Robinson76

Egy meg nem értett zseni jellemfejlődése
Egyik kedvenc polihisztoromról szólt, így nyilvánvalóan számomra kihagyhatatlan volt ez a sorozat, és szerencsére minden elfogultságommal együtt is hozta azt, amit elvártam tőle. A szériát egyébként cselekményét tekintve egy fiktív gyilkossági nyomozás keretezi. Leonardót azzal vádolják, hogy megmérgezte múzsáját, és az őt kihallgató nyomozó – akinek előléptetését felettesei a gyanúsított beismerő vallomásának megszerzéséhez kötik – folytatott beszélgetéseinek során tárul fel előttünk. Amúgy minden egyes epizód más-más da Vinci-alkotás keletkezésére fókuszál, ami külön plusz pontot jelentett nálam. A széria azonban nemcsak a munkát hátráltató nehézségeket mutatja be, hanem magát az alkotási ... több»

Már a labdarúgás sem szent
A futballért rajongó emberként nekem ez egy kötelező darab volt. Bár a dokumentarista sorozatokat nem követem túlzott figyelemmel, ezt az aktualitása miatt kiemeltként kezeltem, hiszen a jelenleg is zajló katari világbajnoksággal kapcsolatos dolgok igencsak fontos szerepet kaptak a szériában. Mindezt érdekfeszítően és a laikusok számára is érthetően tálalták az alkotók, így összességében jóra értékelem a sorozatot.

Pedig nagyon várós volt
A sorozatot a Dark készítői jegyzik, és mivel az a széria szenzációs volt, ezért nagyon vártam egy újabb gyöngyszemre. Az 1899 viszont csak egy csiszolatlan féldrágakő. A sztori nagyon felkeltette az érdeklődésemet, már hónapokkal korábban lehetett tudni, hogy ebben a történetben sok lehetőség van, ezért is bíztam annyira benne. A sorozat eleje teljesen rendben volt, hozta is a várakozásaimat és kellően beszippantott, hogy aztán a közepe táján kicsit túlcsavarttá, mégis kissé felületessé váljon. Volt itt misztikum és rejtély bőven, olykor utalások is, de alapvetően az utolsó 2 részig meglehetősen kétségek között hagyták a nézőt. Voltak dolgok, amikből hirtelen túl sokat kaptunk a megemésztés... több»

Túlszínezett fenegyerekek
Adott pár tettvágytól túlfűtött katona, akik egy különleges ejtőernyős brigádot alakítanak meg, és az észszerűség határait figyelmen kívül hagyva, dacolva mindennel és mindenkivel egyetlen célt kívánnak megvalósítani: elvágva a németek utánpótlásvonalát, elősegíteni a háború megnyerését az afrikai hadszíntéren. Ahogy haladunk a történetben, úgy lesz aztán szép lassan az elterelésnek kitalált fantomosztagból csodafegyverré előlépő különítmény, a maga élvezhető akcióival, de egyértelműen túlszínezett kalandjaival.

Nálam ez kiesett, mint a rá szánt idő
Vannak jó, sőt egyenesen kiváló ázsiai sorozatok, több kedvencemmé is vált, de ez a széria nem tartozik közéjük. Két fő problémám is van vele. Az egyik, hogy sokáig bizonytalanságban tart a történet, hiszen fogalmunk sem lehet, mi történik, és ez valahol kissé kiábrándító tud lenni. Másrészt egyetlen kedvelhető főszereplőt sem találtam benne, így pedig nem is érdekel már annyira a sorozat, hogy további időt fektessek bele. A középszerű szériákkal tele a padlás, és miután ez a széria semmiképp sem emelkedik ki közülük, kiesett, mint a sorozatban az idő.

Lehet, hogy még visszatérek
Az első epizód egészen megnyerő volt, egészen a 60. percig. Aztán a semmiből előkerült, majd a semmibe veszett 2 szuper járgány, és akkor már tudtam, hogy hiába az amúgy remek látvány és a korrekt rendezés, engem egyelőre elveszített a széria. Nekem ez egy kicsit sok volt, mert szeretem, amikor nem rugaszkodnak el ennyire a valóságtól. Ugyan nem mondtam le teljesen róla, de kivárom, amíg lefut az évad, aztán lehetséges, hogy adok neki egy második esélyt. Talán valaki majd meg tud győzni róla, hogy érdemes.

A sorozatdömping ára
Bevallom, ez nem lett az én sorozatom. Pedig érdekes történetet sejtetett a leírás, ami alapján belekezdtem, de nem nyerte el a tetszésemet. Többször jártam már úgy, hogy nem voltak túlzottan szimpatikusak a szereplők, a történet sem lett kellően erős, mint vártam és ezért nem is erőltettem az adott szériát. Most is ez történt, és - sajnos vagy sem - a ránk zúduló szériadömping során sokszor muszáj szelektálni, ezért most én is megtettem. Ettől függetlenül nem írnám le a bevezető részt követően, de meglepne, ha valami kihagyhatatlant hagytam volna ki a döntésemmel.

