Ez a film olyan, mint egy régi, 3D-s képeket tartalmazó könyv: ha egyszer ráérzel, hogy hogyan kell fókuszálni a képre, hogy megszülessen a térhatás, akkor nem lehet nem élvezni.
Érdemes elolvasni a film alapjául szolgáló novellát, mert úgy még élvezetesebbé válik az egész. Egyébként a film jobb, mint a novella.
Nem lep meg, hogy az itteni vélemények - kevés kivételtől eltekintve - az értékelési skála két végpontján vannak. Ez egy olyan film, hogy vagy 20 perc után felállsz, és kimész a moziból, vagy a végfőcím után sem tudsz felállni a székből. Számomra egyértelműen 5*. Elképesztően magával ragadó film a legklasszikusabb történetről. Számos helyen olvastam olyan véleményeket, hogy nem szól semmiről, pedig éppen ellenkezőleg: a Mindenről. Csodálatos színészi játékok, gyönyörű látványvilág, igazi beszippantós film. SPOILER!!!
Javier Bardem, mint Isten, Jennifer Lawrence, mint anyatermészet, Ed Harris, mint Ádám, Michelle Pfeiffer, mint Éva - magával ragadó.
Eltelt egy óra azóta, hogy befejeztem a filmet, és még mindig nem tudom, hogy tetszett-e vagy sem. Az biztos, hogy iszonyúan erős szinte minden jelenete, és iszonyúan erős a koncepció, ami a férfi-nő egymáshoz való viszonyát meséli el valami nagyon szélsőséges nézőpontból. A szívkitépés és a különböző kínzások ráerősítenek a drámai tartalomra, nem züllesztik a filmet egy Fűrész szintjére. Ugyanakkor az egész annyira beteg, annyira naturalista, annyira pszichopata, hogy képtelen vagyok leírni, hogy tetszett. Összességében nem éri el a Visszafordíthatatlan (közös a két filmben az ember sötét oldala, és a kendőzetlen brutalitás) szintjét, de nagyon más, mint a filmek körülötte.
Nem is tudom, hogy láttam-e ilyen mély, szívbemarkoló drámát már a filmvásznon. Szégyen, nem szégyen, de 30 fölöttiként is könnyeztem a Corvinban a film végén. Csodálatosan adja vissza a könyv vesszők és írásjelek nélküli nagyon nyomasztó, fájdalmas és kilátástalan hangulatát. John Hillcoat nagyon érzékenyen kezeli a két szereplő kapcsolatát ebben a posztapokaliptikus világban.
Olyan mélyen megérintett a film, és olyan hosszú ideig foglalkoztatta a gondolataimat, hogy bármennyire is TOP 5-ös film nálam, sokáig féltem újra nézni, mert nagyon nehéz kikerülni a hatása alól, megszállja a mindennapjaidat. Évekkel később, amikor másodjára is meg mertem nézni, ugyanakkor élmény volt, mint elsőre.
Bocsánat, kicsit hosszú lesz, de ez egy abszolút TOP FILM, csupa nagybetűvel. A fantasztikus színészválasztás és színészvezetés P.T. Anderson jellemzője, aki még egy Tom Cruise-nak is megtalálja, hogy mit kell alakítani. De Philip Seymour Hoffman, Julianne Moore, William H. Macy alakítása is szájtátós. A forgatókönyv (szintén P.T. Anderson keze munkáját dicséri) úgy adja ki a 3 órás játékidőt, hogy észre se veszed, hogy vége. Sok mindent elmond a filmről, hogy egészen bizarr jeleneteket is úgy illeszt bele a rendező az események folyamába, mintha az a világ legtermészetesebb történése lenne. Csodálatos dráma egyazon városban élő emberekről, akiknek itt-ott összefonódik az élete örökre nyomot... több»
Szórakoztató volt, de egyszer nézős. Nekem jobban tetszett volna, ha a karakterek belső indíttatásait jobban kifejti a film. Klassz volt, hogy a szokásos hentelős zombifilmen túl tudott lépni, és ahogy írták előttem: érdekes a vége (egy kicsit talán megmosolyogtató).
82 Érkezés (2016)