Miska bácsi

Szégyen, hogy ennyire futotta az egyik legjobb regényből, amit valaha olvastam. Épp ezért nem is tudok elvonatkoztatni az alapanyagtól. Nyilván lehetetlen lett volna mind a 700+ oldalt visszaadni a vásznon, két részbe szedni pedig semmi értelme nem lenne. A játékidőt viszont így is elég rosszul osztották fel. Szinte mindenki történetét filmre vitték az osztályból, ami azt eredményezte, hogy sokszor egy-két percet kap egy szereplő, akit addig sose láttunk, hogy aztán teljesen kiszámíthatóan leölje valamelyik gyilkológép. Nincs meg benne a feszültség felépítése, és így természetesen a gyerekekhez sem lehet kötődni. A főszereplő hármasról is nagyon keveset tudunk, pedig relatíve sok játékidőt k... több»

Komolytalan kínzásparádé, és még csak nem is szórakoztató. Tizenéves kis takonyként se értettem, mi teszi ezt minden idők egyik legdurvább filmjévé. Sokak szerint legalábbis. Most meg aztán pláne. Vizuálisan rendben van, ott legalább nem sajnálták a költségvetést. De brutalitásban szerintem kicsit enyhe. Páran kapnak sörtétest a mellükbe, egy kis kaszabolás, pofozgatás, és kb. ennyi. Egy kis izgalmat hoz középtájon a leláncolt lány megtalálása, de semmi több. A nyúzásból a végén lehetett volna egy erős gore jelenet, de nem volt tökük megcsinálni. Nem azt mondom, hogy minden filmben nyúzzanak embereket, hogy hatást váltsanak ki, de ez így édes kevés. Összehasonlításképpen pl. nem olyan régen ... több»

Rövidsége ellenére sem tudta végig lekötni a figyelmem, a jól induló tini-románc sajnos kissé érdektelen-semmilyen történetek laza lánca lett. A végén a sorompós jelenetet egyáltalán nem értettem. Aki látta, talán tudja, miről beszélek. A jövőben talán egy újabb próbát megérdemel majd, hátha csak én nem láttam benne akkor a varázst, de egyelőre csalódást keltő anime marad számomra.

Egy 4 órás drámát vártam Japán keresztény kisebbségében. Az első 30 perc ezt szépen hozta is. Akkora műfaj-kavalkádot kaptam, amire nem voltam felkészülve. Ez magában nem baj, de ebben a megvalósításban nem tetszett. A harcművész-bugyifotózás bemutatásától kezdve nagyon furcsa lett a film, sajnos ezt a fajta humort kevésbé tudtam értékelni. Ezen kívül minden jelenetet rossz volt nézni, amiben Sasori-ként jelent meg Yuu. Még rosszabb volt a 0 egyház vezetőjének karaktere. Egy gimnazista korú bűnöző, aki egy szekta területi vezetője, aminek nincs is semmi értelme? Bárcsak kiírták volna a szkriptből. Hogy a kerti locsolóként művért spriccelős, hentelős jelenetekről ne is beszéljünk. Gyengeségei... több»

Nagyon jó családi dráma, második megtekintés után is tetszett. Két család összefonódott sorsát követjük végig, de a nézőpontot az egyik apuka, Nonomiya Ryota képviseli, ő tekinthető a főszereplőnek. Miután gyorsan betekintést nyerünk Nonomiya-ék életébe (drága, modern lakás, munkamániás apuka, egyetlen fiú gyerek iskolakezdés előtt, akit apuka a saját képére akar formálni, individualista felfogású nevelés), jön is a bonyodalom. Kiderül, hogy a kórházban elcserélték a gyereküket egy másik csecsemővel a szülés után. Elképzelhetetlen tragédia, ezért is briliáns a témaválasztás. Ki gondolkozna el ilyesmin bármikor is? Hát én biztosan nem. Hamarosan meg is ismerkedünk a másik családdal, akik pers... több»

Még egy kicsit magamon is meglepődök, de tetszett a film, sőt kétszer, talán háromszor is láttam régebben. Kicsit érzem rajta az Amerikai pite illatát, de megfűszerezték magyar paprikával eléggé ahhoz, hogy ez már ne ugyanaz a recept legyen. Jól játszik benne a főszereplő srác, átlagos lúzert hoz, talán pont ezért tudtam beleélni magam egy kicsit a helyzetébe. :) Nem röhögi magát halálra az ember a film közben, de jól eltalálták a tinihumort. A végén megvan a happy end is, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de mégsem úgy, ahogy az elején vártuk volna.

Könyékig túrni a humbugban
A négyzet egy szürrealizmussal enyhén beoltott svéd társadalomkritika és dráma, de ezt nyugodtan ki lehet terjeszteni a hasonló nyugati országokra, még ha pl. hozzánk képest a svédek előttünk (mögöttünk?) járnak is a kifigurázott jóléti állam eszményképéhez. Jóléti-e az az állam, ahol a többség valóban jómódú? Minden mérhető statisztikai adat azt mutatja, hogy össztársadalmi szinten igen, de mi van, ha közben a nem mérhető dolgok elsorvadnak? Christian múzeumának legújabb kiállítása a négyzet, ami bárkinek megadja a törődést és egyenlő jogokat, ha belelép. Nagyon hangzatos, de nem az lenne a cél, amit egyébként majdnem el is értünk, hogy ez mindenkire érvényes legyen? Szerintem az az üzenete... több»