She-Hulk, a nem túl vérmes Amazon
Semmivel sem rosszabb, mint a többi Marvel-sorozat, igaz, nem is emelkedik ki közülük. Pontosan azt hozza, amit ezektől a hasonszőrű szériáktól várni szoktunk: nem túl vicces, nem túl komoly, amolyan nézhető darab, annak minden kötelező elemével együtt. A kezdés kifejezetten biztató lehetett annak, aki adott neki egy esélyt és nekiállt. Az erős kezdés lendülete egy darabig kitart, majd kissé bizonytalanná válik és meginog, hogy végül a zárás apropóján adjunk neki még egy esélyt.

Vállalható remake
Sokszor kell szembesülnöm azzal, hogy egy sorozatot előre leírnak, főleg, amikor az egy feldolgozás. Sokan még szinte bele sem kezdenek, de már zsigerből utálják. Mások pedig nosztalgiázni szeretnének rajta, azt várva, hogy ugyanúgy képes lesz őket lenyűgözni a sorozat, mint az elődje. Szerintem ez a széria igenis szórakoztató, csak nem kell túlságosan komolyan venni, de talán nem is ezért készítették el a gyártók. A barkácsolás szerencsére itt is jelen van és érezhetően próbálják minél hitelesebbre írni ezeket, hiszen ez adta a régi szériának is a sava-borsát. A történések ugyan valóban kiszámíthatóak és az akciók is csak átlagosak, a karakterek pedig nincsenek túlgondolva, de van köztük el... több»

A nyers valóság visszaköszön
Ennek a remekbe szabott sorozatnak a legnagyobb erénye, hogy végig hiteles tud maradni, és jól egyensúlyoz a harcban álló két szervezet és azok tagjai között. A széria ugyanis sokszor megrázó és megindító is egyben. Nemes egyszerűséggel mutatja be a szemben álló felek egymáshoz fűződő menthetetlen viszonyát, és hogy mennyire nincs esély arra, hogy ez a konfliktus valaha rendeződjön vagy legalábbis normalizálódjon. A forgatókönyv jól megírt és a színészek is jól teljesítenek, semmi üresjárat vagy felesleges maszlag nincs benne, végig érdekfeszítő és izgalmas. Kicsit nagyobb költségvetéssel és látványosabbá téve még nagyobbat üthetett volna, de így is abszolút rendben van ez a sorozat.

Eszementek szigete
Az első 2 rész igencsak érdekfeszítően hatott, hogy aztán lassan, de biztosan alábbhagyjon a lelkesedésem. Egy szigeten egymástól egyforma távolságra, pontosan 39 lépésnyire térnek magukhoz emberek, de nem az óceán mosta ki őket a partra. Aztán nyilvánvalóvá kezd válni, hogy ez a tíz fura figura egy bekamerázott emberkísérlet része. Majd jön hihetetlen mennyiségű logikai lyuk és egy túl korán ellőtt csavar, valamint a rendkívül érdektelen feszültségteremtés sem igazán vált előnyére a sorozatnak. Szóval dacára a jó színészeknek és az izgalmasnak tűnő koncepciónak, a hibái és logikai bukfencei miatt ez csak egy középszerű szériává lett.

N(esze) semmi fogd meg jól!
Ez a széria az Into the Night, azaz az Érkezés a sötétségbe testvérsorozata, de annak színvonalát sajnos nem éri el, minden tekintetben gyengébbre sikerült. Pedig alapvetően jó elgondolás volt és később összehozhatják a két szériát, de ehhez az kell, hogy mindkettőt folytassák, amire az elsőként említettnek van komolyabb esélye, de majd úgy is kiderül. Mindenesetre ennél több kell, hogy továbbra is figyelemmel kísérjem az esetleges folytatást. A történet és a szereplők színészi alakítása itt önmagukban nem lesznek elegendőek ehhez, és az sem, hogy időnként feltűnik az a bizonyos repülőgép.

Hogy méltó előzmény? Majd kiderül!
Ezzel a szériával pont fordítva voltam, mint a vele nagyjából egy időben látható másik grandiózus sorozattal, A hatalom gyűrűivel, ami végül jó osztályzatot kapott tőlem. Itt a kezdet nem volt túl biztató, hogy aztán erőre kapjon a sorozat és végül jónak ítéljem meg összességében. Ez egy előzménysorozat első évada, tehát meg kellett ágyazni a későbbieknek, ezért nem is vártam nagy csodát, és ezért számomra egyáltalán nem volt csalódás, sőt, ebben az a szép, hogy van hova fejlődnie és kiteljesednie a sorozatnak. Szóval részemről jöhet a folytatás!

