége a napköziben
Hm, hát annak ellenére, hogy nem igazán kedvelem a horrort, nagyon érdekelt a film. Igazán ötletesnek bizonyult, és így megnézve kicsit tanácstalanul is állok, hogyan fogalmazzam meg, szerintem miért nem működött a BrighBurn. Az antihős toposzát valójában már megalkotta a Watchmen, hogy ebbe horrorisztikus elemeket is igyekeztek belevinni, az már más lapra tartozik. Szerintem a válasz valahol a srác karakterében keresendő. Érezhető, hogy egy gyerekkorú személy nem adott hozzá a félelmetességéhez az egésznek, inkább infantilissá tette. Ha egy felnőttkorú "Anti-Supermant" láttunk volna, valószínűleg sokkal többekben megáll az ütő.
2020. 08. 20.
Szívfacsarás a végtelenségig
Valójában annyival el lehetne intézni, hogy egy rendkívül könnyen emészthető és "simulékony" történet minden megrázó elemével együtt. Valahol a tündérmese és a tragédia között helyezkedik el, és bár magam is időnként azokat a történeteked kedvelem, amelyeknek van eleje, közepe és vége, a Csillag születiknél nem kockáztattak semmit a tekintetben, hogy esetleg nyitva hagyják a lezárást. Persze érthető, hogy ez már gyakorlatilag a harmadik változata egy jól bevált korábbi receptnek, de ha meg kell jelölnöm egy pontot, akkor az pont a záródal, aminél egyszerűen túl lett feszítve a nagyon-nagyon szomorú és szívfacsaró történetvezetés. Félreérétés ne essék, tényleg nagyon szép a teljes koncepció, ... több»

91 Sherlock  (2010)

2020. 08. 19.
Nem csak krimirajongóknak
Steven Mofat nevével még a Kivagy Doki kapcsán ismerkedtem meg, arra gondoltam, hogy egyszerűen zseniális, amit csinál szerzőként és showrunnerként, persze idővel érezhetően megfáradt. Ez kicsit bosszantó is volt, de ha jól kalkulálok, valóban az történhetett, hogy egész egyszerűen több energiát fektethetett a Sherlockba. Általában enyhén szólva sem rajongók a detektívsztorikért, a Sherlock újragondolását azonban nagyon telitalálatnak gondolom. Főként azért is, mivel képes túlmutatni a zsáner általánosságain, és sokkalta inkább kidomborítja a főszereplők személyes drámáit, és persze itt nem valami "melodrámára" vagy épp a játékidő felesleges kitöltésére gondolok. Elismerem, Sherlock karakter... több»
2020. 08. 19.
Életed legsötétebb filmes élménye
Életem legsötétebb filmélményét hozta a Rekviem egy álomért az első megnézése után. Túlzás nélkül állítom, hogy egyszerűen nem találtam utána a helyem, és annak ellenére, hogy azóta számtalanszor láttam már, még mindig félek tőle. Nagyon intenzív és kegyetlen történet, amihez erős idegzet kell. Egy ilyen sötét élmény, amelyet a film nyújt, garantáltan kockára teszi az ember gondolkodásmódját. Ettől függetlenül viszont állítom, hogy minden filmrajongónak egyszerűen látnia kell!

80 Holdfény  (2016)

2020. 08. 19.
A kultikussá válás elején
Jó ideje halasztottam már, hogy megnézzem a Holdfényt, nem csupán a téma izgat, ami szerintem az elmúlt években egyre fajsúlyosabbá vált, hanem az előzetest látva egyszerűen "eye candy" számomra a képi világa. A 2016-os év egyébként is nagyon jó filmes felhozatalban bővelkedett, ebből pedig egyértelműen kimagasló a Holdfény. Szerencsés módon nem az a "tipikus" Oscar-gyanús film, amit egyszer megnézünk, utána pedig el is felejtünk. Számomra biztos helye van a filmtáramban.

86 Magnólia  (1999)

2020. 08. 19.
Ezt bogozd ki!
Nem könnyen felfedhető a cselekmény, de talán nem feltétlenül van erre szükség. Persze mindenképpen figyelni kell a felvezető részben látható/hallható anekdotákra, amelyekkel kapcsolatban meggyőződésem, hogy felfejthetők a teljes film történései. Valójában az egészben pont a kimondatlanság tud frusztráló lenni. A történetek nem épülnek egymásra, de egy bizonyos elem mégis összeköti őket. És nagyjából a végtelenségig folytathatnám ezt a ködös hozzászólást. Nem tudom. Nehéz megítélni a Magnoliát, hiszen filmográfiai szempontból teljesen rendben van, viszont ahhoz képest, hogy 10 évvel ezelőtt láttam először, még mindig tudok rajta rágódni.