Tipikus rom-kom, nem kell tőle túl sokat várni, de helyén kezelve nagyon is a megállja a helyét. Legalább másfél csillagot javított rajta a két főszereplő színész, közülük is inkább Bullock. Másodjára láttam, de még mindig nem untam, szórakoztató volt. A romantikus vonal nagyjából reális, kiszámítható történet, de szép a befejezés. A komédia része gyengébb lábakon áll. Maximum annyi, hogy vannak benne erőltetett bénázások, véletlenek, de azért a nevetési ingerküszöbömet messze elkerüli. Komolyabb műfajokkal nem érdemes összehasonlítani, de ebben a zsánerben a kevés jó közt van (mondom ezt úgy, hogy a legtöbbet kapásból kerülöm).
Ha a tévében belebotlottam, sokszor leragadtam nála, de nem módszeresen néztem az évadokat. Viszont ilyen könnyed szórakozásnak nagyszerű. Nem sokat ismerek, de bármelyik másikba is néztem bele a tévén, mindegyik másik taszított. A South park túl trágár, és az animáció nem tetszik. A többit pár perc után meguntam. A FG viszont töretlen kedvenc. Vannak benne ismétlődő poénok, gyengébb részek (miben nincs?), de a telitalálat szereplők, polgárpukkasztó témák, a kifinomult és vulgáris vizuális és verbális humor egyensúlya azokat is megmenti. És megjegyzendő, hogy nagyon király a magyar szinkron is, de a szövegezés is ötletes.
Kiszámítható történet a Sötétben Egy három felvonásos történetet kapunk, melyek műfajilag eltérnek egymástól, de a történet összefonja őket. Ez a narratív megoldás némiképp szétzilálja a filmet, ugyanakkor kellemes felüdülést is hoz tempóban, hangulatban és látványvilágban is. Csak egy dolog állandó, Diane Kruger gyászoló, megtört, bosszúszomjas színészi játéka, amely rendkívül sokat ad a filmhez. Hitelessé, átérezhetővé teszi a cselekményt
Az első rész a családját elvesztő anya drámája. És ezzel el is mondtam mindent. A film első harmada, mely durván 40 percet jelent, egy terrorcselekmény, majd Katja hosszas, lassú lelki apátiája, melyet apró bonyodalmakkal, nyomozással és a barátnővel történő beszélgetéssel próbálnak feld... több»
Mindössze a harmadik Kawase Naomi filmem, a Víztükörnél lényegesen jobb, de a Remény receptjénél csapongóbb, inkoherensebb a hangulata. Mindazonáltal én szívesen néztem végig, de lehet, hogy a film japán volta vagy a főszereplő hölgy miatt kicsit elfogult lettem.
Jó volt, hogy előzetes ismereteim alig voltak, így meglepő volt a helyzet, ahogy a két főszereplő élete összefonódik. A nő látóként ír vakok számára filmalámondást, hogy a vizuális élményt ők is befogadhassák. Nagyon furcsa volt látni, hogyan működik egy ilyen folyamat, sőt, hogy egyáltalán létezik. Ráadásul ezt filmes eszközökkel bemutatva duplán szórakoztató volt, kicsit el is mosódtak a határok film és filmbéli film között. A más... több»
A film, ami elengedte a néző kezét Napokkal később is erősen ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem tudom, mikor volt részem utoljára ilyen furcsa filmélményben. Lehetne találgatni, hogy az Oscar miatt tartotta-e meg a rendező ezt a formátumot, vagy már előtte is tudta, hogy ez az ő útja, de most magára a filmre szorítkozom. Nagyon hasonlít a Saul fiához szinte minden tekintetben, de ez a fajta hang- és főleg operatőri technika akkor volt nagy szám, és ahhoz a környezethez jobban is passzolt. Most is jól rátapasztották a kamerát a főhősnőre, ami átadja azt az érzetet, hogy a néző egy láthatatlan megfigyelő Írisz mellett. De ez a megfigyelés nagyon korlátozott, csak a főszereplővel azonos hatásokat kapjuk. Azt ... több»
Az első harmad alapján benne volt a pakliban, hogy egy vállalható közepes lesz, de sikerült teljesen elbaltázni. Gyönyörű helyszínek, lassú, túrázós tempó, némi feszültség. Addig merészkedek, hogy az elejét még jó is volt nézni. De minél több beszéd volt benne, annál kínosabbá vált a történet. A négy fő karakter közül egy valóságos személyt nem sikerült írni, talán a legjelentéktelenebb barátnő-áldozat volt tűrhető, mivel alig szerepel. Mindenki más indokolatlan és/vagy értelmetlen cselekedetek sorát hajtja végre, ez nyilvánvaló, ha visszatekintünk a film végéről. Egyetlen csavarra épít a film, amit saját magának tesz tönkre. Mondhatnám, hogy kiszámítható, másrészről viszont hatalmas hülyesé... több»
Többet vártam tőle. Tisztában voltam vele, hogy drótos harccal lesz tele, de még így sem tudtam felkészülni ezekre a küzdő jelenetekre. Túl sok és túl irreális a repkedés nekem, gyakorlatilag plusz munka volt eltávolítani a huzalokat a képről, nem rontott volna a végeredményen, ha benne hagyják. Mindazonáltal vannak látványos jelenetek is, a bambusz(?)erdő nagyon jól nézett ki. A történet nagyon lapos, nem tudta eléggé lekötni le a figyelmem. Egyszer azért nézhető, ezzel a műfajjal is meg kell ismerkedni. Bár ezután óvatosabb leszek a kínai harcművész filmekkel a jövőben.
90 Aranyélet (2015)