Hát ez nem volt az igazi, de bevezetésnek megteszi
A sorozat a másodkor történetének első felvonását viszi képernyőre, és a hatalmas költségvetés meg is látszik rajta: nagy ívű és grandiózus tud lenni, gyönyörűek a tájak és a látvány kidolgozottsága is önmagáért beszél. Az első 2 rész láthatóan kimagasló és valósággal bevonzza az embert, hogy aztán kissé hullámzóvá váljon. Olyan, mint ha a látvány előtérbe helyezésével megfeledkeztek volna a karakterek és a történet megfelelő kidolgozásáról. Nagyon pozitív voltam a két részes nyitány után, mely valósággal visszarepített Középföldére, és újra elvarázsolt, hogy csak ámultam és bámultam, mert a látvány valami elképesztő volt, és az akciójelenetek is rendben voltak. Ehhez képest viszont végül eg... több»

A tökéletes kincsvadászpáros
Szeretem a kincsvadász műfajt, főleg amikor globális, világ körüli kincsvadászatról van szó, sok humorral és akcióval, komplex történetet felvázolva. A két főszereplő telitalálatnak bizonyult, nagyon megkedveltem őket, és a külsőségek terén is piszok ambiciózus volt a sorozat. Kicsit könnyed, kevéssé gondolkodtatós, de marha jól kivitelezett az egész. Gyönyörűek a forgatási helyszínek, a flashbackek felvezetései térképekkel és évszámokkal vannak megtámogatva, amik különösen tetszettek. Aki könnyed és szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, annak maximálisan csak ajánlani tudom!

A Magellán-szoros felfedezése
A spanyolok ritkán okoznak csalódást, pláne akkor, ha még zsánerem is a sorozat műfaja, márpedig a hajós-felfedezős szériákkal ez a helyzet. Az pedig, hogy megtörtént eseményeket dolgoznak fel benne, csak hab a tortán. Szóval aki kalandos, jó kosztümökkel dolgozó, igaz történetet remekül kivitelező sorozatot szeretne látni, nos, annak meleg szívvel ajánlom!

James Bond mese felnőtteknek
Számomra van némi párhuzam a James Bond filmekkel, itt is egy nőcsábász, stílusos titkosügynök a főszereplő. Csak ebben a szériában a főhős nyílt, nyers, sokszor vulgáris, mocskos vagy egyenesen trágár. Mindez sok humorral, sok izgalommal fűszerezve, remek karakterépítést bemutatva. A sorozat javarészt önálló sztorikat dolgoz fel, ugyanakkor több történetszál is hosszabban fut végig a részeken, akár évadokon át. A küldetések mindig izgalmasak, az akciójelenetek frappánsak, a megoldások pedig sok esetben meghökkentőek vagy váratlanok. Talán nem véletlen, hogy ez a sorozat a nem legkedveltebb műfajom egyik legkedveltebbje!

Jobb lett, mint vártam
Be kell látni, hogy sokak szemében a Thomas Magnum szerepében brillírozó Tom Selleck maga a fogalom. Nem is vártam hát nagy durranást az utódsorozattól, és talán éppen ezért a kisebb hibái és a kezdeti botladozásai ellenére nekem megfelelő szórakozást tudott nyújtani. Nyilván a nagy előd megléte hatalmas kihívást jelentett, de ennek farvizén vígan boldogul ez a széria is. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik és függetleníteni tudja magát az eredetitől, annak bátran ajánlom.

Az évszázad fapados rablása
A megtörtént esetet feldolgozó sorozatban hatszor nagyjából 50 percre vágták a részeket, ami így korrekt tempót ad a műnek. Az akció egyértelműen a sorozat második felére erősödik fel, a titkos bűnszervezet bevonásával, akik hajtóvadászatot indítanak a rablók ellen, mert azok tartoznak nekik. A bankrablós téma általában hálás, mert sokan szeretik, és nem kell hozzá hatalmas gonddal megírt forgatókönyv, itt például ezt maga az élet írta. Néha mégsem jön ki a lépés, ami sajnos erre a szériára is igaz. Ugyan megpróbált hiteles és életszagú lenni az alkotás, de végül verejtékes és izzadtságszagú lett, a kisstílű emberek alkotta és igencsak amatőr, sőt, sokszor inkább pancser rablóival. Szóval ne... több»

Nem volt ez annyira szörny(ű)
Hősünknek kemény gyerekkora volt, ami elől a mai napig menekül, amikor is az egyik egyetemi tanár különleges fiatalokból álló csoportosulásához nem csatlakozik, akikkel együtt felvehetik a kesztyűt a démonokkal szemben. Nem egy nagy költségvetésű széria ez, de ettől függetlenül kellően össze van rakva és a hangulatára sem lehet panasz, már aki szereti a sötét, depresszív és néhol megborzongató misztikus thriller/horror sorozatokat. Engem ugyan nem vett meg, de mások tehetnek egy próbát vele...